A kéz a gyógyítás eszköze

Csakrákat, energiaközpontokat a test több pontján találhatunk. Csakrák vannak a tenyerek közepén, de kisebb csakrák helyezkednek el az ujjhegyeknél is. Ezek mérete, tevékenysége, ereje különböző tényezőktől függ. Ezek közül az egyik a finom csatornák tisztasága, átjárhatóvá tétele. Ezek a finom csatornák, nadik szállítják az életerőt, amit a kézcsakrákon keresztül bármelyik szervbe (saját vagy más testbe) irányítani tudunk. Az ősi egyiptomiak a kézből kisugárzott erőt Sa-angh-nak (élettel töltöttnek nevezték). A múlt leghíresebb misztikus testvériségei gyógyításra használták a kézből, ujjhegyekből áradó különböző polaritású életenergiát. Az Egyiptomban élő terapeuták, a Holt-tenger partjainál tevékenykedő esszénusok, a nyugati okkultisták, Paracelsus és Mesmer is gyógyító célokra fordították a Sa-angh-ot. A görögök cheirourgos-nak (kéz-munkásnak) hívták a kézzel gyógyító embereket, de azokat is, akik kezük ereje által gyógyultak meg.

A kínai orvosok ősidők óta a diagnosztizálás eszközének tartják a kezeket. A tenyérből és ujjhegyekből áradó sugárzó energia erősségét érzékelik, s a pulzus megfigyelése és az energiahiányos területek feltérképezése után látnak hozzá a szervek gyógyításához.

Az alternatív gyógyászat sok rendszere alkalmazza a kezeket, az akupresszura, shiatsu, csakragyógyítás, reiki, Rózsakeresztes kontakt-gyógyítás, kézrátételes gyógyítás, masszázsok. A reflexológia tudományát az ősi taoista orvosok és alkimista gyógyítók terjesztették el. Az ember az univerzum visszatükröződése, így minden testrészén nemcsak a többi testrészének a lenyomatát hordozza, hanem a vele analógiában álló bolygó, angyali rend és őseszme rezgését is.

Késmárki László: Gyógyító kéztartások 2012.