ESSZÉNUS BÉKE EVANGÉLIUM HARMADIK KÖNYVE

A FÁK

Menj a magasra növő Fákhoz,
És egyikük előtt,
Amelyik gyönyörű, magas és hatalmas,
Mondd ezeket a szavakat:
Óh, derék élő Fa!
Üdvözöllek Téged!
Akit a teremtő alkotott.

Régi időkben, a Teremtés zsenge korában,
A Föld tele volt óriási fákkal,
Amelyeknek ágai a felhők fölé nyúltak,
És bennük lakoztak ősapáink.
Azok, akik az Angyalokkal jártak,
És akik a Szent Törvény szerint éltek.
A faágak árnyékában mindenki békében élt,
És övék volt a bölcsesség és a tudás,
És a Végtelen Fény kinyilatkoztatása.
Erdeiken keresztül folyt az örök folyó,
És közepén állott az Életnek Fája,
És az nem volt elejtve előlük.
A Föld Anya asztaláról ettek,
És a Mennyei Atya karjaiban aludtak,
És a Szent Törvénnyel kötött szerződésük
Örökre szólt.
Abban az időben a Fák az emberek testvérei voltak,
És nagyon elterjedtek a Földön,
Olyan hosszan, mint az Örök Folyó,
Amely szakadatlanul áramlik
Az Ismeretlen Forrástól.
Most sivatag szele söpri a földet forró homokkal,
És az óriás fákból, csak por és hamu maradt,
És a széles folyó csak egy iszapos tó.
Mert a teremtővel kötött szent szövetséget
Megszegték az embernek fiai,
És kitiltattak a fákon lévő otthonaikból.

Most az Életfához vezető út
Rejtve van az emberek szemei elöl,
És szomorúsággal teli az üres égbolt,
Ahová valamikor a magasztos fák nyújtóztak.
Most az égő sivatagba
Jöttek a Fény Gyermekei,
Hogy dolgozzanak a Közösség Kertjében.
A mag, ami a kopár talajba vetnek,
Hatalmas erdővé válik,
És a fák megszaporodnak,
És addig terjesztik zöld szárnyaikat,
Amíg az egész Földet újra betakarják.
És az egész Föld egy nagy kert lesz,
Mert a magas fák borítják a szárazföldet.
Azon a napon a Fény Gyermekei
Egy új dalt fognak énekelni:
Fa testvérem! Hadd ne rejtsem el magamat tőled,
Hanem osztozkodjunk az élet lehelletében,
Amit Föld Anyánk adott nekünk.
A mezítelen lábam alatt a zöld levél szőnyeg
Gyönyörűbb, mint a szőnyeget szövő művész
Legfinomabb alkotása, az ágak sátora a fejem fölött,
Amin keresztül a ragyogó csillagok fénylenek.
Fenségesebb, mint a gazdag kereskedő
Selyem baldachinja.
A ciprus levelek között a szél
Olyan hangot hallat, mint az Angyalok kórusa.
A Föld Anya a göcsörtös tölgyön,
És a királyi cédruson keresztül
Az Örök Élet üzenetét küldte
A Mennyei Atyának.
Imámat a hatalmas magas fákhoz küldöm:
És égbenyúló ágaik
Továbbítják fohászomat a Mennyei Atyához.
Mert minden gyermek fog ültetni egy fát,
Hogy a Föld Anya méhe életet adjon.
Amint az asszony méhe ad életet.
Az, aki elpusztít egy fát
Saját végtagjait vágja le.
Így fognak énekelni a Fény Gyermekei,
Amikor a Föld megint egy nagy kert lesz:
Szent Fa, a Törvény Isteni ajándéka!
A te fenséged újra egyesíti mindazokat,
Akik eltévedtek igaz otthonukból
Azaz a Közösség Kertjéből.
Minden ember testvérré válik újra,
A te szertenyúló ágaid alatt.
Amint a Mennyei Atya szereti összes gyermekét,
Ugyanúgy tartjuk és védjük őket,
Hogy magasra nőjenek és erősek legyenek,
És töltsék be a Földet újra szépségükkel.
Mert a fák a mi testvéreink,
És mint testvérek,
Őrizni és szeretni fogjuk egymást.