Milyen félelmetes szó.

Sokak elborzadnak e szó hallatán. De miért? Mi ennek az oka?

Sokan átéltük már, csak nem emlékszünk rá, egészen pontosan az agyunk nem emlékszik, a lelkünk igen, ezért is érezzük azt a nyomasztó dolgot, amikor rágondolunk, vagy meghalljuk a kifejezést.

Félünk tőle, mert nyomasztó érzésnek gondoljuk, végzetesnek. Azt gondoljuk fájdalommal jár, és nem tudjuk, hogy mi történik közben, utána.

Akinek halt már meg ismerőse, rokona, és halála előtt beszélt vele, az átélhette azt, hogy az, aki eltávozik mennyire nyugodt, “furákat” beszél. Az elhalálozó érzi, hogy közeleg az ideje annak, hogy átlépjen a másvilágra. Nem fél, nyugodt. Ami egyedül idegesítheti, vagy nyomaszthatja, az az, hogy a hátrahagyott dolgokat elrendezte-e, a rokonai felől is nyugodtan eltávozhat-e.

Mitől ez az erős megnyugvás, kiegyensúlyozottság és egyben zavarodottság?

A halála előtt mindenkinek kb. egy héttel megjelenik a halál angyala. Nem szeretném kaszásnak említeni, mert nem igazán van hozzá köze és nem is hasonlít rá. A halál angyala nem sötét, nincs fekete ruhája, csuklyája, sőt, még kaszája se. gondoljunk bele, ha mindenkiért egy ilyen alak jönne, mindenki ilyen nyugodtan várná az időt?
A halál angyala fényben jár. Feladata, hogy felkészítse az eltávozót. erőt adjon neki, nyugalmat, hogy a halál pillanatában se legyen egyedül. Amikor kilépünk a testünkből elveszettnek éreznénk magunkat nélküle. olyan ez, mint amikor valaki elmegy vizsgázni, és mennyivel megnyugtatóbb érzés, hogy ott van vele egy rokona, ismerőse, vagy netán a legjobb barátja.

A halál angyalára is úgy kell gondolnunk, mint egy nagyon jó barátra, aki azért van ott, hogy segítséget nyújtson. kérdezhetünk tőle, Ő válaszol. De nem a jövővel kapcsolatos kérdésekre ad választ, és nem is a családtagokkal kapcsolatos kérdésekre, hogy mi lesz az örökséggel, meg a házzal, hanem olyan kérdésekre, amik a halállal kapcsolatosak. Mit fog érezni, mire kell felkészülnie, hogyan zajlik?

A kérdez-felek gondolat útján zajlik. Legtöbben valójában nem is látják az angyalt, csak érzik a jelenlétét. A gondolatban feltett kérdéseire pedig rögtön, azonnal tiszta válaszok érkeznek, mintha neki jutott volna eszébe. Fel se merül benne a kérdés, hogy hogy tudott rá válaszolni. Vannak, akiknek megjelenik, és szóban, emberi hanggal is kommunikál. Ők egy része azok, akik makacsok, ragaszkodnak a földi világhoz.

Amikor kilépünk a testünkből, akkor segít nekünk, és elvezet bennünket arra az “útra”, amin utána egyedül kell végigmenni, és szembenéznünk saját magunkkal. És ez az, ami miatt sokan rettegünk a haláltól. Mert nem csak életünkben nehéz szembe néznünk saját magunkkal, hanem földi életünk után is. Ezt a lelkünk elraktározza, hisz emiatt jöttünk vissza többnyire, és amikor csak eszünkbe jut a halál gondolata, lelkünk ettől picit megborzad.

forrás: Kővári blogja