A személyiség sugara életről-életre változik, amíg csak a monadikus sugár hét alsóbbrendű skáláján át nem halad. Éppen ezért, az olyan emberekkel való foglalkozás közben, akiknek a monádjuk hasonló vagy kiegészítő színű sugáron található, úgy fogjuk találni, hogy rokonszenvvel közelednek egymáshoz. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a fejlődésben sokkal előbbre kell tartani, hogy a monád sugara jelentős befolyással lehessen. Így tehát az esetek többsége nem tartozik ebbe a kategóriába. Az átlagosan fejlett embereknél, akik küzdenek, hogy megközelítsék az ideálisat, lelkük sugarának hasonlósága kölcsönös elismerést fog kiváltani, amit barátság követ. Két ember számára, akik azonos lélek sugáron vannak, az egymás nézőpontjának elfogadása könnyű, és igaz barátokká válhatnak megbonthatatlan hűséggel egymás iránt, mert mindketten megértik, hogy a másik úgy cselekszik, amint ők is tennék. De ha (a léleksugár hasonlóságához ráadásul) még a személyiség sugara is azonos, akkor jönnek létre azok a ritka dolgok, mint a tökéletes barátság, a sikerült házasság, a két ember közti megszakíthatatlan kapocs. Ez valóban ritka. Ha akad két ember azonos személyiség sugáron, de a léleksugaruk nem hasonlít, akkor jönnek létre azok a rövid és hirtelen barátkozások és vonzódások, amelyek olyan rövidéletűek, mint egy pillangó. Ezeket a dolgokat szükséges észben tartani és felismerésükkel együtt jár, hogy el is tudjuk fogadni. A látás tisztasága körültekintő magatartást eredményez. A különbségek egy másik oka a testek polarizációjának tudható be. Ha csak ezt fel nem ismerjük az emberekkel való foglalkozás során, bekövetkezik a megnemértés. Ha ezt a kifejezést használjuk: „egy asztrál testére polarizált ember”, akkor valójában egy olyan emberre gondolunk, akinek a lelke alapvetően azon keresztül működik. A polaritás a csatorna tisztaságára mutat. Hadd illusztráljam. Az átlag ember lelkének otthona az értelmi szint harmadik alszintjén van. Ha egy embernek az asztrálisa főként a harmadik alszinten található asztrális anyagokból áll, és a mentálisa főként az ötödik alszintről, akkor a lélek törekvéseit az asztráltestre fogja összpontosítani. Ha van egy mentál teste a negyedik alszint anyagából és egy asztrál teste az ötödik alszintjéből, a polarizációja mentális lesz. Ha arról beszélünk, hogy a lélek többé-kevésbé átvette már egy ember irányítását, akkor ezen azt értjük, hogy testeibe a magasabb alszintek anyagait építette be. A lélek csak akkor veszi át felelősséggel az irányítást, amikor már egy ember teljesen eltüntette testeiből a hetedik, hatodik és ötödik alszintek anyagát. Ha ő egy bizonyos mennyiséget beépített a negyedik alszint anyagából, a lélek kiterjeszti ellenőrzését. Ha már egy bizonyos mennyiség jelen van a harmadik szint anyagából, akkor az ember már az ösvényen van; ha a második szint anyaga uralkodóvá válik, akkor beavatást nyer, és amikor már csak atomi szubsztanciájú anyaggal bír, Mesterré vált. Éppen ezért jelentősége van annak, hogy az ember milyen alszinten van, és polarizációjának felismerése rávilágít az életére. A harmadik dolog, amit nem szabad elfelejteni, hogy még ha ezt a két korábbi pontot magunkévá is tettük, a lélek tapasztalatainak kora gyakran okozza a megértés hiányát. A fenti két pont nem visz minket nagyon messze, mert az emberi sugár érzékelésének képessége még nem sajátja ennek az emberi fajnak. Most csak feltételezésekkel való megközelítésre és az intuíció alkalmazására vagyunk képesek. A kevéssé fejlett nem tudja teljesen megérteni a fejlettet és kisebb fokban ugyan, de a fejlett lelkű sem tud megérteni egy beavatottat. A nagyobb megérti a kisebbet, de fordítva nem igaz. Ami azoknak a cselekedeteit illeti, akiknek a fejlettsége jelentősen meghaladja a tiéteket, csak arra tudlak kérni benneteket, hogy tegyetek meg három dolgot: a) Tartsátok meg magatokat a bírálattól. Az ő látókörük szélesebb. Ne felejtsétek el, hogy a Páholy tagjai által elért legmagasabb képességek egyike, hogy fontolóra tudják venni a forma mint lényegtelen szétrombolását. Ők az előrehaladó élettel foglalkoznak. Ismerjétek fel, hogy minden eseményt a Testvérek szerveznek meg, fehér célok szem előtt tartásával. Az alacsonyabb fokú beavatottak, jóllehet a végtelenségig szabad munkatársak, feljebbvalóik terveibe éppúgy beleilleszkednek, mint ahogyan ti teszitek azt a magatok alacsonyabb fokozatán. Nekik is megvannak a maguk megtanulandó feladataik és a tanulás szabálya az, hogy minden tapasztalatnak meg kell adni az árát. A büntetés, amely egy helytelenül megítélt tettet követ, megértéshez vezet. Az elöljárók résen vannak, hogy jóra fordítsák azokat a szituációkat, amelyek a náluk alacsonyabb szinten állók hibáiból következtek be. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Újraszületés Törvénye elrejti a jelenlegi válság titkát. Lelkek egész csoportja jön össze, hogy kidolgozzon bizonyos karmát, amely a múltban halmozódott fel. Az emberek súlyosan vétkeztek a múltjukban. A büntetés és az átminősítés természetes feldolgozás. A múltbéli erőszak és kegyetlenség súlyos karmát von maga után, de mindnyájatoknak lehetősége van átminősíteni a régi vétkeket. Jól jegyezzük meg azt is, hogy az alaptörvények örökérvényűek, a személyiségek időlegesek. Az alaptörvényeket az örökkévalóság fényében kell szemlélni; a személyiségeket az idő szempontjából. A probléma az, számos esetben, hogy két alapelv is számításba jöhet, amelyek közül az egyik másodlagos. A nehézség abban van, hogy (lévén mindkettő alapelv), mindkettő helyes. A kellő megítélés szempontjából szabály, és ezt nem szabad elfelejteni, hogy a lényeges alapelvek (bölcs megértésük és gyümölcsöző alkalmazásuk miatt) az intuíció szerepét teszik szükségessé, míg a másodlagos alapelvek inkább az értelemét. Ebből adódik, hogy a módszerek szükségszerűen különböznek. Ha a lényeges alapelvhez tartjuk magunkat, a legbölcsebb módszerek: a csend és az örömteli bizalom abban, hogy a Törvény működik, minden személyes rosszindulatú gyanúsítás elkerülése, kivéve a bölcs és szeretetteljes megjegyzéseket, és az elhatározás, hogy mindent az örökkévalóság, nem pedig az idő megvilágításában szemlélünk, ami párosuljon egy állandó törekvéssel, hogy a szeretet törvényét követjük és csak az istenit tekintjük felebarátainkban még akkor is, ha az ellenkező oldalon állnak. A másodrendű alapelvek esetében – amit jelenleg minden ellentétes erő hangsúlyoz – az alsóbbrendű elme használata a kritizálás veszélyét rejti magában, az idő által megszabott módszerek alkalmazását a három világban, módszerekét, amelyek magukban foglalják a személyes támadást, szidalmazást és az erő rombolásra fordítását, valamint egy olyan szellemét, amely ellentétes a törvénnyel az egység síkján. Az „ellentétes erők” fogalmat helyesen használjuk, ha csak tudományos értelemben vesszük és az ellentétes pólust fejezzük ki vele, amely egyensúlyhoz vezet. Ne felejtsük el tehát, hogy ellentétes csoportok nagyon komolyak lehetnek, de a konkrét elme őbennük gátként szerepel a magasabb meglátás szabad érvényesítésében. Komolyságuk számottevő lehet, de bizonyos dolgokban az elért eredményeik kisebbek, mint azokéi, akik lényeges alapelvekhez ragaszkodnak, amelyeket az intuíció fényében szemlélnek. Egy alapelv olyan valami, ami az igazság néhány szempontját testesíti meg, amelyen ez a mi rendszerünk alapszik; ez az emberi tudatba való kis beszivárgás abból az eszméből, amelyre a mi Logoszunk alapít mindent, amit tesz. A Logosz minden tettének alapja a cselekvő szeretet, és az alapvető eszme, amelyre Ő az emberi Hierarchiával kapcsolatos tevékenységét alapozza, a szeretet hatalma, hogy mindent előre vigyen – hívjuk evolúciónak, ha tetszik, nevezzük egy belső ösztönzésnek, ha ez jobban megfelel, de ez a szeretet, amely mozgásban tart, és hajt tovább a tökéletesedés felé. Ez hajtja az egészet további megnyilvánulásra. Ennélfogva ennek az alapelvnek kell állnia minden tevékenység mögött, és ha a kisebb szerzetek igazgatása cselekvéshez vezető szeretetre épül, minden tag isteni ösztönzést nyer, őket is hasonlóképpen teljes megnyilvánulásra bírva, és így még nagyobb tökéletességre fognak törekedni és kielégítőbb eredményre. Egy alapelv, ha valóban alapvető, nyomban az intuícióhoz fordul, és az ember magasabb Énjének azonnali egyetértését fogja kiváltani. A személyiségben kevés, vagy semmi érdeklődést sem talál. A lélek másokhoz való viszonyának egy fogalmát testesíti meg. Az alapelv mindig a maga szintén irányítja a lélek cselekvését, és amint egyre inkább a léleknek vezetése alá kerülünk, személyiségünk ezáltal tudja megérteni ezeket az eszméket és képes reagálni rájuk. Ez az, amire gondolnunk kell mindig, ha másokkal foglalkozunk és befolyásolnia kell ítéleteinket. Egy alapelv magunkévá tétele tévedhetetlenül jelöl meg egy újabb pontot a fejlődésben. Egy alapelv lelkesít meg egy megállapítást, amely a legtöbb ember legfőbb javára vonatkozik. Az, hogy egy embernek szeretni kell a feleségét, az egy alapelv megállapítása, amely a személyiségen uralkodik. De ezt később át kell alakítani egy nagyobb alapelvvé, hogy az embernek szeretnie kell felebarátait. Háromféle alapelv van, és a magasabbhoz az alacsonyabb rendűn keresztül jutunk el: a) Alapelvek, amelyek személyiségünk alsóbb része felett uralkodnak, és ennek az alsóbb énünknek a cselekedeteivel vagy cselekvő életével foglalkoznak. A harmadik aspektus, vagyis a logoszi megnyilvánulás cselekvés aspektusát testesítik meg, és a későbbi fejlődés alapját teremtik meg. Ezek irányítják az embert kevéssé fejlett állapota folyamán, valamint gondolattalanságának időszakában, és talán még könnyebben meg lehet érteni, ha azt mondanám, hogy a tisztességes élet egyszerűen elfogadott szabályaiban testesülnek meg. Ne ölj, ne lopj, ezek a cselekvő élettel és a jellem felépítésével kapcsolatosak. Alapelvek, amelyek a magasabb rendű Ént uralják, és hatásukat a szeretet vagy bölcsesség aspektusban fejtik ki. Ez az, amivel itt most foglalkozunk, és jelenleg a világban a bajoknak a fele abból adódik, hogy ezeket a magasabb rendű alapelveket, amelyek a szeretethez és bölcsességhez kapcsolódnak a maguk teljességében csak most kezdik elfogadni az emberiség különböző rétegei. Igazság tartalmuk gyors elismerésében és az igyekezetben, hogy a tények rangjára emeljük őket anélkül, hogy megelőzőleg összhangba hoztuk volna a környezetet az eszményekkel, jönnek létre a gyakori összecsapások, háborúságok azok között, akiket a személyiséget uraló alapelvek mozgatnak és azok között, akiket a magasabbrendű Ént uraló alapelvek vezérelnek. Amíg fajunknak nagyobb részét nem uralja a lélektudat, ezek a háborúságok meg nem szüntethetők és el nem kerülhetők. Ha majd az érzelmi szintet is az intuíció uralja, akkor kerül sor az egyetemes megértésre. Az alapelvek első csoportját az erőszakos szerzésen és az ennek a szerzésnek nyomán támadt nyomorúságon keresztül tanulta meg az ember. Lopott, elszenvedte a büntetést és többé nem lopott. Az alapelvet fájdalommal vésték belé és megtanulta, hogy csak annak örülhet, ami jog szerint és nem erőszakos úton az övé. A világ ezt a leckét most csoportokban tanulja, mert miután forradalmárai erőszakosan szereznek és törvénytelenül tartják meg a lopott javakat, nem találnak meg benne kielégülést, hanem csak bánatot. Így aztán idővel megtanulják az alapelvet. Az alapelvek második csoportját lemondással és szolgálattal lehet megtanulni. Az ember többé nem tekint a személyiség dolgaira (az első alapelveket megtanulta már), és szolgálatban teszi magáévá a szeretet hatalmát a maga okkult jelentőségében. Nyújt s következésképpen kap; lemondással teli életet él és a mennyei gazdagság árad rá; mindent odaad és mindennel teljes; semmit nem kér a maga számára és a Föld leggazdagabb embere. Az első alapelvek az egységek különféleségével foglalkoznak és a különbözőségeken keresztül zajló fejlődéssel. Az elveknek, ahogyan fajunk most tanulja őket, a csoportok számára kell jelentőséggel bírniuk; a kérdés nem az „Mi a legjobb az ember számára?”, hanem az „Mi a legjobb sokak számára?” és csak akiknek látása előtt a sokak mint egy jelenik meg, tudják megfogalmazni kielégítően ezeket az alapelveket. Ezek a legfontosabb alapelvek, mert a szeretet rendszerének a legalapvetőbb elvei. A baj ott van, hogy ma összezavaródtak. Bizonyos elsőrendű alapelvek, az alsóbb tevékenységet megalapozók, már belénk ivódtak és hozzánk tartoznak, és egy kevés a magasabb rendű vagy szeretet alapelvekből is beszűrődött rémült agyunkba, amiben az eszmék pillanatnyi összecsapását idézték elő. Ezért mondjuk Pilátushoz hasonlóan: „Mi az igazság?” Ha nem felejtjük el, hogy a magasabb rendű alapelvek a csoport javára jöttek létre, az alacsonyabb rendűek pedig az egyénekére, az talán világossághoz vezet. Következésképpen a személyes élet alsóbb rendű tevékenységét, függetlenül attól, hogy mennyire jó vagy értékes, át kell minősíteni a magasabb rendű szeretet életével, amely nem az egyén, hanem a csoport javát keresi. Minden, ami szintézisre és isteni kifejezésre törekszik az egyének csoportjaiban, az egyre inkább megközelíti az ideálisat, és már-már valósítja a magasabb alapelveket. Ezeken az eszméken gondolkodva felmerülhet valami segítőkészség. Jól illusztrálja amit mondok a tény, hogy számos küzdelem, amely a szervezetekben kialakul azon alapszik, hogy egyes értékes emberek személyiségeket követnek, feláldozzák magukat egy alapelvért, igen, de olyan alapelvért, amely a személyiség életét irányítja. Mások magasabbra pillantva, és csoportok, nem pedig egy személy javát keresve magasabb alapelvre találnak, s ezzel a lélek ereje érvényesül. Másokért dolgoznak és céljuk a csoport segítése. Amikor a lelkek és a személyiségek összecsapnak, a magasabb győzelme bizonyos. Az alacsonyabb alapelvek helyt kell, hogy adjanak a magasabbaknak. Az ember arra összpontosít, ami számára kiemelkedő értékű, a személyes élet kívánságainak kielégítésére, és (ebben az időszakban) csak másodlagosan érdekli őt a többség java, jóllehet vannak pillanatai, amikor úgy gondolja, hogy ez az elsőrendű követelmény. A másik nem sokat törődik azzal, hogy mi lesz a személyes énnel és kizárólag a sokaság megsegítése érdekli. Hogy a megfelelő kifejezést használjuk: ez az önzés és önzetlenség motivációjának kérdésében kristályosodik ki, és mint tudjuk, a motivációk változnak az idő haladtával, és amint az ember a jelöltség ösvényének célját megközelíti. c) Még magasabb rendű alapelvek azok, amelyeket a Szellem fog fel és amelyeket csak a monádikus tudat képes magáévá tenni. Csak amikor az ember átminősíti aktív személyes életét és behelyettesíti azt a szeretet és bölcsesség életével, amelyben a lélek vezeti, akkor kezdheti megérteni a szeretet életének lehetőségeit és ismerheti meg azt, mint megnyilvánult hatalmat. Ugyan úgy, ahogyan a személyiséget foglalkoztatják azok az alapelvek, amelyek az alsóbb rendű én tevékenységének életét uralják, és ahogyan a lélek működik a szeretet törvénye alapján, ahogyan az a csoportmunkában nyilvánul meg, vagy ahogyan a szeretet mutatkozik meg abban, hogy a sokaság szintézis által néhány lesz, a monád már úgy éli a szeretet cselekvő életét, és ez a hatalomban nyilvánul meg a néhány eggyé válásának szintézisén keresztül.
Az egyik az ember életével a fizikai síkon foglalkozik vagy a három világban, a második az életével a kauzál síkon, míg az utolsó az életével a jelenlegi emberi törekvések céljának elérése után. Az egyik egyedekkel foglalkozik, a másik csoportokkal, a harmadik az egységgel. Az egyik a megkülönböztetéssel foglalkozik annak a legváltozatosabb pontjain, a második a sokaságnak a lélekcsoportokba való tömörülésével, míg a harmadik látja a megkülönböztetést újra a hétben feloldódni, ami az emberi hierarchia számára az egység jele. Mindezek a tényezők és még sok más okozzák a különbségeket az emberi lények között, és amikor felméri magát egy ember, akkor ezeket mindenképp figyelembe kell venni. Éppen ezért jól véssük agyunkba, hogy mindegyik Mester tanítványának megvan a maga sajátos fegyverzete, egyéni értékei és hiányosságai. Mindenesetre meg kell nyugodnunk abban, hogy míg az Ismeretek ösvénye nem adódik hozzá a Szeretet ösvényéhez, addig soha nem lehet részünk nagyobb beavatásokban, mert azok az értelmi sík magasabb szintjein mennek végbe. Amíg a fény ösvénye az élet ösvényével nem egyesül, addig az átmenet a negyedik világból az ötödikbe nem lehetséges. A tudat bizonyos kiterjedésére sor kerülhet. Az asztrális és az alsóbb mentális síkon bekövetkezhetnek beavatások; egy kevés bepillantást lehet nyerni, érzékelni lehet a Jelenlétet; a szeretet tárgyát el lehet érni szeretettel, és ennek az érintkezésnek a boldogsága és öröme magával ragadhat egy maradandó örömérzésbe, de az a tiszta felismerés, amely a Megvilágosodás Hegyén átélt tapasztalatokból származik, egészen más dolog, mint az az öröm, amit az Áldás Hegyén él át az ember. Az egyik helyre a szív vezet, a másik helyre a fej vezet. Kategorikus választ adva: az ismeret ösvénye az okkultistáé és a bölcsé; a szeretet ösvénye a misztikusé és a szenté. A fejjel vagy a szívvel való megközelítés nem a sugáron múlik, hiszen mindkét utat meg kell ismerni; a misztikusnak okkultistává kell válni; a fehér okkultista valaha misztikus volt. Az igaz ismeret intelligens szeretet, mert az intellektus és az odaadás keveréke. Az egységet a szívben érzékeljük; intelligens alkalmazását az életben az ismereteken keresztül kell kiművelni. Elsőrendű fontosságú felismerni az életfeladat irányulását, és megtudni, hogy vajon a fej vagy a szív módszer a célja egyik vagy másik életnek. Mindenesetre finom szellemi megkülönböztetésre van itt szükség, különben az illúziók káprázata a tehetetlenség ösvényére csábít. Elmélkedjünk ezek fölött a szavak fölött gondosan, és legyünk biztosak, hogy a kérdés igaz alapokon nyugszik, és nem valami kisebbségi komplexusból nő ki, sem abból, hogy egy testvér vállalkozását látva féltékenységre gyulladnánk, sem a békés semmittevésből, amely tagadja az aktivitást. Általános szabályként az átlagos tanítványságra jelölt számára biztonsággal összegezhetjük, hogy a múltban sokszor került sor a szív módszer alkalmazására és hogy ebben a testetöltésben az értelmi kibontakozásnak elsőrendű fontossága van. Egy ősi Írás mondja:
„Ne próbálkozzatok, oh kétszer áldottak, a szellemi lényeg elérésével, mielőtt elmétek be tudná fogadni. A bölcsességet nem így kell keresni. Csak arra lehet rábízni a belső érzékeket, aki kordában tudja tartani az eszét, és a világot mint egy tükörben látja. Csak aki az öt érzékelést illúziónak tudja, és hogy nem marad semmi, kivéve a kettőt előttünk, csak azt lehet beavatni az átváltott Kereszt titkába. „Az ösvény, amelyet az tapos, aki Szolgál, a tűz ösvénye, amely a szíven halad keresztül és a fejbe vezet. Nem az élvezetek ösvénye, sem pedig a fájdalmak ösvénye az, amelyen el lehet érni a megszabadulást, vagy amelyen a bölcsesség jön. Mindkettőn túllépni, összevegyíteni a fájdalmat a gyönyörrel, így a cél elérhető, a cél, amely előttünk áll, s amely fénylő pontként látható a téli éjszaka sötétségében. Ez a fénypont emlékeztethet az apró gyertyára egy kietlen padlásszobában, de – ahogyan az ösvényt, amely e fényhez vezet az ellentétpárok vegyítésén keresztül járjuk – az a hideg és pislákoló pontocska szüntelen sugárzással növekszik, amíg csak valami ragyogó lámpás meleg fénye nem világítja meg a vándor elméjét az úton. „Tovább, oh Zarándok, állhatatos elszántsággal. Nincs sem gyertya, sem olajlámpás. A sugárzás egyre nő, míg csak az ösvény véget nem ér egy dicsőséges ragyogásban és az éjszaka vándora a Nap gyermeke nem lesz és be nem lép ennek a sugárzó gömbnek a kapuján.”

NEGYEDIK SZABÁLY
Hang, fény, rezgés és forma keverednek, egymásba olvadnak és így a mű egy. Törvény szerint halad és a munka előrehaladását már semmi nem akadályozhatja meg. Az ember mélyen lélegzik. Összpontosítja erőit és kiveti magából a gondolatformát. A Hang Alkotó Működése A Légzés Tudománya

A HANG ALKOTÓ MŰKÖDÉSE Mielőtt figyelmünket erre a szabályra összpontosítanánk, jó lenne bizonyos dolgokat visszaidézni, hogy elmélkedésünk e szabály felett haszonnal járjon. Először is a szabály, amelyet most megfontolás tárgyává teszünk, mentális síkon végzett munkával foglalkozik, mielőtt ilyen munka egyáltalán lehetségessé válik, fontos kiművelt elmével rendelkezni, jól fejlett intelligenciáival és bizonyos eredményekkel az ész ellenőrzésében is. Ezek a szabályok nem az okkult tudományokban kezdőknek szólnak, azokra vonatkoznak, akik készek már a mágikus tevékenységre és az értelem síkján végzett munkára. A szeretet a nagy egyesítő, az elsődleges vonzó impulzus, kozmikus és mikrokozmikus, de az ész a fő alkotó tényező és a kozmosz energiáinak alkalmazója. A szeretet vonz, de az ész vonz, visszautasít és koordinál is, így hihetetlen erővel bír. Nem lehet-e az értelem világában zajló dolgokat máris úgy érzékelni halványan, hogy azok megfelelnek az érzelmi világban látottaknak? El tudjuk képzelni a világ állapotát, amikor majd az intellektus ugyanolyan hatékony és ellenállhatatlan lesz, mint az érzelmi természet jelenleg? Fajunk egy olyan korszak felé halad, amelyben az emberek mint elmék fognak működni; amikor az intelligencia erősebb lesz, mint a kívánság, és amikor a gondolati erőket a világ felébresztésére és vezetésére ugyanúgy fogják használni, mint ahogyan most a fizikai és érzelmi eszközöket alkalmazzák. Ebben a gondolatban egy alapvető fontosságú bátorítás rejlik a gondolkodás törvényeinek helyes felfogására, és a mentális anyag felhasználására, valamint ennek az anyagnak gondolatformákba építésére vonatkozó pontos utasítások elnyerésére. E szabályok maguk közlik ezt az információt. Másodszor feltétlenül észben kell tartani azt, hogy a mágiában munkálkodó és hatékony lény, aki ezeket az erőket egybeforrasztja, a lélek kell hogy legyen, a szellemi ember, mégpedig az alábbi okokból következően:  Csak a léleknek van közvetlen és tiszta ismerete az alkotó célról és tervről.