A puszta személyes megszabadulás (Hinayana) Kis Ösvényén a “Nirvana” (Megszabadulás) egyike a Négy Nemes Igazságnak, de a Négy Ösvényen (Mahayana) ez kevésbé tűnik fontosnak.

Igen. Két véglet van: a világi lét és a megszabadulás. Az első teljesen a szenvedéshez kapcsolódik, míg a második teljesen fölötte áll. A Nagy Ösvény arra tanít minket, hogy egyik végletbe essünk, hanem a Középső Utat kövessük. Ez azt jelenti, hogy a bölcsesség ereje által nem maradunk a világi létben, és az együttérzés ereje által nem maradunk a megszabadulásban. A megszabadulásban az ember nem aktív, nem tud segíteni más lényeken. Tökéletesen mentes lesz a szenvedéstől, de másokért nem tud semmit sem tenni. A Megvilágosodás elérése által, amit a Nagy Megszabadulásnak hívunk, nemcsak hogy nem szenved az ember, de nagy segítségére is lehet minden élőlénynek. Ez a legfontosabb különbség.
Melyek a Mahayana legfontosabb gyakorlatai?
A három legfontosabb gyakorlat: a szeretet, az együttérzés és a Megvilágosodás szellemének felkeltése. A szeretet azt jelenti, hogy az ember azt kívánja, hogy a hat birodalom minden élőlénye legyen boldog. Az együttérzés az a kívánság, hogy minden lény szenvedéstől mentesen éljen. A Megvilágosodás szelleme a minden lény javára történő Megvilágosodás elérésére való kívánságot jelenti. Ez a három igen fontos. Szeretet és együttérzés nélkül a Megvilágosodás szelleme nem fog felébredni, a Megvilágosodás szelleme nélkül nem érhetjük el a Megvilágosodást, ezért szükséges tehát a szeretet és az együttérzés. De a három közül az együttérzés különös fontossággal bír. A Nagy Út kezdeténél ez a mag; a középső fázisban ez a víz, amely növeszti a termést és a végén ez a gyümölcs beérése. Világos tehát, hogy az együttérzés lévén az a kezdet, a közép és a vég nagyon fontos. Így emeli ezt tiszteletének kifejezéseként Csandrakirti a Madhyamakavatara írásánál az első helyre. “A Buddha”, írja “a Bodhiszattvából emelkedik ki és a Bodhiszattva szeretetből és együttérzésből születik, de különösen az együttérzésből.” A Nagy Út legfontosabb hajtóereje az együttérzés.
Hogyan gyakoroljuk ezt?
Először tanulmányok, majd utána meditáció szükséges. Vizualizáld a számodra kedvest és kívánd azt, hogy legyenek boldogok és ne szenvedjenek; imádkozz, hogy megkaphasd az erőt, hogy ezt meg is tudd valósítani. Ezt követően meditálj azokon, akik nem állnak olyan közel hozzád, és végül minden érző lényen. Tulajdonképpen a Négy Megfontolandóról való gondolkodással kell kezdened, azután vegyél Menedéket, ezt követően vizualizáld édesanyádat, és próbálj nagyon tisztán visszagondolni szeretetteljes jóságának és gondoskodásának legkisebb részletére is, amellyel téged felnevelt. Tudatosítsd, hogy még mindig szenved és teremti a szenvedés okait. Ekkor feltámad a kívánság, hogy megszabadítsd a szenvedéstől és ha segíteni akarsz rajta, felébred a Megvilágosodás szelleme. Imádkozz végül a Guruhoz és a Három Drágasághoz, hogy édesanyád boldog és szenvedéstől mentes legyen. Gondolj ezután édesapádra, a többi lényre és legnagyobb ellenségedre is. Ha ez nehezen megy, emlékezz arra, hogy a gyűlölet az igazi ellenséged, mivel az teremti meg a szenvedés állapotát. Meditálj ezután a hat birodalom összes lényén kivétel nélkül, addig, amíg a feltétel nélküli, természetes szeretet fel nem ébred benned irántuk. Végül kívánd azt, hogy a meditáció által létrehozott érdemek minden lénynek egyenlően a javára váljanak. A létrehozott érdemek megosztásával végződik minden meditáció. Az együttérzés a legfontosabb, ezt a lehető legtöbbet kell gyakorolni. Ennek teljesen ösztönösnek kell lennie. Avalokiteshvara, az Együttérzés Ura mondotta egy szutrában: “Ha valaki el akarja érni a Megvilágosodást, nem kell sok dolgot gyakorolnia, csak egyet; és ez az egy az együttérzés.” Az együttérzés gyakorlása három részre osztható: Együttérzés a lények iránt, az a kívánság, hogy először édesanyád és utána a többi, határtalanul nagy számú lény mentes legyen a szenvedéstől és hogy képes legyél segíteni rajtuk. Együttérzés a Dharmák (feltételekhez kötött jelenségek) felé, az a kívánság, hogy minden élőlény távol tartsa magát a szenvedés gyökerétől, amely a nem tudás. Tárgy nélküli együttérzés. Be kell látnod, hogy a lények valójában nem léteznek, annak ellenére, hogy a valóság nem ismerése következtében nagyon erősen kötődnek az egóhoz és ez okozza számukra a szenvedést.
Nem valóságosak a lények?
Nem, a lények tulajdonképpen nem valóságosak, de az egóhoz való ragaszkodás következtében különbözőilluzórikus jelenségformák lépnek fel. Mivel az ember ezek közül a jelenségformák közül némelyiket kívánja, más formákkal szemben ellenszenvet érez, és amíg az ember tudatlanságában azt hiszi, hogy ezek a jelenségformák valóban léteznek, fogoly marad a világi létzárt körében. A harmadik gyakorlat a megvilágosodás szellemének gyakorlata, amely rendkívül fontos. Általában a Megvilágosodás szellemének két fajtájáról beszélünk, a Relatívról és az Abszolútról. A Relatív Megvilágosodás szelleme is két részre osztható: a “Vágyakozó” és az “Aktív”. A Vágyakozó Megvilágosodás szelleme az igyekezet és kívánság a minden lény javára történő megvilágosodás elérésére. Ez összehasonlítható azzal a kívánsággal, hogy elszeretnénk utazni. Az Aktív Megvilágosodás szelleme maga az utazás; minden, amit az ember a megvilágosodás érdekében tesz, az az Aktív Megvilágosodás szelleme. Ez tulajdonképpen magába foglal minden buddhista gyakorlatot, mint pl. a hat Paramitát (adakozás, erkölcsös viselkedés, türelem, erő meditáció és bölcsesség). Azután ott van még az Abszolút Megvilágosodás szelleme, amely minden dolog való természetének, azaz az Ürességnek a megértése. Ennek felismerése az Abszolút Megvilágosodás szelleme.
Mit értünk üresség alatt?
Az üresség tulajdonképpen csak egy név. Ez nem azt jelenti, hogy minden üres. Minden vallás próbálja megmagyarázni a jelenségek valódi természetét, de ezek mind arra a következtetésre jutottak, hogy valami létezik pozitív vagy negatív módon. Az átlagemberek nem sokat gondolkodnak a jelenségekről és eredetükről, de a spirituálisabb beállítottságuak igen, és ők felteszik a kérdést, hogy miért léteznek a dolgok és honnan jöttek. A keresztények arra a kérdésre jutottak, hogy mindent Isten teremtett. Egy korai buddhista iskola, a Szarvasztivada, arra a következtetésre jutott, hogy bár a durva dolgok nem valóságosan létezőek, hanem atomok, melyek olyan kicsik, hogy nincsenek oldalaik, amelyek különböző irányokba nézhetnének valóságosan léteznek, mint alapelemek. Egy előrehaladottabb buddhista iskola, a Vijnanadava úgy döntött, hogy végső soron semmi külső dolog nem létezik és a jelenségek, amiket megfigyelni vélünk, csupán szellemünk kivetítései. Azonban amikor a Madhyamika filozófusai megvizsgáltáka jelenségeket, minden eltűnni látszott és nem találtak semmit sem. Nem voltak megelégedve azzal a magyarázattal, hogy mindent Isten teremtett, vagy hogy igen kicsi atomok léteznének, és úgy érveltek,hogy ha a tárgyak nem léteznek, akkor lehetetlen egy szubjektív tudat létezése is, mert a tudat és a tárgyak kölcsönös függőségükből adódóan épp annyira elválaszthatatlanok, mint a jobb és a bal fogalma. Ha tehát nincs külső anyag, akkor tudat sem létezhet. A Madhyamika, rendkívül részletes vizsgálódás után, arra a következtetésre jutott, hogy végső soron semmi sincs, amit mint valóságosan létezőt megragadhatnánk. Nem találhatók pozitív dolgok, nem találhatók negatív dolgok,nem találtak semmit, amit mint valóságosan létezőt elfogadhattak volna, mert a dolgok valódi természete túl van a létezés és nemlétezés fogalmán, a gondolatokon, és szavakkal nem kifejezhető. Shantideva mondotta: “Az Abszolút nem a tudat tárgya, a tudaton túl van. Ez olyan valami, amit az ember nem tud leírni, ez a felfoghatatlanság csodája. ” Azonban ha ezekről a dolgokról beszélünk, akkor egy nevet kell adni neki, ezért Ürességnek nevezzük, de a valódi Üresség megnevezhetetlen és szavakkal ki nem fejezhető. Természetesen ez a “végső”, abszolút értelemben véve. Relatív értelemben a Madhyamika elfogad mindent, amit az átlagember elfogad, de ennek az iskolának az írásai a dolgok kifejezhetetlenségének tapasztalatait is megmutatják.
A jelenségeknek e kritikája nem egy logikai paradoxon csupán? Lehet ennek bármi kapcsolata a hétköznapi élettel?
Természetesen. Amikor az ember felismeri a végső igazságot, megszabadul minden szenvedéstől. Mi még szenvedünk, mert nem ébredtünk fel a relatív illúzióból. Bele vagyunk gabalyodva ebbe a relatív illúzióba és ennek következtében a dolgokat valóságosnak tartjuk; és az által, hogy valóságosnak tartjuk őket, cselekszünk és ezért szenvedünk és teremtünk még több okot a szenvedéshez.
A lényeg tehát a ragaszkodás?
Ha az ember nem ragaszkodik többé a dolgokhoz, mint valóságosan létezőkhöz, nem teremt többé okokat a szenvedéshez.
Ez egy meditációs téma?
Több meditációt találhatunk ezzel a témával kapcsolatban a Nagy Ösvényen és különösen a Tantrikus Ösvényen. Be kell látnunk, hogy a szenvedést a rossz Karma okozza, a Karmát a tisztátlanságok, és hogy a tisztátlanságok az egóból erednek. Ha zavarodottak vagyunk, egy összecsavarodott kötélre azt hihetjük, hogy kígyó; ezt abban a hitünkben gondoljuk, hogy létezik egy “én”. Ha van “én”, akkor kell lennie egy “másiknak” is; ha van “másik”, akkor vágyakozás van az “én felé és ellenszenv a “másik” iránt, és ez további zavarodottsághoz, valamint a dolgok igaz természetének az elsötétüléséhez vezet. A Megvilágosodás szelleme a legjobb módszer az “én” téveszméjének gyökeres kiírtására. Milyen módon különbözik a többi lény tőled?Először próbáld őket magaddal egyenlőnek látni, és ugyanúgy szeretni, mint saját magadat, egészen addig, amíg képes nem leszel jobban szeretni őket önmagadnál. Próbáld állandóan azt kívánni, bármennyire is szenvedsz, hogy az összes lény minden szenvedése rád szálljon és hogy boldogságod minden okát nekikadhasd. Kívánd, hogy az ezáltal szerzett erények minden lény javára váljanak. A gyakorlat az Üresség, az Abszolút Megvilágosodás szellemének magvalósítására két részből áll: összpontosítás gyakorlatából és a tapasztalatok analíziséből, ami világosan megmutatja nekünk a Madhyamika tapasztalatot. De igényelnek ezek a gyakorlatok egy részletesebb kifejtést, ezt azonban itt nem tudom a megfelelő módon megtenni. Mindenesetre gyakorlat előtt és után vegyünk Menedéket és a felhalmozott érdemeket osszuk meg az összes lénnyel.
Ha sem a dolgok, sem a szellem nem létezik, mik akkor a jelenségek? Hol kezdődnek és hol végződnek?
Kezdetük nincsen. Véget akkor érnek, ha az ember elérte a Megvilágosodást. Ez az egész illúzió, nem valóságos, olyan, mint egy álom. Miből keletkezik egy álom? Hova tart? Így van ez. Ez egy hosszú álom.
Mik akkor a jelenségek?
Hosszú álom.
A szeretet és az együttérzés nemes dolgok, de nem jöhete egy olyan pillanat, amikor jobb dühösnek lenni az emberekre? Lehet a harag jogos?
Esetleg, ha a szándék fehér, segítő, még ha a cselekedet maga fekete is. Ha dühös is vagy, de azzal a gondolattal, hogy a másikkal jót tegyél, akkor a dühöd az együttérzésből ered, és minden, ami abból ered, jó. Ha a gyökér gyógyító hatású, akkor a gyümölcs is az lesz, még ha rossznak is látszik.
A buddhizmusról azt gondolják, hogy negatív és passzív magatartáshoz vezet.
Ez igaz abban az esetben, ha valaki a Megszabadulás állapotába beérkezve ott is marad. De ha az ember A Nagy Ösvényre lép, az önző, megszabadító nyugalomra vágyakozás helyett együttérzést érez, amely aktív vágyakozás minden lény segítésére.
Azt is mondják a buddhizmusról, hogy ateista, mert azt tanítja, hogy Isten nem létezik.
A buddhizmus nem hisz egy olyan Istenben, aki a világ teremtője, és ebben az értelemben mondhatjuk, hogy ateista. Ha azonban Isten valami más, egy isteni együttérzés, vagy isteni bölcsesség, amely egy istenség formájában jelenik meg, akkor azt mondhatjuk, hogy a buddhizmus nem ateista, hanem politeista.
Ha valóban nem létezik “én”, mi születik akkor újjá?
A szellem folytonossága, a személy állandó tudati árama és cselekedeteinek következményei adják egy új lény keletkezésének az okait. Mindenesetre az újjászületés egy relatív igazság. A relatív igazság magyarázata iskolánként, vallásonként változik. A Madhyamika úgy gondolja, hogy minden relatív, amit vizsgálat nélkül látunk: a hétköznapi ember felfogása. Relatív értelemben létezik újjászületés, de a végső soron nem.
Hogyan keletkezett a Madyhamika buddhista filozófia? Nem a Buddha utáni időkben?
Természetes, hogy a Madhyamika buddhista tanítás; ez a Prajnaparamita Szutra valódi jelentése, amelyben világosan szerepel, hogy aki végleteket követ, sosem fog megszabadulni a szenvedéstől. A végletek a pozitív és a negatív, a hit a létezésben és a nem létezésben, és hasonlók. Ez a filozófia a Buddha által tanított Szutrákból alakult ki.
Ha a lények létezését nem fogadjuk el, mert minden dolog üresség, mi okunk van akkor az együttérzésre?
Nem minden csak üresség, az üresség is lehet egy hibás látásmód, egy véglet és a dolgok igazi természete a végletektől igen messze esik. Ahhoz, hogy az ember ezt felismerje, nagyon sok érdemet kell összegyűjtenie és erre a legjobb módszer a szeretet és együttérzés gyakorlása minden lény iránt. Megfelelő érdemek nélkül az ürességet nem lehet megérteni.

http://www.szakja.hu/magyar/tanitas