Dharma kapcsolata a tovatűntség, a jelenvalóság és a lappangás állapotával: a dharmikus alakulás lényege.

(Dharma = a Természet rendje.)

Válasz

A tisztaság idegenkedést kelt a saját testtel szemben és mentesít a más testekkel való érintkezés vágyától.

A tisztaság (az érdek-nélküliség, a kötöttségektől való mentesség) természetszerűleg a testtőt való idegenkedéshez vezet, minthogy a test az érdekkel bíró (kötött, önös) cselekedetek anyagi magva és eszköze.
A „más testekkel való érintkezés vágyának” megszűnése pedig nem annyira a fajfenntartási ösztönnek a hiányára, mint elsősorban – az újraszületések kapcsán – az újabb testekkel való kapcsolatfelvétel vágyának a megszűnésére vonatkozik.

Válasz

Akiben a „nem-paráználkodni” elv megszilárdult, erőt nyer.

A „nem-paráználkodni” elv megszilárdulása: az önnevelés megvalósításával egyértelmű.
Az önnevelés következménye a belső-én vágyai felett való hatalomrajutás, mely a karakter szerepének háttérbe szorítása folytán a szabad-akarat terén mutatkozó erő-nyereséghez vezet.

Válasz

Minden kincs szolgálatára áll annak, akiben a „nem-lopni” elve megszilárdult.

A „nem-lopni” elv megszilárdulása: az önmegtagadás természetszerű következménye.
A Természet jelenségei és tárgyai önmagukban „értéktelenek”; azokat csupán az élőlények tudata ruházza fel „értékkel”.
Az önmegtagadás természetes következménye pedig egyrészt az, hogy minden legjelentéktelenebb tárgy és jelenség is, az egyén számára értékessé válik, másrészt viszont az önmegtagadás következménye: a mind eme értékek és a velük kapcsolatos vágyak felett való uralomrajutás is.
Az aforizma ilyenformán az aszkézis gyakorlásakor természetszerűleg fellépő megkísértésekre is vonatkozik; illetőleg a megkísértések (értékmegnyilvánulások) felett való uralkodás állapotát fejezi ki.

Válasz

Akiben megszilárdult a „nem-hazudni” elve, annál a szándék: már maga a cselekedet és annak gyümölcse.

A „nem-hazudni” elv megszilárdulása: a megelégedettség megvalósulásával egyértelmű.
Az „őszinteség” legfelsőbb fokán pedig: a szándék és a cselekedet egymásba olvad, tökéletesen eggyéválik.
Sőt – minthogy a tökéletes őszinteségben sohasem lehet helye olyasvalaminek, ami valótlan – a yogi minden szándéka egyértelmű a tényleges megvalósulással, bármire is irányul és vonatkozik. (A yoginak tehát nem támadhat olyan szándéka, ami nem áll összhangban a Természet lényegével és a Természet sorsával!)

Válasz

Megszűnik az ellenségeskedés annak közelében, akiben megszilárdult a „nem-ártani” elve.

A „nem-ártani” elv megszilárdulása: a „tisztaság” megvalósulásával egyértelmű.
Ha a cselekedetek tiszták (vagyis érdek-nélküliek, kötöttségtől mentesek), akkor a következményeikben sem lehet „ártalom”.
A cselekedetek következménye pedig: az egész külsővilág és annak minden változása, történése is; tehát nemcsak az egyént közvetlenül érintő történések, hanem azok is, amelyek az egyén „közelében” – vagyis közei a szemléletkörének a középpontjához – mennek végbe, körülötte.

Válasz

A szemlélő-erőnek a szemlélő-szervvel való azonosítása a létérzet.

Szemlélő: a Lélek. Szemlélő-szerv: lehet minden egyes egyéni megnyilvánulási-tényező.
A létérzet: az én-érzésnek, az én-tudatnak az alapja.

Válasz

A nem-tudás annyi, mint: a nem-örökkévalót, a nem-tisztát, a kínosat és ami nem a Lélek, örökkévalónak, tisztának, örömtelinek és a Léleknek tekinteni.

A nem-tudás: megkülönböztetni nem tudás. Pozitív állapot, mely nem a tudás puszta hiányával egyenlő. (Téves tudás, rosszul-tudás, stb.)
A nem-tudás annyi, mint: a manifesztálódott Természetet örökkévalónak, az érdekkel bíró cselekedeteket tisztáknak (vagyis kötöttségtől menteseknek), a létet (az életet) örömtelinek, az ént (a személyiséget, a belső-ént és az énségi-szikrát) pedig a Léleknek hinni, tekinte

Válasz

A nem-tudás talajából fakadnak: akár lappangóak, kibontakozóak, elnyomottak, vagy fölgerjesztettek.

Lappangóak, vagy kibontakozóak akkor, amikor „nem erőltetettek”. Elnyomottak, vagy fölgerjesztettek pedig, amikor „erőltetettek”.
Végeredményben mindig a nem-tudás talajából fakadnak.

Válasz

ISVARA (Isten): a különvaló LÉLEK; nem érintik az ösztönzések, sem a cselekvés, sem a cselekedetek gyümölcsei, sem ezek szubtilis visszahatásai.

A rajtunk kívülálló élőlények, valamint a rajtunk kívülálló Természet középpontjában álló – tehát tőlünk ,különvaló” – Lélek: ISVARA.
Ez a meghatározás csak az Abszolútum fogalmáig fel nem emelkedett szemléletre vonatkozik.
Minthogy Abszolút Középpont nincs több, hanem csak egy van, azért ÍSVARA – valójában – maga az ABSZOLÚTUM.
Csupán az egyénben tükröződő ABSZOLÚTUM, vagyis az egyéni-lélek áll kapcsolatban a Természetben rejlő ösztönzésekkel (a nem-tudással, a létérzettel, a vágyódással, az idegenkedéssel és az életösztönnel5), magát az egyetemes LELKET ezek nem érintik.
Az aforizma további állításai önként következnek ebből.
Az ösztönzések kapcsán ugyanis az életben cselekvés fakad. A cselekedetek – az okság törvénye szerint – következményekkel járók, gyümölcsöt hozóak. A cselekedetek, illetve következményeik szubtilis visszahatásai: felépítik a karaktert. A karakter kihatással van az ösztönzésekből fakadó cselekedetekre, ezek a cselekedetek is meghozzák gyümölcsüket, szubtilis visszahatásaik tovább építik a karaktert, ez újabb cselekedetekre van hatással... – és így tovább, az anyagvilágbeli örök körforgásban.
Mindez azonban nem érinti a LELKET, az ABSZOLÚTUMOT.

Válasz