ELSŐ SZABÁLY A Szoláris Angyal elrendezi önmagát, nem szórja szét erejét, hanem mély meditációban önnön visszatükröződésével értekezik. MÁSODIK SZABÁLY Amikor az árnyék válaszolt, a munka mély meditációban folytatódik. Az alsó fény felvetül; a nagyobb fény meg világítja a hármat, és a négy munkája folytatódik. HARMADIK SZABÁLY Az Energia kering. A fénypont, a négy munkájának terméke kibontakozik és növekszik. Miriádok gyűlnek izzó heve köré mígcsak a fény csökkenni nem kezd. Tüze egyre haloványabb. Ekkor hangzik fel a második hang. NEGYEDIK SZABÁLY Hang, fény, rezgés és a forma keverednek, egymásba olvadnak, s így a mű egy. Törvény szerint halad és a munka előrehaladását már semmi nem akadályozhatja meg. Az ember mélyen lélekzik. Összpontosítja erőit, és kiveti magából a gondolatformákat. ÖTÖDIK SZABÁLY Három dolog foglalja el a Szoláris Angyalt mielőtt a megalkotott burkolat tovább halad lefelé: a vizek állapota, annak a biztonsága aki így alkot, és az állandó elmélyülés. Így a szív, a torok és a szem hármas szolgálatra fogott össze. HATODIK SZABÁLY Az alsó négy dévái érzik az erőt, amikor a szem megnyílik; lendületet kapnak és elveszítik mesterüket. HETEDIK SZABÁLY A kettős erők megmutatkoznak azon a szinten, amelyiken az éltető hatalmat kell kutatni; a két ösvény szembesül a Szoláris Angyallal; a sarkok váltakoznak. A meditáló választás elé van állítva. NYOLCADIK SZABÁLY Az Agniszurják felelnek a hangnak. A vizek áradnak és apadnak. A mágus őrizkedjék, nehogy belefulladjon azon a ponton, ahol föld és víz találkoznak. A kettő között félúton, sem nem szárazon sem nem vízen kell megtalálni a helyet, ahol meg lehet vetni a lábat. Ahol a víz, föld és levegő találkoznak, ott a varázslat végrehajtásának helye.
KILENCEDIK SZABÁLY Most a sűrítés következik. A tűz és a vizek találkoznak, a forma tágul és növekedik. Helyezze a mágus a formát a megfelelő pályára. TIZEDIK SZABÁLY Mihelyt a vizek megfürdették a megalkotott formát, felszívódnak és felhasználódnak. A forma megnövekszik erejében; így folytassa a mágus, amíg a mű kielégítő nem lesz. Ezután a külső építők hagyjanak fel tevékenységükkel, és következzék a belső munkások ciklusa. TIZENEGYEDIK SZABÁLY A munkásnak most három dolgot kell a törvénnyel végrehajtania. Először: állapítsa meg a formulát, amellyel az életeket a körülvevő falak közé zárhatja; azután: ejtse ki a szavakat, amelyek megmondják nekik, hogy mit kell tenni, és hová kell tenni, ami elkészült; és végezetül: rebegje el a misztikus mondatot, amely megmenti őt azok működésétől. TIZENKETTEDIK SZABÁLY A szövedék lüktet. Összehúzódik és kitágul. Ragadja meg a mágus a felező pontot, s így szabadítsa fel a „bolygó foglyai” közül azokat, akiknek a hangja megfelelő magasságú és pontosan arra van hangolva, amit készíteni kell. TIZENHARMADIK SZABÁLY A mágusnak fel kell fognia a négyet; vegye észre művében a lila árnyalatot, amit ők nyilvánvalóvá tesznek, és így szerkessze meg az árnyékot. Amikor ez megvan, az árnyék felöltözik, és a négy hétté válik. TIZENNEGYEDIK SZABÁLY A hang kiárad. A bátor lélek számára elközelgett a veszély órája. A vizek nem lehettek ártalmára a fehér alkotónak, semmi nem tudta sem megfojtani sem megfullasztani. Most tűz és láng veszélye fenyeget, és még halványan bár, a feltörő füst is látható. És most, egy békés ciklus után, látogassa meg ismét a Szoláris Angyalt. TIZENÖTÖDIK SZABÁLY A tüzek megközelítik az árnyékot, de mégsem égetik meg. A tűztől védő burok elkészült. Énekelje a mágus a szöveget, ami összevegyíti a tüzet a vízzel. Az „Értekezés a Kozmikus Tűzről” – ből
BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK
Az Ember Három Aspektusa 

Az ebben a könyvben vázolt elvek tanulmányozása és ezek gondos megfontolása közben bizonyos alapvető fogalmak születnek meg az emberben: Először is, az egyes tanulók számára az elsőrendű fontosságú kérdés nem az adott tanító személyisége, hanem az igazság mértéke, amelyet képvisel, valamint a tanuló megkülönböztetni tudása igazság, részigazság és hamisság között. Másodszor: a megnövekedett ezoterikus tanítással megnövekedett ezoterikus felelősség jár. Minden tanuló világosan mérje fel önmagát, és ne felejtse el, hogy megértésre csak a probléma és a környezete felismerésére szolgáló igazság megfelelő mértékével juthat, és hogy a tudat csak a közölt igazság gyakorlata révén tágul. Harmadszor: hogy elsőrendű követelmény egy dinamikus ragaszkodás a választott úthoz, és szigorú állhatatosság, ami emelkedett és rendíthetetlen marad, bármi történjék is, és ez egy belülről vagyis szubjektíven ismert világba, dimenzióba, létállapotba nyíló kapuhoz vezet. Ez az a megvalósulási állapot, amely az erejéhez mért forma- és környezetváltozásokat hozza létre. Ez a három figyelmeztetés mindenki részéről alapos megfontolásra érdemes, és a jelentőségét valamennyire fel kell fogni, hogy további valódi haladást lehessen elérni. Nem feladatom, hogy az előadott tanításhoz egyéni vagy személyes alkalmazási módszereket adjak. Ezt minden egyes tanulónak magának kell kidolgoznia. Bölcsen megóvtátok a tanítást a mindenre ráterpeszkedő hatalom rontásától, és a ti könyveitek mögött nem állnak olyan hierarchikus hatalmaknak vagy támogatóknak ezoterikus alapelvei, mint amilyenek létrehozták bizonyos, egymástól olyan mértékben eltérő egyházi testületek és csoportok szűk korlátait, mint amilyen a Katolikus Egyház, a Christian Science (Keresztény Tudomány) – amelyek hisznek az Írások szóbeli inspiráltságában – , valamint számos (úgynevezett) ezoterikus szervezet. Sok ilyen csoportnak volt átka a suttogva ejtett szó: „Akik tudják, úgy kívánják...”, „A Mester azt mondja...”, „A Nagyok azt parancsolják...”, és a birkák csoportja sután és vakon tapossa egymást, hogy engedelmeskedjék. Úgy gondolják, hogy ezzel a rosszul értelmezett imádattal kapcsolatot teremthetnek némely hatalommal bíró személyekkel és rövidített úton juthatnak a Mennybe. Bölcsen megóvtátok könyveiteket azoknak az észrevételeitől, akik magukat mestereknek, adeptusoknak és beavatottaknak hivatják. Névtelenségemet és helyezettségemet meg kell őrizzem, és rangomat mint egy idősebb tanulóét kell tekinteni, mint aki a tudatnövelésnek arra a fokára aspirál, ami számára a következő lépés. Csak annak van jelentősége, amit az igazságról mondok. Csak az inspiráció és a segítség, amit nyújtani tudok az úton zarándoklónak, az a döntő; a szorgalmas tanulónak rendelkezésére áll, amit tapasztalataimból okultam; és főként a szélesebb látókört, amelyben részem lehet (tekintve, hogy magasabbra másztam már fel a hegyre, mint némelyek) oszthatom meg másokkal. Ezen a ponton a tanulóknak szabadságában áll eltűnődni, kerülni a meddő találgatásokat lényegtelen személyekről, és körülményeik részleteiről. Témánk a Lélek Mágiája lesz, és az alapgondolat, amely végigvonul mindenen, ami ebben a könyvben megjelenik, a Bhagavad Gita szavaiban található meg a következőképpen: „Jóllehet Nem-született vagyok, a Lélek, mely nem múlik el, jóllehet én vagyok a Létezők Ura, mégis mint Úr saját természetem fölött, megnyilvánulok a Lélek mágikus hatalma által.”
Gita IV.6.

A legtöbb tudományos tanulmány szükséges alapja és előzetes lépése statisztikai és akadémikus, de ebben a könyvben mi az élet szempontját állítjuk a figyelem középpontjába, valamint az igazság gyakorlati alkalmazását a jelölt mindennapi életére. Tanulmányozzuk hát, hogyan válhatunk gyakorló mágussá, és hogyan élhetjük egy szellemi ember életét és egy elfogadott tanítvánnyá vált jelöltét, a mi különleges korunkban, állapotunkban és körülményeink között. Ennek érdekében a Mágia Tizenöt Szabályához fogunk fordulni, ami egy korábbi könyvemben található, címe: Értekezés a Kozmikus Tűzről. Magyarázatot fűzök hozzájuk, de nem foglalkozom kozmikus jelentőségükkel vagy szoláris és egyéb összefüggéseikkel és analógiáikkal, hanem alkalmazni fogom őket a jelölt munkájánál, és gyakorlati tanácsot fogok adni a lélek-kapcsolatok és lélekmegnyilvánulások jobb kialakítására. Bizonyos ismereteket adottnak tekintek, és feltételezem, hogy a tanulók követni tudnak és megértenek bizonyos szakkifejezéseket, amelyeknek használatát bevezetem. Nem csecsemőkkel foglalkozom, hanem érett férfiakkal és nőkkel, akik döntöttek egy bizonyos út mellett, és akik megfogadták, hogy a „világosságban” fognak járni. Négy dolognak igyekszem ebben a könyvben eleget tenni, és három fajta emberhez szándékszom szólni. Ami a tanításokat illeti, azok négy alapelven nyugszanak. Ezek a következőkre irányulnak: 1. Megtanítani a spirituális pszichológia törvényeit, mint amelyek megkülönböz-tetendők a mentális és az emocionális pszichológia törvényeitől. Megvilágítani az emberi lélek természetét, valamint rendszerbéli és kozmikus összefüggéseit. Ez megelőző lépésként magában foglalja majd a csoport összefüggéseket. Bemutatni az összefüggéseket önmagunk és a külső burkolatok között, amelyeket benső valónk felhasználhat, s ilyen módon feltárni az emberi alkatra vonatkozó közgondolkodást. Megvilágítani a szupernormális erők problematikáját és szabályokat adni azok biztonságos és hasznos kifejlesztéséhez.

Egy nagy átmeneti korszak vége felé tartunk, és az élet bensőbb birodalmai közelebb állnak hozzánk, mint valaha; szokatlan jelenségek és megmagyarázhatatlan események általánosabbak, mint minden korábbi időben, miközben telepatikus, pszichikai és más sajátságos dolgok kötik le még a hitetlenkedők, tudósok és vallásosak figyelmét is. Mindenhol keresik a jelenségek feltűnésének okait, s társaságok alakulnak kutatásukra és bemutatásukra. Hasonlóképpen sokan tévelyegnek erőfeszítésük közben, hogy olyan lelki körülményeket és energianyerő tényezőket alakítsanak ki magukban, amelyek e sajátos erők megnyilvánulását képesek előidézni. Ez a könyv megkísérli az általa nyújtott információkat beleilleszteni az életnek ma ismert sémájába, és meg fogjuk mutatni, hogy alapvetően milyen természetes és igaz minden, amit misztikusnak mondanak. Minden törvényeknek van alávetve és ezek a törvények kérnek megvilágítást most, hogy az ember fejlődése elért szépségük és valóságuk igazabb felfogásának szintjére. Háromféle ember fog reagálni erre a könyvre. Ezek: 1. Azok a széles látókörű kutatók, akik hajlamosak elfogadni alapvető állításait mint munkahipotézist, amíg csak nem bizonyulnak tévesnek. Nyíltan kételkedők lesznek, de hajlandók átmenetileg, az igazság érdekében, kipróbálni a módszereket és követni a megfontolásra szánt tanácsokat. Jelöltek és tanítványok. Ők azért fogják tanulmányozni ezt az értekezést, hogy jobban megértsék önmagukat, és mert keresik, hol segíthetnek felebarátaiknak. Utasításait nem fogják vakon követni, hanem kísérletezni fognak, gondosan ellenőrzik majd és megerősítik a Kortalan Bölcsesség a tanításoknak ebben a szakaszában a számukra előírt lépéseit. Beavatottak. Ezek eljutnak egyfajta megértéshez, ami nem lesz nyilvánvaló az első csoportbéli számára, és amelyet a második csoportbéliek néhány fejlettebb tagja is csak sejteni fog. Önmagukban már tudják számos megállapításának igazságát és felismerik nem egy törvény szubjektív kidolgozását. Ezek a természeti törvények három különféle területen fejtik ki hatásukat: a) A fizikálison, ahol a sűrű formákban történő változások eredményeként mutatkoznak meg. b) Az éterikuson, ahol az energiát mutatják, amely az anyagban létrejött eredmények mögött áll. c) A mentálison, ahol azokkal az impulzusokkal foglalkoznak, amelyek az előbbi kettőt létrehozták.

Az Értekezés a Kozmikus Tűzről elsősorban a naprendszerrel foglalkozott és az emberi szempontokat és egymásra hatásokat csak annyira érintette, hogy bemutassa a résznek az egészhez és az egységnek a teljességhez való viszonyát. Ez a könyv nagyobb részletességgel foglalkozik majd az emberi fejlődéssel és kibontakozással, rávilágítva az okokra, amelyek előidézték a jelen hatásokat; rámutat a jövőre és az eshetőségekre, valamint a kibontakozás lehetőségeinek természetére. E könyv alapját négy alapelv képezi, amelyet az itt következő lapok tanulójának el kell fogadnia, minthogy egy megfontolásra és kipróbálásra érdemes hipotézist
jelent. A Kortalan Bölcsesség egyetlen igaz kutatójától se várjuk el, hogy vakon adja beleegyezését az igazság bármiféle tálalásához; sőt inkább arra kérem a tanulót, hogy nyitott elmével és szigorúan mérlegelje és fontolja meg az elméleteket és elgondolásokat, a törvényeket és az igazságokat, amelyek oly sokakat vezettek ki a sötétségből a tudás és megélés világosságára. Az alapelveket a következőképpen lehet elősorolni, fontossági sorrendjük szerint: I. Először is: ebben a mi megnyilvánult világegyetemünkben létezik egy Energia vagy Élet, amely felelős oka a különféle formáknak és az egész teljességét alkotó érző lények hatalmas hierarchiájának. Ez az ún. hylozoisztikus elmélet (mely szerint még a legelemibb teremtett dolog is rendelkezik érzetekkel), jóllehet ez a kifejezés csak zavart kelt. Ez a nagy Élet a monizmus alapja, és minden felvilágosodott ember monista. „Isten egy”, ez minden igazságok netovábbja. Az élet minden formában jelen van, és a formák a központi egyetemes energia kifejezései térben és időben. A megnyilvánulásban az Élet hozza létre a létet és a létezést. Éppen ezért ez a dualitás ősoka. Ezt a dualitást – amelyet látni lehet, ha jelen van az objektivitás, és amely eltűnik, mihelyt a formai szempont megszűnik – számos megnevezéssel szokták illetni. Ezek közül – az egyszerűség kedvéért – a legmegszokottabbakat soroljuk fel itt:

szellemi Élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Atya . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pozitív . . . . . . . . . . . . . . . . . Sötétség . . . . . . . . . . . . . . .

anyagi Forma Anya Negatív Világosság

A tanulóknak ezeket az alapvető egységeket világosan észbe kell venniük, amikor ennek a dualitásnak szükségképpen a végső meghatározásairól beszélgetnek, hiszen ezek ciklikusan mindenhol nyilvánvalóak. II. A második posztulátum az elsőből nő ki, és megállapítja, hogy az egyetlen Élet, amely az anyag segítségével nyilvánul meg, létrehoz egy harmadik tényezőt, a tudatot. Ez a tudat, amely a két ellentétes pólus a szellem és az anyag egységéből jön létre, minden dolgok lelke; átitat minden szubsztanciát vagy objektív energiát; minden formát megalapoz, legyen ez a forma egy energia egység, amit egyetlen atomnak nevezünk, vagy egy ember, egy bolygó vagy egy naprendszer. Ez az Önmeghatározás elmélete, vagyis annak a tanítása, hogy minden élet, amely az egy életet alkotja, a maga szférájában, a maga létállapotában, hogy úgy mondjam, az anyagba merül és olyan alakot ölt, ami által különösen specifikus tudatállapota kialakulhat, ennek rezgése állandósul és így létezőnek ismerheti önmagát. Ennek megfelelően az egy élet a naprendszer közvetítésével stabil és tudatos entitássá válik, és lényegében, éppen ezért, az energiák, a mindenféle tudatszintek és minden létforma teljességévé. A homogén lesz a heterogén és mégis egység marad; az egy többféleségben nyilvánul meg és mégis változatlan marad; a központi egység úgy ismerszik meg időben és térben, mint sokféleség és különbözőség, és mégis, amikor tér és idő nincsenek (lévén ezek csak tudatszintek) csak az egység fog maradni, az egyetlen szellem lesz állandó, plusz egy növekvő rezgésszerű cselekvés, meg egy képesség a világosság fokozására, amikor a megnyilvánulás ciklusa ismét visszatér. Az egy megnyilvánuló Életlüktető rezgésében minden alacsonyabb formájú élet megismétli a létezés folyamatát: – Istenek, angyalok, emberek és az életek miriádjai, amelyek a természet birodalmának formáin és a fejlődési folyamat cselekvésein keresztül fejezik ki magukat. Mindegyik önközpontúvá és önmagát meghatározóvá lesz. III. A harmadik posztulátum, hogy a cél, amiért az élet formát ölt, a megnyilvánult lény szándéka: a tudat kibontakozása, vagyis a lélek revelációja. Ezt lehetne A Világosság Kifejlesztésének Elmélete címmel illetni. Amikor rájövünk, hogy a modern tudós is azt állítja, hogy a fény és az anyag egymást fedő fogalmak, s ezzel a Kelet tanítását visszhangozza, nyilvánvalóvá válik, hogy a pólusok egymásra hatása és az ellentétpárok súrlódása révén fény villan fel. Úgy találjuk, hogy a fejlődés célja fénymegnyilvánulások fokozódó sorozata. Fátyol mögött és minden formába rejtve nyugszik a fény. A fejlődés haladásával válik az anyag a fény egyre jobb vezetőjévé, ezzel is bizonyítva a Krisztus állítását: „Én vagyok a Világ Világossága.” IV. A negyedik posztulátum tartalmazza azt a megállapítást, hogy minden élet ciklikusan nyilvánul meg. Ez az Újraszületés Elmélete, vagyis a reinkarnációé, a periodikusság törvényének igazolása. Ezek tehát a nagy alapigazságok, amelyek a Kortalan Bölcsesség alapját képezik – az élet létezésének és a tudatfejlődésének alapját a formák ciklikus felöltésén át. Ebben a könyvben mindazonáltal a kicsiny életre helyezzük a hangsúlyt, az „Isten képére teremtett” emberre, aki a reinkarnáció módszerének segítségével kibontakoztatja tudatát, amíg csak ki nem virágzik az, mint teljessé vált lélek, amely fénytermészetű, és amelynek megvalósulása egy öntudatos lényé. Ez a kialakult egység, végső fokon, teljes intelligenciájával részt véve benne, beleolvad egy nagyobb tudatba, amelynek része.

Mielőtt a tárgyra térnénk, hasznosnak tartjuk bizonyos gyakran használt szavak meghatározását, hogy értsük azt is, amiről beszélünk, meg a használt fogalmak jelentőségét is.

1. Okkult. Ez a fogalom a lét rejtett erőinek megfogalmazása, valamint az életvezetés azon forrásainak, amelyek létrehozzák az objektív megnyilvánulást. Szándékosan használtuk itt a „vezetés” szót, mert a manifesztálódás a természet egész birodalmában valamely lény vagy egzisztencia életének, céljainak és tevékenységfajtájának a kifejeződése, és így szó szerint is az élet vezetése (vagy külső természete vagy minősége). Ezek a tevékenységi források minden élet céljában el vannak rejtve, legyen az szoláris élet, bolygólakóé, emberé vagy azé a Lényé, aki a tudatszinteknek és a természet birodalmának végső összegezése.

Törvények. A törvény egy felsőbbrendű lényt feltételez, aki céltudatossággal és intelligenciával áldott, s így erőit összhangba hozza, hogy valamely tervet következetesen és állhatatosan kiérleljen. A szándék tiszta ismeretében ez az egyéniség működésbe hozza azokat a lépcsőket és szinteket, amelyek, ha megfelelő rendben kerülnek sorra, a tervet teljesedésbe viszik. A „törvény” szó a megszokott értelemben magában hordozza azt az elgondolást, hogy alárendel bennünket egy kérlelhetetlen és megváltozhatatlan történésnek, amelyet az alárendelt nem ért meg. Ez magában foglalja bizonyos szempontból a csoportindíttatásba alámerült egyén hozzáállását, és ennek az egyénnek a képtelenségét, hogy megváltoztassa ezt az indíttatást vagy elkerülje a kérdést. A törvényeket fontolóra vevő ember tudatában elkerülhetetlenül felmerül a legyőzöttség érzése – s hogy csupán mint levél sodortatunk a végzetünk felé, amelyről azonban csak spekulációk lehetségesek, és hogy egy erő uralkodik rajtunk, amely tulajdonképpen kivédhetetlen nyomást fejt ki ránk, és ezzel létrehoz ugyan csoporteredményeket, de az egyén veszít vele. Az észnek ez a hozzáállása elkerülhetetlen, amíg csak az emberi tudat annyira nem képes kitágulni, hogy felfigyeljen a lényegesebb kérdésekre. Amikor magasabbrendű énjével való kapcsolódás révén része lesz az objektív dolgok megismerésében, és amikor a látomás csúcsaira kapaszkodva perspektívája megváltozik és látóköre kitágul, ráébred, hogy a törvény nem egyéb, mint annak a Lénynek a szellemi impulzusa, bátorítása és életmegnyilvánulása, akiben ő maga is él és mozog. Megérti, hogy ez az impulzus egy bölcsen irányított és szeretetre alapozott intelligens célt képvisel. Ezután már ő maga is alkalmazni tudja a törvényt, vagyis bölcsen, szeretettel és intelligensen annyit enged át önmagán ebből a szellemi életimpulzusból, amennyit az ő saját szervezete érzékelni, közvetíteni és felhasználni tud. Nem teremt többé akadályokat, hanem megkezdi az átadást. Véget vet a zárt, én-központú életciklusának és szélesre tárja az ajtót a szellemi energiák számára. Miközben ezt teszi rájön, hogy az utált törvény, amiben nem bízott, maga az éltető, tisztító elem, amely őt és Isten minden teremtményét megdicsőülés felé tereli.
3. Pszichikus. Ennek az erőnek kétfajta megnyilvánulása van, már ami az emberek világát illeti, és ezt világosan meg kell érteni. Az egyik az az erő, amely az emberinél alacsonyabbrendű természeti világokat élteti – a meglelkesítő energia, amely, minthogy egymásra hatásba került az anyag és az én energiáival, minden forma létrehozója. Ennek a találkozásnak a hatása az, hogy ad az anyag embrió intelligenciájának egyfajta rejtett érzékenységet és reagáló képességet, amely létrehozza azt a szubjektív valamit, amit állati léleknek hívunk. Ez az érzékeny tudatosság négy fokán, illetve szintjén létezik: a. b. c. d. Az ásványvilág tudata. A növényvilág tudata. Az állatvilág tudata. Annak az állati formának a tudata, amelyen keresztül a szellemi ember tevékenykedik, amely végül is nem más mint az előbbi csoport a maga legmagasabb rendű megjelenésében.
A második az a pszichikai erő, ami az emberek világában jön létre a szellem és az érzékeny anyag egyesülésének végeredményeként, és amely egy pszichikai központot alkot, amit mi emberi léleknek nevezünk. Ez a pszichikai központ egy erőcentrum, és az erő, amelynek ez az őrizője, vagyis amelyet ez képvisel, működésbe hoz egyfajta éberséget és reagáló érzéket, amely a planetáris élet lelkének sajátja, és egy csoporttudatosságot, ami az állati lélektől eltérő rend képességeit és ismeretét hozza magával. Ezek végső soron meghaladják a korlátozó, eltorzító és bebörtönző állati lélek hatalmát, és széleskörű kapcsolatokat biztosítanak az embernek, valamint tudást, ami tévedhetetlen, mentes a hibáktól, és ami alkalmassá teszi őt a „mennyek szabadságára”. Az emberi lélek szabad csapongásának hatása az állati lélek hatalmának esendősége és viszonylagos haszontalansága bizonyítására szolgál. Mindössze csak annyit szeretnék itt tenni, hogy bemutassam, milyen kétféle értelemben használják a „pszichikus” szót. Később majd foglalkozni fogunk az alacsonyabb rendű pszichikai természet növekedésével és fejlődésével, vagyis lelkével azoknak a hordozó testeknek, amelyekben az ember működik a három világban, azután pedig keresni fogjuk a módját, hogy megvilágítsuk az emberi lélek valódi természetét valamint az erőkét amelyeket működésbe lehet hozni, mihelyt az ember fel tudja venni a kapcsolatot a saját szellemi központjával, a lélekkel, és élni tud ebben a lelki tudatosságban.