A korai gnosztikusok azt állítják, hogy tudományuk, a Gnózis, egy négyzeten alapul, amelynek szögei jelképezik a következőket: Sigè (Csend), Bythos (Mélység), Nous (Szellemi Lélek vagy Elme) és Aletheia (Igazság).

Ők mutatták be először és fedték fel a világnak azt, ami korszakokon át rejtve maradt; nevezetesen a Tau-t prokrusztészi ágy formájában, és Christos-t, amint Chrestos-ban inkarnálódik, őt, aki bizonyos cél érdekében mentális és fizikai szenvedések sorozatának önkéntes jelöltjévé vált.

Számukra az egész Világmindenség, metafizikai és anyagi része benne volt, és a pythagoreus dekáddal, a 10 számjegyeivel tudták kifejezni és leírni.

Ez a Dekád, jelképezve az Univerzumot és kibontakozását a Csendből és a Szellemi Lélek vagy anima mundi ismeretlen Mélységeiből, két oldalt vagy aspektust mutatott be a tanulmányozónak. Ezt először a Makrokozmoszra lehetett így alkalmazni, ahogy tették is, majd lefelé haladva a Mikrokozmoszra vagy Emberre. Akkor megvolt a tisztán intellektuális és metafizikai, vagy „belső Tudás”, és a tisztán materialista vagy „felszíni tudomány”, mindkettőt tartalmazta, és részletesen kifejtette a Dekád. Mindezt összefoglalva Platon tételeiben és Arisztotelész induktív (rávezető) módszere által lehetett tanulmányozni. Az előbbi egy isteni fogalomkörből indult ki, amidőn egységből sokaság bontakozott ki, avagy a dekád számai előtűntek, azonban végül újra visszaivódtak, a végtelen Körben elmerülve. Az utóbbi egyedül érzéki észlelésen múlt, a Dekádot vagy egységnek tekintve, amely megsokszorozódik, vagy anyagnak, amely megkülönböződik, amelynek tanulmányozása csak a puszta felszínre korlátozódik; a Keresztre vagy a Hétre, amelyik a tízből, úgy a Földön, mint a mennyben tökéletes számból, bontakozik ki.

Ezt a duális rendszert a Dekáddal együtt Pythagoras Indiából hozta magával. Arról a tényről, hogy ez a brachmanok és irániak – ahogy őket a görög filozófusok hívták – sajátja volt, a szanszkrit irodalom egész skálája kezeskedik számunkra, úgy mint a Purânák és Manu törvényei. Ezekben a „Törvényekben” vagy „Manu rendeleteiben” az áll, hogy Brahmâ először a „Lét tíz Urát”, a tíz Prajâpati-t vagy teremtő Erőt teremti meg; amelyik tíz létrehoz „hét” további Manut, vagy inkább, ahogy néhány kéziratban áll, Munin-t, Manûn=odaadó (áldozó) helyett, vagy szent Lényeket, akik a Láthatatlan Jelenlét Hét Angyalai a nyugati vallásban. A misztikus Hetes szám, amelyik a felső háromszögből Δ jön létre, az utóbbi annak csúcspotjából, vagy az ismeretlen egyetemes lélek Csendes Mélységeiből (Sigè és Bythos), az a hétszeres Saptaparna növény, amelyik a titokzatosság talajának felszínén termett és jelent meg, az áthatolhatatlan talaj alatt mélyen eltemetett háromszoros gyökérből. Ezt az elméletet teljes terjedelemben kidolgoztuk az I. Kötet „Primordiális Lényeg és Isteni Gondolat” című fejezetében, amelyet az olvasónak gondosan kell tanulmányoznia, ha a fenti szimbólumban foglalt metafizikai alapgondolatot meg akarja érteni. Az emberben, mint természeti lényben, magához a Természethez hasonlóan hetes felosztás érvényesül a Himalaya-n túli ezoterikus filozófia szerint (amelyik az eredeti Manu kozmogóniával egyezik meg). Tulajdonképpen egyedül a hetedik princípium (purusha) az isteni Én (Önvaló), mivel, ahogy a „Manu”-ban áll: „Őt, (Brahmâ-t) átjárják annak a mérhetetlen ragyogású hatnak a finom részecskéi, amelyek az ’Én (Önvaló)’ tudatossága vagy az Egy Én (Önvaló) tudatossága számára teremtődtek, vagy elevenedtek meg” (Manu V. 16, I. fejezet). Ebből a hatból öt elemet (vagy princípiumot vagy tattvá-t, ahogy Medhâtithi, a szövegmagyarázó gondolja) „atomi elpusztítható elemi résznek” (V. 27) neveznek, leírása megtalálható a fent idézett szakaszban.

első síkon a Szám nem Szám, hanem nulla – egy KÖR. Az alsó síkon eggyé válik, amelyik egy páratlan szám. Az ősi ábécé mindenegyes betűjének filozófiai jelentése és létoka volt, az alexandriai beavatottaknál az I szám egy álló testet jelentett, egy élő, álló embert, mint az egyetlen állat, amelyik ezen előjoggal bír. És ha egy fejet tettek az I –hez, akkor P – vé alakult, ami az apaság, a teremtő tekintély jelképe volt, míg az R egy „mozgó embert”, úton lévőt, jelentett. Ennélfogva Zeus atya hangjában vagy betűformáiban semmilyen szexuális vagy fallikus elem nem volt, sem pedig πατήρ ∆εύς (lásd: Ragon). Ha most a héber ábécé-re váltunk, látni fogjuk, hogy míg I vagy alef, א bikát vagy ökröt szimbolizál, 10, a tökéletes szám vagy a Kabala Egy-e jod, י (y, i vagy j); és Jehovah első betűjét jelenti, a nemzőszervet, stb.

A páratlan számok isteniek, a párosak földiek, démoniak és szerencsétlenek. A pythagoreusok gyűlölték a bináris (kettes alapú) számokat. Náluk ez jelentette a megkülönböződés eredetét, ebből következően az ellentétekét, disszonanciákét, vagy az anyag eredetét, amely a gonosz kezdete. A valentinusi teogóniában (istenek származástana) Bythos és Sigè (Mélység, Káosz, Csendben született anyag) az őseredeti binárisok. A korai pythagoreusoknál azonban a duád (egy pár vből) volt az a tökéletlen állapot, amelybe az első megnyilvánult lény beleesett, amikor levált a Monad-ról. Ez volt az a pont, amelyből a két út – a Jó és a Rossz – kettéágazott. Mindent, aminek kettős arculata volt, vagy hibás volt, azt ők binárisnak hívták. Az EGY volt egyedül Jó, és Harmónia, mert csak az egyből nem származhatott diszharmónia. Innen ered a latin Solus szó, az egy, és egyetlen Isten, Pál Ismeretlene vonatkozásában. Solus mégis nagyon hamar vált Sol-lá, a Nappá.

Így a hármas az első páratlan szám, ahogy a háromszög az első a geometriai alakzatok között. Ez a szám valóban a szó szoros értelmében vett misztérium-szám. Exoterikus irányvonalak mentén való tanulmányozásához célszerű elolvasni Ragon „Cours Interprétatif des Initiations” („A beavatások értelmezésmódja”) c. munkáját, ezoterikus irányvonalak mentén a számok hindu jelképrendszerét; mivel az alkalmazott kombinációk számtalanok. A Háromszög három egyenlő szárának vagy oldalának okkult sajátosságaira alapozta Ragon tanulmányait, és alapította a híres Trinosophisták szabadkőműves társaságát (akik három tudományt tanulmányoznak; a rendes hármas szabadkőműves fokozat tökéletesítését azok számára, akik csak az evést és az ivást tanulmányozzák páholyaik összejövetelein). „A háromszög első oldala az újoncoknak ajánlott tanulmányozásra – írja az alapító – az ásványi birodalom, amit a Tubalc … (Tubal-cain) jelképez. A második oldala, amelyen a ’rendtagnak’ meditálnia kell, a növényi birodalom, amelyet Schibb… (Schibboleth) jelképez. Ebben a birodalomban kezdődik a testek nemzése. Ezért jelenik meg a G betű sugár alakban az adeptus szeme előtt (?!) A harmadik oldal a szabadkőműves mesternek marad, akinek az állati birodalom tanulmányozásával kell tökéletesítenie tudását. Ezt a Maoben… (Bomlás Napja) jelképezi”, stb.

Az első térbeli alakzat a négyes, a halhatatlanság jelképe. Ez a piramis: mivel a piramis háromszögű, négyszögű vagy sokszögű alapon áll, és csúcsán egy pontban végződik, így adja ki a triádot és a kvadrátot, vagy 3-at és 4-et. A pythagoreusok voltak azok, akik összefüggést vagy kapcsolatot tanítottak az istenek és a számok között egy tudomány keretében, amelyet arithmomanciának neveztek. A Lélek egy szám, ahogy mondták, ami önmozgással rendelkezik, és tartalmazza a 4-es számot; és spirituális és fizikai ember a 3-as szám, mivel a hármasság számukra nemcsak a felszínt képviselte, hanem a fizikai test megformálásának princípiumát is. Így az állatok csak hármasság, egyedül az ember lévén hetesség, ha művészetszerető, ötösség, ha rosszindulatú.

Az 5-ös szám kettősség és hármasság összetétele, amely kettősség minden tökéletes formában levőt összezavar és felfordít. A tökéletes ember, úgy mondták, négyesség és hármasság, vagy négy anyagi és három nem anyagi alkotórész, amely három szellemi részt vagy elemet ugyancsak megtaláljuk az 5-ben, amikor az a mikrokozmoszt képviseli. Az utóbbi összetétel, közvetlenül a durva anyagra vonatkozó binárisé és a három Szellemé: „mivel 5 két görög hanghordozás elmés egyesítése, magánhangzókra alapozva, amelyek hehezetesen vagy nem hehezetesen ejtendők. Az első szimbólumot ’Erős Szellemnek’ hívják, vagy felsőbb Szellemnek, aspirált isteni szellemnek (spiratus), és belélegzi az ember. A második szimbólum ’az alacsonyabb, a Szeretet Szelleme’, a másodlagos Szellemet jelképezi; a harmadik az egész embert felöleli. Ez az univerzális Kvintesszencia (leglényeg), az éltető fluidum vagy Élet.” (Ragon)

„A tizenkét zodiákus jegy” (The Twelve Signs of the Zodiac) szerzője szerint a Makara szó „magában foglalja helyes értelmezésének kulcsát. A Ma azonos az 5-ös számmal, és a Kara kezet jelent. A szanszkrit nyelvben Thribhujam háromszöget jelent, bhujam vagy Karam (szinonímák) oldalt jelent. Így Makaram vagy Panchakaram ötszöget jelent” – az ötágú csillag vagy pentagon, amely az ember öt végtagját jelképezi. A régi rendszerben, ahogy megtudtuk, Makara a nyolcadik jegy volt a tizedik helyett. Ez az Univerzum alakzatait (ábrázatait) hivatott jelképezni, és azt jelzi, hogy az Univerzum ötszögekkel határolt, ahogy a szanszkrit írók „Ashtadisa-ról, vagy Űrt határoló nyolc alakzatról” (ábrázatról) beszélnek, így utalva a loka-palákra, az iránytű nyolc pontjára, (a négy fő- és a négy közbülső égtájra)… „Tárgyilagos szempontból a mikrokozmoszt az emberi test jelképezi. Makaram úgy tekinthető, mint ami mind a mikrokozmoszt, mind a makrokozmoszt egyidejűleg jelképezi, mint a megfigyelés külső tárgyait.”

A „Makara” szó valódi ezoterikus értelme azonban egyáltalán nem „krokodil”, még a hindu zodiákuson felfestett állattal való összevetésben sem. Mivel a feje és a négy lába egy antilopé, a teste és a farka egy halé. Ebből következik, hogy a zodiákus tizedik jegye váltakozva jelent cápát, delfint, minthogy ez Varuna vahan-ja (A Tengeristené), és gyakran hívják emiatt Jala-rupa-nak vagy „vízi-alaknak”. A delfin a görögöknél Poseidon-Neptune járműve volt, és ezoterikusan egy vele, és ez a „delfin” a „tenger-sárkány”, ugyanúgy, ahogy a Szent Nílus krokodilja Horus járműve, és maga Horus. „Én vagyok a hal és Kem-our nagy Horus-ának ülőhelye” mondja a krokodilfejű, múmia-alakú Isten (LXXXVIII. Fejezet 2, „Halottak Könyve”, Book of the Dead). A Peratae gnosztikusoknál Chozzar (Neptune) az, aki gömbbé változtatja a tizenkétszögű piramist „és sokszínűre festi kapuját”. ÖT androgün szolgája van, ő Makara, a Leviathan (bibliai tengeri szörnyeteg).

A kelő Napot az Istenek Lelkének tekintették, aki azért lett küldve, hogy nap mint nap megnyilvánuljon az embereknek, és a vízből az első napsugárnál kiemelkedő krokodil, ez az állat jött végül, hogy a szoláris-tűz rajongóját megszemélyesítse Indiában, minthogy azt a tüzet személyesítette meg, vagy az egyiptomiaknál a legmagasabb lelket.

A Purânákban a Kumârák száma az allegória kívánalmai szerint változik. Okkult céloknak megfelelően számuk egyik helyen úgy van megadva, mint hét, majd mint négy, máskor mint öt. A Kurma Purâna-ban azt mondják róluk: „Ez az öt (Kumâra), oh Brahman, yogin volt, akik szenvedélytől való mentességre tettek szert.”

Ma annyi, mint öt – amint a „Tizenkét zodiákus jegy” (Twelve Signs of the Zodiac) szerzőjétől tudjuk –, a kara kezet jelent öt ujjával, mint ugyancsak ötoldalú jel vagy pentagon. A Kumâra (ez esetben egy okkult célú anagramma = valamely szó betűinek felcserélésével alkotott más szó) az ezoterizmusban öt, mint aYogiké, mivel az utolsó kettő örök titok; ők a Brahmadévák ötödik rendje, és az ötszörös Chohan-ok, megvan bennük az öt elemmel bíró lélek, Víz és Éter lévén túlsúlyban, szimbólumaik ezért mind víz-, mind tűzjegyűek. „Bölcsesség annak nyughelye alatt van elrejtve, aki a vízen úszó arany lótuszon (padma) pihen.” Ő Indiában Vishnu (akinek egyik avatarja Buddha, ahogy régen tartották). A Prachetasá-k, Nârâyana imádói (aki Poseidon-hoz hasonlóan a vízeken és nem alattuk járt és tartózkodott), akik az óceán mélyébe borultak áldozat gyanánt, és 10,000 évig maradtak ott, a Prachetasá-k exoterikusan tízet, ezoterikusan ötöt jelentenek. „Prachetas” a szanszkrit nyelvben Varuna neve, a víz-isten Nereusé, ugyanannak egy aspektusa, mint Neptuné, így a Prachetasá-k azonosak a Peratae gnosztikusok ΧΩΖΖΑΡ (Poseidon) „öt szolgájával”. Ezeket nevezik úgy, mint AOT, AOAI, ΟΤΩ, ΟΤΩΑΒ, „az ötödik, egy hármas név (ami Hetest alkot), elveszett, azaz titokban tartott. Ennyit a vízjegyről, a tűzjegy a tűz szimbólumhoz kapcsolja őket – szellemileg. Azonosítás céljából idézzük fel, hogy a Prachetasá-k anyja, Savarnâ, az Óceán leánya volt, ugyanígy, Amphitrite Neptune misztikus szolgáinak anyja volt.

Emlékeztetjük az olvasót arra, hogy ez az „öt szolga” jelképesen megjelenik mind a delfinben, aki legyőzte a szemérmes Amphitrite vonakodását, hogy Poseidonnal összeházasodjon, mind Triton-ban, az ő fiúkban. Az utóbbi, akinek teste deréktól felfelé emberi, lefelé delfin, hal, a legtitokzatosabban áll kapcsolatban Oannes-szel, a babyloniai Dag-gal, továbbá Vishnu hal-avatarjával, Matsya-val, mindkettő halandóknak tanít Bölcsességet. Minden mitológus tudja, hogy a Delfint az ő szolgálatába helyezte Poseidon a csillagképek közül, és lett a görögöknél Baktérítő, a Bak, akinek hátsó fele delfin, így mutatva azonosságot Makara-val, akinek feje szintén egy antilopé, törzse és farka egy halé. Ezért viselte lobogóján Makara jelét Kama deva, a hindu szerelem-isten, akit az Atharva Veda Agni-val (tűz-isten), Lakshmi fiával azonosított, ahogy Harivansa helyesen megadja. Mivel Lakshmi és Venus egyek, és Amphitrite Venus korai alakja. Mármost Kama (a Makara-ketu) az „Aja” (a nem-született), és „Âtma-bhu” (az önmagától létező) és Aja a Logos a Rig-Veda-ban, mivel ott az EGY első megnyilvánulásaként van bemutatva. „Benne (Abban) ébredt Vágy először, ami az elme őseredeti csírája”, az, „ami összekapcsolja a létezőt a nemlétezővel” (vagy Manas-t, az ötödiket Atma-val, a hetedikkel ezoterikusan) mondják a Bölcsek. Ez az első állapot. A második a megnyilvánulás következő síkján Brahmâ-t mutatja (akit, mint a fajok összes többi első istenének képviselőjét választjuk), mint aki testéből saját elmeszülött fiainak kibocsájtását okozta, „Sanandana-t és másokat”, akik az ötödik teremtésben, majd újból a kilencedikben (álcázás céljából) lett a Kumâra. Végezetül hadd emlékeztessük az olvasót arra, hogy bakokat áldoztak Amphitrite-nek és a nereidáknak a tengerparton, ahogy kecskebakokat áldoznak a mai napig is Durga Kali-nak, aki csak sötét fele Lakshmi (Venus)-nak, Sakti-nak fehér oldala. Csak sugalljuk, hogy milyen kapcsolat állhat fenn ezen állatok és a Bak csillagkép között, amelyben huszonnyolc csillag tűnik fel egy kecskebak alakjában, amelyet a görögök Amalthaea-vá, Jupiter mostoha-anyjává alakítottak át. Pan-nak, a Természet istenének kecske lába volt, és kecskévé vált Typhon közelében. Ez olyan misztérium, amelynél az író nem mer hosszabban időzni, nem lévén biztos megértésében. Így az értelmezés misztikus oldalát a tanulmányozó intuíciós megértésére kell hagyni. Még egy megjegyzést teszünk a misztikus ötös szám vonatkozásában. Egyben és egyidejűleg szimbolizálja az örökkévaló Szellemet és a földi élet és szerelem Szellemét az emberi kompozícióban, és magában foglal isteni és ördögi mágiát, valamint a létezés egyetemes és egyéni kvintesszenciáját. Így az öt misztikus szó vagy hang (lásd alább), amelyeket Brahmâ „teremtéskor” kiejtett, azonnal Panchadasa-vá váltak (bizonyos, annak az Istennek tulajdonított védikus himnuszok), teremtő és mágikus lappangó lehetőségeikben a fekete tantrikus öt „makara” vagy öt m fehér oldala. „Makara”mint csillagkép látszólag értelmetlen és abszurd név. Mégis, a „Kumâra” szóval kapcsolatos anagrammatikus (anagramma gör = valamely szó betűinek felcserélésével alkotott más szó) jelentésén kívül, első szótagjának számértéke és ötre való ezoterikus felbontása igen komoly okkult jelentéssel bír a természet misztériumaiban.

Makara szimbóluma a szellemi „mikrokozmosz” születésével és a fizikai Univerzum halálával és felbomlásával (a Szellemi birodalomba való áthaladásával) kapcsolatos, így a Dhyan Chohan-ok, akiket Indiában Kumâráknak neveznek, mindkettővel összefüggnek. Továbbá az exoterikus vallásokban ezek a Sötétség Angyalainak szinonímáivá váltak. Mara a Sötétség Istene, a Bukott és Halál, ez még Kama egyik neve is, a Védák első Istenéé, a Logosé, akiktől a Kumâra-k sarjadtak, és ez méginkább összeköti őket a mi „mesés” indiai Makaránkkal és a krokodilfejű Istennel Egyiptomban. A krokodilok száma az Égi Níluson öt, és Toum Isten, az őseredeti istenség, aki az égi testeket és az élőlényeket teremti, ezeket a krokodilokat ötödik teremtése során hívja elő. Amikor Osiris, „az elhunyt Nap” el van temetve, és Amenti-be lép, a szent krokodilok az őseredeti Vizek feneketlen mélységébe merülnek alá, „a nagy Zöld Egybe”. Amikor az élet Napja felkel, újból kiemelkednek a szent folyóból. Mindez igen komolyan jelképes, és mutatja, hogyan találják meg kifejeződésüket ősi ezoterikus igazságok ugyanazokban a jelképekben. Azonban, ahogy T. Subba Row úr őszintén megállapítja, „A fátyol, amelyet az ősi filozófusok a zodiákus jegyekkel kapcsolatos misztérium bizonyos részeire ügyesen rávetettek, sohasem lesz fellebbentve a beavatatlan közönség szórakoztatására vagy tájékoztatására.”

A görögöknél sem volt kevésbé szent szám az ötös. Brahmâ öt szava (Panchadasa) a gnosztikusoknál az „Öt Szóvá” vált, Jézus akashai (fénylő) ruházatára írva megdicsőülésekor: a ZAMA ZAMA ΩZZA PAXAMA ΩZAI szavak az orientalisták fordításában: „a ruha, erőmnek ragyogó ruhája”. Ezek a szavak másképpen anagrammatikus álcázása volt a „feltámadt” Beavatott ruháján jelképezett öt misztikus erejének, háromnapos transzban töltött utolsó próbatételét követően, az öt csak halála után változott hetesre, amikor az Adeptus tökéletes Christos-szá vált, teljes Krishna-Vishnu-vá, azaz Nirváná-ba merült. A delphoi E szakrális jelkép, ismét ötös szám, és hogy mennyire szakrális volt, mutatja az a tény, hogy a korinthosziak (Plutarchos szerint) a fából készült számokat bronzra cserélték a delphoi templomban, és ezt Livia Augusta arany hasonmássá változtatta.

Könnyű felismerni a két szellemben – a görög hanghordozásokban vagy jelképekben, amelyekről Ragon beszél (lásd fentebb) – Atma-t és Buddhi-t, avagy „isteni lelket és hordozóját” (szellemi lelket).

A nyolcas vagy 8 jelképezi a körök örök és spirális mozgását, a 8, ∞, és kadduceussal jelképezik. A Kozmosz rendszeres lélegzését mutatja, uralva a nyolc nagy isten által, a hét az Őseredeti Anya, az Egy, és a Triád.

Majd következik a kilences szám vagy háromszor hármas. Ez az a szám, amelyik szakadatlanul újrateremtődik, minden alakzatban és formában, minden sokszorozódásban. Ez a jelképe minden körméretnek (kerületnek), mivel értéke fokozatokban egyenlő kilenccel, azaz 3+6+0. Bizonyos feltételek mellett rossz szám, nagyon szerencsétlen. Ha a 6-os szám isteni szellem által meglelkesítésre kész földgömbünk száma, akkor 9 jelképezi földünket, amelyet rossz vagy gonosz szellem tölt el.

Tíz vagy a dekád visszavezeti ezeket a számjegyeket egységbe, és a pythagoreus táblát hozza létre. Innen ez a jel, Θ, egység zérón belül, az Istenség, az Univerzum és az ember jelképe. Ilyen „Juda törzsének, az oroszlán mancsának erős szorítása” titkos jelentése, két kéz között (a „szabadkőműves mester szorítása”), akiknek ujjai együttesen tizet tesznek ki.