Mint ahogyan az emberben az élet fogja egybe, lelkesíti meg, élteti és hozza mozgásba a formát, s teszi ezáltal őt élőlénnyé, ugyanígy Isten élete ahogy a keresztények mondják – ugyanezt a célt szolgálja az univerzumban, s hozza létre azt az egybetartozó, élő és éltető együttest, amit naprendszernek hívunk. Ez az életprincípium az emberben háromféle módon nyilvánul meg: 1. Mint irányító akarat, cél, alapvető kezdeményezés. Ez a mozgató energia, amely létét működővé teszi, létbe hívja, megállapítja élethatárait, átsegíti őt a – hosszabb vagy rövidebb – éveken, és elvonja magát az életciklus lezárásakor. Ez a szellem az emberben, ami megnyilvánul mint élni, létezni, cselekedni, küzdeni, fejlődni akarás. Legalacsonyabbrendű aspektusában a mentáltest vagy természet segítségével működik, és ami a sűrű fizikumot illeti, az agy révén ad hírt magáról. Mint összetartó erő. Ez az a jelentős alapminőség, amely minden egyes embert mássá tesz, amely létrehozza a hangulatok, vágyak, tulajdonságok, komplexusok, gátlások, érzések és jellegzetességek összetett megnyilvánulását, amelyekből az ember sajátos pszichéje származik. Ez a szellemi vagyis energia-aspektus valamint az anyagi vagy testi természet közötti összjáték eredménye. Ez a megkülönböztetett, szubjektív ember, színe vagy egyéni hangja, ez az, ami megadja a teste rezgési tevékenységének arányát, kialakítja sajátos alakját, s ami felelős szerveinek, mirigyeinek és külső jegyeinek állapotáért és természetéért. Ez a lélek, és – legalacsonyabb szintjén – látható, hogy működését az érzelmi, vagyis asztrál természete segítségével fejti ki, és ami a sűrű, fizikai testet illeti, a szív segítségével. Mint az atomok és sejtek tevékenysége, amelyekből a fizikai test van felépítve. Ez azoknak a kis életeknek az összessége, amelyekből az emberi szervek, a teljes ember összetevői vannak összeszerkesztve. Ezeknek megvan a maguk élete és tudata, ami teljesen egyéni és azonosítható. Az életprincípiumnak ez az aspektusa az éter-, azaz éltető testen át működik, a megfogható formák szilárd mechanizmusa vonatkozásában pedig a lép segítségével.
Éppen ezért emlékezzünk rá, hogy lehetetlen számunkra a szellem vagy az Isten meghatározása. Ha valaki azt mondja, hogy a szellem kifejezhetetlen, meghatározhatatlan ok, a kisugárzó energia, az egyetlen élet és a lét forrása, minden erő teljessége, minden tudatállapoté és minden formáé, az életnek és mindannak az összessége, ami ebből az életből megnyilvánult, önmaga és nem-önmaga, erő és mindaz, amit az erő motivál, tulajdonképpen elkerüli a lényeget, a lehetetlent kísérli meg és az igazságot szóalakzatok mögé rejti. Ez elkerülhetetlen addig, amíg a lélektudatot meg nem ismertük, amikor is a forma nélküli Egy felismerhetővé válik az intuíció tiszta fényén keresztül. Az első lecke, amit meg kell tanulnunk, hogy értelmünk – érzéketlen lévén még a rejtett intuíciókra – nem tesz bennünket képessé, hogy biztonsággal megállapíthassuk valamiről, hogy ez az, vagy valami más; meg kell tanulnunk, hogy amíg nem tudunk a lélek-tudatunk szerint működni, addig nem ránk tartozik, hogy megmondjuk, mi igen és mi nem; meg kell tanulnunk, hogy amíg nem vetettük alá magunkat a szükséges gyakorlatoknak, addig nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármit állíthatnánk vagy tagadhatnánk. Magatartásunk legyen a logikus kérdezőé, érdeklődésünk a kutató filozófusé, legyünk hajlamosak elfogadni valamely hipotézist annak lehetősége alapján, de ne legyünk hajlamosak semmit elismerni bizonyított igazságnak, amíg meg nem ismertük a magunk számára és magunkban. Én mint a magasabb misztériumok jelöltje, és mint aki huzamosabb ideje kutakodhatott bennük, mint arra sokaknak lehetősége lett volna eddig, írhatok dolgokról, amiket egyelőre lehetetlen bebizonyítani előttetek és a nagyközönség előtt, amely olvassa ezeket az utasításokat. Számomra ezek igazságok lehetnek, és azok is, és bizonyított tények, s nekem ez elegendő is. Nektek úgy kell tekintenetek rájuk, mint az igazságkeresés irányára utaló fontos lehetőségekre és javaslatokra, de ne engedjétek meg magatoknak, hogy ezen túllépjetek. Ezeknek az utasításoknak az értéke összességükben és az összehangolt és egymásra vonatkoztatott megállapítások alépítményében van, amelyeket egészként kell számításba venni és nem részleteiben, két okból is: 1. A nyelv, mint már korábban említettem, elfedi az igazságot, nem pedig felfedi. Ha az igazságot elfogadja valaki, az azért van, mert a kutató tanuló talált egy igazság magvat magában, amely segít megvilágítani a lépteit, amint lassan és fokozatosan nyomul előre. Nagyon sokféle gondolkodás van, és nem várható el, hogy a közölt információk, példának okáért ebben az értekezésben, mindenkinek tessenek. Nem szabad elfelejteni, hogy minden ember egy-egy egysége a tudatnak, amely Isten hét kisugárzása egyikének során áradt ki. Éppen ezért még monádjaik, vagyis szellemi aspektusuk is eredendően különbözik, ahogyan a prizmában (ami ugyan egy) hét megkülönböztethető szín van. És még ez is csak az ember természete és nézőpontja, valamint érzékelő apparátusa miatt van így, akinek a szeme regisztrálja és szétválasztja a fényrezgések különböző osztályait. Ez a hét alcsoport különböző kinézetű, mentalitású, megközelítésű, és mindegyik egyformán helyes, mégis mindegyik egy kissé más nézőszöget képvisel. Ha a fenti megközelítéshez még hozzáadjuk az olyan tényezőket is, mint a fejlődés különböző szintje, különböző nemzetekhez tartozás és a jellemvonások, az öröklött megkülönböztető jegyek, amelyek a szóban forgó fizikai test és környezete összejátszásából jöttek létre, nyilvánvalóvá lesz, hogy az ilyen homályos tárgyaknak a megközelítésekor, mint a szellem és a lélek természete, nem lehet általános meghatározásokat alkalmazni, és nem lehet alávetni azokat egy egyetemes terminológiának.
b. A Lélek a Közvetítő vagy Közbülső Princípium
A lélek természetét két szemszögből vagy szempontból lehet megragadni: az egyik a lélek aspektusa a természet negyedik birodalmával, t.i. az emberi világgal való viszonylatában, a másik szempont az ember alatti természeti birodalmaké, amelyek – mint erre emlékezni kell – a felsőbb három tükröződései. Emlékezzünk arra is, hogy az anyag lelke, az anima mundi, magában a szubsztanciában az érző tényező. Ez az anyag érzékenysége végig a világegyetemen, minden formában a fizikus atomjától a csillagász naprendszeréig, a veleszületett képesség, amely tagadhatatlanul intelligens tevékenységet fejt ki, amit minden bizonyít. Ezt hívhatjuk vonzási energiának, koherenciának, érzékenységnek, életteljességnek, éberségnek vagy tudatnak, de talán a leginkább megvilágító kifejezés az, hogy a lélek a minőség amit minden forma kifejez. Az a titokzatos valami, ami megkülönbözteti egyik elemet a másiktól, egyik ásványt a másiktól. A forma megfoghatatlan, lényegi természete, ami a növényvilágban meghatározza, hogy rózsa vagy kelvirág, szilfa vagy vizitorma keljen életre; egyfajta energia, amely elválasztja egymástól az állatvilág különböző fajait, és az egyik ember megjelenését, természetét és jellemét különbözővé teszi a másiktól. A tudósok táblázatba rendezték, kutatták és elemezték a formákat; neveket válogattak és adtak az elemeknek és az ásványoknak, a növényi élet formáinak és az állatok változatos fajainak; tanulmányozták a formák felépítését és fejlődési folyamatuk történetét, levezetéseket csináltak és következtetéseket vontak le, de magának az élet problémájának a megoldása elkerülte a legbölcsebbeket is, és amíg az „az élet hálójá”-nak, vagyis az életerőnek felismerése, megértése, és hogy ez minden forma alapját képezi és az egyes formák részleteit összeköti egymással, nem lesz tényként elfogadott, addig a kérdés továbbra is megoldatlan marad. A lélek meghatározását valamivel könnyebben megoldhatónak lehet tekinteni mint a szellemét, tekintettel arra, hogy sokan vannak, akik egyszer-másszor pillanatnyi megvilágosodásban részesültek, a fátyol fellibbent előttük, megdicsőültek, és ez meggyőzte őket róla, hogy van egy, a normálistól olyannyira eltérő tudatállapot, hogy az egy új létállapotba, a tudatosság új szintjére helyez. Ez valamiféle érzés, megtapasztalás, és egyfajta kitárulkozást feltételez, amelyhez hasonlót a misztikusok ismertek fel minden korban, és amelyre Szent Pál utal, amikor arról beszél, hogy „elragadtatott a harmadik Mennyig”, és hogy ott olyan dolgokat hallott, amelyeket ember el nem mondhat. Amikor mind hallásban, mind látásban ilyen átélésekben részesül valaki a magas szinteken, akkor beszélünk az okkultistáról és misztikusról együtt. 1. A lélek – a makrokozmikus és a mikrokozmikus – az egyetemes és az emberi lélek az a valóság, amely akkor jön létre, amikor a szellemi aspektus és az anyagi aspektus kapcsolatba kerül egymással. a) b) c) 2. A lélek tehát sem nem szellem, sem nem anyag, hanem a közöttük levő összefüggés. A lélek a közvetítő e dualitásban, a közbülső princípium, a kapcsolat Isten és az Ő alakja között. Éppen ezért a lélek a krisztusi princípium megnevezése mind a természetben, mind az emberben.
A lélek a teremtett világ összetartó ereje, amely (amikor működik) minden formát együtt tart, hogy Isten élete rajta keresztül nyilvánulhasson meg, illetve fejeződhessék ki. a) Ezért tehát a lélek a formaépítő, a vonzási tényező a világegyetem, a bolygó, a természet mindegyik világa és az ember (aki önmagában egyesít minden szempontot) minden formája között; az, ami a formát létrehozza, amely képessé teszi azt a fejlődésre és növekedésre úgy, hogy a benne lakozó élet számára még megfelelőbb otthont nyújtson, és amely Isten minden teremtményét előmozdítja a fejlődés ösvényén a világok egymás utánján át egy végső cél és dicsőséges beteljesedés felé. A lélek az evolúció motorja, s nyilván erre gondolt Szent Pál, amikor a „a bennetek lakozó Krisztus”-ról, a dicsőség reménységéről szólt.
Ez a lélek különféleképpen nyilvánul meg a különböző természeti világokban, de a funkciója mindig ugyanaz, akkor is, ha az anyag egyetlen atomjáról van szó és annak erejéről, hogy megőrizze azonosságát és formáját, vagy hogy kifejtse tevékenységét a maga vonalán, és akkor is, ha a természet három világa egyikének valamelyik formájával van dolgunk, amely koherensen összefogott, jellegzetességeket mutat és éli a maga ösztönös életét, míg törekszik mint teljes egész valamivel magasabbra és jobbra. a) b) Tehát a lélek adja a megkülönböztető jegyeket és a különféle formai megnyilvánulásokat. A lélek játszik az anyagon, kényszeríti, hogy bizonyos alakot öltsön, és hogy felépítse azokat a különleges formai jelenségeket, amelyeket a fizikai világ szintjén ásványi, növényi, állati, emberi és a beavatott szintjén még más egyéb formákként ismerünk. 4. A tulajdonságok, rezgések, színek és jellegzetességek a természet mindegyik világában lelki tulajdonságok, és – akárcsak a bármilyen formában meglévő lappangó erő – megnyilvánulást keresnek és hatóképességről tanúskodnak. Összességükben az evolúciós szakasz lezárulásakor megnyilvánul majd általuk, hogy milyen az isteni élet és a világlélek természete, azé a lélek feletti léleké, amely Isten jellemzőit fedi fel. a) Tehát a lélek ezeken a jellemző tulajdonságokon keresztül mint az anyagra adott tudatos válasz nyilvánul meg, hiszen a tulajdonságok az ellentétpárok, szellem és anyag összjátékával, egymásra gyakorolt hatásával kelnek életre. Ez a tudat alapja. A lélek a tudati tényező minden formában, az éberség forrása és a természet minden világában kimutatható érzékenység a környezet és a csoport körülményei iránt. Ezért a lelket úgy is meg lehetne határozni, mint azt a fontos aspektust minden formában (amely létrejött a szellem és az anyag egyesülése révén), amely érez, éberséget tanúsít, vonz és taszít, reagál vagy nem reagál, és minden formát állandó rezgésaktivitásban tart. A lélek az a felfogó, érzékelő entitás, amelyet az Atya-Szellem és az Anya-Anyag egysége hoz létre, amely például a növényvilágban kialakítja a napsugár-érzékenységet és a bimbók kibomlását; amely az állatvilágban a gazda iránti szeretetet, a prédára való vadászatot és az ösztönök követését teszi lehetővé. Ez az, ami az embert képessé teszi arra, hogy felfigyeljen környezetére és csoportjára, amely lehetővé teszi, hogy normális fejlődésének három területén mint szemlélő, mint felfogó és mint cselekvő élje az életét. Ez az, ami végső soron képessé teszi, hogy felfedezze a benne lakó lélek kettősségét: egyik része az állati lélekre reagál, másik része pedig felismeri isteni lelkét. A legtöbb lélek működése manapság sem nem tisztán állati, sem nem tisztán isteni, hanem olyan, amilyent emberinek tekinthetünk.
Az univerzum lelke – a világosság kedvéért – megkülönböztetésre képes, vagyis, még inkább (tekintettel a formák korlátozottságára, amelyben ennek a léleknek működnie kell) különböző fejlődési szinteken és rezgési hullámhosszakon képes a megismerésre. Az univerzumban a lelki természet éppen ezért bizonyos főbb tudatállapotokban nyilvánul meg számos közbeeső szakasszal, s ezek közül a főbbeket az alábbiakban lehet felsorolni:
Tudat, vagyis az éberség szintje magában az anyagban, annak eredményeként, hogy az Anyag-Anyát az Atya-Szellem megtermékenyítette és így az életet és az anyagot összehozta egymással. Ez a tudat a minden formát alkotó atomokra, molekulákra és sejtekre vonatkozik. Így jön létre a naprendszernek, egy bolygónak és mindennek, ami a bolygó felszínén és belsejében van, a formája. Az intelligens, érző tudat, azaz, amit nyilvánvalóvá tesz az ásványés a növényvilág. Ez az oka az ásványi és növényi formák tulajdonságainak, alakjának, színének és különleges természetüknek. Az állati tudat, a lélek ébersége felel az állatvilág minden formájáért, létrehozza megkülönböztető jegyeiket, fajtáikat és természetüket. Az emberi tudat vagyis öntudat, ami felé a másik három világ élet menete, formái és tudata fejlődik fokozatosan. Ez a fogalom fedi az ember egyéni tudatát, és ez korai szakaszában még inkább állati mint isteni, tekintettel az állati test dominanciájára a maga ösztöneivel és irányulásával. H.P.Blavatsky pontosan határozza meg az embert, mint aki „egy állat, meg egy Isten”. Később sokkal inkább emberi lesz, nem tisztán állati, sem egészen isteni, hanem a kettő között hullámzik. Így válik az emberi világ az ellentétek, a szellem ösztönzése és felfelé húzása és az anyag vagy anyatermészet csábítása, az alsóbbrendű én és a szellem emberének nagy csataterévé. A csoporttudat, ami a nagy összegezések tudata, s amihez az ember elsősorban egyéni tudatának fejlődése révén jut el állati, érzelmi és értelmi élete összegezéseként, és az isteni szikra segítségével amely a mindezek által alkotott formában lakik. Ezután következik csoportjának tudatosulása, ahogyan az számára meg lett határozva a tanítványok csoportjában, amely valamelyik Mester vezetésével működik, aki a tanítvány számára a Hierarchiát képviseli. A Hierarchiát úgy lehetne meghatározni, mint olyan emberfiak együttesét, akik már nem az egyéni énjük tudatára összpontosítanak, hanem beléptek egy szélesebb valóság, a planetáris csoportélet tudatába. Ennek megvannak az állomásai a próbaidős tanítvány cseppnyi csoporttudatától fel egészen annak az életnek a teljes csoport-tudatosságáig, Akiben minden forma létet nyer, a bolygó Logoszának, a „Trón előtt álló Szellem”-nek a tudatáig, aki a bolygó formájában nyilvánul meg, mint ahogy az ember az emberi világ formáiban manifesztálódik.
A lelket ezek után tehát úgy lehet tekinteni, mint ami annak az összesített érzékelése és viszonylagos felismerése, ami egy bolygó és egy naprendszer alakja mögött található. Ez utóbbi kettő minden forma teljessége, szervesnek és szervetlennek egyaránt – ahogyan a materialista tesz különbséget. A lélek, jóllehet egy nagy teljesség része, mégis kifejeződésében korlátozza őt az általa viselt forma természete és milyensége. Következésképp vannak a lélekre érzékenyen reagáló és azt kifejező formák, és mások, amelyek – tekintettel az őket alkotó atomok sűrűségére és mennyiségére – nem képesek felfogni a lélek magasabbrendű aspektusait, vagy kifejezni többet, mint a lélek alsóbbrendű vibrációja, tónusa és színe. A végtelen kicsi felismerhető, a végtelen nagyot feltételezzük, és ez mindaddig csak elgondolás marad, amíg az emberi tudat legalább annyira befogadó mint kizáró nem lesz. Ez a fogalom akkor lesz majd érthető, amikor a kapcsolat megteremtődik a második aspektussal és az emberek megértik a lélek természetét. Arra is kell emlékezni, hogy az alap hármasság az ember manifesztációjában mint fizikai energiájának mennyisége, idegrendszere és testtömege nyilvánul meg, tehát ugyanúgy a lélek is felismerhető mint egy hármasság, az alacsony magasabbrendű megfelelője. Adva van először is a szellemi akarat, – ez az egyetemes akaratmennyiség, amit minden egyes lélek ki tud fejezni és ami megfelel a célnak, hogy képessé tegye a szellemi embert a nagy Élet tervével és céljával kooperálni, amelyben ő maga is létével bír. A második lelki minőség, a szellemi szeretet, a csoporttudat, a beletartozás, a közvetítő szerep, a vonzás és az egyesítés minősége. Ez a legmagasabbrendű lelki tulajdonság, mert csak a lélek rendelkezik vele, mint dinamikus tényezővel. A szellem vagy monád elsősorban az akarat kifejezője, a szeretet és az intelligencia csak másodrendű princípiumok. A testi természetet, a személyiséget kimagaslóan az intelligencia különbözteti meg, de a lélek kimondottan a szeretet minőségével bír, amely bölcsességként is megmutatkozik, amikor a testi természet intelligenciája egybeolvad a lélek szeretetével. Az alábbi táblázat világosabbá teheti ezt a gondolatot:
Monád............................ Akarat............................................... Cél 1. aspektus............. Az Akarat képessé teszi a monádot, hogy része legyen az egyetemes feladatban. 2. aspektus............. A Szeretet, az energia, ami átömlik a lélekbe, s azzá teszi azt, ami. 3. aspektus............. Az Intelligencia, a lélek közvetítésével a test eszközén át nyilvánul meg Lélek.............................. Szeretet......................................... Módszer 1. aspektus............. Az Akarat függőben van tartva, de kifejezheti magát a személyiség elmei aspektusán keresztül és a kundalínin át, amely ha helyesen ébresztik fel, lehetővé teszi a monádtudatba való végső beavatást.
2. aspektus............. A Szeretet, a lelki élet uralkodó ereje; ennek a birtokában és ezzel a fajta energiával a lélek összhangba tud kerülni minden más lélekkel; az érzelmi testen át a lélek érintkezésbe léphet minden állati és más ember alatti lélekkel; a saját szintjén végzett munka révén minden meditáló emberi lélekkel; a buddhi-princípiumon át pedig a monád második aspektusával. 3. aspektus............. A Tudás. Ez az aspektus a három rétegű testi mechanizmusban minden sejt intelligenciájával összefüggésbe kerül. A fentiek alapos tanulmányozásával nyilvánvalóvá lesz, hogy a lélek milyen módon játssza a közvetítő szerepét a monád és a személyiség között. A személyiség önmagában rejti, mint ahogyan az ékszeres kazetta rejti az ékszert, azt a lelki fénypontot, amit mi a fej világosságának mondunk. Ez az agyban található és csak akkor fedezzük fel, majd használjuk később, miután a személyiség legmagasabb aspektusa az elme is kifejlődött és működik. Ezután kerül sor egyesítésére a lélekkel, és most már a lélek az alacsonyabb személyiségen keresztül funkcionál. A lélek önmagában rejti, mint „ékszert a lótusz ölén”, a dinamikus erő hatalmát, a monád megnyilvánult sajátosságát, az akaratot. Amikor a lélek feltárta minden erejét és megtanulta, hogyan foglalja tudatába „a Lét felöltötte formák miriádjait”, akkor kinyílik egy magasabb és átfogóbb szint, és a lélek élete fölött úrrá lesz a monádikus élet. Ezzel együtt jár a tudás és a szeretet adománya, valamint a lehetőség, részese lenni egy olyan élet tervének, amelynek hatalmában áll tudata körébe foglalni nemcsak a bolygónk Logoszának életéhez tartozó életek és tudatok teljességét, hanem naprendszerünkön belül minden életet és tudatot. Csak az tudja felfogni, hogy milyen fajta tudat ez, aki már lelki tudáshoz jutott. A mai időkben nagy szükség van a lélek életének szakértőire, és egy csapat férfire és nőre, akik vállalkozva a nagy kísérletre és az átmenet végrehajtására, hitet tennének a korábbi korok misztikusai és okkultistái állításainak igazsága mellett.
c. A Test, a Látható Megjelenés.
Erre vonatkozóan nem sokat kell mondani, hiszen a testi természet és a forma aspektusa sok száz év óta a gondolkodó ember kutatásainak célja és gondolkodásának, vitáinak a tárgya. Amire jutott, abból sok minden alapvetően helyes. A modern kutató el fogja fogadni előtételeinek alapjául az Analógia Törvényét, és a hermetikus „Mint fent, úgy lent” elméletnek időnkénti figyelembe vétele jól rávilágíthat jelenkori problémákra. A következő meghatározások hozzájárulhatnak a tisztázáshoz: 1. Az ember testi mivoltában összegezés, egység. 2. Ezt az összegezést el lehet különíteni számos részre és organizmusra.
Mégis a sok elkülönített rész egységként működik, és a test egy összefüggő egész. Minden egyes része különbözik formában és funkciójában, de mind függ egymástól. Ugyanakkor minden egyes rész és minden egyes organizmus atomokból, molekulákból és sejtekből áll, és ezeket az organizmusok formájában a teljes egésznek az élete tartja egyben. Az embernek nevezett teljes egészet nagyjából öt részre lehet osztani, amiből egyesek fontosabbak mint mások, de belőlük áll össze az emberi lénynek nevezett élő organizmus. a) b) c) d) e) A fej. A törzs felső része, vagyis az a rész, ami a rekeszizomtól fölfelé helyezkedik el. A törzs alsó része, vagyis az a rész, ami a rekeszizom alatt helyezkedik el. A karok. A lábak.
Ezek a szervek különböző célokat szolgálnak, és helyes működésüktől, valamint megfelelő elhelyezkedésüktől függ az egésznek a kényelemérzete. Mindegyiküknek megvan a maga élete, ami atomikus felépítésük összegezése, életet pedig az egységes egész élet ad nekik, amelyet a fejéből irányít a szellemi ember intelligens akarata vagyis energiája. A test fontos része a hármas részleg: a fej, a felső és az alsó törzs. Az ember tud élni és működni karok és lábak nélkül is.
 Fizikai oldalról tekintve ez a három rész ugyancsak hármas beosztású, az emberi test három részének, illetve a tökéletesedett monádikus élet kilences beosztásának analógiájára. Vannak egyéb szerveink is, de az alább felsoroltaknak magasabb értékű ezoterikus jelentősége van, mint a többieknek. a) A fejen belül vannak: a) b) c) b) Az agy, vagyis az agynak nevezett egységes szerv öt kamrája. A három mirigy, a carotid (fejütőér), agyalapi és toboz. A két szem.
A felsőtestben vannak: a) b) A torok. A tüdő.
A szív.
Az alsótestben vannak: a) b) c) A lép. A gyomor. A nemi szervek.
 A test teljessége ugyancsak hármas: a) b) c) A bőr és a csontváz. Az ér- vagyis véredény-rendszer. A háromszoros idegrendszer.
 E hármasságok mindegyike utal az ember három természetére. a) b) Fizikai természet: – A bőr és a csontváz megfelel az ember sűrű (fizikai) és étertestének. Lelki természet: – A véredények és a keringető rendszer megfelel a mindent átjáró léleknek, ami behatol a naprendszer minden részébe, mint ahogyan a vér is elhatol a test minden részébe. Szellemi természet: – Az idegrendszer intézi az egész test energiaellátását, s így a szellemi energiának az analógiája.
 A fejben találjuk meg a szellemi aspektus, az irányító akarat, a monád, az Egy analógiáját: a) Az agy a maga öt kamrájával a szellem által éltetett fizikai megjelenésnek, az embernek az analógiája, ennek az ötszörös teljességnek, amely a közvetítő, aminek segítségével a szellem kifejezheti magát a fizikai síkon. A három mirigy a fejben a lélekre utal, vagyis a felsőbb és alsóbb lelki természetre. A szemek a monád fizikai szintű megfelelői, ami az akarat és szeretet-bölcsesség, vagyis az okkult terminológia szerint az atmabuddhi.
 A felsőtestben a hármas lelki természet analógiáját láthatjuk: a) b) c) A torok utal a testi természet harmadik, alkotó aspektusára, a lélek cselekvő intelligenciájára. A szív a lélek szeretet-bölcsességére mutat, a buddhira, vagyis a krisztusi princípiumra. A tüdő az élet leheletének analógiája, a szellemre utal.
 Az alsótestben ismét ennek a hármas rendszernek a kivitelezését láthatjuk: a) A nemi szervek, az alkotó aspektus, a test kialakítói.
A gyomor, mint a hasi idegközpont (plexus solaris) megjelenítője, a lelki természet analógiája. A lép az energiafogadó hely, s mint ilyen, a fizikai síkon fejezi ki az energiabefogadás központját, ezért az energiával ellátó szellem analógiája.

Az élet, vagyis éteri test a lelki energia kifejezője és az alábbi funkciói vannak: 1. 2. Egyesíti és egységes egészbe kapcsolja össze minden forma összességét. Minden formának megadja a maga sajátos minőségét; ez köszönhető: a) b) c) 3. 4. Az élet szövedéke megfelelő részéhez igénybe vett anyag fajtájának. Egy bizonyos forma elhelyezkedésének a bolygó Logoszában. A bizonyos fajta természeti világnak, amelyet éltet.
Szigorúan fizikai értelemben véve, ez az egybefoglalás alapelve és a megnyilvánulás kohéziós ereje. Ez az életszövedék az idegrendszer szubjektív analógiája. Az ezoterikus tudományokban kezdők, ha még emlékeznek rá, felidézhetik az idegek és ideggócok az egész testet, vagyis minden forma összességét átszövő hálózatát, ahogyan összefonódik, összekapcsolódik és lényegi egységet képez. Ezen az egységen belül van a különbözőség. Ahogyan az emberi test különféle szervei között belső összefüggést teremtenek az idegrendszer elágazásai, ugyanúgy vannak a bolygó Logoszának testében a természet különböző világai és a formák sokasága. Az áttekinthető világegyetem mögött ott van a finomabb, érzékenyebb test, ami egyetlen organizmus, egyetlen érzékeny, reagáló, összekötött forma. Ez az érzékeny forma nemcsak a környezetre reagál, hanem bizonyos fajta energiák közvetítője is (belsőbb forrásokból). Ezen a ponton megállapíthatjuk, hogy az Értekezés célja megfontolás tárgyává tenni az emberi világ formáihoz közvetített különféle energiafajtákat, a forma érzékenységét az erőtípusokra, egy-egy erő hatását az emberre és az ő fokozódó érzékenységét az erő iránt, amely kiárad: a) b) c) d) A környezetéből, valamint saját külső, fizikai testéből. Az érzelmi szintről (az asztrális erő). A mentális szintről, vagyis a gondolat folyamatokból. A lélek erejéből. Ez egy erő, amit csak az ember vesz észre, amely fölött a természet negyedik világa őrködik, és amelynek titokzatos és különös hatásai vannak. Az energiából, amely a fizikai síkon konkretizálja a gondolatokat.

A tiszta szellemi energiából, ami a monád szintjéről származó erő.

Az erők különböző fajtáit mind érzékelni lehet az emberi világban. Némelyiket az ember alatti világokban is fel lehet fogni. Az emberi étertest úgy van felszerelve, hogy három objektív megnyilvánulásán, a hármas idegrendszeren, a hét jelentősebb idegközponton és a kisebb ideggócokon keresztül az ember érzékeny lehet: a) b) c) d) A fent említett erőfajtákra. A bolygó éterikus hálózatának bármely részében keletkezett és onnan kisugárzó energiákra. A szoláris energiákra. A csillagok állására a zodiákusban. Ezek, úgy látszik, valóságosan hatást gyakorolnak bolygónkra, aminek az asztrológia az eddig még éretlen tanulmányozója. Bizonyos kozmikus erőkre, amelyek, mint erről majd később beszélünk, szerepet játszanak és változásokat hoznak létre naprendszerünkben, következésképpen bolygónkon és a planetáris élet minden formáján kívül és belül. Ezt az Értekezés a Kozmikus Tűzről is már érintette.

A bolygó életszövedéke mindezekre érzékeny, és ha majd az asztrológusok okkult módszerekkel dolgoznak és állapítják meg a bolygó horoszkópját, akkor sokkal gyorsabban jutnak el az állatövi és kozmikus befolyások felismeréséhez. Az anima mundi van az életszövedék hátterében. Ez az egyetemes lélek szimbóluma; ez a belső valóság külső és látható jele, annak az érzékeny, reagáló valóságnak a megtestesülése, amelyik a szellemet és az anyagot összeköti. Ez az entitás az Egyetemes Lélek, a bolygó szempontjából a középső princípium. Ha leszűkítjük a gondolatot az emberiség családjára, és figyelembe vesszük az egyes embert, akkor közvetítő elvnek hívjuk, mert az emberiség lelke nem csupán egy szellemet és anyagot összekötő valóság és a monád meg a személyiség közötti közvetítő, hanem az emberiség lelkének van egy kivételes funkciója, szerepet játszik a közvetítésben a természet három magasabb rendű világa és a három alacsonyabb rendű között. A magasabb rendű három: 1. Bolygónk Szellemi Hierarchiája, természeti szellemek vagy angyalok és emberi szellemek, akik a fejlődés létrájának egy bizonyos pontján állnak. Közöttük Szánát Kumára, aki a bolygó Logoszának egy alapelvét testesíti meg, a legmagasabb, és egy elsőfokú beavatott a legalacsonyabb, s velük összefüggésben lények az angyali, azaz dévavilágból. A Sugarak Hierarchiája – a hét sugár bizonyos csoportosulásai bolygónk viszonylatában.