Az embernek a negatívjára kell fordítania az elmét és befogadóképessé a lélek iránt, ez az ő pozitív tevékenysége (jegyezzük meg itt a pozitív szó alkalmazását annak a kísérletnek a során, hogy az elmét befogadóképessé tegyük, hiszen itt van elrejtve a helyes cselekvés kulcsa). A lélek működése meditáció közben az legyen, hogy a meditációt olyan pozitív fókuszponttá tegye, hogy az rányomja az alsóbbrendű gondolkodásra a bélyegét és így az alsóbbrendű embert egy vonalba állítsa az Örök Tervvel. Itt megint egy, a pozitív és a negatív rezgés között létrejött viszonyhoz jutottunk, és az ilyen viszonylatok tanulmányozása sok információhoz juttatja a tanulót, és ez az első beavatás előkészítéséhez segítő tanítás egy részét képezi. Adhatunk itt e viszonylatokról egy listát, bemutatva őket fejlődő kapcsolataikban az evolúció útján.

A viszony a nő és férfi fizikai teste között, amit az emberek szexuális kapcsolatnak neveznek, és amit olyan kiemelkedő fontosságúnak ítélnek manapság. Az illúzió fátyla alatt a szimbólum gyakran leköti a figyelmet és amit képvisel, arról megfeledkezünk. E kapcsolat megoldása közben kerül sor a faji beavatásra, és ez az, amivel a faj most el van foglalva. A kapcsolat az asztrál- és a fizikai test között, ami a többség számára a pozitív asztrális természet ellenőrzése a negatív, automatikus fizikai felett. A fizikai testet, a vágy eszközét a vágy lendíti és irányítja, – vágy a fizikai élet után és vágy a kézzel fogható megnyerése után. A viszony az elme és az agy között, ami a fejlettebb emberek és népek problémáját alkotja, és amelynek fontosságára az iskolák és egyetemek rendszere utal. Ebben a tekintetben nagy fejlődés következett be az elmúlt ötven évben, amelynek legmagasabb pontját a pszichológusok munkája jelenti. Ha ezt megértettük, akkor az elmét pozitív tényezőnek tekintjük, amelyre a formai természet másik két aspektusa befogadóképesen reagálhat. Ezek lesznek az elme automatizmusai. A viszony a lélek és a személyiség között, amely a jelöltek figyelmét most lefoglaló probléma, hiszen ők az emberiség családjának pionírjai, a nyomkeresők a lélek világában. Ezzel az összefüggéssel a misztikusok és az okkultisták foglalkoznak. A viszony a rekeszizom alatti és fölötti központok, illetve a következők között: a) A gerinc kiinduló pontjánál lévő központ és az ezerszirmú lótusz, a fejközpont. Ebből az alsó központ négy szirmából válik szét a sok, vagyis a négyesség elvész az egyetemességben. A szakrális központ és a torok. Ebben egyesülés jön létre a tizenkét Alkotó Hierarchia és a négyesség között, és a torok tizenhat szirmú lótuszának titka megmutatkozik. A Plexus Solaris, vagyis a napfonat központ és a szív, amelyben ennek a naprendszernek a tökéletes ember tízese elvész a beteljesedett tizenkettőben. Ahogyan a tizenkét Alkotó Hierarchia (külső és alkotó jellegében) kapcsolatba kerül az emberrel, aki viszont formai szempontból a tökéletesedett négyes, úgy a napfonat központ és a szív közötti kapcsolatban a második aspektus teljesedik ki; a lélek szeretet tökéletesen ki tudja fejezni magát az érzelmi természeten át.

A viszony a két fejközpont között, vagyis a szemöldökök közötti központ és a fej fölötti központ között. Ez a viszony akkor jön létre és lesz állandóvá, amikor a lélek és a test egyetlen működési egységgé válik. A kapcsolat a tobozmirigy és az agyalapi mirigy között az előbbiek eredményeként.
A magasabbrendű és alacsonyabbrendű elme közötti összefüggés, amely magában foglal állandó és növekvő lelki kapcsolatot. A három test (vagy a szellemi ember) imitálja a lélek meditatív magatartását és a lélek meditációja a maga szintjén is tovább folyik. Ebben a szabályban elsőrendűen ezzel és ennek hatásaival foglalkozunk.

Egy későbbi viszony a lélek és a monád között, amely most nem foglalkoztat bennünket, csak a harmadik beavatás után jön létre, és a kozmikus fejlődés során ezek a kapcsolatok is létrejönnek. Az emberi faj, mint egész, azonban csak a lélek és test közötti összefüggés kialakításában érdekelt, ezen túl nem szükséges mennünk. Amint az ember megpróbál ellenőrzést gyakorolni az esze fölött, a lélek, válaszként, tevékenyebben támadóvá válik. A szoláris Angyal munkája eddig lényegében a maga saját világában zajlott és a maga és a szellem kapcsolatával foglalkozott, és ezzel az embernek, aki fizikai síkon küzdötte végig a maga ciklusait, nem volt közössége. A lélek fő energiaráfordítása eddig általános volt és kifelé mutatott az ötödik birodalom felé. A szoláris Angyal most a válság és az irányváltás felé halad. Az emberiség korai történetében volt egy nagy válság, amelyet az individualizáció korszakának hívunk. Abban az időben a szoláris Angyalok az állatemberi faj (vegyük észre, hogy az egész faj) részéről támadt igényre vagy követelésre válaszul energiájuk egy mentalizáló minőségű részét elküldték az állatembereknek. Megtermékenyítették – ha szabad így kifejeznem – az agyat. Így kelt életre az emberiség. Ez a csíra két más képességet is bevitt magával, a szellemi szeretetet és a szellemi életet. Ezeknek a megfelelő időben majd meg kell nyilvánulniok. Az emberi ész kivirágzása, amely olyannyira jellemzi a jelenkort, egy második válságot is jelent a szoláris Angyalnak. A kettő közül az első csak szimbólum volt. Ami miatt a szoláris Angyal létezik, az kezdi érezteti jelenlétét az emberiség között és egy másik erős kényszerítéssel jelentkezik a szoláris Angyal felé, ami ezúttal egy második megtermékenyítést fog előidézni. Ez fogja ellátni az embert olyan tulajdonságokkal, amelyek képessé teszik az emberi korlátok áthatolására, hogy részévé válhasson a természet ötödik, szellemi birodalmának. A szoláris Angyal első erőfeszítése az állatembereket emberi lényekké változtatta, a második pedig az emberi lényeket – az emberi család tapasztalatait ismerő – szellemi egyedekké fogja változtatni. Evégből a szoláris Angyal, a lélek, újraszervezi önmagát és irányt változtat, hogy erejét az emberek világára visszairányíthassa. A léleknek kapcsolatot kell teremteni hármas természetének alsóbb aspektusai és aközött a része között, amelyik már szállást vett az ember agyában. Az intelligens tevékenységnek és a szeretetbölcsességnek egyesülnie kell és ennek az egyesülésnek a fizikai síkon kell végbemennie. Ennek elvégzése érdekében a lélek „mély meditációba” lép, egységben minden más lélekkel, aki a maga eszközét éber állapotba helyezte már. Ez az alapvető csoportmeditáció, és amikor az ember eléri a keleti könyvek által „számádhi”-nak nevezett állapotot, akkor már mint lélek sikerrel vesz részt ebben a csoportmeditációban és a szolgálatnak abba az időszakába lép, amely a bolygó Hierarchiáján keresztül jut kifejezésre. A racionális ész és az absztrakt ész egységként működik és mozgató princípiumuk a szeretet. A lélek szeretetet és absztrakt intelligenciát kifejezve egyesül fizikai megnyilvánulásával az agyon keresztül, és amikor ez megtörtént, az alsóbbrendű ember szinkronba hozta a maga meditációját a lélekével. A mi munkánknak ez a célkitűzése. Ezt ne felejtsük el és tegyünk meg minden erőfeszítést azért, hogy az észt és az agyat olyan működő helyzetbe hozzuk, hogy az ember ki tudjon szökni a saját meditációjából és (szem elől vesztvén gondolatait) lélekké váljon, és gondolkodóvá a lélek birodalmában. Talán új gondolatnak tűnik egyesek számára, hogy a lélek maga szervezi meg önmagát egy erőfeszítésre, erői irányváltoztatására és fölkészülésre egy friss és erőteljes impulzusra, de így van. Az élet minden formája a fejlődés hatóereje alatt beavatásról beavatásra halad és a lélek maga sem kivétel e folyamat alól. Ahogyan az állatember lelke egyesült egy másik isteni princípiummal, s ezzel létrehozta a természet negyedik világát, úgy a lélek az emberiségben szintén kapcsolatot keres más isteni aspektusokkal. Amikor ez a kapcsolat létrejön, akkor jön el a Földre Isten Országa; a fizikai sík ezzel átalakul, és ez a sajátos időszak, amelyet szimbolikusan az ezredév kifejezéssel illetünk meg, elérkezik. Ebben a korszakban Isten Ismerői érvényesülni fognak azok felett akik egyszerűen csak áhítoznak erre az ismeretre, és a velük való kapcsolat, valamint az átadott erő eredményei érezhetők lesznek a természet mindegyik világában. A diadalmas szoláris Angyalok megígért elismerése és meditációs tevékenységük jutalmazott célja az uralom lesz minden forma felett, valamint a hatalom, hogy a szeretetnek nevezett szellemi energia átadásának erejével fognak rendelkezni. Az Isten Fiai fognak diadalmaskodni a Földön teljes inkarnált megjelenésben és fényt (ennélfogva életet) hozva minden megnyilvánult forma számára. Ez a „teljesebb élet”, amiről a Krisztus beszél. Ezt érték el az igazi Nirvánába jutottak, akik megszakítás nélküli meditációban élnek a szellemi birodalomban, mégis működhetnek a földön. A beavatás munkája képessé teszi az embert, hogy állandóan a középpontban éljen, de úgy tevékenykedjék, hogy az isteni energiát osztogatja bármely irányba, és – a későbbi beavatások után – minden irányba. Mi most a következő szabály meggondolásakor átvesszük az ember „kisebb fény”-ének munkáját a fizikai síkon. Én, aki valamelyest beléptem a szoláris Angyal életének megértésébe, igyekszem biztosítani zarándok társaimat, hogy az érzékek tűnő dolgai jelentéktelenek és értéktelenek összehasonlítva azzal a jutalommal – itt és ebben az életben – ami arra az emberre vár, aki a mindennapi tudatát igyekszik saját lelkével egyesíteni. Akkor belép a lelkek közösségébe és nem áll egyedül. A kivételesen magányos időszakok a rossz irányultság eredményei és a ragaszkodás ahhoz, ami elfedi a látványt és úgy telerakja mindenfélével az ember markát, hogy nem tudja megragadni „a drágakövet a lótuszban”.

HARMADIK SZABÁLY
Az Energia kering. A fénypont, a négy munkáinak terméke, kibontakozik és növekszik Miriádok gyűlnek izzó heve köré, mígcsak a fény csökkenni nem kezd. Tüze egyre haloványabb. Ekkor hangzik fel a második hang. Lelki Fény és Testi Fény Alapelvek és Személyiségek

LELKI FÉNY ÉS TESTI FÉNY A Mágiának ezekben a Szabályaiban az alkotó munka törvényei testesülnek meg, és az eszközök, amelyekkel az ember mint testet öltött lélek működni tud. Elsősorban nem azokkal a szabályokkal foglalkoznak, amelyek az ember fejlődését uralják. Persze mintegy mellékesen sokat lehet tanulni ebben az összefüggésben is, hiszen az ember az alkotó munka és megismerés segítségével növekszik, de nem ez a tanítás elsőrendű célja. A léleknek a maga síkján végrehajtott meditációja, valamint a jelölt meditációjának fokozatosan kialakuló szintézise segítségével az ember egy fénypontot jelenít meg (a fizikai agyban), amely okkult megvilágítást kapott a mentális síkon. A fény mindig két dolgot jelent, energiát és annak valamilyen formában való megnyilvánulását, mert a fény és az anyag szinonim fogalmak. Az ember gondolata és a lélek elgondolása kapcsolódási pontot talált és a gondolatforma csírája létrejött. Ez a gondolatforma, amikor kiteljesedett, a nagy tervből (amelyen a Hierarchia munkálkodik) annyit fog megtestesíteni, amennyit az ember a mentális síkon tud meglátni, megragadni és megtestesíteni. Az ember jelöltségének korai szakaszában, a Tanítványság Ösvényének első lépcsőin, és az első két beavatás során ezt a „Szolgálat” szóval lehet összefoglalni. Eleinte tapogatózva, de megragadja az Élet egységének eszméjét és annak megnyilvánulását, mint Testvériséget, amely fennáll ennek az isteni életnek minden formája között. Ez a szubjektív eszmény fokozatosan annak az útnak a felismeréséhez vezet, amelyen ezt az alapvető viszonyt a gyakorlatban ki lehet alakítani. Látható hogyan nyer kifejezést ez a nagy humanitárius megmozdulásokban, az emberi és állati szenvedés enyhítésére szolgáló szervezetekben és a nemzetek, vallások és csoportok közötti belső kapcsolatok megjobbítására irányuló világméretű erőfeszítésekben. Éppen elég emberi egyed kapcsolódott be már a hierarchikus tervbe, úgyhogy biztonsággal lehet állítani, hogy az emberi család (az a valóság, amit mi a természet negyedik birodalmának hívunk) kollektív agya alkalmassá vált a látásra, és kialakította a maga megvilágított formáját a mentális síkon. A későbbiekben a szolgálatról és az önmagáról való gondolkodást már összeegyeztethetetlennek fogja találni, és a kifejezésnek egy sokkal megfelelőbb formájára lel, de egyenlőre legyen elég ennyi. Ez a gondolatforma, amit a jelölt alkotott, a lélek összpontosított energiái által, valamint a személyiség átirányított erőivel jön létre. Ez képszerűen ábrázolva három szintet foglal magában. 1. Az időszakot, amelynek során a jelölt annak a belső nyugalomnak és irányított figyelemnek az eléréséért küzd, amely képessé teszi őt majd a Csend Hangjának meghallására. Ez a hang szimbolikusan és értelmezett élettapasztalatok révén fejezi ki számára a célokat és terveket, amelyekben együttműködhet. Az ő fejlődésének szintjéhez mérve ezek kifejezhetnek: a) vagy már konkrét terveket, amelyek a fizikai síkon csoport formát alkotnak, és amelyben ő együttműködhet és amelyek fontosságának ő alárendelheti magát. Vagy tervet vagy tervrészletet, amelyet egyéni előjoga anyagba öltöztetni és így mint csoport tevékenységet materializálni a fizikai síkon. Egyes jelölteknek az a feladata, hogy szolgálják és segítsék azokat a csoportokat, amelyek már feladatokon tevékenykednek. Azoknak a tevékenységi formáknak a létrehozása, amelyek eddig még szubjektív síkon vannak, mások feladata. A munkának ebben a második aspektusában csak azok a jelöltek tudnak igazán együttműködni, akik megszabadultak személyes ambícióiktól. Ezért tehát „öljük ki az érvényesülési vágyat”.
Az időszakot, amelynek során hozzászoktatja magát a lélek belső hangjának tiszta meghallásához és helyes tolmácsolásához és fontolgatva töpreng a küldött üzeneten. Ebben a periódusban „az Energia kering”. Kialakul egy állandó ritmikus reagálás a lélek gondolati energiájára, és képletesen szólva állandó erőáramlás van a két központ között: a maga síkján álló lélek, mint energia központ és az emberi lény, mint erőközpont között. Az energia a szutratmának nevezett „fonal” mentén halad és rezgés-válaszokat alakít ki a lélek és az agy között. Különös szögből kaphatnak ezek a dolgok megvilágítást, minthogy ezekben az Útmutatásokban mindig is az a szándék vezet, hogy rámutassak az isteni különböző aspektusai közötti analógiákra, ahogyan azok kifejezést nyernek az emberben vagy a makrokozmoszban, a Mennyei Emberben. Az atlantiszi idők ősi jógája (amely szükségszerűen csak a központok jógájának töredékes tanításában jutott el hozzánk) közli velünk az információt, hogy a szutratma visszatükröződése az emberi szervezetben a gerincvelő és három idegcsatorna révén nyilvánul meg. E háromnak a neve ida, pingala és a középső csatorna, szusumna. Amikor a test negatív és pozitív erői, amelyek az ida és pingala idegpályák útján nyilvánulnak meg, kiegyenlítődnek, akkor az erők fel tudnak emelkedni és alá tudnak szállni az agyba és az agyból a központi csatorna útján, és akadály nélkül áthaladni a központokon a gerincvelőben. Ebben az esetben tökéletes lelki kifejezésre van lehetőség a fizikai emberben. Valójában ennek az összműködésnek a szutratmával – minthogy az köti össze a fizikai embert és lelkét (ugyanis a szutratma ad megnyilvánulási lehetőséget a maga részéről a szellem pozitív energiájának, az anyag negatív energiájának, és a lélek kiegyenlített energiájának) – ennek a kiegyenlítésnek az elérése az emberiség jelenlegi célja. A későbbi beavatások időszakában a szellemi energia pozitív alkalmazása felülemelkedik majd a lelkierők kiegyenlített alkalmazásán, de ez egy későbbi állapot, amellyel a jelöltnek egyenlőre nem kell magát nyugtalanítania. Találja csak meg a „nemes középső ösvényt” az ellentétpárok között és mellékesen ki fog derülni számára, hogy a fizikai síkon használt erők a gerincvelő központi csatornáját használják. Ez történik, ha a fény és igazság átvitele a fizikai agyba, az összekötő szutratma központi csatornáján át, tényleg célszerűen működik. Azok az elgondolások és elképzelések (szimbolikusan megnyilvánulva), amelyek a szutratmikus csatornán át érkeznek, jó elgondolások, de hiányzik belőlük az erő, és jelentéktelenségbe mosódnak el. Érzelmi színezetűek, és hiányzik belőlük a megszervezett forma, amit a tiszta ész adhatna nekik. Azok, amelyek az ellenkező csatornán érkeznek (képletesen megnyilvánulva), túl gyorsan szilárdulnak meg, és egy uralkodói mentalitás személyes becsvágya motiválja őket. Az elme mindig önös, maga felé forduló, és azt a személyes becsvágyat fejezi ki, amely magában hordozza a saját pusztulásának csíráját. Ha azonban a szutratmikus szusumnát, a központi idegcsatornát és annak energiáját alkalmazzuk, a lélek, mint egy intelligens magnetikus alkotó, tovább adja energiáit. Ekkor a terveket isteni célkitűzések szerint lehet kiérlelni és az építő tevékenységet „a fényben” lehet folytatni. A lélek és a lunáris érintkezési pontja mindig kivetíti a fénypontot, amint azt már láttuk a Mágia Szabályaiból és ennek a fókusza a szutratmának abban a pontjában van, amely a jelölt fejében lévő fénynek felel meg.

Az időszakot, amelynek során megszólaltatja a Szent Szót és – összeadva azt a Lélek hangjával – mentális anyagot hoz mozgásba gondolatformájának felépítése végett. Most a fizikai szinten lévő ember ad hangot a Szónak és ezt négy módon teszi: a) b) Ő maga válik a testet öltött Szóvá, és igyekszik „az lenni, ami ő maga”. Önmagán belül ad hangot a Szónak, lehetőleg úgy téve ezt mint a lélek. Látja magát mint lélek, aki energiát lehel ki ennek a Szónak a segítségével az egész rendszerbe, amit a lélek éltet, – az értelmi, érzelmi, éltető és fizikai eszközeibe.
Valóságosan is a fizikai síkon hangot ad a Szónak, így befolyásolva az anyag három lépcsőfokát a maga környezetében. Ezzel való elfoglaltságának egész ideje alatt „gondolkodását állhatatosan a fényben tartja”, és a tudata mozdulatlanul a lélek világában marad. Ugyancsak végrehajt (és ez a legnehezebb szakasz) egy párhuzamos tevékenységet a gondolatforma állhatatos vizualizálására, amelyen keresztül kifejezni reméli a tervnek azt az aspektusát, amellyel ő kapcsolatba került, és amelyet cselekvő létre remél hozni a maga életén keresztül és a maga környezetében.

Ez igazán csak akkor válik lehetővé, ha a lélek és az agy között állandó kapcsolatot sikerült teremteni. A folyamat magában foglalja az agy képességét annak regisztrálására, amit a lélek megjelenít és ami tudatossá válik a Lélek Birodalmában. Magában foglal ez egy párhuzamos cselekvést az elmében is, mert hiszen a jelöltnek megértenie kell a látomást, és hasznosítani konkrét, intelligens képességét az idő és forma bölcs felhasználására és annak a helyes kifejezésére, amit így megtanult. Ez nem könnyű dolog, de a jelöltnek végül is meg kell tanulnia kifejezni magát teljes tudatossággal, egyszerre több mint egyféleképpen. Hármas tevékenységet kezd megtanulni ilyen módon. Ezt az Ősi Kommentár a következőképpen fejezi ki:
„A Szoláris Korong felfénylik ragyogó sugárzásban. A megvilágosodott elme visszatükrözi a szoláris dicsőséget. A Holdkorong a középpontból emelkedik fel a csúcsra és a fény ragyogó Napjává alakul át. Amikor ez a három Nap egy lesz, Brahma előtör. Egy megvilágított világ születik.”

Ez szó szerint azt jelenti, hogy amikor a lélek (amelyet a Szoláris Korong szimbolizál), az elme és a fejben lévő fény egyetlen egységet képez, akkor a szoláris Angyal alkotó ereje a három világban kifejezésre tud jutni és létre tud hozni egy formát, amelyen keresztül a maga energiája cselekvően tud megnyilvánulni. A Holdkorong szimbolikus kifejezés a plexus solaris központra, amelynek végül két dolgot kell elvégezni: 1. 2. Az alsó két erőközpont energiáit vegyíteni és összeolvasztani, valamint felemelni ezeket az összeolvasztott energiákat és ily módon, vegyítve a többi, magasabb központok energiáival, elérni a fejet.