Ezek a szent számok (3, 4, 7) Fény, Élet és Egység szent számai, különösen ebben a manvantarában, a mi Élet-Körünkben; amelyek közül a hetes speciális képviselő vagy fő tényező (factor) szám. Ezt most be kell mutatnunk:

Ha valaki történetesen megkérdezne egy brahmint, aki járatos a régi, titkos bölcsességgel oly telített Upanishadok-ban, hogy „ő, akinek hét ősapja a hold-növény zamatát itta, miért trisuparna”, aminek megállapítását Bopaveda-nak tulajdonítják, és hogy miért imádja a brahmin trisuparna a Somapa Pitriket, nagyon kevesen tudnák csak megválaszolni; és ha tudnák, még kevésbé lennének hajlandók valaki kíváncsiságát kielégíteni. Maradjunk annál, amit a régi ezoterikus tétel tanít:

„Amikor az első ’HÉT’ megjelent a Földön, mindennek magját, ami a világon nő, talajba vetették. Először jött három, és négy lett hozzátéve ezekhez, amint kő növénnyé alakult. Azután jött a második ’Hét’, akik irányítva a növények Jiváit (fejlődő tudategységeit), létrehozták a középső (közbenső) minőségeket növény és mozgó élő állat között. A harmadik ’Hét’ kibontakoztatta Chhâyáikat… Az ötödik ’Hét’ fogságba ejtette LÉNYEGÜKET… Így lett az ember Saptaparna.”

Íme az ember neve okkult kifejezésmódban. Ez – amint másutt már bemutattuk – egy hétlevelű növényt jelent, és a névnek nagy jelentősége van a buddhista legendákban. Ugyanígy volt álruhában a görög „mítoszokban”. A T vagy Τ (Tau), a 7-es számjegyből alakult ki, és a görög Γ (gamma) (lásd: „Kereszt és Kör”) az élet jelképe, és az örök életé. A földi életé, mert Γ (gamma) a Föld (gaia) szimbóluma, és az „örök életé”, mert a 7-es számjegy az isteni élettel összekötött ugyanazon élet jelképe, és a kettős gliphé (rovátkoló díszítés görög épületeken) geometriai alakzatokban kifejezve egy háromszög és egy négyszög, a hetes (hét részből álló) ember szimbóluma.

A hatos számjegyet a fizikai természet jelképének tekintették az ősi titkok között. Mivel 6 az összes test hat dimenziójának (méretének) ábrázolása: a hat vonal, amely formáját kialakítja, nevezetesen négy vonal a négy fő égtáj, Észak, Dél, Kelet és Nyugat felé terjed ki, és a magasság és vastagság két vonala a Zenith-nek és a Nadir –nak felel meg. Tehát, míg a hatost a bölcsek a fizikai emberre alkalmazták, a hetes számukra annak az embernek halhatatlan lélekkel együtt volt szimbóluma.

Ragon Okkult szabadkőművesség (Maçonnerie Occulte) című művében jól illusztrálja a „hieroglifás (képírásos) hatost”, ✡ ahogy ő a kettős egyenlőoldalú háromszöget nevezi. Úgy mutatja be, mint a „filozófiai három tűz és a három víz” összekeverését, ami minden dolog alkotórészeinek megteremtését eredményezi. Ugyanez az elv található meg az indiai egyenlő oldalú kettős háromszög esetében is. Mivel, bár ezt abban az országban Vishnu jelének tartják, valójában ez a Háromság (vagy Trimurti) jelképe. Mivel, még az exoterikus tolmácsolásban is az alsó háromszög, ▽ lefelé mutató csúccsal a nedvesség princípiumának és a víz istenének, Vishnu-nak a szimbóluma („Nârâ-yana” vagy a mozgó princípium Nârâ-ban, a vízben), addig a csúcsával felfelé mutató háromszög Δ Siva, a tűz princípiuma, amit a kezében tartott hármas láng jelképez.

Ez a két összefonódó háromszög, amelyet helytelenül neveznek „Salamon pecsétjének”, ami Társulatunk jelképét is jelenti, ami a hetességet és háromságot is felmutatja egyidejűleg, és ugyanakkor dekád is, bármilyen módon vizsgáljuk is a ✡ jelet, mivel mind a tíz számjegyet tartalmazza. Mivel egy ponttal a közepén egy hetes jel ✡, háromszögei jelentik a 3-as számot, két háromszög utal a kettősség jelenlétére, a háromszögek, középen ponttal mindkettő számára négyességet teremtenek, a hat pont a hatosság, a középső pont az egység, az ötösség kombináció útján követhető nyomon; mint két háromszög, páros szám, és mindegyikben három oldal az első páratlan szám. Ez az oka annak, hogy Pythagoras és a régiek a hatos számot Venus-nak szentelték, mivel „a két nem egyesülése és az anyag hármasságok általi spagyrizációja szükséges ahhoz, hogy nemző erőt fejlesszen ki, azt a termékeny hatóerőt és hajlamot a szaporodásra, ami minden testben benne rejlik”.

A „Teremtőkben” vagy megszemélyesített Természeti Erőkben való hit nem sokistenhit, hanem filozófiai szükségszerűség. Mint rendszerünk összes többi bolygójának, a Földnek is hét Logosa van, az egy „Atya-Sugár” kiáradó sugarai, a Protogonos-é vagy megnyilvánult Logos-é, aki feláldozza Létét (vagy testét, a Mindenséget), hogy a világ élhessen, és benne minden teremtménynek tudatos léte lehessen.

A 3 és 4 a férfiúi és női jelleget, Szellemet és Anyagot jelenti, egyesülésük az örök élet jelképe szellemben emelkedő ívén, és anyagban mint újra meg újra feltámadó elem teremtés és szaporodás által. A szellemi férfiúi vonal függőleges ┃ ; a megkülönböződött anyag-vonal vízszintes, a kettő keresztet ╋ alkot. Az előbbi (a 3) láthatatlan; az utóbbi (a 4) az objektív észlelés síkján van. Ez az oka annak, hogy minden anyag, amikor a tudomány elemi analízist végez, csak négy alkotóelemre – szén, oxygén, nitrogén és hydrogén – redukálható csak, és amiért a három elsődleges, a négynek a noumen-je, vagy koncentrált Szelleme vagy Ereje feltáratlan terület marad számára és merő spekuláció, becsmérlő szavak az exakt Tudomány számára. Szolgálóinak hinni kellene az elsődleges okokban, és először azokat kellene tanulmányozniuk, mielőtt abban reménykedhetnek, hogy a természet mélyére hatolhatnak, és megismerkedhetnek a hatások lehetőségeivel. Így, míg a Nyugat emberei még mindig a négyet vagy anyagot tanulmányozzák, hogy azzal játsszanak, a keleti okkultisták és tanítványaik, a nagy alkimisták világszerte az egész hétből tanulnak. Ahogy azok az alkimisták tudják: „Amikor a Három és a Négy megcsókolják egymást, a Négyesség egyesíti középső lényegét a Háromszögével” (vagy Hármasságéval, azaz a sík felület egyikének ábrázata a másik középső ábrázatává válik), „és kocka lesz; és csak akkor válik (a kibontott kocka) az Élet hordozójává és számává, az Apa-Anya HETESÉVÉ.”