18.7.5. Azonosulás a Dharmatesttel

– Mit gondolsz, Szubhúti; tökéletes jellemzőiről fel lehet-e ismerni a Tathágatát?

– Nem lehet, Magasztos. Tökéletes jellemzőiről nem lehet felismerni a Tathágatát.

– Úgy van, Szubhúti! Úgy van, ahogy mondtad: tökéletes jellemzőiről nem lehet felismerni a Tathágatát. S hogy miért? Mert ha a tökéletes jellemzőiről fel lehetne ismerni a Tathágatát, akkor a világkirály is Tathágata lenne.

Ezután a tiszteletreméltó Szubhúti így szólt a Magasztoshoz:

– Ha jól értem, amit a Magasztos mondott, tökéletes jellemzőiről nem lehet felismerni a Tathágatát.

Erre a Magasztos elszavalta az alábbi verset:

Kik formának tekintenek,

Akik hangról ismernek fel,

Azok fonák úton járnak,

Ezért nem is látnak engem.

A valóságban lásd a Buddhát!

Dharmatestek vezérelnek.

A valóságot megismerni,

Ép ésszel felfogni nem lehet!

– Mit gondolsz, Szubhúti, a Tathágata a tökéletes jellemzői révén ébredt rá a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásra? Nem, Szubhúti, szó sem lehet róla! S hogy miért nem? Azért, Szubhúti, mert a Tathágata a tökéletes jellemzői révén nem ébredhetett rá a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásra.

18.7.6. Nem távozni nirvánába, de nem is maradni a szamszárában

– Mit gondolsz, Szubhúti, akik a tökélyharcosok kocsijára felszálltak, tapasztalják-e a dolgok elpusztulását vagy megszűnését? Nos, Szubhúti, ez elő sem fordulhat. Akik a tökélyharcosok kocsijára felszálltak, egyetlen dolog elpusztulását vagy megszűnését sem tapasztalják.

Annál a nemes ifjúnál vagy leánynál, aki hétféle kinccsel megtöltve annyi világrendszert adományozna a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatáknak, mint ahány homokszem van a Gangesz medrében, sokkal hatalmasabb; felbecsülhetetlenül és felmérhetetlenül nagyobb érdemhalmot szerez az a tökélyharcos, aki a dolgok önvalótlanságának és születetlenségének tudatát el tudja viselni.

– Továbbá, Szubhúti, a tökélyharcosnak nem kell érdemhalmot szereznie.

– Tényleg, Magasztos? A tökélyharcosnak nem kell érdemhalmot szereznie?

– Szereznie kell, Szubhúti, de nem szabad kisajátítania. Ezért mondtam, hogy szereznie kell.

18. 7.7. Tiszta létezés

18.7.7.1. Viselkedés által

– Szubhúti! Aki azt mondja, hogy a Tathágata jön, megy, feláll, leül, vagy lefekszik, az nem érti, amit mondtam. Hogy miért? Azért, Szubhúti, mert akit Tathágatának neveznek, az sehová sem megy, és sehonnan sem jön. Ezért nevezik teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatának.

18.7.7.2. A világ és a lények uralása által

– Mit gondolsz, Szubhúti, ha egy nemes ifjú vagy leány annyi világrendszert morzsolna fel a lehető legparányibb részecskékre, ahány porszem van e milliárdos világrendszerben, akkor az atomok hatalmas tömkelegét kapná?

– Bizony, Magasztos, bizony, Szugata: az atomok hatalmas tömkelegét kapná. S hogy miért? Azért, mert ha létezne az atomok e tömkelege, akkor a Magasztos nem beszélt volna az atomok tömkelegéről. S hogy miért? Mert amit a Tathágata atomok tömkelegének nevezett, nem-tömkelegnek nevezte azt a Tathágata. Ezért nevezte az atomok tömkelegének.

Amit pedig a Tathágata milliárdos világrendszernek nevezett, nem-rendszernek nevezte azt a Beérkezett. Ezért nevezte milliárdos világrendszernek. Hogy miért? Azért, Magasztos, mert ha létezne világrendszer, az az anyagi világ megragadása lenne; amit pedig a Tathágata az anyagi világ megragadásának nevezett, meg nem ragadásnak nevezte azt a Tathágata. Ezért nevezte az anyagi világ megragadásának.

– Az anyagi világ, Szubhúti, csak egy kifejezés, ami nem vonatkozik semmire. Nem valami, nem is semmi, a gyermeteg emberek mégis megragadják. Mit gondolsz, Szubhúti, igaza lenne-e annak, aki azt állítaná, hogy a Tathágata énközpontú szemléletet tanít, egyéniségközpontú, életközpontú, személyiségközpontú szemléletet tanít?

– Nem, Magasztos, nem lenne igaza. S hogy miért nem? Azért, Magasztos, mert amit a Tathágata énközpontú szemléletnek nevezett, nem szemléletnek nevezte azt a Tathágata; ezért nevezte énközpontú szemléletnek.

Erre így szólt a Magasztos:

– Szubhúti! Aki a tökélyharcosok kocsijára felszállt, így ismerjen mindent, így lásson mindent, így forduljon mindenhez! Úgy forduljon mindenhez, hogy ne támaszkodjon semmiféle képzetre! Hogy miért ne? Azért, mert a dolgok képzetét nem-képzetnek nevezte a Tathágata; ezért beszélt a dolgok képzetéről.

18.7.7.3. Teljes szenvtelenség (ragaszkodásmentesség) által

18.7.7.3.1. Szenvtelenség tanítás közben

– Továbbá, Szubhúti, annál a tökélyharcosnál, aki mérhetetlenül és megszámlálhatatlanul sok világrendszert adományozna, hétféle kinccsel megtöltve, a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatáknak, még hatalmasabb, még mérhetetlenebb, felbecsülhetetlenül nagyobb érdemhalmot szerezne az a nemes ifjú vagy leány, aki ennek az önfelülmúló megismerést hirdető tanítóbeszédnek akár az utolsó négysoros versét is megjegyezné, majd másoknak is töviről-hegyire elmagyarázná. Hogyan magyarázná el? Hogy meg ne magyarázza. Ezért mondtam, hogy elmagyarázza.

18.7.7.3.2. Érintetlenség a szamszára ragacsos érzelmeitől

Csillag, káprázat és mécsláng

Délibáb, harmatcsepp és buborék

Álomkép, villámlás és felhő:

Ilyennek láss mindent, mi összetett!

Ekképpen szólott a Magasztos, mire Szubhúti, a kiváló tanítvány, a jelenlévő tökélyharcosok és a négyfajta gyülekezet: a koldulószerzetesek és az apácák, a világi követők, férfiak és nők; valamint az istenek, az emberek, a titánok, a gandharvák, valamint az egész világ lakói szívükben örvendeztek, és fennhangon dicsérték a Magasztos tanítását.

Itt végződik a Fennkölt és Magasztos Gyémántvágó, az Önfelülmúló Megismerés.