Habár a Rig-Védikus himnuszok teljes mértékben allegorikusak, nem kevésbé meggyőzőek. Azokban Sûrya (a Nap) hét sugara analóg a Hét Világgal (minden bolygóláncéval), menny és föld hét folyójával, az előbbi lévén a hét teremtő Sereg, utóbbi a Hét ember vagy ősi embercsoport. A Hét ősi Rishi – elődje mindennek, ami csak él és lélegzik a Földön – Agni hét barátja, hét „lova” vagy hét „FEJE”. Az emberi faj tűzből és vízből sarjadt, allegorikusan kifejezve; az ATYÁK vagy ősi áldozók Agni-ból (Tűzből) mintázták, mivel Agni, Aswin-ok (Aswins), Adityá-k (Adityas) (Rig-Veda III., 54, 16, II., 29, 3, 4), valamennyien szinonimái a „áldozónak” vagy az atyáknak, akiket váltakozva neveznek Pitar-nak (Pitrik, Atyák), Angirasé-knak (u.ott, 1, 31, 17, 139, és ami köv.), a Sâdhyá-k (Sâdhyas), „az isteni áldozók” valamennyi közül a legrejtettebb. Őket deva putra rishayah-nak vagy „az Isten Fiai”-nak hívják (X., 62; 1, 4). Az „áldozók”, sőt kollektíven az EGY áldozó, az istenek atyja, Visvakarman, aki véghezvitte a nagy Sarva-Medha szertartást, és önmaga feláldozásával fejezte be azt. (Lásd: Rig-Veda himnuszok).

Ezekben a himnuszokban az „Égi Embert” purushá-nak nevezik, „az Embernek” (X. 90, 1), akitől Virâj született (X. 90, 5); és Virâj-tól a (halandó) ember. Varuna (magasztos helyzetéből kivonva, hogy mostmár az Úr-Dhyanik ’Dhyanis’ vagy dévák feje legyen) irányít minden természeti jelenséget, aki „ösvényt vág a Napnak, hogy őt kövesse”. Az ég hét folyója (a leszálló teremtő istenek) és a föld hét folyója (a hét őseredeti embercsoport) az ő felügyelete alatt áll, amint látható lesz. Mivel, aki megszegi Varuna törvényeit (Vratâni, „a természetes működés menetét”, a működő törvényeket), azt Indra megbünteti (X. 113, 5), a védikus hatalmas isten, akinek Vratâ-ja (törvénye vagy ereje) nagyobb, mint bármely más isten Vratâni-ja.

Így a Rig-Veda, valamennyi ismert ősi feljegyzés közül a legrégebbi, alátámaszthatja az okkult tanításokat csaknem minden tekintetben. Himnuszai, az Ötödik (a saját) fajunk legrégebbi beavatottjai által leírt feljegyzések az ősi tanításokra vonatkozóan beszélnek a Hét Fajról (kettő még eljövendő), jelképesen „hét áramlatnak” jelölve azokat (1, 35, 8), és az Öt Fajról „pânca kristâyah”, amelyek már benépesítették ezt a világot (u.o.) az öt tájékon „pânca pradicah” (IX, 86, 29) és a három hajdani kontinensen.

„15. Neki („Embernek”, purushá-nak vagy Visvakarman-nak) hét kerítés-hasábfája volt, és háromszor hét réteg fűtőanyaga; amikor az istenek végrehajtották az áldozást, az embert megkötözték áldozatként” … Ez a három Hetes ősi Fajra vonatkozik, és mutatja a Védá-k régiségét, amikor nem tudtak másról, mint erről a legkorábbi szóbeli tanításról. Ugyancsak vonatkozik a hét őseredeti embercsoportra, minthogy Visvakarman jelképezi az isteni emberiséget együttesen.

Ugyanez az elmélet más régi vallásokban is kifejeződik. Ez eltorzítva és félreértve juthat és bizonyára így is jut el hozzánk, mint a párszik esetében, akik Vendidad-jukban és másutt az abban bennfoglalt utalások megértése nélkül olvasnak erről, semmivel sem több megértéssel, mint az orientalisták, habár erről az elméletről világosan történik említés régi műveikben (Lásd: a hét szféra felsorolását – nem a „Föld Karshvare-ja”, amint hitték – Fargard XIX., 30).

„Az indo-iráni Asurá-t (Ahurá-t) gyakran értelmezték úgy, mint hétszerest; bizonyos mitikus (?) szövegek előadásával és bizonyos mitikus (?) számok ereje révén az indo-irániak elődei hét világról beszéltek, és gyakran mondták hétszeresnek a Legfelső Istent, valamint a világokat, amelyek felett uralkodott”. (Lásd: a lábjegyzetet.) „A hét világ Perzsiában a Föld hét Karshvare-ja lett; a Föld hét Karshvare-ra lett osztva, amelyek közül csak egy ismert és hozzáférhető az ember számára, az, amelyen élünk, Hvaniratha; akár úgy is mondhatnánk, hogy hét Föld van. A párszi mitológia is hét mennyről tud. Hvaniratha maga is hét környezetre van osztva (Orm. Ahr. 72.§ Vendidad Bev. IX. old.)”, és ugyanez a felosztás és elmélet található meg a legrégebbi és legtiszteletreméltóbb hindu szentiratban, a Rig-Védá-ban. Abban említés történik hat világról Földünkön, a prithivi-n kívül, a Föld feletti hat rájamsi-ról, vagy „emerről” (idám), mint ami szembenáll „amazzal” (azaz a hat földgömbről a három másik síkon vagy világban).

A dőlt betűs részek saját kiemeléseink annak hangsúlyozására, hogy az állítások megegyeznek az ezoterikus tanokkal, és a tévedés megtörtént. A Mágusok (Magi) vagy Mazdák (Mazdeans) csak abban hittek, amiben más népek is: nevezetesen bolygóláncunk hét „világában” vagy bolygójában, amelyek közül csak egy, Földünk hozzáférhető az ember számára (a jelen időszakban). A hét kontinens vagy föld ezen a mi bolygónkon való egymást követő megjelenésében és megsemmisülésében, mindenegyes kontinens a hét bolygó emlékezetére (egy látható, hat láthatatlan) fel van osztva hét szigetre vagy földrészre, „hét környezetre”, stb.

Ahura Mazda (Ormazd) a hét Amesha Spenta (vagy Amshaspend) feje vagy szintézise volt, ezért maga egy Amesha Spenta. Éppúgy, ahogy „Jehovah-Binah-Arelim” feje és szintézise Elohim-nak, és nem több; ugyanúgy Agni-Vishnu-Sûrya szintézis és legfőbb, vagy fókusz, ahonnan áramlott fizikaiba és metafizikaiba, a Szellemi valamint a fizikai Napból a Hét Sugár, a hét tüzes nyelv, a hét bolygó vagy isten. Ők valamennyien legfelsőbb istenekké váltak, az EGY ISTENNÉ azonban csak az ősi titkok elvesztése, Atlantisz elsüllyedése, vagy „az Özönvíz” után, India brahmanok által történt elfoglalását követően, akik a Himalaya csúcsainak biztonságát keresték, amikor a magasföldek, a mai Tibet, egy időre elsüllyedtek. Ahura Mazdá-t a Vendidad-ban csak úgy nevezték, hogy „a legáldottabb Szellem, a fizikai Világ Teremtője” Ahura Mazda irodalmi fordításban annyit jelent, hogy „Bölcs Úr” (Ahura „urat”, Mazda „bölcset” jelent). Ahurá-nak ez a neve továbbá a szanszkritban Asura, összekapcsolódik a Manasaputrá-kkal, a Bölcsesség Fiaival, ő az, aki az értelmetlen embernek átadta a tudást, felruházta őt az ő értelmével, a manas-szal. Ahura (asura) az ah „lenni” gyökből származtatható, de elsődleges jelentősége az, amit a Titkos Tanítás bemutat.

Amikor majd a geológia megfejti, hogy hány ezer évvel ezelőtt volt, hogy az Indiai Óceán nyugtalan vizei elérték Közép-Ázsia legmagasabb fennsíkjait, amikor a Kaspi-tenger és a Perzsa-öböl egyek voltak vele, csak akkor tudják majd meg az arya brahman nemzet korát, és Hindustán magasföldjeire történt leszármazásuk idejét, ami évezredekkel később történt.

Yima, a Vendidad-ban az u.n. „első ember”, mint ikertestvére Yama, Vaivasvata Manu Fia, az Egyetemes Történelem két korszakához tartoznak. Ő „ősatyja” a Második Fajnak, innen ered a Pitri-k árnyainak megszemélyesítése, és a posztdiluviális (Vízözön utáni) kor emberiségének atyja. A Magi (mágus) azt mondta „Yima”, ahogy mi azt mondjuk ma, hogy „ember”, ha az emberi nemről beszélünk. A „tiszta Yima”, az első halandó, aki Ahura Mazdá-val társalog, az első „ember”, aki meghal, vagy eltűnik, de nem az első megszületett. „Vixanghat Fia” volt az a jelképes ember, mint Vaivasvata Fia, aki az ezoterizmusban az első három faj képviselője, mindazok kollektív Ősatyja. Ezen fajok közül a két első sohasem halt meg, csak eltűnt, elnyelődtek ivadékaikban, és a harmadik csak vége felé ismerte meg a halált, a nemek elválását, nemzésbe „Bukását” követően. Erre világosan utal a Vendidad II. Fargard-ja. Yima visszautasítja azt, hogy Ahura Mazda törvényének pillére legyen, mondván: „Én nem születtem, nem arra tanítottak, hogy a te törvényed támasza legyek.” Ekkor Ahura Mazda arra kéri őt, hogy gyarapítsa embereit és „őrködjön világán”.

Ő visszautasítja azt, hogy Ahura Mazda papja legyen, mert ő sajátmaga papja és áldozója, de elfogadja a második javaslatot. Válasza:

„Igen!… igen, uralkodni fogok, és őrködöm világod felett. Így legyen, mivel Király vagyok, sem nem hideg szél, sem nem meleg szél, sem betegség, sem halál.”

Majd Ahura Mazda arany gyűrűt és egy tőrt juttat neki, a korlátlan uralom jelképeit, és Yima uralma alatt:

„Háromszáz tél múlt el, és a Föld újra feltöltődött seregekkel és csordákkal, emberekkel és kutyákkal és madarakkal és vörösen lángoló tüzekkel”, stb. (300 tél 300 korszakot vagy ciklust jelent.)

„Újra feltöltődött” kifejezés jól mutatja, hogy mindez volt már korábban; és bizonyítja annak az elméletnek a tudását, amelyik a világ és annak ciklusai egymást követő pusztulásáról szól. Ha egyszer vége a „300 télnek”, Ahura Mazda figyelmezteti Yimá-t, hogy a Föld túl zsúfolttá válik, és az embereknek nincs hol élniük. Akkor Yima továbblép, és Spenta Armaϊta segítségével (a női nemtő, vagy a Föld Szelleme) a Földet megnyújtja, és az egyharmaddal nagyobb lesz, amit követően „új seregek és csordák és emberek” jelennek meg rajta. Ahura Mazda megint figyelmezteti őt, és Yima ugyanazzal a mágikus erővel kétharmaddal megnagyítja. „Kilencszáz tél” múlik el, és Yimának harmadszor kell véghez vinnie a szertartást. Ez az egész allegorikus. A Föld megnyújtásának három folyamata a három egymásra következő kontinensre és fajra vonatkozik, amelyek egymásután következnek, egyik a másikból, ami másutt részletesebben is kifejtésre került. A harmadik időszak után Ahura Mazda „égi istenek és kiváló halandók” egy összejövetelén figyelmezteti Yimá-t, hogy az anyagi világban a végzetes telek összeomlanak, és minden élet el fog tűnni. Ez a „Vízözön” mazdai jelképes ábrázolása, és Atlantis eljövendő kataklizmája, amely sorban minden fajt elsöpör. Ahogy Vaivasvata Manu és Noah (Noé), Yima is készít egy vara-t (elkerített területet, bárkát) Isten irányítása nyomán, és továbbviszi minden élő teremtmény, állat és „tűz” magját.

Ennek az új „Földnek” vagy új kontinensnek lesz Zarathustra a törvényadója és uralkodója. Ez volt a Negyedik Faj kialakulásának kezdete, miután a Harmadik ember-teremtményei kezdtek kihalni. Addig, amint mondtuk, (lásd: fentebbi lábjegyzetet) nem volt tényleges halál, csak átalakulás, mivel az emberek még nem rendelkeztek személyiséggel. Monad-juk volt, az EGY LÉLEGZET kilehelései, és olyan személytelen, amilyen a forrás, amelyből eredtek. Testük volt, vagy inkább árnytestük, amely bűntelen volt, ezért Karma nélküli. Ezért, minthogy nem volt Kamaloka – legkevésbé Nirvana, sőt Devachan – és nem volt az emberek lelkének személyes Ego-ja, nem voltak közbülső időszakok sem inkarnációik között. Mint a Phoenix, a primordiális (őseredeti) ember a régiből új testében támadt fel. Minden alkalommal és minden új nemzedékkel szilárdabb lett, fizikailag mind tökéletesebb, a fejlődési törvénynek megfelelően, amely a Természet Törvénye. Halál a befejezett fizikai szervezettel érkezett el, és vele a morális hanyatlás.

Másutt megvannak a legrégebbi perzsa hagyományok, a még régebbi Mágusok mazdeista ereklyéi, és néhányuk tisztázott is. Az emberi faj nem egy magányos emberpártól származott. Sohasem volt egy első ember – akár Ádám, akár Yima – csak egy első emberiség.

Mivel Nott és Gliddon „Embertípusok” című műve Bevezetésében Agassiz kinyilvánítja hitét abban, hogy „az emberi ősfajok külön-külön lettek teremtve”, és megjegyzi, hogy „míg minden zoológiai tartományban az állatok különböző fajtájúak, az ember, fajainak sokfélesége ellenére, mindig egy és ugyanazon emberi lényt képez.”

Az okkultizmus az őseredeti fajokat hétben határozza meg, illetve arra korlátozza, mivel „hét ősatyja” vagy prajâpati-ja, vagy kifejlesztője volt a lényeknek. Ők sem nem istenek, sem nem természetfeletti Lényiségek, hanem fejlett Szellemiségek, egy másik és alacsonyabb bolygóról, erre a bolygóra újraszületve, létrehozva sorjában a jelenlegi Emberiséget a jelenlegi Körben. Ezt a tant megint csak megerősíti egyik utánzata, a gnosztikus tan. Antropológiájukban és Teremtéselméletükben azt tanították, hogy „Hét angyal egy bizonyos csoportja” formálta az első embereket, akik nem voltak különbek öntudatlan, gigantikus árnyszerű alakoknál, „puszta vonagló hernyók” (!) – írja Irenæus (I. 24, 1), aki szokás szerint valószerű hasonlatot használ.