A mandeusok gnosztikus közössége a mai napig fennmaradt Dél-Irakban és Irán délnyugati részén, Huzisztánban. Szent könyveiket arámi nyelven írták. Hagyományaikban fontos szerepet játszik Keresztelő János és a Jordán folyó, így aztán nehéz eldönteni, hogyan befolyásolhatta a teremtésmítoszukat ilyen erősen a zarathusztriánus vallás. A feláldozott lény neve Adam Kasia, vagyis a szellemi világ Ádámja – az Aveszta azt tanítja, hogy az első teremtés „ménog” vagyis szellemi volt, a második pedig „gétig”, anyagi. Az első embert nemcsak a Biblia nevezte Ádámnak, hanem indiai szentírások is, pl. a Bhavisja Purána. El Kasia egyenesen Isten fia, akit a Tafszir Pagra című szentírás szerint az abc betűiből alkotott meg. Ennek is megvan a parallelje a héber Széfer Jecirában. A mandeusok úgy tudják, hogy El Kasia testét kellett szétdarabolni ahhoz, hogy létrejöhessen ez az anyagi világ.

Sokkal részletesebben beszél erről a Kabbala, ahol az első ember neve Adam Kadmon, a rejtett Ádám. Kezdetben csak Isten volt, mint végtelen fény (En-Szof). Amikor visszavonta magába fényét, a végtelen üresség (chalal) teljesen sötét lett. Isten elhatározta, hogy benépesíti az ürességet, ezért megint kibocsátott egy fénysugarat (kav), tíz koncentrikus kör formájában, majd egy másodikat, amely olyan volt, mint egy ember-formájú lény (jóser), amely „felöltöztette” a sugarat. Ez a lény Adam Kadmon, Isten első emanációja, égi vagy asztrális ember, ő nyilvánította ki a tíz szefirát, amelyek Isten tulajdonságai: korona, bölcsesség, megértés, szeretet, hatalom, kitartás, fenség, alap és királyság. A korona Adam Kadmon feje, a bölcsesség és a megértés a két agyféltekéje, karjai a szeretet és a hatalom, és így tovább. Szeméből, füléből és orrából három finom anyagú világ lett (Azilut, Beria és Aszija), de még a homlokából és a hajából is számtalan misztikus világ jelent meg, mint fénysugarak. Végső soron ez a világ Adam Kadmon teste.