Ezenfelül a hetes szám szorosan összekapcsolódik a Plejádok (Fiastyúk) okkult jelentésével, Atlas-nak a hét leányával, „a hat jelenlévővel, és a hetedik elrejtettel”. Indiában dajkaságuk révén kötődnek Karttikeyá-hoz, a háborús istenhez. A Plejádok (szanszkrit nyelven Krittika) azok, akik nevüket az istennek adták, mivel Karttikeya a Mars bolygó, asztronómiailag. Mint Isten, ő Rudra fia, asszony közbelépése nélkül született. Ő is egy „ifjú szűz ” Kumâra, aki Siva magjából tűzben – a szent szellem - fogant, ezért hívták Agni-bhû-nak. A néhai Dr. Kenealy úgy gondolta, hogy Karttikeya Indiában a Naro-k ciklusának titkos jelképe, ami 600, 666 és 777 évekből áll, aszerint számolva, hogy szoláris vagy lunáris, isteni vagy halandó emberi; és a hat látható vagy hét valóban létező nővér, a Plejádok szükségesek, hogy teljessé tegyék ezeket a legtitokzatosabb és legrejtélyesebb csillagászati és vallási szimbólumokat valamennyi közül. Ezért, egy különleges eseményt emlékezetessé téve, Karttikeya megjelent idősen, mint Kumâra, egy aszkéta, hat fejjel – a Naro-k mindegyik évszázadára egy fejjel. Amikor a jelképre egy másik esemény kapcsán volt szükség, akkor a hét sziderális (csillagászati) nővérrel való együttállásban Karttikeya Kaumâra (vagy Senâ), női aspektusa által kísérve látható. Ekkor ő egy páván lovagol – a Bölcsesség és Okkult Tudás madara, az indiai Főnix, akinek görög vonatkozása a Naro-k 600 évével jól ismert. Homlokán hatsugarú csillag (kettős háromszög), Swastika, hat, esetleg hétágú korona van, a páva farka a sziderális eget ábrázolja; a Zodiákus tizenkét jele testén van elrejtve; ezért hívják „Dwâdasa Kara”-nak („a tizenkét-kezű”-nek), és Dwâdasâksha-nak („tizenkét-szeműnek”) is. Ő, mint Sakti-dhara, a „Dárda-tartó”, Târaka legyőzője, „Taraka-jit”, legnevezetesebbnek feltüntetve.

A Naro-k éveit (Indiában) kétféle módon számítják – vagy „az istenek 100 éveként” (isteni évek), vagy 100 halandó emberi évként – látható az óriási nehézség, amely a beavatatlanok számára ezen ciklus helyes megértésének útjában áll, amely pedig olyan fontos szerepet játszik Szt. János Apokalipszis-ében. Ez a valódi apokaliptikus Ciklus, bár az erre vonatkozó találgatások között csak mindössze néhány hozzávetőleges igazság található, lévén váltakozó hosszúságú, és különféle történelem előtti eseményekkel függ össze.

Felhozzák azzal az időtartammal szemben, amit a babiloniak állítottak saját isteni korszakukról, hogy Suidas úgy mutatja be, hogy az ősök időrendi számításában napok szerepelnek évek helyett. Dr. Sepp, a hindu ezresekben és milliókban számolt 432 évéről (a Yugák időtartama) – másutt kifejtett -leleményes plágiumában, amelyet a „Krisztus születése” előtti 4,320 lunáris évre törpített, mint amit előre elrendeltek a sziderális (ezenfelül láthatatlan) mennyekben, és „a Bethlehemi Csillag megjelenésével” bizonyított, Suidas-hoz és szaktekintélyéhez folyamodott. Azonban Suidas-nak erre nem volt más bizonyítéka saját találgatásain kívül, és nem volt Beavatott. Bizonyításként idézi Vulcan-t, utalva arra, hogy időrendi állítás szerint 4,477 évig, azaz 4,477 napig uralkodott, amit ő úgy gondol, vagy megad években, 12 év, 3 hónap és 7 nap; az eredetiben 5 nap van, így elhibázva még egy ilyen könnyű számolást is. (Lásd: Suidas, art. Hηλιος.) Igaz, hogy más írók is vétkesek hasonló megtévesztő találgatásokban – például Calisthenes, aki a káldeaiak asztronómiai megfigyelésének csak 1,903 évet tulajdonít, míg Epigenes 720,000 évet ismer el (Pliny. Histor. Natur. Lib. VII. 56. fejezet). Az ilyenfajta feltevéseket profán írók félreértésekre alapozták. A nyugatiak, az ókori görögök és rómaiak valamennyien Indiától kölcsönözték kronológiájukat (időrendiségre vonatkozó megállapításaikat). A Bagavadam tamil nyelvű kiadásában az áll, hogy 15 szoláris nap tesz ki egy Paccham-ot; két paccham (vagy 30 nap) a halandók egy hónapja, hozzátéve, hogy egy ilyen hónap a Pitar Devata (Pitrik) számára csak egy nap. Továbbmenve, két ilyen hónap alkot egy roodoo-t, három roodoo tesz ki egy ayanam-ot, két ayanam egy évet, a halandók egy ilyen éve az isteneknek csak egy napja. Ilyen félreértett tanítások alapján képzelte néhány görög, hogy az összes beavatott pap évekké alakította a napokat!

A régi görög és latin íróknak ez a tévedése Európában is következményekkel járt. A múlt század (XVIII.) végén és ennek a századnak (XIX.) az elején a tudatosan megcsonkított hindu időszámításra alapozva, amit néhány túlbuzgó gátlástalan misszionárius hozott Indiából, Bailly, Dupuis és mások egészen fantasztikus elméletet építettek fel ebben a témakörben. Mivel a hinduk egy fél holdfordulatot vettek időmértékül, és mert egy hónap csak tizenöt napból állt - amiről Quint. Curtius beszél (Menses in quinos dies descriperunt dies. Quint. Curt. LVIII., 9. fejezet) – a hindu irodalom említése szerint, ezért igazolt tény, hogy az ő évük csak félév volt, ha nem nevezték napnak. A kínaiak szintén felosztották Zodiákusukat huszonnégy részre, ebből kiindulva évüket huszonnégy kéthétre, és az ilyen számítási mód sem akadályozta, és nem is akadályozza meg, hogy ugyanolyan csillagászati évvel rendelkezzenek, mint a mienk. Van hatvannapos periódusuk – a dél-indiai Roodoo, mind a mai napig néhány tartományban. Továbbá, Diodorus Siculus (Lib. I. 26.§, 30. old.) „harminc napot egy egyiptomi évnek” nevez, vagy azt a periódust, amely alatt a hold egy teljes fordulatot tesz. Plinius és Plutarchos mindketten beszélnek róla (Hist. Nat. Lib. VII. 48. fejezet, III. kötet, 185. old. és Life of Numa, „Numa Élete”, 16. §); vajon magától értetődő-e, hogy az egyiptomiak, akik ugyanannyira ismerték a csillagászatot, mint bármelyik másik nép, a holdhónapot harminc napból állónak vették, amikor csak huszonnyolc nap törtszámmal? Ennek a lunáris periódusnak biztosan ugyanúgy okkult jelentése volt, mint a hinduk Ayanam-jának és roodoo-jának. A két hónapos év és a hatvan napos periódus egyaránt általános időmérték volt az ókorban, amint maga Bailly is bemutatja Traité de l’Astronomie Orientale (Értekezés a keleti asztronómiáról) című munkájában. A kínaiak saját könyveik szerint két részre osztották évüket, egyik napéjegyenlőségtől a másikig. (Mem. Acad. Ins. T. XVI., 48. fejezet, Tom. III., 183.old.) Az arabok az ősidőkben az évet hat évszakra osztották, mindegyik két hónapból állt; a kínai asztronómiai műben, amelyet Kioo-tche-nek neveztek, az áll, hogy két holdhónap tesz ki egy időmértéket, és hat időmérték egy évet; és Kamcsatka őslakóinak mind a mai napig hat hónapból áll az év, mint amikor Chappe abbé meglátogatta őket. („Utazás Szibériába”, „Voyage to Siberia”, III. kötet, 19.old.) Mindezt csak annak okán említettük, hogy amikor a hindu Purânákban „egy szoláris év” áll, akkor ez alatt egy szoláris napot értenek. Ez a természeti törvények tudása, ami a hetet, azt lehet mondani, természetes gyökérszámmá teszi a megnyilvánult világban – mindenesetre jelenlegi földi életciklusunkban – és működésének csodálatos értelme, amelyik feltárt az ősöknek oly sok természeti titkot. Ezenfelül ezek a törvények és folyamataik, csillagászati, földi és morális síkon, tették lehetővé, hogy a régi csillagászok helyesen számítsák ki a ciklusok időtartamát, és vonatkozó hatásaikat az események menetére; hogy előzetes feljegyzéseket készítsenek (jövőbelátásnak nevezik) arról, milyen befolyásuk lesz az emberi fajok irányvonalára és fejlődésére. A Nap, a Hold és a bolygók, a sohasem tévedő időmérők, amelyeknek a hatását és periodicitását jól ismerték, így vált a nagy Uralkodóvá, és a mi kis rendszerünk uralkodójává mind a hét területen vagy „működési szférában”

A KÖR NEM AZ „EGY”, HANEM A MINDEN.

A MAGASABB (égben) AZ ÁTHATOLHATATLAN RAJAH („ad bhutam”, lásd: Atharva-Veda, X., 105), AZ (a Kör) EGGYÉ VÁLIK, MERT (az) AZ OSZTHATATLAN, ÉS NEM LEHET BENNE TAU.

A MÁSODIKBAN (a három „Râjamsi”-ból, triteye, vagy a három „Világból”) AZ EGY KETTŐVÉ VÁLIK (hím és nő); ÉS HÁROMMÁ (hozzátéve a Fiút vagy Logost); ÉS A SZENT NÉGGYÉ („tetractis” vagy a „Tetragramma”).

A HARMADIKBAN (az alsóbb világ vagy a mi Földünk) A SZÁM NÉGGYÉ LESZ, ÉS HÁROMMÁ ÉS KETTŐVÉ. VEDD AZ ELSŐ KETTŐT, HÉTHEZ JUTSZ, AZ ÉLET TITKOS SZÁMÁHOZ; VEGYÍTSD AZ UTÓBBIT A KÖZÉPSŐ RÂJAH-VAL (fejedelem), ÉS KILENCET KAPSZ, A LÉTEZÉS VAGY VALAMIVÉ VÁLÁS SZÁMÁT.

Mindahhoz, amit Grattan Guinness úr, „A korszak végéhez közelítve” , „Approaching End of the Age” című munka szerzője nagyon találóan mond, amint a bibliai kronológiát védelmezi, „és az emberélet … egy hét, évtizedek hete. ’Éveink napjai háromszor húsz év és tíz.’ Egyesítve mindezen tények bizonyságtételét, kötelesek vagyunk elismerni, hogy a szerves természetben hetes periodicitású, hetekben beteljesülő törvény uralkodik.” (269. old.) A következtetések elfogadása nélkül, elsősorban, ami „A bel- és külmissziós Kelet-londoni Intézet” tudós alapítójának premisszáit (előfeltételezéseit) illeti, az író elfogadja és örömmel üdvözli a tudós szerző kutatásait a bibliai okkult kronológiában. Jóllehet visszautasítjuk a modern tudomány elméleteit, hipotéziseit (feltevéseit) és általánosításait, fejet hajtunk a fizikai világban elért nagy vívmányai vagy valamennyi kisebb anyagi természetű részterületen elért eredményei előtt.

Létezik egy egészen bizonyosan okkult „kronológiai rendszer héber szentiratban” – a Kabbala a biztosíték erre; szerepel benne egy „hetek rendszere” ami az archaikus indiai rendszeren alapul, amely megtalálható még az ősi Jyotisha-ban. Ebben vannak napokból, hónapokból, évekből, évszázadokból, évezredekből, évtízezresekből, sőt még annál is többekből álló hetek, vagy az „évek éveinek hete”. Mindez megtalálható az ősrégi tantételekben. És amennyiben ez a közös kronológiai forrás minden szentiratban megtalálható, habár elfátyolozva, és tagadják a Biblia esetében, akkor a hat nap, és a hetedik, a Sabbath (szombat) aligha választja el a Genézis-t a Purâna-i kozmogóniától. Mivel az első „Teremtési Hét” hetességre utal az időszámításban, és így kapcsolódik Brahmâ „Hét Teremtéséhez”. A Grattan Guinness úr tollából származó vaskos kötet, amelyben 760 oldalon gyűjtött össze minden bizonyítékot a hetes tagozódásról, megfelelő tanúságtétel. Mivel, ha a bibliai kronológia, ahogy ő mondja „hetek törvénye által szabályzott”, és ha ez hetes számmal kapcsolatos, bármilyen is a teremtési hét mértéke és napjainak hosszúsága, és ha végül „a bibliai rendszer heteket foglal magában széles változatú skálán”, akkor ez a rendszer azonosnak mutatkozik az összes pogány rendszerrel. Ezenfelül, az annak bemutatására irányuló kísérlet, hogy 4,320 év (lunáris hónapokban) telt el a „Teremtés” és Krisztus születése között, világos és félreérthetetlen kapcsolatra utal a hindu yugák 4,320.000-as számával. Máskülönben miért történne annyi erőfeszítés annak igazolására, hogy ezek a mindenekelőtt káldeai és indo-arya számok ilyen szerepet játszanak az Új Testamentumban?

Tárgyilagos kritika hasonlítsa össze a két számítást – a Vishnu Purâná-t és a Bibliát –, az eredmény, hogy Brahmâ „hét teremtése” Mózes I. Könyve Genezisének „hete” alapján áll. A két allegória különböző, de a rendszerek mind ugyanazon alapkőre épülnek. A Biblia csak a Kabbala fényében érthető. Vegyük a Zohar-t, a „Rejtett misztérium könyvét”, (Book of Concealed Mystery) bármennyire is eltorzított most, és hasonlítsuk össze. A hét Manvantara hét Rishi-je és tizennégy Manu-ja – akik Brahmâ fejéből pattantak ki, mint az ő „elme-szülött fiai” – azok, akikkel kezdődik az emberiség és fajainak felosztása, az Égi emberből, „a Logoszból” (a megnyilvánultból), aki Brahmâ Prajâpati. Azt mondja (V. 70) a „Ha Idra Rabba Qadisha” (A Nagy Szent Gyülekezet) Macroprosopus, az ősi EGY(Sanat, Brahmâ egyik megjelölése) koponyájáról (fejéről), hogy hajának minden szála „rejtett agyából eredő titkos forrás”. Az ragyog, és azon a hajszálon keresztül jut a Microprosopus hajára, és abból (amely a megnyilvánult Négyesség, a Tetragramma) agya kialakul, és ez az agy harminckét ösvényre oszlik (vagy a triádra és a duádra, vagy ismét csak 432). Majd: (V. 80) „Tizenhárom hajfürtje van a koponya egyik és másik oldalán, azaz hat az egyiken és hat a másikon, a tizenharmadik a tizennegyedik is, minthogy hím-nő, „és általuk veszi kezdetét a haj felosztása (a dolgok, Emberiség és Fajok felosztása).

„Mi hatan fények vagyunk, hetedik (fényből) kisugározva” – mondja Abba Rabbi; „te magad vagy a hetedik fény” (valamennyiünk szintézise teszi hozzá a Tetragrammáról és hét „társáról” szólva, akiket „Tetragramma szemeinek” nevez.)

Tetragramma az Brahmâ Prajâpati, aki négy alakot öltött, hogy mennyei teremtmények négy fajtáját megteremtse, azaz megnégyszerezte magát, vagy a megnyilvánvaló Négyességet hozta létre (lásd: Vishnu Purâna, I. Könyv, V. fejezet). Ezután újraszületett a hét Rishi-ben, az ő Manasaputrá-iban, „elme-szülte fiaiban”, akikből később 9, 21, stb. lett, akikről mindről azt mondják, hogy Brahmâ különböző részeiből születtek.

Két Tetragramma van: a Macro- és a Microprosopus. Az első az abszolút tökéletes Négyzet, vagy Tetraktisz a Körön belül, mindkettő absztrakt fogalom, azért AIN-nek, nemlétezőnek nevezik, azaz határtalan vagy abszolút Lét-ségnek. Amikor azonban Microprosopus-ként vagy „Égi Emberként”, a megnyilvánult Logoszként szemléljük, akkor az a háromszög a négyzetben, a hétszeres kocka, nem a négyszeres vagy a sima Négyzet. Ugyanaz a „Nagy Szent Gyülekezet” írja (83.): „Ami ezt illeti, Izrael gyermekei tudni szerették volna elméjükben, mint írva van (Exod., Mózes II. Könyve, XVII. 7.): ’Köztünk van-e a Tetragramma vagy a Nemlegesen Létező Egy’? (Hol tettek különbséget a Microprosopus, akit Tetragrammának hívtak, és a Macroprosopus között, akit AIN-nek, a nemlegesen létezőnek hívtak?)

Így hát a Tetragramma a Három által létrehozott Négy, és a Négy által létrehozott Három, és ezen a Földön hét „társa” vagy „Szemek”, „az Úr hét Szeme” képviseli. Microprosopus legfeljebb csak egy másodlagosan megnyilvánult Istenség. Mivel, a „Nagy Szent Gyülekezet” (Kabbala) 1,152 verse írja:

„Megtanultuk, hogy tízen voltak (társak), akik beléptek Sod-ba (titkos gyülekezet vagy misztérium), és hogy csak heten léptek elő (azaz 10 a megnyilvánulatlan, 7 a megnyilvánult Univerzum képviseletében).

1,158. „És amikor Shimeon Rabbi felfedte az Arkánumot (rejtelmet), egy sem volt jelen, kivéve azokat (a hét társat)… 1,159. És Shimeon Rabbi a Tetragramma hét szemének hívta őket, amint az írva van. Zach. III. 9. „Ezek a Tetragramma hét szeme (vagy princípiuma)”, azaz a négyszeres Égi Ember vagy tiszta szellem, a Hetes emberré alakulva, tiszta anyaggá és Szellemmé.

A keresztényeknek és hívőiknek ennek a Zakariásra való hivatkozásnak és különösen Péter Levelének (I. Levél, II. rész 2-5) bizonyító erejűnek kellene lennie. A régi szimbolizmusban főként a belső Szellemi embert hívják „kőnek”. Krisztus a sarokkő, és Péter valamennyi emberről, mint eleven (élő) kövekről beszél. Ezért „egy kövön hét szem” csak azt jelentheti, amit mi mondunk, azaz, embert hetes felépítéssel (princípiummal).

A hetesnek a Természetben való még világosabb bemutatására hozzátehető még, hogy nemcsak irányítja az életjelenségek periodicitását a hetes, hanem uralkodó szám a kémiai elemek sorozatában, ugyanúgy kimagasló a hang- és színvilágban, amint a spektroszkóp feltárja nekünk. Ez a szám elengedhetetlen tényező az okkult asztrális jelenségek létrehozásánál.

Szükségtelen részletesen utalni a rezgésszámokra, amelyek a zenei skála hangjegyeit alkotják; azok szoros hasonlóságot mutatnak a kémiai elemekkel, avagy a színskálára, ahogy a színképelemző műszer által feltárul, noha az utóbbi esetben csak egy oktávval foglalkozunk, míg a zene és a kémia esetében hét oktávos sorozattal találkozunk elvileg, amelyből hat eléggé komplett, és általánosan használatos mindkét tudományban. Idézzük Hellenbach-ot:

„Megállapítást nyert, hogy a jelenségi törvény szempontjából, amelyen egész tudásunk nyugszik, a hang- és fényrezgések szabály szerint emelkednek, hét oszlopba tagozódnak, és az egymásra következő számok mindegyik oszlopban szorosan kötődnek; azaz szoros kapcsolatot mutatnak nemcsak magukban a számokban kifejezve, hanem gyakorlatilag is igazoltan, kémiában ugyanúgy, mint zenében, ez utóbbinál a fül igazolja a számjegyek ítéletét… Tagadhatatlan az a tény, hogy a periodicitást és a változatosságot a hetes szám vezérli, ami messze túlhaladja a merő véletlenség határait, és fel kell tételeznünk, hogy ennek kellő oka van, amelyet fel kell tárnunk”.