[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

a mielőbbi hármunk dolga, a tiéd, Istené és mindnyájunké !

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Angelus Silesiustól:



"Szülessen bár Krisztus ezerszer Bethlehemben,

ha Benned nem - mégis elvesztél."

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

A Pistis Sophia című gnosztikus írás azt mondja, az Uroborosz a külső sötétség és a kárhozat helye. Körülfogja a világot, 12 ízből áll a teste, és mindegyikben egy állatfejű démon vigyáz, hogy a lelkek ki ne szabaduljanak. A kígyóbörtönben élő lelkekre a világ végén teljes pusztulás vár, és csak azok szabadulnak meg, akik ismerik a gnózist.

A Pistis Sophia másik Uroboroszát Jézus és a tanítványai látják egy jelenésben; ez az Uroborosz tulajdonképpen a Nap, akit négy irányban húznak a lovak, hogy egyhelyben álljon. A Nap-kígyó nagyon régi motívum, az egyiptomiak néha magát a Napot, néha a napbárkát foglalták körül egy ilyen farkába harapó szörnyeteggel.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

igen, azért kértem, hogy segíts, hol találjuk meg ezt az írást.
tisztában vagyok vele, hogy nem szó szerinti értelmezéssel kell olvasni; ugyanez a helyzet a Bibliával is; különösen a Jelenések könyvében, vagy akár Jézus példabeszédeivel is.
de "akinek van füle a hallásra", az meg fogja érteni. az értéshez azonban valamelyest ismerni kell alapfogalmakat, törvényeket, valamennyi ismerettel kell a témáról rendelkezni, hogy át tudjuk látni, össze tudjuk hozni.
így nem lehetek eléggé hálás, h ezeket a magyarázatokat hozzáfűzöd.
előbb-utóbb nekünk is ilyen élmény lesz olvasni:))

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Pistis Sophia-ban ezt olvassuk: „Történt, hogy minekután Jézus halottaiból feltámadott, tizenegy éven át beszélgetett tanítványaival, oktatván őket”.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

A görög „eon” szó egyaránt jelent időt, örökkévalóságot, változatlan időtartamot, évszázadot, világkorszakot, de mondhatnánk korszellemnek vagy közös elvnek is, amely messze túlmutat az egyes ember hatalmán és képességein, élettartamán és befolyásán. A világ és az emberiség nagy világkorszakokon, „eonokon” halad át, amelyek mindegyikét egy bizonyos elv jellemzi. A világ és az emberiség tehát sorjában vagy pedig egyidejűleg bizonyos eonikus befolyásoknak van kitéve, illetve ezekre kell reagálnia.
Az „eon” fogalmát mind a természetfelettire, mind a bukott természetre alkalmazzák. A régi gnosztikusok például akkor beszéltek eonokról, ha az isteni világ nagy elveire, vagyis az isteni hierarchiák lényeinek egy osztályára vagy az el nem bukott világ állatövének elveire gondoltak. De akkor is eonokról szóltak, amikor a bukott világ elveire akartak utalni. Példa erre a Pistis Sophia, akinek át kell haladnia a bukott világ állatövének minden elvén, a 12 eonon, hogy végül eljusson a 13. eonba, a megszabadított emberiség új életterébe, a Krisztus-hierarchia területére.
A bukott világ e 12 eonja valamint a hét „archon” vagy rektor – a bolygói szellemek – együtt képezik a bukott világ szerkezetét, amelyet az én-központú „luciferi” tudat hat át. Ezek jelenítik meg tehát ennek a tudatnak a 12 nézetét, amelyből a bukott emberiség él.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

"Miután a lélek átlépte a halál kapuját, káprázó
szemmel lép ki „a nappal teljes fényébe”. Miután
visszanyerte teljes tudatát, korábbi teste szinte
ellenállhatatlan er-vel vonzza magához. De a lények,kiknek az a feladatuk, hogy őt vezessék a túlvilágon, elragadják onnan. Át kell kelnie a sötétség országán, melyet gyász és szomorúság leng be. A kapuk előtt félelmetes külsejű, késes démon-őrzők állnak, legtöbbjüknek állatfeje van.
/"Oroszlán-arcú erő"-Pistis Sophia!/

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Az isteni világosság beereszkedése és a mindenség kozmikus óraszerkezete meghatározott viszonyban áll egymással. Az interkozmikus sugártér, mely korunkban a 33. alkalommal sugárzik be az árja korszak idején, évszázadunk végére újra egy fokkal előbbre lép az állatövi cikluson. Az állatövi óramű ezen utolsó perce rendkívül nagy jelentőségű: az emberiség ugyanis időközben megérett egy szellemi forradalomra, a döntő jelentőségű szellemi átváltozásra. Jelenleg egy kb. 6 000 évet átölelő kozmikus fordulat végső szakaszában állunk, melynek utolsó fázisában egy új tudatállapotnak kell megnyilvánulnia és áttörnie. Ez az áttörés azon mélyreható tapasztalatok eredménye, melyeket az idő területeinek fájdalom-útján haladva kegyetlen küzdelmek árán szerzünk. Pillanatnyilag újra a világ-óceán hullámhegyén hányódunk. Ide-oda dobálnak bennünket a Nap-makrokozmoszból jövő mágneses orkánok, melyek életterületünket megtámadják. Tudjuk, hogy a sugárzás mindent megérint és befolyásol, és szinte valamennyi elemet átitat. A Nap-kozmoszból jövő sugárhatások így érintenek meg és befolyásolnak minden életet, és semmi sem tartóztathatja fel őket. Ezáltal számtalan ember tudatát támadják meg, új tapasztalatok és érzékelések forgatagát okozva.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Újabb kettősség: a gnosztikus elválasztja az abszolút transzcendens legfőbb Istenét a bibliai Teremtőtől. A legfőbb Isten körül égi személyek, reális erők, eónok vannak. A jelen világ istenellenes alkotás, maga a bűnbeesés: a gonosz, vagy egy demiurgoszi lény műve, provizórikus sötétségállapot. A 3. századból való kopt nyelvű Pistis Sophia a sötétségbe vetett bölcsesség szenvedéssel teli útját írja le. A 19. század egyházhű kritikusai iróniával szólnak a frissen feltárt apokrif iratokról. Azokat a hanyatlás jelének tekintik: "a világ urát, az angyalokat, démonokat beosztják mindenféle kincs, ajtó, lakat, pecsét, titkok mellé, misztikus, többnyire értelmetlen neveket könyv nélkül taníttatnak be híveikkel, melyek megnyitják előttük az ajtókat, lakatokat, feltörik a pecséteket, felfedik a titkokat és a kincs birtokosává tesznek...

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Ilyen csodás történet pl. a "Pistis Sophia gnosztikus evangéliuma", ami valójában egy beavatási mű, képekben, szimbólumokban elbeszélve. Hogy a témáról írjak :) Ebből kiderül, hogy semmi "keveredeés" nincsen (legfeljebb ha "kanonizáljuk", megváltoztatjuk az eredeti szövegeket). Pistis Sophia útja a 12 eonon, hatalmasságokon át vezet, mely út a misztériumok jelöltjének útja. Ugyanaz, mint Rózsakereszt Krisztián útja a "Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Mennyegzőjében." A 12-es szám több kultúrában előfordul, az 1. írásban már írtam. ("Egyiptomi halottak könyve", "Tiánai Apollós Nuktemeronja", a Kerekasztal lovagjai, Jézus tanítványai, stb.)
A Pistis Sophia egyébként "erős olvasmány": nem értelmi, szövegértelmezési céllal készült :) :
a jelentése csak annak tárul fel, aki belső állapota alapján beülről tudja mit miért írnak. Csakúgy, mint a többi apokrif, vagy evangélium! Érdemes lenne idézni belőle kicsit, hogy az is lássa, aki még nem olvasott ilyen gyöngyszemeket.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

A buddhizmushoz inkább a kereszténység eredeti formái állnak közelebb (őskereszténység, apokrifok). Ezt a Nag Hammadi gnosztikus evangéliumok ("Mennydörgés-Bánfalvi András fordítása) mutatja a legszebben, ami a Kőrösi Csoma Sándor Buddhista Egyetem jegyzete! :)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

"A tizenharmadik eon Sophia..."
A 13. eon nem Sophia, hanem egy eon, a legkülönösebb: ami a 12 eonon (evilágon) túl van. Erről, a lélek megszabadításáról szól az egész "Pistis Sophia gnosztikus misztériuma" c. apokrif evangélium. Az egész munka valójában egy csodás beavatási mű, jellegzetesen a 12-es számra épülve, csakúgy, mint Tiánai Apollósz "Nuktemeronja", ahol az isteni nap 12 órára van osztva, melyek 12 utasítást tartalmaznak a megszabaduláshoz. Mellesleg ezek előképe az egyiptomi "Kapuk Könyve" és az "Amduat Könyv" melyek szintén 12 részből állnak.
Érdemes az apokrif (értsd: érintetlen!) műveket tanulmányozni, melyeket még nem formálták az államvallás képére...:)

Válasz