A boldogság receptje

Éber tudatosság – út a jelenlétbe

…a tudatosság új válfaját kell kialakítanod, amely révén figyelmedet arra összpontosítod, ami van, és minden pillanatban látod a teljességet.

Az emberek zöme rendszerint nem arra összpontosít, ami van. Beárnyékolják az „ami van” megtapasztalását azzal, ami lehetne, vagy ami volt. Figyelmüket ezáltal a múlt és a jövő uralja. Ha teljes figyelmeddel megragadod azt, ami van, belemerülsz a most teljességébe.

Hogyan alakíthatjuk ki tehát a figyelemnek ezt az új formáját? Elsősorban az éber tudatosság révén.

Az éber tudatosság „figyelést” jelent, de különleges módon, az elméd kiiktatásával.

Hiszen ahelyett, hogy az ember küszködve próbálna éberen tudatossá válni, egyszerűbb felhagynia mindazzal, ami akadályozza az éber tudatosságot. Amikor azon kapod magad, hogy az elméd olyan tevékenységbe merült, amely kiragad téged a jelen pillanatból, egyszerűen hagyd abba. Ne értékelj, és ne elemezgess! Ne vádold magad azzal, hogy valamit elrontottál. Hiszen már azáltal belépsz az éber tudatosság birodalmába, hogy megfigyeled, mi zajlik, és hagyod, hogy véget érjen.

Sokan soha életükben nem tapasztalták még azt az élményt, hogy elméjük megpihen. Ezek az emberek a fenti listát átfutva azt mondanák: „De hát erre való az elme. Hiszen ez vagyok én!” Szó sincs róla, te nem azért létezel, hogy fenntartsd az elméd tevékenységét. Épp ellenkezőleg: az elme van érted. És rendeltetését úgy töltheti be legeredményesebben, ha lehetővé teszi számodra a valóság megtapasztalását – nem az anyagi világ hullámzó valóságáét, hanem az idő által nem befolyásolt változatlan valóságét.

Mások néhány pillanatra képesek megtapasztalni elméjük nyugalmi állapotát, esetleg azáltal, hogy a légzésükre vagy egy mantrára összpontosítanak, vagy ezeken meditálnak, ám elméjük szinte azonnal visszatér régi nyughatatlan tevékenységéhez. Mi a teendő ilyenkor? Lépj be az egyszerű figyelem létmódjába! Az elme zsongó tevékenységén túlmenően rengeteg területe van még az életnek, amelyet megfigyelhetsz. Tudatosíthatod az érzelmeidet, a légzésedet vagy a testedben megjelenő érzeteket. Tudatosíthatod magadban a környezeted hangjait. Tested mozgatásának módja – ahogy ülsz, sétálsz, eszel vagy bármely egyéb tevékenységet végzel – is tárgya lehet éber tudatosságodnak.

Fontos, hogy ne próbálkozz, és ne erőlködj! Bármi képes a jelen pillanatába vonni és a jelenlét élményében részesíteni, amire a figyelmed irányozod.

Ha például egy szent ember közelségében vagy, megtapasztalod az isteni természetet; tapasztalatod pedig voltaképpen valami sokkal egyszerűbb dologban gyökerezik – a puszta jelenlétből fakad. A jelenlét elegendő ahhoz, hogy a biztonság, a szeretet és az öröm nyugodt és finom érzésével ruházzon fel. Saját életünkben gyakran elszalasztjuk ezt a tapasztalást, hiszen amint felbukkan bennünk egy gondolat vagy érzet, nyomban elkezdjük kiértékelni és elemezgetni. És amikor így teszünk, a jelen tovatűnik, és magával viszi a jelenlétet is.

A jelenben létezés és a jelenlét megtapasztalása egy és ugyanaz, és semmiféle erőfeszítést nem követel. A jelenlétet nem érheted el, akárhogy iparkodsz – csak átélheted. Az éber tudatosság gyakorlása révén az örömteli jelenlét e minősége idővel állandó kísérőddé szegődik. Ha azon kapod magad, hogy kezdesz elkalandozni, a puszta tény felismerése is képes lesz visszaterelni a jelenhez.

Annak az éber tudatosságnak, amelyről beszélek, semmi köze a kiüresedéshez vagy a kikapcsoláshoz. Elérése nem igényel koncentrációt vagy feszült figyelmet; ez a legnyugodtabb és legtermészetesebb állapot, hiszen semmi sem lehet nyugodtabb tulajdon énednél. Képes vagy belesiklani, egyszerűen az által, ha tudatosítasz magadban minden figyelemelterelő mechanizmust, és hagyod távozni. A „könnyen jön, könnyen megy” kifejezés valójában mély spirituális jelentést hordoz. Ami jön és megy, az nem a valódi éned. Valódi éned az üdvözült boldogság, amely az időn túl létezik.