A következő tanítást Kalu Rinpócse Szogyál Rinpócse párizsi Rigpa központjában adta 1987-ben.

Ma itt a Rigpa központban találkozunk, és gondolom, hogy sokan közületek már bizonyos ideje Szogyál Rinpócse tanítványai vagytok. Szogyál Rinpócse megkért engem, hogy tanítást adjak a Mahamudráról és a Dzogcsenről, de mivel kevés időnk van, csak röviden beszélek róluk, egyfajta kapcsolatot teremtve köztük.
Szogyál Rinpócse olyan valaki, aki Tibetben megkapta a Régi és Új hagyományok tanításait, és akiben találkozott Tibet nyolc hagyománya. Ez a nyolc hagyomány lényegileg azonos, az egyetlen különbség csupán a részletekben és a sajátos szóhasználatban van. Például, itt a Rigpa oltártermében láthatjuk Dzsámjáng Khjence Csötyi Lodrö és Dudzsom Rinpócse képeit. Én mindkettőjüktől kaptam felhatalmazásokat, és adtam is néhány felhatalmazást Dzsámjáng Khjence Csötyi Lodrönek. Ezért köztünk kétféle kapcsolat van: tanító-tanítvány és tanítvány-tanító. Dzsámjáng Khjence Szakjapa láma és Dudzsom Rinpócse Nyingmapa láma, de valójában ők olyan lámák voltak, akik magukban megtestesítették Tibet nyolc nagy hagyományvonalát. (1) A Gelugpa hagyományban a két legismertebb láma Őszentsége a Dalai Láma és Pancsen Rinpócse. Ma itt van velünk Dágyáb Rinpócse, aki egyik fő tanítványuk, és ezért a Gelugpa hagyományt képviseli. Szogyál Rinpócsére vonatkozóan elmondanám, hogy családjaink közt sok nemzedék óta szoros kötelék van, ezek a kapcsolatok ma is léteznek és köztünk tanító-tanítvány kapcsolat is kialakult.
Tibetben a Nyingmapa hagyomány Triszong Decen dharmakirálytól, Padmaszambhava nagy-mestertől és Kenpo bodhiszattvától ered. Ezen hagyomány tanításai azokon keresztül jöttek tovább, akik a "király és huszonöt tanítvány" (Dzsebáng Nyerngá) elnevezést viselik, és a tanítások tartalmazzák Buddha szavait és Padmaszambhava termáit. Aztán Rincsen Zángpó fordító és Pálden Atisa nagy pandit idejétől kezdve, a "Régihez" képest egy "Újnak" nevezett hagyomány indult.
A Nyingma Régi hagyományának megfelelően a végső tanítást Dzogpácsenponak vagy Maha Atinak hívják, és az Új hagyomány szerint Csákgyácsenponak vagy Mahamudrának, de lényegileg a Dzogcsen és a Mahamudra ugyanaz, mintha ugyanannak a személynek két neve volna. A Mahamudra szó, amely tibetiül Csákgyácsenpo, a következőképpen magyarázható: Csák az üresség mélységét megértő bölcsességre utal, a Gyá pedig a hatalmasságra, jelezve, hogy nincs semmi, ami ezen az ürességen kívül esne. Lényegében minden jelenség ebből az üres tudatból ered. Az egyetlen különbség az általunk tapasztalt jelenség, és a megvilágosodás szempontjából tapasztalt jelenség közt az, hogy a tudat tiszta vagy sem.
A tudat nem csupán üresség, világos, intelligens, eredeti bölcsesség is. Tehát minden jelenség benne van ebben a tudatban, ebben az alapvető intelligens bölcsességben, ami a felébredett tudat. Ahogy látjuk, Csák a tudat ürességére utal, Gyá arra a tényre, hogy nincs semmi ezen az ürességen kívül. Továbbá a Csenpo nagyot (szanszkritul maha) jelent, jelezve, hogy ennél magasabb megvalósítás nincs. Tehát a Csákgyácsenpo az ürességre és a mindent magába foglaló bölcsességre utal.
A Mahamudra útján való haladásnak tizenkét alegysége van. Az ösvényt négy nagy fázisként írják le, melyek a következők:
1. Egyhegyűség (tsze csik)
2. Egyszerűség, vagy Nem-fogalmiaskodás (trödral)
3. Egy íz (ro csik)
4. Nem-meditáció, vagy meditáción túl (gom me) (2)
Ezek mindegyike három alfázist vagy intenzitási fokozatot foglal magába, így lesz tizenkét alegység.
Mindenek előtt, az első három fokozat, amely az "egyhegyűséghez" tartozik, a Mahamudrában és Dzogcsenben is fontos elem. A tökéletes siné (tudat lenyugtatása) képzéssel foglalkoznak. Minden közepes vagy csekélyebb képességű lény végig kell menjen ezeken a képzéseken, de a jó képességű lényeknek ezek a fázisok nem szükségesek. A közepes vagy csekély képességű lények tudata a fodrozódó vízhez hasonló, melyben a hold nem tükröződik tisztán. Ahhoz, hogy a hold tükröződése tiszta legyen, mindenek előtt a vizet le kell nyugtatni. A nagyon magas képességű emberek számára azonban ez nem szükséges, ők olyanok, mint a jó fényképezőgép tulajdonosai, amivel rögtön tiszta képet kapnak. Számukra elég, ha bevezetik őket a tudat természetébe, és azonnal megértik.
Mi a tudat természete? Azt mondják, hogy a tudat üresség, tisztaság, akadálytalan tudatosság és intelligencia. Most "bevezettek a tudat természetébe", és "megfigyeljük mi a tudat". De a tudat nem egy tárgy, amire maga a tudat ránézhet, ezért nincs mit látnia. Mindamellett, ha nem figyeljük a tudatot, egyáltalán nem fogjuk látni. Ezért mondják, "Óh, csodálatos, ezt nézni kell, anélkül, hogy képes lennél meglátni!"
Mit jelent "nézni meglátás nélkül"? Ahogy Gampopa mondta, "Mikor a tudat nem gondol semmit, akkor spontán gyönyörteli, ahogy a víz, mikor nincs kavarva, természete szerint átlátszó és tiszta." Azt jelenti, hogy nincs más dolog, mint a tudat figyelése. A tudat figyelése azt jelenti, hogy a tudat önmagában marad, tudati gyártogatás nélkül, saját természetében tartózkodva.
Mahasziddha Tilopa mondta: "Ha a tudatot bármiféle vonatkoztatása nélkül hagyod, az a Mahamudra, és ha folyamatosan ebben meditálunk, elérjük a Buddhaságot." Mikor hagyjuk a tudatot önmagában pihenni, saját természetében, bármilyen tudati gyártogatás nélkül, így a saját ürességében, saját tisztaságában időzve, az a Mahamudra. Ezt a Mahamudrát "közönséges bölcsességnek" vagy "közönséges tudatosságnak" (tamal gyi sepa) is hívják (3), abban az értelemben közönséges, hogy a tudatnak nincs szüksége semmi létrehozására vagy készítésére, hanem egyszerűen magától pihen a saját létében.
Mi lesz az eredménye, ha képesek leszünk meditálni, vagyis megfelelően ebben az állapotban maradni? Maga a Buddhaság az eredmény. Miért? Mivel a tudat üressége maga a Dharmakája, a Buddha abszolút teste. A tudat tisztasága a Szambhógakája, Buddha világosság teste, és a kettő elválaszthatatlan egysége a Nirmánakája, a megnyilvánulás test.
Hogy valóban képes légy arra, hogy bevezessenek ebbe a tudati létmódba, érdemek halmozása és tisztítás ajánlott, melyeket a magas képességű személy már a múltban elvégezett és beteljesített. De a közepes és csekély képességű gyakorló, mindenek előtt el kell végezze az érdem gyűjtését és a tisztítást. Mindenek fölött lényeges, hogy nagy odaadása legyen egy láma iránt. A múltbéli Kagyü lámák mondták, hogy a végső, bennerejlő eredendő bölcsesség megvalósításához nincs más mód, mint a tisztítás, érdemek halmozása, és a legfontosabb a láma iránti odaadás.
Ahogy a megvalósításunkban kifejlődik némi spontaneitás, azt mondják, hogy elérkeztünk az "egyszerűség" vagy "nem-fogalmiaskodás" alsó fokához. Aztán fokozatosan végighaladunk ezen fázis középső és felső fokain.
Tovább haladva az úton, elérünk a megvalósítás azon fázisához, ahol a szamszára és nirvána, a jelenségtapasztalás minden formája, a formák, hangok, ízek, szagok, testérzet, gondolatok, tudatállapotok, nincsenek az őket felfogó tudattól külön. Ezt hívják "egyízűségnek".
Aztán az "egyízűség" megvalósítása intenzitásának harmadik fázisa elérésével, megjelenik az az állapot, mikor nincs többé szükség meditációra a megvalósítás fenntartásához. Itt már nincs meditáció vagy szórakozottság. Megvalósításunk teljesen stabil. Ezért hívják "nem-meditációnak" vagy "meditáción túli" fázisnak. Ennek a fázisnak is van három intenzitási fokozata, és mikor elérünk a harmadikhoz, az a Buddhaság.
Az Új hagyományban, főleg a Kagyüpában azt mondják, hogy a jelen ezen azonnali ismeretét hívják "közönséges bölcsességnek" vagy "közönséges tudatosságnak".
Mikor a tudat természetébe való bevezetés, meditáció és megvalósítás által, elérjük a második fázist, a "nem-fogalmiaskodást", ez egyenlő a Bodhiszattvák első "földjének" (bhumi) elérésével, amit a "Legmagasabb Gyönyörűségnek" (rabtugava) neveznek. A Bodhiszattvák megvalósításának és cselekedetének első fázisát azért hívják "Legmagasabb Gyönyörűségnek", mivel amíg nem ismertük fel tudatunk igaz természetét, és nem vagyunk tudatosak a tudat illuzórikus kivetítéseiben, mindenféle szenvedésnek és nehézségnek vagyunk kitéve. A tudatunk igaz természetének megértése (megvalósítása) olyan, mint hideg vizet önteni a forrásban lévő vízre, a víz forrása azonnal megáll. Hasonlóan, ez a megvalósítás által, a tudat azonnal nagy békét és boldogságot ismer meg. Ezért mondják "Legmagasabb Gyönyörűségnek."
A nyingmapa hagyományban mást kifejezést használnak a tanítvány igaz természete tudatosságába vezetésének leírására. Úgy hívjuk, "közvetlen bevezetés a Rigpába". Ha felfedeztük tudatunk igazi arcát ezen folyamat által, fejlesztjük abszolút bizonyossággal. Aztán ha akár a Buddhák jönnének is és mondanák, "De nem ez a meditálás módja!", azt válaszolnánk, "Tudom, hogy ez a módja." A Dzogcsenben ezt a "bizonyosság általi teljes és közvetlen döntésnek" nevezik. Ha ezt elsajátítottuk, a meditációs gyakorlatunk egyre mélyebb lesz, és nagyon gyorsan, egyik pillanatról a másikra, átvágjuk a fázisokat és ösvényeket a Buddhaság felé, és elérjük a Megvalósítást.
Ahogy a Mahamudrának három fázisa van: "Nem-fogalmi", "Egyízűség" és "Nem-meditáció", a Dzogcsenben a három megfelelő fázis: "Bevezetés a Rigpa állapotába" ("Szembesülj a tiszta jelenléttel"), "a bizonyosság általi teljes és közvetlen döntés" ("döntsd el, hogy csak ez az egy számít"), és "közvetlen magabiztosság a feljövő gondolatok felolvasztásában" („győződj meg róla, hogy ez a szabadság") (Ezekkel kapcsolatban bővebb útmutatást kaphatsz Gáráb Dordzse végrendeletében és kommentárjában.)
A Kagyüpa hagyományban az alap a Mahamudra, a Nyingmapa Dzogcsen hagyományban az alap a Trekcsö. És ez a Mahamudra vagy Trekcsö alap egy nagy repülőhöz hasonlít, melyik nagyon gyorsan halad az égen.
A repülő gyors a Buddhaság eléréséhez, de az űrrakéta gyorsabb. A Kagyü hagyományban ez a rakéta megfelel Naropa Hat Jógájának, Niguma Hat jógájának, Szukhásziddhi Hat Jógájána, vagy a Kálacsakra összefüggésében a Hat Kapcsolódásnak (dzsordruk). Lehetővé teszi nagyon gyorsan a Buddhaság elérését. A Nyingma Dzogcsen hagyományban a Thögál felel meg a Buddhaság felé vezető hasonló nagyon gyors útnak. A Thögál gyakorlása útmutatásokat tartalmaz a fizikai testre, a tudatállapotok módjaira, az energiákkal való munkálkodásra vonatkozóan, a tanítvány képességeinek megfelelően. A gyakorló személyes képességeihez igazítva használhatjuk a nap és hold fényét, vagy a teljes sötétséget. Ezzel a gyakorlattal megnöveljük a szivárványfény, fénykorongok, istenségformák, buddhamezők, és hasonlók vízióit.
Négy fázison keresztül haladunk:
1. A dharmata megnyilvánulása (csönyi ngönszum)
2. Növekvő tapasztalás (nyam nang gong pel)
3. A Rigpa teljességének elérése (rigpa tsze peb)
4. A fogalmak és jelenség kiüresítése (a dharmata elkoptatása, csönyi ze pa).
Ha elérjük a jelenség kiüresítésének ezt az utolsó fázisát, az energia és a test elemeinek teljes megtisztítása által, elérjük a szivárványtestet. Mikor elhagyjuk a testünket, semmi anyagi nem marad utána.
Mondhatjuk, "Ez nagyon jó, azonban a Dzogcsen módszerével elérhetjük a szivárványtestet, de a Mahamudráéval nem." Nem kell semmi ilyesmit hinned.
Milarépa élettörténetében említés történik hét közeli tanítványról, négy nőről és három férfiről, akik elérték a szivárványtestet. A Mahamudra és a Dzogcsen különböző hagyományaiban számos rendkívüli képességekkel rendelkező igen nagy mester van. A múltban megalapozott karmikus kapcsolat következtében követjük egyik vagy másik tanítót. Mikor egy tanítót követünk, azt kell gondolnunk, hogy ez a tanító több kedvességet mutat irányunkba, mint az összes Buddha együtt, mivel ő egyenesen bevezeti tudatunkat annak igaz természetébe.
Az, hogy a minket tanító Lámák Buddhák-e vagy közönséges lények, nem annyira fontos, ha pontos és biztos útmutatásokat adnak, mely lehetővé teszi, hogy tudatunk igaz természetét megvalósíthassuk. Ezért azt kell gondolnunk, hogy a Buddhák tulajdonságaival rendelkeznek, és olyan hálásak kell legyünk irántuk, mint a tényleges Buddhák iránt. Ha nincs odaadásunk, akkor, még ha számos Buddha ülne is előttünk, hiábavaló volna, nem tudnának segíteni rajtunk. Azt mondják, "Mi sarjad ki az égetett magból? Ha a magot tűz perzselte meg, el lehet ültetni, nem lesz fiatal hajtás belőle." Hasonlóan, ha nincs bizalmunk vagy odaadásunk, a spirituális haladás nem lehetséges. Azt mondják: "Ha a Lámádat Buddhának tekinted, Buddhától kapsz áldást, ha Bodhiszattvának tekinted, Bodhiszattvától kapsz áldást, ha istennek tekinted vagy közönséges szangha tagnak, akkor az istentől vagy a közönséges szangha tagtól kapsz áldást, és ha nincs egyáltalán hited benne, nem kapsz áldást." A múlt életek kapcsolatai következtében, most ismét megtaláltuk Lámánkat. Néhányatok számára a Láma a Dzogcsen összefüggésében tanít, másoknak a Mahamudráéban. Nincs különbség. A fontos a gyakorlás. A megkapott útmutatások révén mindened megvan a gyakorláshoz, nincs szükséged semmi egyébre. De ha nincs hited vagy odaadásod, még ha egy tényleges Buddha fáradozna is mindenféle módszerrel, hogy megmagyarázza a Dharmát neked, te így gondolkodnál: "Ez intelligensen hangzik", de mivel nincs odaadásod vagy hited, az összes erőfeszítése eredménytelen lesz. Ezért bizalommal és odaadással gyakorolva a kapott útmutatásokat - az a Mahamudra, az a Dzogcsen. Ha egyáltalán nem gyakorolsz, úgy végzed, mint azok a nyugatiak, kiknek sok vizsgájuk és fokozatuk van, de képtelenek munkát találni, és nyomorult szegénységben élnek. Ahogy maga Buddha mondta: "Én megmutattam a megszabaduláshoz vezető utat, de hogy megfogadod vagy nem, teljesen tőled függ."

Jegyzetek:

1. A Nyolc Gyakorlási Vonal Dzsámgön Kongtrul „Sedzsá Künkjábja” szerint: Nyingma, Kadam, Szakja, Marpa Kagyü, Sangpa Kagyü, Sidzse és Csö, Dzsordruk és Dordzsei Nyendrup.

2. Fordítják „Egyhegyűségnek”, „Cselekvésnélküliségnek”, Egy-íznek” és „Nincs több meditációnak” is.

3. Mondják „közönséges tudatnak” vagy „közönséges bölcsességnek” is.

A szöveg a 15. Dharma-füzetben található, melyben Szogyál Rinpócse és Kalu Rinpócse tanításai vannak.