Apokrif-iratok

A gnózis tanítása

14 éve | [Törölt felhasználó] | 5 hozzászólás

A gnosztikus világ egy hatalmas és bonyolult építmény képét vetíti elénk. Az épület csúcsán a legfőbb Isten áll, akinek lényegét, tulajdonságait emberi szavakkal leírni nem lehet.

Ő az igaz Isten, a mindenség atyja, a Szentlélek, a láthatatlan, aki a mindenség felett van, aki az ő (saját) halhatatlanságában létezik, a tiszta fényben, amelybe senkinek a szeme világa nem pillanthat be. Ő a Szellem, akiről nem helyes úgy gondolkodni, mint egy Istenről, és hogy bármilyen jellege van. Ő ugyanis felette áll az isteneknek, ő az Uralom, mely felett senki sem uralkodik.

Ő az Örökkévaló, aki mindig létezik. Nem is lehet beszélni róla, mert senki sem fogta fel őt. Nevét nem lehet megmondani, mert nem létezett előtte senki, aki nevet adott volna Neki. Ő a mérhetetlen fény, a folttalan szent tisztaság.

Nem a tökéletesség Ő, sem a boldogság, sem istenség, hanem valami, ami messze fölötte áll ezeknek. Nem határtalan Ő, de határát nem szabták ki, hanem messze felette áll ezeknek. Ugyanis Ő nem testben lakozó, sem nem testetlen, nem nagy és nem kicsi, Ő nem kiterjedés. Nem teremtmény Ő, senki sem tudja felfogni.

Idő nem jutott számára osztályrészül, mert nem vett át semmit senki osztótól. És nincs semmire szüksége. Egyáltalán senki sem létezett előtte. Csak önmagát kívánja a fény teljességében. (János apokrüfonja)

Valami úgy történhet ebben a mozdulatlanságban, hogy a fény víz természetű, és e legfőbb Lény felismerte saját képét, amikor meglátta azt az őt körülvevő fény-vízben. Ekkor a benne lakó Értelem működni kezdett, létrejött a Fény képmása, képe a Láthatatlannak: ez Barbéló, a teljes Erő és a tökéletes Aion. Ő az Első Értelem, az Ő képmása, aki az első emberré lett. Barbéló hozza létre a Boldogságos Fényszikrát, akit a Legfőbb Lény Krisztussá ken fel.

Magyarázatra szorul az "aion" szó. A gnózisban ez egy igen bonyolult, de központi jelentőségű fogalom. A szó elsődleges (gnózison kívüli) jelentése életkor, hosszú időszak, örökkévalóság. A platóni filozófiában az ideák világának változatlan örökkévalósága a múló földi idővel szemben. A gnózisban háromféle értelemben használják:

* világkorszak, örökkévalóság;

* térség, régió;

* szellemi lény.

Az Aionok a szellemi világ tagjai, elvont fogalmakkal személyesítették meg őket. Egy ilyen aion Sofia (Bölcsesség) vagy más iratokban Pistis Sofia (Hit-bölcsesség). Nevével ellentétben egyáltalán nem viselkedik bölcsen. Saját gondolatait léttel ruházva fel megalkotja tökéletlen gondolatát, az első arkont, amely természetében nagyon eltér az eddigi (felső szintű) létezőktől.

Külsejében más formájú volt, kígyó és oroszlánarcú, szemei tűzben égtek. Ő (Sofia) eltaszította magától, kitaszította azokról a helyekről, hogy egyik halhatatlan se lássa, mivel tudatlanságból szülte őt. Egy fényfelhőt társított vele, a felhő közepébe egy trónust helyezett, hogy senki se lássa őt, csak az a szent lélek, akit Zóénak neveznek, aki mindeneknek anyja. És nevet adott neki: Jaldabaót ő, az első arkon. (János apokrifonja)

A név biztosan arám eredetű. Görög szövegkörnyezetben: Demiurgos, azaz Teremtő. Más iratokban Samaél néven szerepel. Ez a Lény aztán teremteni kezd. Más arkonokat hoz létbe. Az arkon szó eredetileg a görög városállamok legfőbb tisztségviselőinek címe. Jaldabaót szellemi világot teremt, angyalokat és Erőket, amelyek az ő dicsőségét zengik. A Teremtés könyvéből vett képekkel írja le a szerző a világ teremtését. A hét főarkon (a bolygók) külön-külön eget kapnak. Ebben a csodálatos világban azonban mégsem uralkodik a harmónia. A Fény-Ádám megnyilatkozik a világban és Jaldabaót egyik fia, Sabaót atyja ellen fordul. Jaldabaót erre megalkotja a Halált, az Irigységet, a Dühöt, a Sírást, a Sóhajtozást. Sabaót megteremti a Békét, az Örömöt, az Ujjongást és a Bodogságot.

Úgy látszik, hogy a felső, szellemi világ végleg elválik az alsó, anyagi világtól. Az emanáció (kisugárzás) azonban folytatódik, feltűnik a Fény-Ádám képe és az arkonok ilyent akarnak alkotni.

Jöjjetek, alkossunk egy embert Isten képére és saját képünkre, hogy fénnyé legyen számunkra. (János apokrifonja)

Létrehozzák az ember testét, de az mozdulatlan. Pistis ekkor rábeszéli Jaldabaótot, hogy a felső világból való pneumát (szellemet) leheljen az emberbe. Így a pszichikus Ádám pneumával rendelkezik, megmozdul és a belőle sugárzó fény megmutatja felsőbbrendűségét. Teremtő irigyek lesznek és az anyag mélyére vetik, de a felső világból Fényt kap, így lényegileg Fény-Ádámmá válik. Az ember azonban a Paradicsomban tökéletlen, nem ismeri a szellem világát és saját fény-természetét. A tudás fája gyümölcsének megízlelésére maga Krisztus bíztatja Ádámot, a gyümölcs révén Ádám a tudás birtokosa lesz. Erre Jaldabaót álmot bocsát rá, hogy a Fényt eltávolítsa Ádámból. Ádám erejének egy részéből asszonyt alkot, de a fényrészeket nem tudja hatalmába keríteni. Miután Ádám felébred, Krisztus a Tudás Fájáról sas alakjában kinyilatkoztatást tesz az első emberpárnak. Miután Jaldabaót látta, hogy teremtményei eltávolodtak tőle, kiűzi őket a Paradicsomból, majd Évával Jahvét és Elóhimot nemzette.

Más iratok a történetet bizonyos változtatásokkal adják elő. A lényeg azonban azonos: a Teremtő nem a legfőbb Isten, hanem csak egy tökéletlen lény, akinek még tökéletlenebb alkotásaiba a Fényt, amely a felsőbb világból való rabságban tartja. Ezt addig teheti meg, amíg az ember nem ismeri fel lényegét, nem ismeri meg eredetét. Az ember tehát egy börtön igazságtalanul rabságban tartott foglya, az ember nem felelős sorsáért, magasabb erők áldozata. Az ember kettős természetű: egyrészt az anyagi világ foglya, rabja, másrészt a Fény képmása. Ha felismeri e kettős természetét, képes megszabadulni. A megváltás (vagy inkább megváltódás) Krisztus közreműködésével történik, aki a valódi felső világból származik, akinek Atyja nem azonos a zsidók Istenével, Jaldabaóttal, a Teremtővel. Krisztus titkos tanítást hagyott hátra kiválasztott tanítványainál, ez az igazi Tudás, az igazi Gnózis.

Az emberek három csoportba oszthatók. Legnagyobb részük az állati lét szintjén élő "testi" ember. Az ezekbe zárt fényszikrák kiszabadítása egyenlőre nem lehetséges. Kevesen "lelki" emberek. Ezek a keresztények, akik ugyan valamit már megértettek, de még nem jutottak el a teljes ismeretig. Meg kell őket téríteni, ha lehet, hogy a beléjük zárt Fény kiszabaduljon. A tökéletesek a "szellemi" emberek, ezek azok, akiknek birtokában van a Tudás (a Gnózis), számukra teljes a szabadság, hiszen ismerik eredetüket, számukra a testnek, a negatívumnak nincsen jelentősége. Erkölcsileg aztán ennek az emberképnek kétféle következménye lett. Egyes gnosztikusok a negatívum, a test elpusztítását látták célszerűnek, ehhez képest igen rosszul bántak vele: gyötörték magukat. Más csoportok nem tulajdonítottak semmiféle fontosságot a testnek és általában semminek, amely a testhez kapcsolódik, ezért semmit sem tartottak bűnnek. Kicsapongó, erkölcstelen életük, magatartásuk az ortodoxiának is nagy gondot okozott, hiszen a pogány környezet nem tudta megkülönböztetni az ortodox keresztényeket a gnosztikus hívőtől. Ennek egyik jellegzetes példája Kelszosz Igaz Szó című harcosan keresztényellenes irata a 2. század közepéről. Origenesz, alexandriai keresztény tanító Kelszosz ellen írt művében sokszor kénytelen megállapítani, hogy a keresztények terhére rótt erkölcstelenségek nem a keresztényekre, hanem a gnosztikusokra vonatkozik.

Ugyanakkor a gnózis a 2. és 3. század fordulóján az akkori szellemi élet központjának számító Alexandriában igen jelentős befolyással rendelkezhetett a művelt (részben keresztény) rétegekben. Nehezen magyarázható ugyanis másképp, hogy Alexandriai Kelemen és Origenesz miért igyekszik kimutatni, hogy az igazi gnosztikus a keresztény, mert a keresztény van a valódi tudás birtokában, elutasítva a hamis gnózist.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Pistis Sophia a tizenharmadik aeon-ban tartózkodott testvéreivel, a láthatatlanokkal, akik a nagy láthatatlan 24 emanációi. Sophia felnézett a magasba és meglátta a Fényesség Kincstárának fényességét és eltelt vágyakozással, hogy odamenjen e helyre.

De nem volt képes odamenni arra a helyre. Ráadásul abbahagyta a tizenharmadik aeon misztériumának véghezvitelét, ehelyett dicsőítő dalokat énekelt a fényhez a magasságban amit a Fényesség Kincstárának leplén látott meg.

Így történt, hogy miközben Sophia énekelt, a tizenkét aeon archonjai meggyűlölték Sophia-t, mert megszünt misztériumaikban és azért, mert a magasságba vágyott, hogy mindőjük felé helyezze magát.

Ezen dolgok miatt, gyűlölték és megdühödtek rá.

Authades a hármaserejű, aki a harmadik hármaserejű volt a tizenharmadik aeonban, ki engedetlen volt, nem emanálta azt ami megtisztítattott fényében akkor mikor mikor az archonok átadták megtisztításukat, és azt kivánta, hogy ő legyen az egész tizenharmadik aeon ura és azoké amik alatta helyezkednek el.

Authdes is nagyon gyűlölte Sophiát, mert ahhoz a fényhez igyekezett, ami őfelette volt. Ezért kisugárzott magából egy óriási oroszlán arcú erőt. Önmagából pedig nagymennyiségű anyagi emanációt bocsájtott ki. Majd elküldte ezeket az alanti helyekre, a káosz részeibe, hogy csalják oda Sophia-t és vegyék el tőle erejét, mert olyan helyre vágyakozott menni ami mindannyiuk felett van és azért, mert nem folytatta a misztériumokat és inkább búsult a fény után amit megpillantott.

És az figyelők is akik az aeonok kapujainál voltak, ők is gyűlölték Sophiát. Authades üldözte Sophia-t a tizenharmadik aeonban, hogy meglássa az alsóbb régiókat, hogy lássa azon a helyen fényesség-erejét, aminek oroszlán feje volt és hogy vágyakozzon arra, hogy menjen ama helyre és hogy fényét elvehessék tőle.

Sophia lenézett és meglátta ott lent a fényt és nem tudta, hogy az a hármaserejű Autohadesből való. Úgy gondolta, hogy a fény abból való amit a magasban látott, amit a Fény Kincseskamrájának leplén pillantott meg.

Azt gondolta magában:
"Odamegyek arra a helyre a társam nélkül, és magamhoz veszem a fényt, és aeonnyi fényt teremtek magamnak és akkor elmehetek a Fények Fényességéhez ami a legnagyobb magasságokban van.

Ahogy ezeken a dolgokon gondokodott, előjött helyéről a tizenharmadik aeon-ból és kiment a tizenkét aeonba.
Az aeonok archonjai üldözték őt, mert dűhösek voltak rá, mert arra gondolt, hogy nagysága lehet. Ahogy előrehaladt a tizenkét aeonban, elérkezett a káosz területeire. És utat csinált magának a fény-erőhöz aminek oroszlán arca volt, hogy elnyelje azt.

De Authades anyagi emanációi körbevették őt.
És a nagy fény-erő az oroszlán arccal elnyelte Sophia fény-erejét.
És az megtisztította a fényét és lenyelte azt és az ő anyagát a káoszba száműzték. A káoszban ott létezett egy archon kinek oroszlán arca volt, kinek egyik fele tűz a másik fele sötétség volt, név szerint Jaldabaoth. Amikor ezek a dolgok történtek, Sophia nagyon legyengült.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Kezdetben volt Isten és Hylé. Vagyis a vlágegyetem elsődleges anyaga vagy lényege A szellem az Univerzummal volt és másképp mint Istennel. Amiből én arra jutok, hogy a dolgok melyek a világegyetemet alkotják Istenen kivüliek
Isten természete, hogy ő maga saját Alapelve legyen. A Természet tulajdonságában rejlik a kezdet. A kezdettől időmértékül szoldgáló aeon gogalomnak a mayáknál van súlyozott jelentősége mert visszafeklé ők számoltak a legtőbb idővel és több civilizáció létével. Eddig számra úgy tünt az aeonok a nagy 11.000 éves napciklusokkal mutatnak koleráccióz és az utolsó négy aeonban létezhetett civilizáció különféle jegyekben enzeknek a jegyeknek a meghatározása a kinai univerzalizmusból fejthető ki. Mivel az ma egfyértelmüen elfogadott hogy Hermesz Triszmegisztos holtestének és balzsamozásának ideje 12.000 évvel ezelőtti, elvben valami más hordozója mint a mai ember. Hiszen az ember által alkalmazott nmumifikálás ismeretei csak az ókorig nyulnak vissza. Eltekintve a halott testi mivoltának megőrzését bár tudatosan a természetre bizó primuszok kulturáját. Ők a természeti adottságokat alkalmazták.
Visszatérva a mayákhoz Palenkében, Pacal király koporsófedelén hagyott nem Danikeni megfejtése azt sugalja, hogy a vizöntö kor kezdetével megkezdődött nagy napciklus pusztitó ereje teljébe 2016.évben lesz.
Tehát azt hogy pisztisz sophiát bevitted a korai aeon mitosz világában alapot ad a gnózis hat rhémájának átgondolására, mely a Teremtőről egyes szám harmadik személyben beszélő asszony lenne.
Továbbá nem vezettél annak a felvetésnek az igazolásához, hogy Ádám első felesége Lillith.
Ha ugyanis Ádámot két civilizáció ősapjának véletlenszerü névazonosságnak tekintjük, a feleségek nevének eltérő volta már kiinduló pont lehetne legalább egy megelőző civilizáció létére a Hit világában és ami a Metafizika tényleges értékét sem engedné megkérdőjelezni, sőt Hermesz Triszmegisztoszt is egy bölcs túlélőnek tekinthetnénk. Ugyanis van egy nagy kérdőjel a mai civilizációban. Mi lóditotta meg a fejlődést az utólsó hatezer évben. Biztos hogy nem földönkivüli látogatók. Több okból is valószinü, hogy a mi kozmoszunkat csak mi látjuk és ha van is idegen civilizáció az nem az általunk érzékelt
Kozmoszban létezik. Ezt erősitené talán Sophia kiüldözése a Káoszba, amihez viszont a mi fajtánknak nincs kapcsolata, mert ott nem is tudna létezni.Most ugy vélem a 12 archon 12 kozmoszt hozott létre és sophia kitaszitotsága igy válhatott erőtől való megfosztássá, hiszen meg kellet maradni a Káosznak ahol semmiféle törvény és hatás nem érvényesül
Amennyiben ezt a felvetést metafizikailag elfogadjuk, és megfoghatóvá akarjuk tenni a való fizika szerint,akkor igaz az egy három dimenziós térben létező több időkontinuum. Amire Einstein utalt.
Az általad irt további fejezetek egyszerübben értelmezhetők, és nem vagyok biztos, hogy ezt a fejezetet helyesen fogom-e fel.
De annélkül, hogy kételkednék, vagy a megbántás szándéka vezetne egyszerüen nem tudom kezelni a Zelander jelenséget. Amit tudtam az a krizis, az aeonok és az aeonok archonjai az azonban összevág a forditásban leirtakkal Tehát alényeg igazságát tekintve nem érzek problémát és igazából hogy hangzik a mitólógiája az nem annyira lényeges, mert ha nem túl merész a gondolatfüzér oda jutottam ahova akartam. az itt inkább számomra a nagyobb kihívás helyesen járt-e az agyam. Nos idözzünk el még egy kicsit az én monológomnél és annak a Te müveid közül a hivatkozottnál és ha lezártuk akkor lépjünk a másik kettő területére. Ez az egy is nagy falat.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Markion apja Sziope püspöke volt és az Egyházból saját apja közösítette ki. 144 után érkezett Rómába, majd kiközösítése után saját egyházat szervezett, amelynek jelentős hatása volt és sokáig fenn is maradt. Markion úgy látta, hogy a zsidók meghamisították a krisztusi evangéliumot és mindenekelőtt a "hiteles" evangéliumot kívánta helyreállítani. Hitelesnek csupán a Lukács változatot tekintette, de ezt sem teljes egészében. Kihagyta belőle a gyermekségtörténeteket és a törvényre vonatkozó részeket. Az Ószövetséget egészében elutasította. Az apostoli levelekből csak Pál 10 levelét tartotta kánoninak, minden mást (pásztori levelek, Zsidókhoz írt levél, katolikus levelek, apokalipszis) elutasított.

Miután Markionnak nem sikerült magát Róma püspökeként elismertetnie és igen nagy tekintélyű keresztényekkel is összeütközésbe került (így például Polikárppal), bibliakritikusi munkáját az ortodoxia elutasította. Ugyanakkor megjelent annak az igénye, hogy megállapítsák, mely könyvek tartoznak az ortodoxia szempontjából a kánoni könyvekhez. Eddig ugyanis ez a kérdés fel sem merült, hiszen a "lényeges" könyvekkel kapcsolatosan nem is volt vita korábban. Ennek a tisztulási folyamatnak az egyik tanúja a Muratori töredék.

Mindaz, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az antikrisztus; aki a kereszt bizonyosságát nem vallja, az a Sátántól való; aki az Úr szavait saját igényeinek megfelelően elferdíti és azt mondja, nincs sem feltámadás, sem ítélet, az a Sátán elsőszülöttje. (Polikárp levele a Filippiekhez, 7,1)

És ugyanez a Polikarposz, amikor Markion egyszer eljött hozzá, hogy lássa és azt mondta neki: "Ismerj föl!", így válaszolt neki: "Fölismerlek, fölismerem a Sátán elsőszülöttét!" (Euszebiosz: Egyháztörténet IV. 14,7)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Markion, aki még ma is tanítja követőinek, hogy ismerjenek el egy, a Teremtőnél nagyobb Istent, a démonoktól megszállottan a legkülönfélébb népek közül sokakat káromlásba visz, hogy tagadják meg a mindenség teremtő Istenét, és ismerjenek el egy másik, nála nagyobb és hatalmasabb dolgokat művelő Istent. Ezeket mind, akik tanítványaik, kereszténynek nevezik éppúgy, mint a filozófusok között is mindet, noha nem egy véleményt vallanak, közösen a filozófia elnevezéssel jelölik. (Jusztinosz: I. Apologetika 26,5-6)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Alexandriában a gnózisz hatása jelentős volt. Baszilidész a 2. század első felében Alexandriában működik, 24 kötetes Egzegetika c. művében az evangéliumokat magyarázza és a töredékek tanúsága szerint saját evangéliumot is összeállít. Valentinosz ugyanebben az időben Rómában prédikál kifejezetten gnosztikus tanokat hirdetve. Utóda egy bizonyos Kerdon lett, aki magát Simon mágus tanítványának vallotta (ApCsel 8,9-24). A későbbi egyházi hagyomány ezt a Simon mágust tekintette a gnoszticizmus atyjának. Kerdon után a pontuszi Markion lett a gnosztikusok vezetője Rómában. Markion szerepe a kánon kialakulásában igen fontos. Markion művei nem maradtak fenn, csak ellenfelének, Jusztinosz vértanunak (meghalt kb 165) a Markion ellen írt művéből ismerjük álláspontját.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben