A gnózis – mint azt nevének jelentése ("ismeret, tudás") is mutatja – nem kevesebbet, mint az Élet rejtett titkaiba történő "beavatást" ígéri hívei számára. A gnosztikusok szerint a látható fizikai világot nem a Biblia Istene, hanem egy alacsonyabb rangú teremtő, a démiurgosz hozta létre, akiben a rossz testesül meg. Éppen ezért a teremtett világban is a gonosz princípiuma uralkodik. (A Biblia ezzel szemben nyilvánvalóan kijelenti, hogy minden, amit Isten teremtett, "jó" volt a szemében.) A gnosztikusok szerint a személyes Isten helyett valamiféle ködös és meghatározhatatlan "Teljesség" (Pléróma) a teremtmények Legfelsőbb Ura. A démiurgosz teremtménye, az ember foglya ugyan a körülötte lévő fizikai valóságnak, de néhány kiválasztottnak megadatik, hogy ezen saját szellemi képességeivel felülemelkedjék, és "felsőbb tudásra" tegyen szert. A gnózis tanítása szerint a Názáreti Jézus az úgynevezett "köztes szellemi szférákból" (aión) érkezett el a földre a megváltás, pontosabban szólva az "önfelszabadítás" üzenetével. A gnosztikusok Jézusa szerint a test börtön, s a szellem az egyedüli jó – a megváltás pedig nem más, mint a bennünk rejlő Isten Országának felfedezése.

A gnosztikusok tanításait évszázadokon át csupán az egyházatyák műveiben fennmaradt utalásokból ismerhettük. 1945 decemberében azután egy a felső-egyiptomi Nag Hammadiban lakó földműves ásás közben egy korsóra bukkant, amelyben várakozása ellenére nem kincseket, hanem tucatnyi ősi kódexet talált. A valószínűleg 390 körül a Szent Pakhomiusz kolostor szerzetesei által elrejtett írások között ötvenkét különböző szöveg rejtőzött: valamennyi a gnosztikus szekta "szent irata", görögből kopt nyelvre fordítva. A felfedezés azonnal lázba hozta a vallási és a tudományos világot, mivel sokan azt hitték, hogy a gnosztikus iratok között a "Biblia elveszett könyveire" akadtak. A Tamás evangéliuma, Fülöp evangéliuma, Mária evangéliuma, Egyiptomiak evangéliuma, Igazság evangéliuma címen előkerült iratok valóban azt sejtetik, mintha ezek is egyenrangúak lennének a Máté, Márk, Lukács és János neve alatt az Újszövetségben ránk maradt négy Evangéliummal.

A gnosztikus "evangéliumok" azonban sem formai, sem tartalmi szempontból nem feleltethetők meg a kanonikus írásoknak. Itt van példának okáért a Nag Hammadi-iratok "szupersztárja", a Tamás evangéliuma, amelyben 114 úgynevezett Jézus-mondás (logion) olvasható. (Ezt az apokrifet, amely feltehetően valóban a legkorábbi a gnosztikus szövegek között, gyakorta nevezik "ötödik evangéliumnak" és különösen gyakran idézik New Age-körökben.) Ezek egy része megegyezik ugyan a kanonikus evangéliumokban olvasható kijelentésekkel, de nem csekély eltérések is megfigyelhetők bennük: "Aki iszik az én számból, olyan lesz, mint én magam vagyok. Én magam azzá válok, ami ő: és az elrejtett dolgok megnyilatkoznak előtte." – Micsoda különbség ez az eredeti kinyilatkoztatáshoz képest, amely János evangéliumában olvasható: "Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék! Aki hisz én bennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből!" (Jn 7:37–38) De a legnagyobb probléma, hogy a logionok között Jézus keresztre feszítésére és feltámadására még csak utalás sem történik, márpedig ez a kereszténység alapja.

Az evangélium megnevezés tehát a legkevésbé sem jogosult ezekkel az írásokkal kapcsolatban. James Robinson, a Nag Hammadi-kódexek kiadója szerint a gnosztikus iratok a 3–5. század között, de mindenképpen a 2. század után keletkeztek. Szövegük igen hiányos, mert a kéziratok töredezettek, ezért sok bennük a bizonytalan kiegészítés. Egyetlen írás szerzőjét sem ismerjük, még az újszövetségi korhoz legközelebb álló Tamás evangéliumáról sem állítja senki, hogy az valóban Tamás apostol műve lenne. Az a Fülöp evangéliumában szereplő jelenet tehát, miszerint Jézust titkos viszony fűzte volna Mária Magdolnához, szintén csak a kései gnosztikus hagyomány kitalálása. Ezeknek az "evangéliumoknak" semmiféle történeti alapjuk nincsen: Jézus legtöbbször csak mint tanító szerepel bennük, aki a gnózis "tudományára" okítja a beavatottakat. Ezzel szemben az Újszövetségi könyvek majd mindig utalnak Jézus beszédeinek körülményeire: rögzítik elhangzásuk helyét és időpontját, sőt a hallgatóság összetételét is.

A gnosztikusok modern utódai azzal vádolták az orthodox egyházat, hogy radikálisan kiirtotta a vele szemben álló – de szintúgy autentikus – véleményeket. Ezt sokáig azzal támasztották alá, hogy a gnosztikus írások csak az egyházatyák kivonataiban maradtak ránk. A Nag Hammadi-kódexek felfedezése után többé már nem lehet a "hallgatás érvére" (argumentum e silentio) hivatkozni, hiszen kezünkben vannak az eredeti gnosztikus könyvek. Ezek alapos vizsgálata azonban bebizonyította, hogy a gnosztikus hagyomány egyetlen valós, értékelhető ténnyel sem járult hozzá a történelmi Jézus alakjának megismeréséhez.

Írta: Dr. Grüll Tibor ókortörténész