17. A felismerés

– Látod, Szubhúti, ezért mondja a Tathágata, hogy semminek sincs saját léte: mindenből hiányzik a lélek, az énség és a személyiség.

18. A buddhaszint begyakorlása

18.1. A tiszta föld tökéletessége

– Szubhúti! Amelyik tökélyharcos azt mondja, „tiszta világokat hozok létre”, az sem érdemli meg ezt a nevet. Hogy miért nem? Mert a tiszta világokat oszthattatlan nem-világoknak mondta a Tathágata; éppen ezért nevezik azokat tiszta világoknak. Amelyik tökélyharcos biztosan tudja, hogy semminek sincs önléte, azt a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágata nagyra hivatott tökélyharcosnak nevezi.

18.2. A tisztánlátás tökéletessége

– Mit gondolsz, Szubhúti, van a Tathágatának hús-vér szeme?
– Igen, Magasztos, a Tathágatának van hús-vér szeme.
– Mit gondolsz, Szubhúti, van a Tathágatának isteni szeme?
– Igen, Magasztos, a Tathágatának van isteni szeme.
– Mit gondolsz, Szubhúti, van a Tathágatának szeme a megismerésre?
– Igen, Magasztos, a Tathágatának van szeme a megismerésre.
– Mit gondolsz, Szubhúti, van a Tathágatának tartamszeme (dharmaszeme)?
– Igen, Magasztos, a Tathágatának van tartamszeme.
– Mit gondolsz, Szubhúti, van a Tathágatának buddhaszeme?
– Igen, Magasztos, a Tathágatának van buddhaszeme.

18.3. A tiszta tudás tökéletessége

..– Ahány lény él, ó Szubhúti, e világrendszerekben, mindazok különféle tudatfolyamatait én ismerem. S hogy miért? Azért, Szubhúti, mert az úgynevezett tudatfolyamatot nem-folyamatnak mondta a Beérkezett. Ezért nevezte tudatfolyamatnak. S hogy miért? Azért, Szubhúti, mert az elmúlt gondolat nincs sehol, az eljövő gondolat sincs sehol, és a mostani gondolat sincs sehol.

18.4. Az érdemhalom tökéletes uralása

– Mit gondolsz Szubhúti, ha egy nemes ifjú vagy leány ezt az egész milliárdos világrendszert hétféle drágasággal megtöltve a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágatáknak ajándékozná, azzal nagy érdemhalmot szerezne?
– Nagyot, ó Magasztos, nagyot, Szugata!
– Úgy bizony, Szubhúti; úgy, ahogy mondod: Az a nemes ifjú vagy leány hatalmas érdemhalmot szerezne. S hogy miért? Mert az érdemhalmot nem-halomnak nevezte a Tathágata; ezért nevezte érdemhalomnak. Ha létezne érdemhalom, akkor a Magasztos nem beszélt volna érdemhalomról.

18.5. A test tökéletessége

18.5.2. A harminckét jel tökéletessége
...
18.6. A beszéd tökéletessége

– Mit gondolsz, Szubhúti, felmerül-e a Tathágatában a gondolat: „én tanítom a Dharmát”?
– Nem, Magasztos, a Tathágatában nem merül fel az a gondolat, hogy ő a Dharmát tanítja.
– Szubhúti, aki szerint a Tathágata a Dharmát tanítja, az félreért engem. Hogy miért? Mert ami a Dharma-tanítást illeti, Szubhúti; sehol sincs semmi, amit Dharma-tanításnak lehetne nevezni.

18.7. A tudat tökéletessége

18.7.1. Az éber tudatosság tökéletes alkalmazása

...

– Lesznek-e a jövőben, a végső időkben, az utolsó ötszáz évben, az igaz Dharma megsemmisülésének idején, olyan lények, akik hisznek az ilyesfajta tanításokban?
– Nem lények ők, Szubhúti, sem nem-lények. S hogy miért? Mert a lényeket nem-lényeknek nevezte a Tathágata; ezért nevezte őket lényeknek.

18.7.2. A teljes megvilágosodás tökéletessége

... Egyáltalán semmi sincs ott, amit meg lehetne ismerni. Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásnak. Továbbá, Szubhúti, egyenlő ott minden, nincsenek benne különbségek. Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásnak. Mivel minden egyformán önvalótlan, lénytelen, élettelen és személytelen, a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásban minden üdvös tényezőként nyilvánul meg. Mert az üdvös tényezőket nem tényezőknek nevezte a Tathágata; ezért beszélt üdvös tényezőkről.

18.7.3. Az adott tanítás tökéletessége

– Továbbá, Szubhúti, annál a nőnél vagy férfinél, aki e milliárdos világrendszer világhegyeihez mérhető drágakő-halmokat adományozna a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatáknak, összehasonlíthatatlanul nagyobb érdemhalmot szerez az a nemes ifjú vagy leány, aki ennek az önfelülmúló megismerést hirdető tanítóbeszédnek akár csak az utolsó négysoros versét is felfogja, és másoknak is elmagyarázza. Az előbbi érdemhalom az utóbbinak a század-, ezred-, sőt százezred részét sem teszi ki, mert az sem számmal, sem aránnyal, sem becsléssel, sem méréssel, sem hasonlattal nem érzékeltethető.

18.7.4. Az adott útmutatás tökéletessége

– Mit gondolsz, Szubhúti, felmerül-e a Tathágatában a gondolat: „én megszabadítottam a lényeket”? Nos, Szubhúti, ez elő sem fordulhat. S hogy miért nem? Mert nincsenek lények, akiket a Tathágata megszabadított. Ha lennének lények, akiket a Tathágata megszabadított, úgy a Tathágata az önvalójukat ragadná meg; az egyéniségüket, az életüket és a személyiségüket ragadná meg. Az önvaló megragadását, ó Szubhúti, meg nem ragadásnak nevezte a Tathágata, a gyermeteg emberek mégis megragadják. Ám a gyermeteg embereket nem embereknek nevezte a Tathágata; ezért hívják őket gyermeteg embereknek.