(a Nag-Hammadi gnosztikus iratokból)

Vagyok az Ősgondolat, a háromalakú Gondolat, mely a fényben lakozik. Vagyok a mozgás, mely a Mindenségben lakozik, vagyok ő, akiben a Mindenség alapja rejlik, az elsőszülött a keletkezett lények között, aki a Mindenség előtt létezett. Ő (az Ősgondolat) három néven neveztetik, habár csak egymagában létezik, mert tökéletes. Láthatatlan vagyok a Láthatatlan Lény Gondolatában. Feltárulok a mérhetetlen, kimondhatatlan dolgokban. Felfoghatatlan vagyok, és a felfoghatatlanban lakozom. Én mozdulok minden lényben.

Én vagyok Epinoiám élete, mely minden erőben s minden örökkévaló mozgásban, a láthatatlan Fényekben, az Arkhónok-ban, angyalokban és démonokban s minden alvilági lélekben, s minden anyagi lélekben benne van. Azokban lakozom, akik létrejöttek. Mindenkibe belé költözöm, s a mélyükre hatolok. Egyenes tartással járok1, s fölkeltem az alvókat. Én vagyok azok látása, akik álmokban időznek.

Én vagyok a Láthatatlan Lény a Mindenségben. Én adok tanácsot azoknak, akik rejtettek, mivel én ismerem a Mindenséget, mely benne létezik. Megszámlálhatatlan vagyok, mindenkinél több. Felmérhetetlen vagyok és kimondhatatlan, s mégis, amikor úgy kívánom, megmutatkozom. Én vagyok a Mindenség mozgása, a Mindenség előtt is léteztem, s én vagyok a Mindenség, mivel én mindenkinél előbb létrejöttem. Én vagyok a Hang, a halkan szóló. Kezdettől fogva létezem. A Csendben lakozom, mely mindannyiukat körülveszi. S a rejtett Hang bennem lakozik, a felfoghatatlan, felmérhetetlen Gondolatban, a felmérhetetlen Csendben.

Alászálltam az alvilág mélységeibe, s leragyogtam a sötétségre. Én voltam az, aki megárasztottam a Vizet, én vagyok a ragyogó vizekben rejtező. Lassan fölvirradok a Mindenségre. Gondolatomban én vagyok az, ki a Hanggal viselős, általam jelenik meg a tudás. A felfoghatatlan és megismerhetetlen lényekben létezem. Észlelés és tudás vagyok, aki a Gondolat révén megszólal a Hangban. Én vagyok a valódi Hang. Mindenkiben megszólalok, s ők tudják, hogy utódok lakoznak bennem.2 Én vagyok az Atya Gondolata, s általam terjed a Hang, vagyis az örökkévaló dolgok tudása. A Mindenség Gondolataként létezem. Csatlakoztam a megismerhetetlen és felfoghatatlan gondolathoz. Én voltam az, aki megnyilatkoztam mindazokban, akik ismernek engem, mert én mindenkihez csatlakoztam a rejtett Gondolatban és egy magasztos Hangban.

S a láthatatlan Gondolatból egy Hang szól, mely mérhetetlen, mivel a Mérhetetlen Lényben lakozik. Titok ez; a Felfoghatatlan Lény nem szab határt neki. Láthatatlan mindazok számára, akik láthatók a Mindenségben. Fény ez, mely a Fényben lakozik. Mi elszakadtunk a látható világtól, mert üdvözültünk a rejtett bölcsességben, melyet a felfoghatatlan és felmérhetetlen Hang közölt. S ő, aki bennünk rejlik, gyümölcseivel rója le hódolatát az Élet Vizének.

S akkor a Fiú, a minden tekintetben tökéletes - vagyis a Szó, aki ama Hang által keletkezett, aki elsőként hagyta el a magasságokat, aki őrizte magában a Nevet; aki egy Fény; (e Fiú) feltárta az örökkévaló dolgokat, s így minden ismeretlen tudottá vált. Föltárta a dolgokat, melyeket nehéz megmagyarázni, s a dolgokat, melyek titkosak, s hirdette az igét azoknak, akik a Csendben és az Első Gondolatban lakoznak. Megmutatta magát azoknak, akik a sötétségben lakoznak, és elmagyarázta magát azoknak, akik a mélységben lakoznak. Azoknak, akik a rejtett kincsekben lakoznak, kimondhatatlan titkokról beszélt, és elismételhetetlen tanításokat adott mindazoknak, aki a Fény Fiaivá lettek.

A Hang, mely Gondolatomból származott, három állandóként létezik: Atya, Anya és Fiú. A Hangzás, amely érzékelhető, magában foglal egy Szót, amely minden dicsőséggel ékes, és három férfi-jellege, három ereje és három neve van. Ezek egy négyszögekből álló triádhoz hasonlóan léteznek titkon a Megnevezhetetlen Lény Csendjében.

Egyedül ő keletkezett, vagyis a Krisztus. S én voltam az, aki a Láthatatlan Szellem dicsőségeként felkentem őt a jósággal. A harmadikat egyedül hoztam létre az Aiónok fölötti örök ragyogásban, eleven vizemben, vagyis a ragyogó fényben, mely körülveszi őt, aki először lépett ki ama dicsőséges Aiónok fényére, s e ragyogó fényben lakozik rendületlenül. Ő saját Fényében állt, mely körülveszi őt, aki a Fény szeme, mely dicsőségesen rám ragyog. Aiónokat adott minden Aión Atyjának, aki én vagyok, az Atya Gondolata, vagyis Barbelo, a tökéletes dicsőség és a mérhetetlen Láthatatlan Lény, aki rejtett. Én vagyok a Láthatatlan Szellem képmása, s általam öltött alakot a Mindenség, s én vagyok az Anya is, épp úgy, miként a Fény is, melyet ő Szűznek nevezett, ő, kinek neve Meirothea, a titokzatos Anyaöl, a határokat nem ismerő, mérhetetlen Hang. Akkor a tökéletes Fiú megmutatkozott Aiónjanak, akik miatta jöttek létre, s ő kinyilatkoztatta és magasztalta és trónra emelte őket, s állt a ragyogásban, mellyel dicsőítette önmagát. Az Aiónok áldották a tökéletes Fiút, a Krisztust, az Istent, aki önmaga által keletkezett. S magasztalták, mondván: - Ő az! Ő az! Az Isten Fia! Az Isten Fia! Ő az, ki létezik! Az Aiónok Aiónja! Látá az Aiónokat, melyeket létrehozott! Mert te vagy az, aki teremtettél, saját vágyad nyomán. Ezért magasztalunk téged: ma mó ó ó ó eia ei on ei! Az Aiónok Aiónja! Az Aión, melyet ő adott!

Akkor az Isten, aki létrejött, még életerőt adott nekik, melyre támaszkodhatnak, s elhelyezte őket. Az első erőt az első Aión, Armedon-Nousanios-Armozel3 fölé; a másodikat a második Aión, Phaionios-Ainios-Oroiael fölé; a harmadikat a harmadik Aión, Mellephaneus-Loios-Daveithai fölé; a negyediket a negyedik Aión, Mousanios-Amethes-Eleleth fölé. íme, ezek az Aiónok, melyeket az Isten, aki létrejött - vagyis a Krisztus - teremtett. Ezek az Aiónok dicsfényeket fogadtak magukba és bocsátottak ki. Ezek a magasztos gondolkodásúak tűntek föl először, s mindegyik Aión miriád glóriát bocsátott ki a kifürkészhetetlen fénybe, s mindannyian együtt áldották a Tökéletes Fiút: az Istent, aki létrejött.

Akkor szó kélt Elelethtől, a nagy Fénytől, mely ekképp hangzott:

- Király vagyok! Ki tartozik a Káoszhoz, s ki tartozik az alvilághoz?

Abban a pillanatban Fénye megjelent, elősugárzott, felruházva az Epoinoiával. A Hatalmak hatalmai nem hódoltak neki, s rögtön megjelent ott a hatalmas Démon, aki az alvilág és a Káosz legmélyebb része fölött uralkodik: ő formátlan és hiányzik belőle a tökéletesség, de ennek ellenére rendelkezik a sötétségben született lények dicsőségével. Nos, őt Saklasnak, vagyis Samaelnek vagy Yaldabaothnak nevezték. Őt, aki erőre tett szert, amit az ártatlantól (Sophia) ragadott el; őt, aki először legyőzte Sophiát, az alászállt Fény Epinoiáját, és rabolt tőle, akitől eredetileg származott.

Amikor a Fény Epinoiája megtudta, hogy Yaltabaoth különb rangért könyörgött a Fénynek, amely más, mint az övé (Epinoiáé), annak ellenére, hogy nála (Epinoiánál) alacsonyabban állt, akkor így szólt:

- Adj nekem másik rangot, hogy menedékem lehessél, nehogy a zűrzavarban maradjak mindörökre.

S szavai hatására a dicsőség egész házának rendjében megállapodtak. Megáldották őt, s nagyobb méltóságra emelték. S a hatalmas Démon aiónokat kezdett el teremteni, a valódi Aiónok hasonlatosságára, csakhogy ő a saját erejéből tette ezt.

Ekkor titokban én is kibocsátottam a Hangom:

- Elég! Hagyjátok abba, ti, akik az anyagon tapodtok, mert nézzétek, lemegyek a halandók világába, ama részem kedvéért, mely ott van, attól az időtől kezdve, hogy az ártatlan Sophia, aki alászállt, legyőzetett. Jövök, hogy keresztezhessem céljukat, melyet a Sophia révén megnyilvánuló lény (Sakla) megszabott. Mindenki nyugtalan lett, aki a megismerhetetlen Fény házában lakozott, s a mélység reszketett. A tudatlanság Első Nemzője uralkodott a Káosz és az alvilág fölött, és embert teremtett az én hasonlatosságomra. De nem sejtette, hogy az ember az ő halálos ítéletét jelenti, sem azt, hogy mekkora erő lakozik benne, íme, most alászálltam, és elértem a Káoszt. S együtt voltam az enyéimmel, kik ott találtattak. Bennük rejtezem, megerősítem őket, formát adok nékik. S [...] a mai napig, [...] azok, akik [...], vagyis a Fény Fiai előtt.

Én vagyok az Atyjuk, s elmondok nektek egy kimondhatatlan és át nem adható titkot Előzetes Gondolatomból:

- Minden bilincset széttörtem értetek, s az alvilági démonok láncait, melyek tagjaimat béklyózták, elszakítottam. Lerontottam a sötétség magas falait, és ama könyörtelenek erős kapuit bezúztam, rácsaikat összetörtem.(4) S a gonosz Erőt, és a lényt, aki rátok sújt, és azt, aki akadályoz titeket, és a Zsarnokot és az Ősellenséget, és a Királyt és a jelenlevő Ellenséget, mindezeket elmagyaráztam az enyéimnek, akik a Fény Gyermekei, hogy elpusztíthassák mindegyiket, s megszabadulhassanak minden béklyótól, s beléphessenek arra a helyre, ahol eredetileg voltak.

- Vagyok az első lény, aki alászálltam hátrahagyott részem, vagyis a Szellem miatt, mely most a Lélekben lakozik, de az Élet Vizéből és a titkos keresztelőből5 származott. S én az Arkhónokkal és Fejedelmekkel együtt beszéltem. Mert leereszkedtem szavuk mélységein túlra, és elmondtam titkaimat az enyéimnek - a rejtett titkot. A béklyók lehulltak, s az örök felejtés eltöröltetett. S én gyümölcsöt érleltem bennük: az Örökkévaló Aión, a házam és az Atyjuk Gondolatát. Alászálltam azokhoz, akik kezdettől fogva az enyéim voltak, elértem hozzájuk, s szétszakítottam az első köteléket, mely rabbá tette őket. Akkor minden ragyogott bennem, s én létrehoztam egy formát ama Fények számára, melyek bennem vannak kifejezhetetlenül. Ámen.

Protennioa tanítása (§1)

 

Vagyok a Hang, mely a Gondolatom által született, mert én vagyok “Ő, aki szizigetikus6" mivel engem a “Láthatatlan Lény Gondolatának hívnak, mivel a nevem: “Változatlan Hang", és a nevem: “Ő, Aki Együttálló".

Egyedülvalóként szeplőtlen vagyok. Én vagyok a Hang Szülőanyja, mely sokféleképpen beszél, és teljessé teszem a Mindenséget. Én vagyok az, akiben a tudás lakozik, az örökkévaló dolgok tudása. Én vagyok az, aki elviszem a Hang Szavát azok füléhez, akik megismertek engem, vagyis a Fény Gyermekeihez. Most másodízben jöttem el, és női formában beszéltem velük. Szólok majd ennek az Aiónnak a közelgő végéről, s tanítom nekik az eljövendő Aión kezdetét, azét, mely örökkévaló, melyben külsőnk átformáltatik. Meg fogunk tisztulni ama aiónok-ban, melyekben megnyilvánultam férfi-voltom képmásának Gondolataként. Letelepedtem köztük, kik méltók változatlan Aiónom Gondolatára.

Mert elmondom nektek ezen Aión egy titkát, s szólok a benne rejlő erőkről. A születés felkiált, az óra órát nemz, a nap napot. A hónapok megmutatják a következő hónapot. Az idő körbejár, időt követve. Ez az Aión ily módon lett megteremtve s fölmérve. S rövid volt, mert egy ujj elengedett egy ujjat, s egy ízület elvált egy ízülettől. Amikor a nagy Fejedelmek felismerték, hogy eljött a beteljesedés, s így a pusztulás ideje is - miként a szülő nő tudja a vajúdás kínjai között, hogy közel már az idő - akkor felsejlett a romlás. Remegtek mind az alkotóelemek, rázkódott az Alvilág fundamentuma s a Káosz boltozata, hatalmas tűz gyúlt bennük, a sziklák s a földek reszkettek, mint a szélfútta nád. A Végzet útjait s a házak vándorait7 szörnyű mennydörgés rémítette meg. A Hatalmak trónusait megzavarták, mert fölborították azokat, s Királyukat félelem fogta el. A Sors útjain járók8 kitöltvén előírt idejüket pályájukon, így szóltak a Hatalmakhoz:

- Mi ez a zavar és rázkódtatás, melyet a felsőbbrendű Hangból formált Szavak okoztak nekünk? S megrendült egész lakhelyünk is, felemelkedő pályánk köre elpusztult, s az ösvény, melyen járunk, s amely Első Nemzőnkhöz visz föl minket, megszűnt létezni számunkra. Erre a Hatalmak így válaszoltak:

- Mi is tanácstalanok vagyunk, mi sem tudjuk, ki a felelős érte. De emelkedjetek föl, s menjünk föl Első Nemzőnkhöz, s kérdezzük meg őt.

A hatalmak mind összegyűltek és fölmentek az Első Nemzőhöz, így szóltak hozzá:

- Hol van dicsőséged, mellyel dicsekedtél? Nem hallottuk-é, hogy így beszélsz: “Én vagyok az Isten, a ti Atyátok, én vagyok a ti nemzőtök, s nincs senki más rajtam kívül? Íme, most megjelent a Szó, mely ama Aión láthatatlan Hangjához tartozik, akit mi nem ismerünk. Most mi magunk sem tudjuk, kihez tartozunk, mert a Szó, melyet hallottunk, idegen nekünk, s mi nem ismerjük, nem tudjuk, honnan ered; félelmet hozott körünkbe, s elgyengíti karjaink erejét. Sírjunk és gyászoljunk tehát keserves könnyekkel! S rögtön meneküljünk, mielőtt erővel fogságba ejtenének minket, s levinnének az alvilág mélyére. Mert bilincseink meglazításának9 ideje immár elközelgett, az idők véget értek, a napok elfogytak, és a mi időnk betelt. Elérkezett a saját pusztulásunk fölötti könnyek ideje, s elragadhatnak bennünket ama helyre, melyet nem10 ismerünk. Mert a fa, melyből kinőttünk, a tudatlanság gyümölcsét és leveleit hordozza, melyekben halál lakik, és sötétség rejlik ágainak árnyékában. Elámítva és kéjjel szüreteltünk róla, s így lett a tudatlan Káosz lakhelyünk. Mert íme, még ő, akivel dicsekedünk, születésünk Ősi Előidézője sem ismeri ezt a Hangot.

- Most tehát, ó, Gondolat Gyermekei, figyeljetek rám, a könyörületes Anya Hangjára, mert méltóvá lettetek a titokra, mely az Aiónok előtt nem tárult fel, s így tökéletessé lesztek. Ennek az Aiónnak és a gonosz életnek vége elközelgett, s most pirkad ama Aión hajnala, melyben nem lesz változás többé.

- Androgün vagyok; egyszerre Atya és Anya, mert önmagammal egyesülök. Önmagammal egyesülök, és azokkal, akik szeretnek engem, és egyedül miattam áll szilárdan a Mindenség. Én vagyok az Anyaméh, mely formát ad a Mindenségnek, azáltal, hogy megszüli a Fényt, amely sugárzón ragyog. Én vagyok az eljövendő Aión, a Mindenség beteljesedése, vagyis Meirothea, az Anya dicsősége. Én viszem a Hang Szavát azok fülébe, akik ismernek engem.

- S én elhívlak benneteket a magasztos, tökéletes Fénybe, s mikor beléptek, felmagasztaltattok azok által, kik dicsőséget hirdetnek, s trónra emeltettek azok által, kik királlyá tesznek. Az öltöztetők felöltöztetnek, a keresztelők megkeresztelnek titeket, s magasztosan fogtok ragyogni, mint kezdetben, mikor még Fény voltatok.

Elrejtőztem mindenkiben, s feltárultam bennük, s minden értelem engem keresett és vágyott reám, mert én formáltam ki a Mindenséget, mikor még alaktalan volt. S formáikat más formákká alakítom, míg el nem jön az az idő, mikor a Mindenség formát kap. Általam keletkezett a Szó, s én leheltem lélegzetet az enyéimbe. Beléjük plántáltam az örökkévaló Szent Szellemet. Fölemelkedtem, s beléptem saját Fényembe. Odaléptem sarjaimhoz11, s letelepedtem a szent Fény Gyermekei közé. S visszavonultam lakhelyükre, mely [...] dicsőséges lett [...] Ámen.

Heimarmeneről (§2)

 

Vagyok a Szó, mely a kimondhatatlan Csendben lakozik. A tiszta Fényben van lakhelyem, s egy Gondolat nyilvánult meg, és lett érzékelhetővé a [...] magasztos Anya Hangja által, habár egy fiú utód támogat engem és szolgál alapzatomul. [...] És a Hang kezdettől fogva létezik a Mindenség alapjaiban. Van egy Fény, mely rejtve lakozik a Csendben, és elsőként jelent meg. Míg az Anya önmagában létezik mint Csend, addig egyedül én vagyok a Szó, megfejthetetlen, romolhatatlan, mérhetetlen, felfoghatatlan. A Szó egy rejtett Fény, mely az élet gyümölcsével terhes, és a láthatatlan, tiszta, mérhetetlen forrásból kiárasztja az Élő Vizet, vagyis az Anya dicsőségének megismételhetetlen hangját, Isten gyermekének dicsőségét; egy rejtett Értelemtől származó hímnemű Szűz, vagyis a Mindenség elől rejtőző Csend, mely megismételhetetlen, mérhetetlen Fény, a Mindenség forrása, az egész Aión gyökérzete. Ez az alap hordozza az Aiónok minden tevékenységét, mely a hatalmas dicsőséghez tartozik. Ez minden alapzat alapja. Ez az erők lehelete. Ez a három örökkévaló szeme, mely a Gondolatból származó Hangként létezik. Ez egy Hangból származó Szó, melyet azért küldtek, hogy megvilágosítsa azokat, akik sötétségben élnek.

- Íme, lássátok! Feltárom nektek titkaimat, mert testvéreim vagytok a hitben, s ti meg fogjátok ismerni azokat [...] melyek a [...] kifejezhetetlen [...]

- Elmondtam nekik minden titkomat melyek a kimondhatatlan, kifejezhetetlen Aiónokban rejlenek. Megtanítottam nekik a titkokat a tökéletes Értelemben létező Szó révén, s én a Mindenség alapzatává lettem, és hatalommal ruháztam fel őket.

- Másodszor Szavaim Hangjaként jöttem el. Formát adtam azoknak, akik formát öltöttek, míg el nem jön beteljesülésük.

- Harmadízben sátraikban12 nyilatkoztam meg, mint a Szó, hozzájuk hasonló alakban. S mindenki öltözékét hordtam, s elrejtőztem bennük, s ők nem ismerték föl azt, akitől a hatalmam származik. Mert én ott vagyok minden Királyban és Hatalomban, és az Angyalokban, s minden mozgásban, mely az anyagban megnyilvánul. Elrejtőztem bennük, míg meg nem nyilatkozhatom hitbéli testvéreim előtt. A Hatalmak egyike sem ismert fel engem, bár én munkálkodom mindegyikükben. Inkább azt képzelték, hogy ők teremtették a Mindenséget, mivel tudatlanok voltak, s nem ismerték saját eredetüket, a helyet, ahonnan származnak.

- Én vagyok a Fény, mely beragyogja a Mindenséget. Én vagyok a Fény, amely örvendezik hitbéli testvéreinek, mert leszálltam a halandók világába a Szellem miatt, mely megmarad abban, aki alászállt és a gyanútlan Sophiától származott. Jöttem és megszabadítottam [...] és mentem [...] mellyel előzőleg rendelkezett és adtam neki az Eleven Vízből, amely megszabadítja őt a Káosztól, mely az egész mélységet betöltő végtelen sötétségben rejlik - vagyis a testi, lelki gondolatoktól. Mindezeket én vettem magamra. S megszabadítottam őt e gondolatoktól, és felöltöztettem egy ragyogó Fénybe, vagyis az Apaság Gondolatának ismeretébe.

Elvittem őt azokhoz, akik köntösöket adnak: Yammonhoz, Elassohoz, Amenaihoz, akik az egyik fénypalásttal borították a testét; s elvittem őt a keresztelőkhöz: Micheushoz, Micharhoz, Mnesinoushoz, akik megkeresztelték őt, megmerítvén az Élet Vizében. S elvittem őt a koronázókhoz: Barielhez, Nouthanhoz, Sabenaihoz, akik megkoronázták őt a dicsőség trónusáról. S elvittem őt a magasztalókhoz: Ariomhoz, Ellenhez, Pharielhez, akik magasztalták őt az Apaság dicsőségével. S azok, kik elragadnak: Kamaliel, [...]anen, Samblo, a nagy szent Égi Fények szolgái - elragadták őt, s elvitték Atyáinak fénylő lakhelyére. S az Anya Fényétől, az Ősgondolattól megkapta az Öt Pecsétet, és megengedték neki, hogy részt vegyen a megismerés misztériumában, s ő Fénnyé lett a Fényben.

- Így most [...] bennük lakoztam, mindegyikük alakjában. A Hatalmak azt gondolták, én vagyok az ő Krisztusuk. Bár azok közül, akiknek megmutatkoztam mint Fény, elkerültem az Arkhónokat. Én vagyok az ő szeretett lényük, mert ott felöltöztem, mintha az Első Nemző Fia lennék, s olyan lettem, mint ő, míg véget nem ért uralma, mely a Káosz tudatlansága volt. Az Angyalok között az ő képmásukként nyilatkoztam meg, és a Hatalmak között úgy, mintha egy lennék közülük, s az Ember Fiai között úgy, mintha magam is az Ember Fia lennék, bár én mindenki Atyja vagyok.

Elrejtőztem mindegyikükben, míg föl nem fedtem magam híveim előtt, akik az enyéim, s tanítást nem kaptak a kifejezhetetlen előírásokról és hitbéli testvéreikről. Ám ezek, vagyis az Atya törvényei kifejezhetetlenek minden Uralkodó és minden kormányzó Hatalom számára, s ez alól a Fény Fiai az egyetlen kivételek. Ezek ama dicsőségek, melyek nagyobbak minden dicsőségnél, vagyis az Öt Pecsét, melyet az Értelem tesz teljessé. Ő, aki birtokolja e nevek Öt Pecsétjét, ledobta magáról a tudatlanság condráit, s ragyogó fénybe öltözött. És semmi olyant nem fog látni, ami a Hatalmakhoz tartozik. Az ilyen személy előtt a sötétség szétoszlik, és a tudatlanság elpusztul. A teremtmény gondolkodása, mely szétszórt, egyetlen jelenséggé áll össze, és a sötét Káosz szertefoszlik és [...] és a [...] elérhetetlen [...] azon belül [...] míg ki nem nyilvánítom magam hitbéli testvéreim előtt, s míg örökkévaló királyságomban össze nem gyűjtöm mindannyiukat. S kihirdettem nekik a kimondhatatlan Öt Pecsétet, hogy bennük lakozhassam, s ők énbennem. Ami engem illet, én magamra öltöttem Jézust. Elhoztam őt az elátkozott fától, s elhelyeztem őt Atyjának lakhelyein. Akik őrködnek13 ama helyek fölött, nem ismertek föl engem. Mert én korlátozhatatlan vagyok leszármazottaimmal együtt, s magvaimat, melyek az enyémek, elhelyezem a Szent Fényben, a felfoghatatlan Csendben. Ámen.

A Jelenség szavai (§3)

A háromalakú ősgondolat 3 részben A Tökéletes Tudású Atya által írt Szentirat.

(fordította Bánfalvi András)