„Böhme követői úgy tekintenek egy ilyen dologra, mint az ő ihletett sugalmazásának isteni látomására. Ők nem tudnak semmit a természetes genezisről, a múlt (vagy a szakadt láncszemek) Bölcsességénektörténetéről és megmaradásáról, és képtelenek felismerni az ősi Hét Szellem fizikai jellegét modern metafizikai és alkimista álarcuk mögött. Egy második összekötő kapocs Böhme teozófiája és az egyiptomi gondolkodás fizikai eredete között Hermes Triszmegisztosz fennmaradt töredékeiben található. Nem számít, hogy vajon ezeket a tanításokat illuminátusnak, buddhistának, kabbalistának, gnosztikusnak, szabadkőművesnek vagy kereszténynek nevezik, az alapvető típusokat csak kezdetük idején lehet valóban megismerni. Amikor álomvilág profétái vagy látnok mutatványosai jönnek hozzánk és előadják eredeti sugalmazásukat és valami teljesen újat, akkor annak értékét azáltal ítéljük meg, ami a dolog magában. Ha azonban úgy látjuk, hogy olyan ősi dolgot tárnak elénk, amelyet nem tudnak megmagyarázni, mi viszont igen, természetes, hogy nekünk inkább az elsődleges jelentése alapján kell megítélnünk, mint a későbbi bemutatása alapján. Felesleges későbbi gondolatunkat korábbi kifejezéstípusokba beleolvasni, majd kijelenteni, hogy az ősök gondolták úgy. Kiokoskodott magyarázatokat, amelyek tantételekké és dogmákká váltak a teozófiában, ellenőrizni kell eredetük révén a fizikai jelenségekben, abból a célból, hogy leleplezzük téves állításaikat természetfeletti eredetükre vagy természetfölötti tudásukra vonatkozólag.

Azonban a „Kezdetek könyve” (Book of Beginnings) és „A természetes Genezis” (The Natural Genesis) szerzője, számunkra szerencsére, a fordítottját teszi. Diadalmasan bemutatja a mi ezoterikus (buddhista) tanításainkat, rámutatva, hogy az egyezik Egyiptoméval. Ítélje meg az olvasó „Az ember hét lelke” (The Seven Souls of Man) című tudományos előadása alapján. Ezt mondja:

„A misztikus Hét első formáját az égen a Nagymedve hét nagy csillaga alakította, a csillagképet az egyiptomiak az Idő és a Hét Elementáris (Természeti) Erő Anyjának tulajdonították.”

Éppenúgy, ahogy a hinduk a Nagymedve csillagképbe helyezik hét ősi Rishi-jüket, és ezt a csillagképet Saptarishi, Riksha és a Chitra-Sikhandiná-k lakóhelyének nevezik. Azonban, hogy ez vajon csak egy asztronómiai mítosz vagy őseredeti misztérium, amelyiknek mélyebb jelentése van, mint amit felszínén hordoz, azt adeptusaik jogosultak tudni. Azt is tudjuk, hogy „az egyiptomiak az éjszakai égbolt arculatát hét részre osztották. A kezdetbeni égbolt hétszeres volt.” Ugyanígy volt ez az aryáknál is. Csak el kell olvasni a Purânákat Brahmâ és az ő „Tojása” kezdeteiről. Vajon az aryák az egyiptomiaktól vették át elméletüket?

„A legkorábbi erők – folytatja a tudós –, amelyek a természetben felismerhetők, a hetes számra vezethetők vissza. Ezek váltak a hét elementálokká (természeti erőkké) démonokká (?) vagy később istenségekké. Hét sajátosságot tulajdonítottak a természetnek, úgymint anyag, kohézió (tapadás), folyás (állandó változás), koaguláció (megszilárdulás), akkumuláció (felhalmozás), stáció (mozdulatlanság) és divízió (szétválasztás), és hét alkotóelemet az ember lelkének.”

Mindezt az ezoterikus tanok tanították, de ezt fejtegették és titkait a hetessel nyitották ki, amint láttuk, nem kettő vagy végső soron három kulccsal, ebből következik, hogy az okok és hatások láthatatlanul vagy misztikusan működtek a pszichikai természetben is, és ugyanannyira lehetett összefüggésbe hozni a metafizikával és a pszichológiával, mint a fiziológiával (élettannal). „A hetes princípium – ahogy a szerző mondja – honosodott meg, és a hetes szám egy szentséges mintát szolgáltatott, amely sokszoros célra volt alkalmazható”; és alkalmazták is. Mivel „a Fáraó hét Lelkét gyakran említik az egyiptomi szövegekben… Az emberben levő hét Lelket vagy princípiumot felismerték a mi brit druidáink is… A rabbik is hétre növelték a lélek számát; hasonlóan India Karen-jeihez”.

Mindez exoterikus és fiziológiai szempontból nagyon helyénvaló lehet, de kevésbé az ezoterikus nézőpontból. Ennek fenntartása egyáltalán nem azt jelenti, hogy az „ezoterikus buddhisták” az embereket elementáris szellemekre bontják szét, amivel Mr. G. Massey vádolja őket. Egyetlen „ezoterikus buddhista” sem vétkes ilyen képtelenségben. Sohasem képzelték, hogy ezek az árnyékok „szellemi lényekké válnak egy másik világban”, vagy „egy másik élet hét potenciális szellemévé vagy alkotórészévé”. Amit fenntartanak, egyszerűen az, hogy valahányszor a halhatatlan Ego inkarnálódik, Anyag és Szellem összetett egységévé, mint egésszé válik, amelyek együttesen működnek a lét és tudatosság hét különböző síkján. Mr. G. Massey hozzáteszi másutt: „A hét lélek (vagy Princípium) gyakran kerül említésre az egyiptomi szövegekben. A holdisten, That-Esmun, vagy a későbbi napisten a hét természeti hatalmat fejezte ki, amelyek előbb voltak, mint őmaga, és benne összegződtek mint hét lelke (vagy princípiuma) … A „Jelenések Könyvében” a Krisztus kezében tartott hét csillag ugyanilyen jelentőségű,” stb.

Még ennél is nagyobb, minthogy ezek a csillagok képviselik a Hét Templom hét kulcsát is, avagy a SODALIA MISZTÉRIUMOKAT kabbalisztikusan. Mi azonban nem állunk meg, hogy ezen vitatkozzunk, hanem hozzátesszük, hogy más egyiptológusok szintén kitalálták, hogy az ember hetes felépítése sarkalatos tantétel volt a régi egyiptomiaknál. A „Sphinx” (München) folyóiratban megjelent, figyelemreméltó cikkek egész sorozatában adja Franz Lambert úr kétségbevonhatatlan bizonyítékát következtetéseinek, amelyek a „Halottak Könyvéből” (Book of the Dead) és más egyiptomi feljegyzésekből származnak. A részletek vonatkozásában utalunk magukra a cikkekre az olvasó számára, de a következő ábra, amely összegzi a szerző következtetéseit, szemléltető bizonyíték az egyiptomi pszichológia és az „ezoterikus buddhizmusban” meglévő hetes felosztás azonosságára.

„Hét különleges sajátságot találunk a természetben, miközben csak az Anya működtet mindent” (amelyeket ő így nevez: tűz, fény, hang – a felső három – vágy, elkeseredettség, szenvedés és szubsztancialitás (lényeg, valódi létezés), így elemzi az alsókat a maga sajátos misztikus módján) … „bármilyen a hat forma szellemileg, a hetedik, a test (vagy valódi létezés) lényegi. Ezek az összes Létező Anyjának hét alakja, ennélfogva mindennek, ami ezen a világon létrejött (Signatura rerum, XIV. 10., 15. old, és az utána köv.), illetve az Aurorá-ban XXIV. 27.old. (idézet a Natural Genesis-ben) „A Teremtő benne van ennek az általa teremtett világnak a testében mintegy teremtő forrásszellemeivel, és valamennyi csillag Isten ereje, és a világ egész teste hét alkotó vagy Szellemi Kútfőből áll.”
„A Hét Emberi fajjal, amelyet az ezoterikus buddhizmus176 finomított és planetárissá (?) tett, a Bundahish-ban lehet találkozni, mint 1. földi emberek, 2. vízi emberek, 3. mell-fülűek, 4. mell-szeműek, 5. egylábúak, 6. denevérszárnyúak, 7. emberek farokkal”. Ezen leírások mindegyike allegorikus, sőt későbbi formáiban elferdített, mindazonáltal a Titkos Tanítás egy visszhangja. Valamennyien a vízi emberek emberiség előtti fejlődésére utalnak, amely „rettenetes és rossz”, évmilliókon keresztül a Természet által magára hagyatottan, amint előzőleg már leírásra került. Mi kertelés nélkül tagadjuk azt az állítást, hogy „ezek sohasem voltak igazi fajok” és az archaikus stanzákhoz folyamodunk válaszért. Könnyű feltételezni, és kijelenteni, hogy „tanítóink összetévesztették a múltnak ezen árnyékait emberi és szellemi dolgokkal”, de azt, hogy „ők egyik sem, és soha nem is voltak”, kevésbé könnyű bizonyítani. Ez a kijelentés a darwini állítással lenne egyenrangú, hogy az embernek és a majomnak közös, majomszerű őse volt. Amit a tudós egy „kifejezésmódnak” vesz az egyiptomi rituáléban, annak mi más és fontos jelentést tulajdonítunk. Íme egy példa. Azt mondja a „Halottak Könyve” (Book of the Dead):
„Én vagyok az egér. Én vagyok a sólyom. Én vagyok a majom.” „Én vagyok a krokodil, akinek lelke EMBEREKTŐL származik. Én vagyok az Istenek Lelke”. E két utóbbi mondatból „akinek lelke EMBEREKTŐL származik” részt a tudós úgy magyarázza zárójelesen, hogy ”azaz mint egyfajta intelligencia”, és a másik részt: „Én vagyok az Istenek Lelke” úgy értelmezi, mint „Horuszt vagy Krisztust, mint mindennek végeredményét”.
Mindenekelőtt igazolja azt a tanítást, hogy mialatt az emberi monad áthaladt az A bolygón és a többin az Első Körben, mindhárom – az ásványi, a növényi és az állati – birodalmon, ebben a Negyedik Körben minden emlős az Embertől származott, ha az első két faj fél-éteri, sokféle formájú teremtménye, bennük az emberi Monaddal, Embernek tekinthető. De így kell nevezni; mivel az ezoterikus nyelvben nem hús, vér és csontok formája utal az Emberre, ami végülis emberré tesz, hanem a belső isteni Monad és annak sokféle princípiuma vagy aspektusa.
„Az igazi ezoterikus hetes osztályozás az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb osztályozás, amely berendezkedését ennek az örökérvényű típusnak a titokzatos összetételétől kapta. Megemlíthetem még, hogy ebben a tekintetben a négyszeres osztályozás is ugyanarra az eredetre utal. Úgy lehet mondani, hogy az élet fénye megtörik Prakriti hármas arculatú prizmáján, amely a három gúna képviselete, és hét sugárra oszlik, amelyek idővel kifejlesztik az ennek az osztályozásnak megfelelő hét princípiumot. A fejlődés folyamata néhány ponton hasonlóságot mutat a színkép sugarainak fokozatos fejlődésével. Míg a négyszeres osztályozás bőségesen elegendő minden gyakorlati célra, addig ez a hetes osztályozás komoly elvi és tudományos fontossággal bír. El szükséges fogadnunk ahhoz, hogy megmagyarázzunk bizonyos, okkultisták által feljegyzett jelenségfajtákat, és talán jobban megfelel annak, hogy egy tökéletes pszichológiai rendszer alapja legyen. Ez nem sajátos tulajdona a „Himalayán túli ezoterikus doktrínának”. Valójában szorosabb kapcsolatban van a brahmani Logosszal, mint a buddhista Logosszal. Abból a célból, hogy világosabbá tegyem, mit értek ez alatt, itt hangsúlyozom, hogy a Logosznak hét formája van. Más szavakkal, a Kozmoszban hétféle Logosz van. Ezek mindegyike az ősi Bölcsesség-vallás hét fő ága egyikének központi alakjává vált. Ez az osztályozás nem az általunk elfogadott hetes osztályozás. Ezt az állítást ellentmondástól való legcsekélyebb félelem nélkül teszem. Egy valós osztályozásnak egy tudományos osztályozás minden szükséges követelményével rendelkeznie kell. Ennek hét megkülönböztethető princípiuma van, amelyek megfelelnek a tudatosság vagy Pragna hét különböző állapotának. Az áthidalja az objektív és a szubjektív közötti szakadékot, és jelzi a titokzatos útvonalat, amelyen az ideavilág (fogalomalkotás) keresztülhalad. A hét princípium hét anyagállapottal és hét erőformával társul. Ezek a princípiumok harmonikusan rendeződnek el két pólus között, amelyek meghatározzák az emberi tudatosság határait.
A fenti tökéletesen helyénvaló, egy pontot kivéve. A „hetes osztályozásról” az ezoterikus szervezetben sohasem állította senki odatartozó (az író tudomása szerint), hogy „sajátos tulajdona a Himalayán túli ezoterikus doktrínának”, csak azt, hogy egyedül abban az ősi iskolában maradt fenn. Ez nem jobban sajátsága a Himalayán túli, mint a Himalayán inneni ezoterikus tantételnek, hanem egyszerűen közös öröksége minden ilyen iskolának, amelyet a Negyedik Gyökérfaj nagy Siddhá-i178 hagyományoztak az Ötödik Gyökérfaj bölcseire. Ne felejtsük el, hogy India legrégebbi kézirataiban magasztalt atlantisziak bukásuk tájékán váltak szörnyűséges mágusokká, ezáltal előidézve földrészük alámerülését. Egyszerűen csak azt a tényt állítjuk, hogy a bölcsesség, amelyben az „Isteniek” által a korai Negyedik Faj adeptusai részesültek – a Harmadik Faj Kriyasakti erőin keresztül, annak Bukása és nemekre történő elkülönülését követően – egész ősi tisztaságában egy bizonyos Testvériségben fennmaradt. Az említett Iskola vagy Testvériség szoros kapcsolatban áll egy belső tenger bizonyos szigetével, amelyben mind a hinduk, mind a buddhisták hisznek, a földrajztudósok és orientalisták viszont „mitikusnak” nevezik, minél kevesebbet beszél róla az ember, annál bölcsebb lesz. Azt sem kell elfogadnia az embernek, hogy az említett „hetes osztályozásnak” „szorosabb a kapcsolata a brahmani Logosszal, mint a budhhista Logosszal”, mivel mindkettő azonos, akár Eswara-nak vagy Avalôkitêswara-nak, Brahmâ-nak vagy Padmapani-nak hívják az egy „Logos”-t. Ezek nagyon csekély különbségek, valójában inkább képzeltek, mint valóságosak. Brahmanizmust és buddhizmust, saját ortodox aspektusaikból nézve olyan káros és kibékíthetetlen, mint víz és olaj. Azonban mindegyikük alkatában van sebezhető hely. Még ezoterikus értelmezés terén is érthetnek egyet is, meg nem is, ha egyszer vonatkozó sebezhető pontjaikat támadás éri, minden egyet nem értésnek el kell buknia, mert a kettő közös alapon találja majd magát. Az ortodox brahmanizmus Achilles-sarka az Adwaita (Nem-kettősség) filozófia, amelynek követőit a vallásosak „álruhás buddhistáknak” hívják, amint az ortodox buddhizmusé az északi miszticizmus, ahogy Aryâsanga (a Yogâchârya iskola) és Mahâjâna filozófiáinak követői képviselik, amit viszonzásul az ő hitbuzgóik „álruhás védantistáknak” neveznek. Azonban mindkettőnek az ezoterikus filozófiája csak egy, ha gondosan elemezzük és összevetjük, amint Gautama Buddha és Sankarachârya is a legszorosabban kapcsolódnak egymáshoz, ha hiszünk a tradícióban és bizonyos ezoterikus tanításokban. Így minden eltérést a két filozófia között inkább formainak fogunk találni, mint tartalminak.
Legmisztikusabb értekezés az Anugîtá-ban179 található, tele hetes szimbólumokkal. Abban elmeséli a Brâhmana az illúziók világán való túljutás üdvösségét „amelyben a képzelődések bögölyök és moszkitók, ahol bánat és öröm hideg és meleg, ahol káprázat a vak sötétség, kapzsiság, vadállatok, csúszómászók, vágy és harag a gátló tényezők.” A bölcs leírja az erdőbe való bejutást és kijutást (az ember életidejének szimbóluma), sőt magát az erdőt is.
„Az erdőben hét nagy fa van (az Érzékeket, Elmét és Megértést vagy Manast és Buddhit beleértve), hét gyümölcs és hét vendég; hét remetelak, hét (fajta) koncentráció és hét (fajta) beavatás. Ez az erdő leírása. Az erdő telis tele van fával, amelyek pompás virágokat és ötféle színű gyümölcsöt teremnek.”

„Az érzékeket – mondja a szövegmagyarázó – fáknak hívják, minthogy a gyümölcsöket megtermik… örömöket és fájdalmakat, a vendégek minden megszemélyesített érzék erőit jelentik, ők kapják a fent leírt gyümölcsöket; a remetelakok fák, amelyek alatt a vendégek hajlékot nyernek. A koncentráció hét fajtája a hét érzék hét működésének kizárása az önvalóból, stb., amelyre utalás történt; a beavatás hét fajtája a magasabb életbe való beavatást jelenti… a hetes csoporton kívüli mindenegyes elem működésének megtagadása, mint ami nem sajátja.” (Lásd: Khândagya, 219. old. és magyarázat)

„Az az erdő meg van töltve négyféle színű gyümölcsöt és virágot termő fával. Az az erdő meg van töltve háromféle színű gyümölcsöt és virágot termő fával, és keverve. Az az erdő meg van töltve kétféle színű gyümölcsöt és virágot termő fával, és gyönyörű színűek. Az az erdő meg van töltve egyféle színű gyümölcsöt és virágot termő fával, és jó illatúak. Az az erdő meg van töltve (hét helyett) két nagy fával, amely számos virágot és nem megkülönböztetett színű gyümölcsöket terem (elme és megértés – a két legmagasabb érzék vagy teozofikusan ’Manas-Buddhi’). Itt van az egy TŰZ (Önvaló), itt kapcsolódik Brahman-hoz és jó elmét birtokol (vagy valódi tudást Arjuna Misra szerint).” „Fűtőanyag is van itt, nevezetesen az öt érzék (vagy emberi szenvedély). A Hét (fajta) tőlük való megszabadulás a hét (fajta) beavatás. A képességek a gyümölcsök. … Ott a nagy Bölcsek vendégszeretetben részesülnek. És miután imádták őket, és eltűntek, egy másik erdő ragyog fel, amelyben a fa intelligencia, és a gyümölcs megszabadulás, amely árnyékot birtokol nyugalom (formájában), amely Tudás függvénye, amely elégedettséget érez vizével, és Kshetragna is belül (ez utóbbi a „Legfelső Önvaló”, mondja Krishna a Bhagavad Gîtâ-ban, 102. old. és utánköv.) a Nap iránt.”