A szellemi világ megrendülése Szofia erotikus aktusával veszi kezdetét. A fentiekben szoros párhuzamokat láthattunk az isteni eredetű Szofia és Éva között. Úgy vélem, Éva története bizonyosan fontos lehetett a gnosztikus Szofia-mítosz kialakulásában, de szerepének nem tulajdonítanék kizárólagosságot. A hasonlóság a transzcendens és a teremtett világ közötti korrespondencia megértése által még inkább világossá válik. A gnosztikus gondolkodás itt a bűn eredetét az emberről az isteni szférába emeli.

A rossz megjelenése a gnosztikus gondolkodásban nem az ember vétkének köszönhető, hanem náluk alacsonyabb rendű erők mesterkedésének tulajdonítható. A rossz, nem mint erkölcsi bűn, hanem mint az eredeti állapot elvesztése, az anyagi világba bukás jelenik meg.

Amint láttuk, az általam vizsgált gnosztikus iratok pozitív előjellel illették a jól ismert bibliai bűnbeesés-mítoszt. A tudás fája, náluk nem a bűnt, hanem a szabadító tudást közvetíti az ember felé. Esetükben a kivállasztott kevesek – a tudók – csoportja áll szemben a tudatlanokkal. A démiurgosszal való ellenkezés pedig lázadás a tudatlanság ellen. A gnosztikus beavatottaknak így nem a tudás, hanem ellentéte; a tudatlanság a bűn. Mégpedig nem az első emberpárra, hanem tulajdonképpen az isteni világra visszamenőleg. Számukra a világ az amely bűnös, mégpedig eredendően.

Válasz

Ádám minden élet anyjának nevezi megmentőjét, Évát. Mindkettejük bukása hasonló. Éva is erősen kötődik az élet princípiumához, az élet anyjának nevezik. Az Arkhónok létezésérőlben is egy szellemi eredetű női entitás végzi az ember felélesztését.

„S a szellemi (pneumatiké) asszony l odament hozzá, és mondta neki, mondván: » Kelj fel, Ádám «! És amikor (Ádám) látta őt, mondta:» Te vagy az, aki életet adott nekem. l Az élők anyjának neveznek majd.«

Válasz

Aki megízleli a tudás gyümölcseit, az ráébred kozmikus helyzetére, és kikerülhet a démiurgosz igájából. Az alkotó ezért tiltja el az embert a tudás fájától, irigysége mondatja vele: nem szabad tudnod! E parancs a féltékeny démiurgikus hatalom tilalma, annak áthágása pedig e hatalom fennhatósága alól való szabadulás. Miután az ember szakított és evett a tudás fájáról, a démiurgosz újabb ellenlépésre ragadtatja magát. Álmot bocsát az emberre, a tudatlanság mámorát, amely képtelenné teszi az érzékelésre. Ebben az álomban akarja az alkotó megkaparintani a benne lévő fényszikrát, de kudarcot vall. A fény elgondolása ugyanis számára megfoghatatlan.

„(Ádám) azonnal kijózanodott a sötétség mámorából. A fény elgondolása felemelte a szívét takaró fátylat.”

Válasz

Az Origine Mundiban is hasonló helyzettel találkozhatunk, ahol Éva Szofia leánya.

„… Szofia l elküldte lányát, Zoét, akit Évának neveznek, mint tanítót, hogy emelje fel Ádámot, akinek nem volt lelke (pszükhé), l azért, hogy akiket ő nemz majd, a fény edényeivé (aggeia) válhassanak […] Bement l a tudás (gnószisz) fájába és ott maradt.”

Válasz

Az Arkhónok létezésérőlben is hasonló leírással találkozhatunk, a női szellemi princípium változik szótérikus tanítóvá, ugyancsak kígyó képében: aki figyelmezteti az emberpárt a démiurgosz irigységére és alsóbbrendű voltára. Elmondja nekik, mit kell tenniük, hogy felszabadulhassanak alkotójuk uralma alól, hogyan válhatnak jó és rossz tudóivá, olyanokká, mint az istenek.

„De eljött a szellemi (pneumatiké), a kígyó, a tanító; és oktatta őket, mondván: […] »Halállal l nem fogtok halni, mert irigységből (phthonein) mondta ezt nektek; inkább megnyílnak majd a szemeitek és olyanná lesztek, mint az istenek, ismerve l rosszat és jót.«

Válasz

A mítosz színpada ekkor megváltozik, a cselekmény a Paradicsomban folytatódik. A teremtő ide zárja az emberpárt. A paradicsomi kertben található az élet és a tudás fája.

„Gyümölcsei keserűek és szépségük bűn. Bájuk csalás. Fájuk a romlottságuk, gyümölcsük ellenszer nélküli méreg, ígéretük számára halál. Fájuk, amit ültettek, az élet fája (…) gyökérzete keserű, ágai a halál árnyéka, levelei gyűlölet és csalás, balzsama a gonoszságé, gyümölcse halálvágy, magja a sötétségből iszik (…) A fa, melyet úgy hívnak ’A Jó és Rossz megismerése’, a fény elgondolása, melyről azt parancsolták, hogy senki se ízlelje meg. Ennek nem szabad engedelmeskedni, mivel ellene adták ki ezt, hogy ne tekintsen felfelé, teljessége felé, ne tudja meg, hogy teljességéből ki lett zárva.”

Válasz

Szofia paráznaságában önálló teremtésre vetemedett, de párja megbocsátja ballépését és segítségére siet, hogy a hiba kiküszöböltethessék. Feladatában, amint az alább olvasható, további mennyei segítői is akadnak. Ők segítenek ráébreszteni a bűnöst, cselekedete súlyára.
„A dicsőséges Atya, a könyörületes jótevő megkönyörült az anya erején, amelyet kihoztak az Első Arkhónból, (…) óriási könyörületével elküldte a jó szellemet segítőként, aki elsőként jött le, (…) aki munkálkodik az egész teremtésen, és azon fáradozott, hogy teljes templomát visszaállítsa.* Továbbá felnyitotta szemét arra, hogyan jött le hiányossága, és felvilágosította a felfelé vezető útjáról. A fény elgondolása el volt rejtve benne, nehogy az arkhónok megtudják, de nővérünk, Szofia, aki hozzánk hasonló a fény elgondolása révén ki tudja javítani hiányosságait.”

Válasz

János apokrifonban:
„Miután az anya felismerte a sötétség fattyában, hogy nem tökéletes, mivel párja nem értett vele egyet, megbánta és nagyon sírt. Párja meghallgatta bűnbánatát,(…) A Láthatatlan Szent Lélek megkönyörült rajtuk. Miután a Láthatatlan Lélek beleegyezett, lelket öntött rá a teljességből. Azért jött le párja hozzá, hogy kijavítsa hibáit.”

Válasz

„Uruk (az arkhónoké) vak. l Ereje, tudatlansága és gőgössége miatt szólt, l fennhangon: » Én vagyok az, aki Isten és nincsen más (rajtam kívül)«. l Mikor ezt kimondta, vétkezett a mindenség ellen.”

Válasz

Az alkotó megrészegül hatalmától. A János apokrifonban ekkor hangzik el híres kijelentése, amellyel a mindenség egyeduralkodójává kiáltja ki magát.

„Meglátta a teremtést, amely körülötte volt, és az angyalok seregét akik belőle lettek. Így szólt hozzájuk: Féltékeny Isten vagyok, rajtam kívül senki sincs, aki már jelet adott volna a vele lévő angyaloknak, hogy létezik más isten.”

Válasz

„Nőtársunk Szofia, egy aión, gondolt magában egyet és a Lélek gondolata és az Első Elképzelés szerint akarata saját lényegét önmagából megjelentetni, anélkül, hogy a Lélek erről értesült volna, vagy hozzá járult volna, vagy párja a hím Szűz Lélek megengedte volna. Nem találta meg összhangját, amikor engedett a benne lévő vágynak, ragaszkodván ahhoz a Lélek jóváhagyása és saját ismerete nélkül. Gondolkodása nem nyugodott meg és műve tökéletlenül és csúnya formában jött elő, mert társa nélkül alkotta meg.”

Válasz