Isten első angyala Satanael volt. Nevének jelentése: „Isten angyala”. Őt ruházta fel Isten a legnagyobb hatalommal, és az összes angyal feljebbvalójaként hercegi rangot adományozott neki. Az angyalok nevében az „el” végződés arra utal, hogy ők mindennél és mindenkinél közelebb állnak Istenhez. Satanael volt egyben az első arkangyal is.
Amikor Isten az embereket megteremtette, az angyalokat bízta meg azzal, hogy szolgálják őket. Satanael azonban megtagadta az engedelmességet. Úgy gondolta, hogy az emberek alacsonyabb rendű lények nála, és ezért nem tisztelheti őket.
Felbujtotta az angyalokat, hogy forduljanak el Istentől, és őt imádják új urukként.
A legenda beszámol egy hatalmas csatáról az angyalok között.
Az Úr megparancsolta Michael arkangyalnak, hogy számoljon le a lázadóval, és vegye el tőle a hercegi koronát. Michael elvesztette az első csatát Satanael ellen. Elpanaszolta Istennek, hogy nem kapott elég hatalmat és erőt ahhoz, hogy egy ilyen ellenfelet le tudjon győzni.
Ezek után Michael megkapta a hadsereg egyik hercegi rangját, és hatalmas erőre tett szert. A második összecsapás Michael győzelmével végződött, és Satanael a Földre száműzetett. Ezt követően nevének „el” végződésétől megfosztották, s ettől kezdve viseli a Sátán nevet. Gyakran nevezik Lucifernek is; nevének jelentése- „Fényhozó”, a „Fény követe”- is utal származására.
Eredetileg hét arkangyal volt, azonban Satanael bukásával megváltozott a rang szerinti sorrend.
A fennmaradó hat arkangyal közül az eddigi második, Michael lett az első. Neve héberül Mika-el, jelentése: „Ki olyan, mint Isten?”. Ő a harcos, aki a Földért, különösen, Izraelért felelős, és az elhunytak lelkét is ő fogadja. Az Úr egyik legfényesebb angyala. "Istenhez hasonló". Az idők kezdete óta ő az Erő és a Védelem arkangyala és a Mennyei Seregek ura. Ő segít nekünk legyőzni az anyag- és ösztönorientáltságot, az öncélú intellektualitást, a bölcsesség nélküli tudás mindenek fölé helyezését.
Az új tudatú emberi lelkek és a Föld teljes átalakítása, továbbá a harmonikus létforma kialakítása is a feladata.Ha Őt hívod, erőt, védelmet kapsz tőle, és segít téged abban, hogy kinyílj a valódi szellemi kincsek felé, beavatódj a Föld új szellemi állampolgárságába.A harmadik - immár második – arkangyal Gabriel, a hírhozó.
Neve a Gibor szóból ered, jelentése: „Isten ereje”. A bibliai mondat, „Általad jő el a Szentlélek”, jelzi megbízatását. Teljhatalma van az Édenkert, a kígyók és a Kerubok fölött; az érzelmek, a kapcsolatok, a művészetek és a kreativitás arkangyala. Nevének jelentése még "Isten bajnoka". Gábriel az igazság szelleme is. Ha valakit akár lelkileg, akár fizikailag bántalmaznak, őt kell hívni. Korábban a negyedik – most a harmadik – arkangyal, Rafael így jellemzi küldetését saját szavaival: „A vándorok kísérője vagyok, meggyógyítom a betegeket.”
Nevének jelentése: „az Úr meggyógyít”. Az emberek szelleme felett áll. A gyógyítás arkangyala. Nevének jelentése még: "Isten orvossága". A Jézusi szeretetet önmagán átbocsátva gyógyít sejtszinttől Földanyáig mindenkit és mindent fizikai, lelki és mentális szintű betegséget. Rafáel az utasok, valamint az energia és az éteri vitalitás angyala is.
Ő a szerelem egyik legfőbb apostola és a szépség arkangyala is; segít, hogy be tudd fogadni a szépséget. Ha Rafáelt hívod, a teljes önátadást élheted meg. Szerényen, alázattal jön. Lágy, szeretetteli energiákat hoz neked, gyógyulhatsz által.
A negyedik – a volt ötödik – arkangyal Uriel (gyakran Arielnek vagy Aurielnek is mondják) az Akasha- Krónika őrzője. Nevének jelentése: „Isten fénye”. Jelmondata: „A szeretet a tűz hevével lángol”.
Az angyalseregek vezére, az alvilág uralkodója, fényével megszabadít a démonoktól. Nevének jelentése még : "Isten tüze".
Ő harmonizálja az anyagot, őrzi és vigyázza a kozmikus rendet és a harmónia törvényeit, és ő a szolgálat és a béke szelleme is.
Uriel a szolgálata folytán van legközelebb az anyaghoz. Hozzá tartoznak a földdel kapcsolatos dolgok, pl. a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a házak, lakások építése és fenntartása, a mindennapi munka, a politika, a gazdaság és a tudomány. Ha őt hívod, stabilitást, rendet, tüzet, erőt hoz életedbe, és segíti "földközeli" hétköznapjaidat.
A volt hatodik – immár az ötödik – arkangyal Sariel , az Úr ellen vétkező lelkekért felel.
A hetedik – illetve hatodik – arkangyal Raquel. Nevének jelentése: „Isten bosszúja”. Természetesen itt nem az emberek közötti alantas bosszúvágyként, hanem kiegyenlítésként értendő.Különleges helyzete van egy angyalnak, akinek a neve nem „el”- re végződik: ő Metatron , az „Ábrázat Hercege”, Isten íródeákja, az archívumkészítő, aki feljegyzi „életünk filmjét”. Vele együtt tevékenykedik Radweriel , a „Feljegyzések Könyvének Őrzője”.
Metatron eredetileg ember volt, mégpedig a bibliai Henoch, aki rendkívüli életútja miatt válhatott angyallá./AZ AKASHA KRONIKASA/.///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////A kulturális fejlődésben – az adott eszmének megfelelően – az ember tökéletesen egyformává válik. Az ötlet, az eszme apáról fiúra száll, gyakran nemzedékről nemzedékre. Az ezen eszme által befolyásolt fiatalember pedig cselekszik. Úgy látja a dolgokat, ahogyan erre nevelték, vagy „idomították”. Ez az intellektus edzésével keletkezett eszme pedig kormányozza a gondolkodását és az akaratát. Látható, hogy az emberiség nagy része pontosan ugyanúgy cselekszik. A legtöbb egyház földi teokráciát, pap-királyi uralmat akar megvalósítani. Az igaz tanuló azonban nem tesz semmit ebben az irányban. Tudja, hogy ha mennyei testén dolgozik, akkor olyan új életterület, és olyan világ részese, melyben a vallás, tudomány és művészet egységet képeznek. Az ösvényen való haladás csak közös törekvéssel jöhet létre. Itt, Nyugat-Európában minden az egyénre irányul. Azonban minden mikrokozmosz egyetlen gömbhöz, a Föld gömbjéhez tartozik, amely egyetlen összefüggő szervezet. A világot megmozgató és felkavaró dolgok mindig nagyon egyszerűen kezdődtek. A lehetőséget, amellyel most rendelkeznek, életükben másodszor már nem fogják megkapni. Ragadják meg az alkalmat, most minden lehetőségük megvan. Társadalmi szempontból sem lesz akadálya fejlődésüknek, ha azon az ösvényen járnak, amelyet belső hangjuk mutat Önöknek! Az aurikus lény, a dialektikus felettes én nem gonoszságra ösztönöz, hanem dialektikus jóra, illetve aránylag jóra, világunk látszat-jóságára. Az embert állandó művelődésre, önmegjavításra próbálja serkenteni. Ezáltal azonban ő is ehhez a dialektikus, eföldi körforgáshoz köti, ahelyett hogy valódi céljára, az alkotohoz való visszatérésre sarkallná. Ős-Gnózis, Hermész ős-Gnózisa: a kifejezés arra a tényre utal, hogy jelenlegi emberiség-korszakunk minden valóban gnosztikus tevékenysége az egyiptomi đ Gnózis ősforrásából eredt, és hogy minden gnosztikus üdvözítő munka abban az őstudásban gyökerezik, amely szerint az ember csak a hermetikus (hermészi), azaz merkúr-ember, az - Istenben megvilágosult tudatban élő - igazi istenember feltámadása révén szabadulhat meg. A dialektikus ember negyedik teste, amely a fizikai, éter- és asztráltesttel ellentétben még alakulóban levő, felhőszerű képződmény. Tulajdonképpen még igen kezdetleges, noha az én-ember azt hiszi, felettébb okos és már mindent tud. Mikrokozmosz (rövidített formájában mikrosz): az ember, mint minutus mundus, azaz kis világ, egy rendkívül összetett, gömb alakú életrendszer, amelyben belülről kifelé haladva megkülönböztethetjük a személyiséget, a megnyilvánulási teret. Az aurikus lényt és egy hétséges, mágneses szellemteret. Az a veszély fenyeget, hogy az egész félrevezetett emberiség e káprázat fogságába esik. A halottak úgynevezett égi tartózkodása éppoly múlandó, mint a mi anyagi világunk, az úgynevezett élők világa, s csak átmeneti terület az újabb születés irányában, az élet és halál kerekéhez kötve. Az emberiség e tulajdonképpeni életterületére való visszatérésre irányul minden megnyilvánult, univerzális lánc nagyjainak a fáradozása. Erre a birodalomra irányul a megszabadulásnak (megváltásnak) minden emberben mélyen gyökerező vágya. Az isteni rendszer, az emberiség eredeti életterülete. Van olyan sors is, mely a megszabadulásra szolgál. Itt az isteni szeretetáramlatokról van szó, amiket a Gnózis bocsát rendelkezésünkre. A halál sorsa is létezik; ezek az áramlatok a vízszintesen a földiségre irányított élet miatt jelennek meg, és ezzel az életmóddal vonzzuk magunkhoz őket, ami aztán továbbra is az élet és halál kerekéhez köt bennünket. A vallás az erő, amely az ötlettel egyesül, és megszületik a vitalitás, az életerő. Mindenki rendelkezik egy bizonyos ideával és erővel. Ha megragadja őnoket ez az emlékezés – az ősemlékezés –, akkor idegenné válnak ezen a világon. De értsék meg jól azt is: ha tökéletesen meg is értik, hogy ez a kultúra soha nem teheti Önöket boldoggá, az még nem jelenti azt, hogy Önöknek ezt a kultúrát tökéletesen el kell utasítani! Az ösvényen való haladás csak közös törekvéssel jöhet létre. Mi az Én? Ki vagyok Én? Ez a Végső Kérdés. Az Én megértésének kulcsa a következő alaphármas: Lét, Idő, Én. A Lét a tudat önmagában, s ez a tudat tisztán önmagában véve maga a Tiszta Semmi. Az Ősbotrány maga az önzés és a bűn szülötte. Ezt leküzdendő a tudat továbbgondolja magát. A tudat számára így világosodik meg az ősbotrány, s a további fejlődés hajtóereje nem más, mint ennek az ősbotránynak a leküzdése. A tényleges teremtésben a Tudat önmaga őstanújává: Istenné lett, a tudat tükre, mely a tudatban a skizofréniát generálta: az Ellenisten, a Sátán, a Setény: az illúzió, mely az elme (vagyis az önmagáról gondolkodó, önmagát gondolatokban meghatározó tudat) használatának a következménye. A társadalomtudományok, főleg a szociológia a szellemi lények társas vonatkozásait vizsgálják. Végül a filozófiában a tudat képes önmagát tisztán meghatározni és saját útját érvényesen leírni. Az önmagát kinyilatkoztató Abszolútum az Isten, aki nem csak Őstanú, aki tisztán ismeri az őstant, s arról bizonyságot tesz, hanem Őstanhu=Őstennó, vagyis őscsászár is: a Mindenség uralkodója, az igazi Úr. Az életfeladat mint diszpozíció ugyanis a lelkiismeretben van. A hitelesség más szóval autentikusság, ami önmaga-szerintiséget, önátadást és önközlést jelent. A fogantatástól a születésig mindenki megkapott egy alapvető hangoltságot, diszpozíciót, egy küldetéstudatot. Lényeges azonban, hogy az ember az Istenségtől sorsot kapott. Az egyén feladata önmagával szemben az, hogy ezt az Istenséget befogadja. Tegye, azt saját élő lényegévé és eredendő valóságáváAz Istenségtől kapott sorsában mindenkiben kibontakozhat az az intelligencia (147), mely által eljut önnön isteni eredetéhez. Az egyénnek ezen Istentől kapott intelligencia segítségével kell belátnia, hogy ő csak figuratíve (vagyis külső forma) szerint teremtmény, örök lényege szerint azonban az Istenségben ő maga is egy isten. Ezzel az igaz belátással nem követi el a társítás bűnét, mivel a bölcsesség az egyénnek isten-magát nem teremtményiségében mutatja meg, hanem az Örök Istenségben. S miként a katonaság sok katona egysége, úgy az Istenség is sok isten egysége, akik az Örök Rendben az Istenatya körül vannak. Erre vonatkozik a 82-ik zsoltár 6-ik verse: Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájanAhhoz, hogy elérhessük célunkat, ismernünk kell a lélek útját. Maga a teremtés a szellemszikraatomból indul ki: a Szellemszikraatom szellemszikrákat bocsát ki magából. A szellemszikrák a monádok, az elkülönült létezés ősformái. Maga a teremtés közvetlenül szellemszikrákat hoz létre, s ezen szellemszikrákból jönnek létre a mikrokozmoszok, a mikrokozmoszokból pedig a személyiségek kelnek életre. Minden mikrokozmosz a 7-rétegű takaroval van fedve, ez a határ, a körülkötő. A körülkötők elkészítése a Bibliában a 63-ik versben ekként van leírva: És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek. Figefa leveleket aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.Fontos tudatosítanunk, hogy az egyén csak akkor tudja bejárni a lélek útját a tiszta valóságig, ha tiszta a hite. Mit is jelent ez? Meg kell tisztítani a hitet a rossz elméletektől, főleg azoktól, melyek helytelenül írják le a lélek útját. Akinek tiszta a hite, az tisztán járhatja a lélek útját, s fölfedezheti önmagát az úton. Az útonjárás pedig a lélek vándorlása az úton. Ezért okvetlenül fontos tisztázni a lélekvándorlás fogalmát. A lélek vándorlása az Istenből indul ki, s oda is tér vissza. A kérdés csak az, hogy vajon meddig bolyong a lélek az Istenen kívül, s mikor tér vissza Istenbe? A rekreáció elve szerint a lélek minden halál után visszatér Istenbe, s a létbe egy új teremtés által kerül újra be. Egy új életnél tehát egy új szellemszikra lép ki az Istenből, majd egy új mikrokozmosz lesz kialakítva, az új mikrokozmoszból pedig egy új személyiség. Ezt nevezzük új generálódásnak. Nem kell tehát hinni az élet utáni rémségekben, mert ezek csak azok számára vannak, akik hisznek bennük, de ezek számára is csak átmenetileg vannak. A lényeg az, hogy megtanuljunk tisztán és egészségesen gondolkodni, mert az aggódást csak így kerülhetjük el. S fontos az, hogy tudjunk nemet mondani a vallási fanatikusok őrültségeire és manipulatív gondolataira. A vezérelv ez legyen: LÉGY ÖNÁLLÓ!

Mert az éberség által a létezők igazi természetét tapasztaljuk meg, s így minden létezővel optimális viszonyt tudunk létrehozni. Az optimális viszonynak pedig a tiszta önbizalom az alapja. A lényeg az, hogy a lények saját istenük felé fordulva önfényükben éljenek, s magukban hordozzák viszonyítási alapjukat. A szeretet lényege ugyanis a bálványmentesség, vagyis az, hogy nem kötődünk imádással idegen valóságokhoz.1. Helyes hit2. Helyes elhatározás3. Helyes beszéd4. Helyes cselekedet5. Helyes életvitel6. Helyes igyekezet7. Helyes vizsgálódás8. Helyes elmélyedésA tiszta tudatra ébredt személy a maga számára isten a szent istenek közül, mások számára pedig próféta, vagyis olyan személy, aki segít másoknak megismerni az Élő Istent, s az embereket elvezeti önnön belső mesterükhöz: a sajátistenhez, a személyek saját önvalójához. Az Egyetemes Istenhez, az Élő Istenhez aztán a belső isten, az egyén saját istene vezeti tovább a személyt. Mi a szabadság? Ez a szabadságra ir1nyuló közvetlen kérdés, s midőn e kérdést föltesszük, a szabadság lényegére vagyunk kíváncsiak, a szabadság lényegét szeretnénk megtudni és megismerni. A szabadságra irányuló alapkérdéssel tehát egyúttal azt is kérdeztük, hogy: "mi a szabadság lényege?" Az a gondolat, hogy igazán szabad csak a filozófus, kinyilatkoztatásszerű gondolat. S általában is minden eredeti gondolat mint kinyilatkoztatás jelenik meg, s a nyelvileg is megfogalmazott kinyilatkoztatás a dogma, vagyis olyan tétel, melynek igazságában nem kételkedünk. A modern kor válságát úgy számolhatjuk fel, ha igazán érvényre juttatjuk a filozófiát: az Örök Filozófia kezdeti megfogalmazásával. S az Örök Filozófia igazi lényege a Tökéletes Konstrukció, mely a nyelvben, mint a Lét házában van kódolva, s melynek tiszta kiábrázolása az Örök EmberÖrök Teremtés, melyben az isteni és az emberi természet összeszerkesztődik az emberben mint a világ királyában. A létezők alapvetően tiszta tudatiságok magában a tudatban mint létben. A tudat maga az Egyetemes és Tiszta Lehetőség, mely az Örök Valóságot: a Létet is tartalmazza, mégpedig önmagaként tartalmazza.. A tudat ugyanakkor az igazság sajáténje, melyben az igazság egyetemesen érvényesül, vagyis egyetemes érvényességre jut. A tudat mindent mint önmagát fogad be, mivel csak tudat van, hiszen ami nem tudható, az nem is létezhet. A lényeg tehát az, hogy minden, ami csak létezhet: a tudatban létezik, vagyis az önmagához eljutott Énben: a sajáténben. A jónak föl kell emelkednie, és uralomra kell jutnia, a rossznak pedig le kell süllyednie és meg kell szűnnie. A jó által uralt vegyes létező csakis a benne lévő rossz miatt kényszerül pokoljárásra, hogy megigazulván megkönnyebbüljön és fölemelkedjék. Tehát: az Isten Egy, de ez az egy jelen van a sokaság minden elemében, ha ájult módon is. Isten közvetlen módon nem létezik a jelenlegi világban, hanem csak a tudati létezők tudatstruktúrájának a mélyén. Ha ugyanis a jelenlegi entrópia-által uralt világban Isten közvetlenül (vagyis személyesen) nem létezik, hanem csak keletkezőben van, akkor fölmerül a személyes Isten születésének és fogantatásának a problémája. De mivel Isten Örök Lét, ezért Isten, mint olyan sohasem születik és soha nem hal megA szellemi ember azt tapasztalja, hogy a lét megromlott eredeti tisztaságához képest, s ezért sok a szenvedés a világban. A zűrzavarban a lelkek kaotizálódnak, s biztos támpontjaikat egyre inkább elvesztik. Tehát: Isten Szent Lelke Áradó Megváltás vagy Kemény Akarat Rettenetes Diadala?. A puszta halál, az elsajátítatlan halál még nem jelent beavatást, s ha elmulasztjuk halálunk igazi elsajátítását, akkor újra kell születnünk, hogy megint lehetőségünk legyen az igazi halálra, mely nemcsak elmúlás, hanem a tökéletes transzfiguráció: az endúra maga. A lényegi átváltozást jelentő halálra egész életünkben készülni kell, s ha tökéletesen fölkészültünk, akkor halálunk egyben tökéletes átváltozás is lesz a túlvilágra. A világban-való-lét lényege szerint gond, ha azt az egó uralja. Azt kell belátnunk, hogy az öröklött inautentikus lét csak látszat, s igazi valónkat a káprázat ereje takarja el és másítja meg. Csak akkor lehetünk szabadok, ha hitelesek vagyunk, vagyis ha képesek vagyunk önmagunk lenni és önmivoltunk szerint megnyilatkozni. A lényeg tehát: a hiteles ember önmagában szabad. Az útonlét a célra-irányultság léthelyzete, az a helyzet, mikor valaki úton van, s halad a célja felé. A Cél tehát nem egy megragadható létező, hanem egy abszolút üresség és tisztaság. Megkapaszkodni tehát nem a véges ittben és mostban kell, mivel a szilárd pont nem köthető véges létezőkhöz. Az igazi megkapaszkodás és támasznyerés tehát nem egy végeshez-kötődésben történik, hanem magában a lebegésben: ami lebeg, az valódi nyugalomban van, egy tökéletes egyensúlyban. S mivel az ember végsősoron nem materiális megkapaszkodásra törekszik, hanem egzisztenciája, s egyben boldogsága és szabadsága megtámasztására, ezért kapaszkodása, s így lebegése sem materiális, hanem intellektuális, pontosabban hangulati. A felszabadulás az útonlétben valósul meg, a Célhoz való közeledésben. Az útonlét ugyanis az esszenciához való megtértséget, az igazi Istenhez-fordultságot jelenti. Az útonlét szellemi aktivitással jár, s ez lényegében a metafizikai megvalósítás folyamata. Az emberiség keresztút előtt áll. Vagy átlényegül Istenbe, vagy elpusztul. A nagy feladat tehát az Istenbe való átlényegülés, ami úgy valósulhat meg, ha az emberiség szellemi vezetői tisztán megértik Isten lényegét és mibenlétét, s ezt a megértést hatékonyan közvetítik az egyszerű emberek felé. A megszabadulás kulcsa egy kulcs, mely lehetővé teszi a megszabadulást. Ez a kulcs a Szakrális Tan , egy olyan tan, mely tisztán megfogalmazza a szabadság lényegét, s kifejti a megszabadulás lehetőségét és előfeltételeit. E tant a Tudás Könyve tartalmazza, mely eredeti formájában Istennél van. Aki hiteles az üdvözül, aki pedig nem hiteles, az újraszületik. Ez a saját törvény pedig igen egyéni lehet, ezért érdemes a keskeny úton járni, vagyis a saját utunkon. Mert saját célunkhoz csak saját utunkat megjárva juthatunk el. A Turul a magyarság őrző szelleme, akit mindig szárnyakkal képzelnek el, s általában sólyommal jelenítenek meg. A sólyom tehát a Turul szimbóluma, a szimbólum pedig csak jel, s nem maga a valóság. A sólyom valójában a héber salom, illetve az arab szálem szavak magyar megfelelőjeA szabadulás tehát a Turul titka, s ezért aki megszabadulásra vágyik, az értse meg saját őrangyalát, s Turult, mint az őrangyalok királyát. A szabadulás a szeretet által van, a szeretet pedig az önutólérésben realizálódik. Az önutólérés pedig az, midőn a múlt felől elérjük az Örökkévalóságot, itt összekapcsoljuk a kezdetet és a véget, s az Abszolútum ezen pontjából lebocsátjuk magunknak a jövő felől az aranyhágcsót, s ezáltal pozitívan determináljuk a saját jövőnket, s ezzel megerősítjük magunkban a hajlamot, hogy a múlt létezőiben gyönyörködjünk, s ezzel a múltat megszentelvén saját alapunkat tökéletesen megerősítsük. A csodálatos fa pedig az idő maga, s e fát a helyes időhöz való viszonyulással mászhatjuk meg. A megszabadító beavatást pedig az nyerheti el, aki megmássza a csodálatos fát. Összefoglalva: A Turul titka a szabadulás, mely a szeretet által realizálható. A szabadság útján akarunk járni, a szabadság, vagyis a szabad állapot felé akarunk közeledni. Bármely filozófia alapvető feladata: híveit a szabadság felé vezetni alkalmas és megfelelő tanácsok, elvek és stratégiák megadásával. Minden igaz törekvés végső célja: az Örökkévalóság a jelenben mint jelenfölöttiség nyilvánul meg. szabadság az akarat tárgya és belső tartalma: mint cél stratégiát követel meg. A szabadság fogalma kezdeti fokon magában rejti a választás lehetőségét több alternatíva között (választási szabadság). A szabadságot megvalósító stratégia azonban éppen a helyes és autentikus választásokat határozza meg. Ilyen értelemben a stratégia a célhoz-jutást biztosító választás-sorozat, illetve annak leírása. Nem annyira az a fontos tehát hogy hol vagy az úton, hanem az, hogy merre tartasz. A létező számára tehát az útonlét a fontos, s az ösvények, az egyes lények számára járható utacskák magához a legfőbb úthoz. A Nagy Cél az, hogy az egész teremtett lét romolhatatlanná váljék, s a lét teljességében az Isten akaratát fejezze ki. A Cél tehát úgy is megfogalmazható, hogy az Isten legyen minden mindenekben. Mert az ember teremtése előtt már sok szellem megtestesült, s elhagyta az eredeti isteni rendet. Az ember azért lett teremtve, hogy megváltsa a világot. Ádám, az első ember azonban elbukott, ez a bukás azonban belső felét nem érintette. Tehát Isten úgy viszonyul az Énhez, mint az Én viszonyul a világhoz. Tudat-Világ-Én-Isten. Sőt ez a rendszer egy kört alkot, mint a Tavasz-Nyár-Ősz-Tél. Ez azért lehetséges, mivel Isten a legkisebb és a legnagyobb, hiszen Isten az ellentétek egybeesése.