A RAGYOGÁS KÖNYVE

"Szólott Isten: fény lesz - és fény lesz". Ha valaki beszél, a beszéde másvalakihez kell hogy szóljon. Itt pedig az első "lesz" ehhez a világhoz, a második pedig az eljövendő világhoz szól.

Ez az a világló fény, melyet a Szent, áldott legyen, a kezdetkor teremtett: ezt nevezik a Forrás fényének. Ezt a fényt a Szent, áldott legyen, megmutatta az Első Embernek, és ő a fényben látta a világot, az egyik végétől a másik végéig. Ez volt az a fény, melyet megmutatott Dávidnak is, aki így énekelt: "Mely bőséges a te jóvoltod, melyet elrejtettél a Téged félőknek" (Zsolt. 41,20). Hasonlóképpen megmutatta Mózesnek is, aki e fény által látott mindent Gileádtól Dánig.

Isten azonban elrejtette ezt a fényt, tudván, hogy elkövetkezik a három bűnös nemzedék: Énos nemzedéke, a Vízözön nemzedéke és a Viszály Nemzedéke - azért rejtette el Isten a fényt, hogy a nemzedékek ne árthassanak vele.

Majd Mózesnek adta a fényt, a születése utáni első három hónapban, amíg az anyja rejtegette őt, ezért mondja az Írás: "Elrejté az három hónapig" (2 Móz. 2,2). Három hónap elteltével Mózes a fáraó színe elé lépett - ekkor a Szent, áldott legyen, elvette tőle a fényt; s így volt ez, míg azután Mózes ott állott a Szinai hegyén, hogy elfogadja a Tórát. Ekkor a fény visszatért hozzá, és élhetett vele élete minden napján. Ezért nem közeledhettek hozzá Izráel gyermekei, míg azután "fátylat vont az arca elé" (2 Móz. 34,35), ahogyan az Írás mondja: "Fénybe burkolódzik, mint ékes ruhába" (Zsolt. 104,2).

Ekkor így szólott Jichák rabbi: A fény, melyet a Szent, áldott legyen, megteremtett, e fény sugarai a világ szélétől a világ széléig hatolnak, s azután e fény elrejtetik. Miért? Avégett, hogy a bűnösök ne élvezhessék. De el van rejtve, hogy megmaradjon a jámborok számára, ahogyan szó szerint az Írás mondja: "Fény-magvetés az igaznak, örvendezés az igaz szívűnek" (Zsolt. 97,11). Így lesznek szilárdak a világok, és mind eggyé lesznek. De amaz eljövendő világ napjáig a fény rejtve marad, és megőriztetik.

S ezen eljövendő fény a sötétségből támad, a sötétségből, melynek burkába van bevésve - ugyanis ama fényből, mely megőriztetett, rejtett úton formálódott az "alanti sötétség", melyet éjszakának (Lájlá) neveznek, amiként írva van: "s a sötétséget Lájlá-nak nevezte" (1 Móz. 1,5).

Azt tanultuk, hogy erre vonatkoztatható az Írás mondata: "Mélységet tár föl a Sötétségből" (Jób 12,22). Szólott Josze rabbi: ez nem lehet eredendő sötétség, mivel a benne rejtező "koronák" még feltáratlanok, s ezért nevezik őket "mélységeknek". Ez a mondat: "Mélységet tár föl a sötétségből", sokkal inkább arra utal, hogy e mélységek csak ama sötétségből tárulhatnak fel, mely az "éjszaka" titkaiban lakozik.

Vedd számba azt is, hogy mindazok a rejtett mélységek, melyek a gondolat erejéből támadnak, és azok, melyeket a hang hordoz, mindezek csak a "szó" által nyilatkoznak meg. E "szót" a sabbat névvel is jelölik, s ezért nem szabad sabbatkor semmi hétköznapit mondani, mert annak a szónak kell uralkodni, és nem másnak. Ama szó pedig, melynek a sötétség régióiból kell támadnia, az a szó kell hogy "feltárja a mélységeket".

Szólott Jichák rabbi: ha ez így van, miért mondja az Írás: Isten elválasztá a Világosságot a Sötétségtől" (1 Móz. 1,4)? Íme a válasz: a világosságból lett a nappal, a sötétségből az éjszaka. E formájukban Isten megint egységgé foghatta össze őket: "És lett az este, és lett a reggel - egy nap" (1 Móz. 1,5). Így hát nappal és éjszaka egynek neveztetik. A világosság és a sötétség elválasztása pedig a száműzetés idejét jelenti - a száműzetésben a különválasztottság uralkodik. Szólott Jichák rabbi: eddig a férfi-princípium a fényben, a női princípium pedig a sötétségben lakott. Azután eggyé kapcsoltattak össze. Miért hát előbb a különbség fény és sötétség között? Sim'on rabbi így válaszolt: "Fokozati különbség van, és a kettő egy, amennyiben nincsen fény, hacsak nem a sötétségben, és nincsen sötétség, hacsak nem a fényben; s habár lényük szerint különbözőek, így mégis egységet alkotnak: egy napot."

Szólott Simeon rabbi: a "szövetségen" nyugszik a világ teremtése és fönnállása, ahogyan az Írás mondja: "Ha szövetségem nem lészen a nappal és az éjszakával és ha az Égnek és Földnek törvényeket el nem rendelém" (Jer. 33,25). Kicsoda a szövetség? "A jámbor (a caddik) a világ fundamentuma" (Péld. 10,25) - s a szövetség egyben a "megemlékezés" titkát is jelenti, s így képes a világ a nappal és éjszaka szövetsége által egy világként fönnállani. S "az Ég törvényei" azok a törvények, melyek alászállanak a fönti Édenből.

Sim'on rabbi egyszer így kezdte tanítását: "A középen lépdelők hangjánál, a vízmerítők között - ott dicsérik az Úr nagy tetteit" (Bir. 5,11). "A középen lépdelők hangja" - Jákob hangja, amely azok között lakozik, akik a Magasság vizéből merítenek - átfogja azonban mind a két oldalt, és magába fogadja őket. "Beszélgessenek ott az Úrnak igaz cselekedeteiről" (Bir. 5,11) - az "ott", a szilárd hűség helyét jelöli: "ott" szívják magukba az Úr tisztaságát, és merítenek belőle, vagyis "az Úrnak az Izráelben lakozókhoz való igaz cselekedetei"-ből (Bir. 5,11); "Izráelben" arra vonatkozik, ami a világban a legtisztább, állandó és szent, mindenből merít, s amit merített, megint kiönti a téres tengerbe a magasság vizeit. "Izráelben" - mert ez az öröksége öröklétektől fogva, mindaddig, amíg helyes módon őrzi a szövetség jeleit.

Amikor pedig elhagyták az Urat, és a Szövetség jelét nem helyesen szemlélték - erről mondatik: "A kapukra lemegyen az Úrnak népe" (Bir. 4,5) - ezek a tisztaság kapui, melyek előtt megállottak, de be nem léphettek. Így azután ezt is olvassuk azokról az időkről: "és elhagyván az ő attyoknak Urát, Istenét..." (Bir. 2,12), míg azután eljött Debóra, és megajándékozta őket, ahogyan az Írás mondja: mikor "az Izráelen esett bosszút megállotta" (Bir. 5,2), s mégis: "a nap ajándékokat kapott"... vagyis amaz állandó és szent dolgokkal megajándékoztatott. "Mígnem én Debóra, fölkelék, mígnem felkelék mint anya Izráelben". Mit jelent itt az "anya"? Mintha ezt mondotta volna: a fenti világok vizeit aláeresztettem, hogy világokat alapítsak szilárdan Izráelben, felfelé és lefelé, és megnyilvánítsam, hogy a világ csak ilyen szilárdság által marad fenn. S az egész titka már e szavakban is kimondatott: "A jámbor a világ fundamentuma" (Péld. 10,25). Így azt mondja az Írás: három támad egyből; egy háromon nyugszik; egy lép kettő közé - kettő iszik egyből, és egy fordul minden irányba. Így minden eggyé lesz. Ugyanerre utalnak e szavak is: "És lett este és lett reggel - egy nap" (1 Móz. 1,5). Ahogyan a nap átfogja az estét és a reggelt, ugyanúgy a Szövetség titka is az, hogy összekapcsolja a nappalt és az éjszakát, és benne minden egy.

Azt mondja az Írás: "Szólott Isten: legyen világosság, és lőn világosság".

"Fény-vetés a jámborok számára..." (Zsolt. 97,11)

Amikor a Szent, áldott legyen, készült, hogy világokat alkosson, rejtett fényt támasztott - ebből jönnek létre mindazok a fények, melyek láthatóvá lesznek. Előbb abból a fényből megteremtődnek és kibontakoznak a többi fények - ezek alkotják a fönti világot. Amaz első fény pedig tovább bontakozott, és létrehozott egy fényt, mely nem világít - ez az alanti világ alapja. S e nem világító fénynek a fenti világgal való kapcsolatra van szüksége, hogy világítson, s csak az alanti világ közvetítésével. A fenti világgal való összeköttetésből támad számos új sereg és sokaság, s ezek a magasabb seregeket szolgálják. Ezért mondja az Írás: "Mily számosak a Te cselekedeteid, Uram, mindeneket bölcsen teremtettél; bétölt a Föld a Te gazdagságiddal!" Ami a Földön van, az van a Magasságban is. Nincsen a világban egyetlen, mégoly kicsiny dolog sem, mely ne függene valamely lénytől, mely föléje van rendelve. S mikor az alanti mozgásba lendül, akkor ama fönti is megmozdul, mely fölébe van rendelve, ugyanis minden létező összekapcsolódik és egyetlen egész.

»A Napok Öregje ül a trónuson« (Dán. 7,9),