A MENNYEI ATYA

A Mennyei Birodalomban
Különös és csodálatos minden.
Mert minden dolgok az Ő igéjében léteznek,
de még azoknál is nagyobb dolgok
Vannak ott elrejtve,
Mert mi csak keveset láttunk az Ő munkáiból:
A Mennyei Atya alkotott minden dolgokat.

Az Egek gyönyörűsége,
A csillagok dicsősége
Világítja be a Mennyei Óceán legmagasabb helyeit.
A legfőbb őrszemei rendben állnak
És soha nem szűnnek meg figyelni.
Nézz fel a szivárványra,
és dicsérd Őt, aki azt teremtette,
Amilyen csodálatos az a ragyogásban,
megkerüli az Egeket, dicsőséges körben,
mert a mindenható kezei hajlították annak ívét.
Ő hullajtja Törvényével a hópelyheket,
És küldi sebesen ítéletének villámait.
Ezen keresztül tárulnak fel a kincsek.
És a felhők úgy szállnak, mint a darvak.
Óriási hatalmával Ő teszi a felhőket erőssé,
Míg a jégeső szemei apróra törnek.
Tekintetétől a hegyek remegnek,
Tetszése szerint fú a déli szél.
A mennydörgés robaja megremegteti a Földet:
S ugyanígy az északi vihar és a szélörvény:
Repdeső madarakként szórja szét a hópelyheket,
És a szem álmélkodik
Mindezek gyönyörűségén,
És a szív ledöbben a látványtól.
Így tesznek tanúbizonyságot az egek
Isten dicsőségéről,
És az égbolt is tükrözi keze munkáját.
Ki alkotta a vizeket,
És ki a növényeket?
Ki fogta a sebes és még gyorsabb
Viharfelhőket a szél igájába?
Óh, Mennyei Atya,
Ki a teremtője a Szent Törvénynek lelkünkben?
Ki teremtette a fényt és a sötétséget?
Ki adta az álom, és az ébredés lendületét?
Ki adta az újra kelő Napnak és a csillagoknak
Eltéríthetetlen pályáját?
Ki cselekszi, hogy a Hold egyszer megtelik,
És máskor elfogy?
Óh, Mennyei Atya,
Ki cselekszi mindezen dicsőséges dolgokat?
Uram, te voltál menedéke
Az összes generációnak.
Mielőtt a hegyek kiemelkedtek,
Vagy amikor a Föld és a világ kialakult,
Az örökkévalóságtól, az örökkévalóságig
Él a Törvény.
Neved a Megértés,
Neved a Bölcsesség,
Neved a Legjótékonyabb,
Neved az Egyetlen Legyőzhetetlen,
Neved az, Aki az igazi számvetést csinálta,
Neved az Egyetlen Mindent-látó,
Neved az Egyetlen Gyógyító,
Neved a Teremtő.
Te vagy a Megtartó,
Te vagy a Teremtő és a Fenntartó,
Te vagy a Bíráló, és a Szellem.
Te vagy a Szent Törvény.
Ezek a hasonlatok kinyilatkoztattak
Az Egek Teremtése előtt,
A vizek és növények megalkotása előtt,
Szent Énok Atyánk születése előtt.
Az idők kezdete előtt
Plántálta a Mennyei Atya a szent Életfát,
Ami az Örök Óceán közepén áll mindörökké.
Magas ágai között dalol egy madár,
És csak azok, akik odautaztak,
És hallották a madár misztikus dalát,
Csak azok fogják látni a Mennyei Atyát.
Azok fogják kérdezni az Ő nevét,
És Ő így válaszol majd: Vagyok, ami Vagyok,
lévén szüntelenül ugyanaz, mint az Örökkévaló.
Óh, te Mennyei Atya!
Milyen csodálatos a Neved mindenütt a Földön!
Amikor föltekintünk a Mennyekbe, kezeid művére,
A Holdra és a csillagokra,
Amiket Te rendeltél helyükre,
Mi az ember, hogy tekintettel vagy rá?
Még szövetséget is kötöttél
A Fény Gyermekeivel,
És azok a Te szent Angyalaiddal járnak.
Megkoronáztad őket dicsőséggel, és tisztelettel,
Uralmat adtál nekik
Kezeid alkotásai fölött,
És feladatul kapták Tőled,
Az összes élő és fejlődő teremtmény
Táplálását és védelmét,
A Te termékeny földeden.
Óh, Mennyei Atya!
Milyen csodálatos is a Te Neved
Mindenütt a Földön!
Halld meg annak hangját, aki Hozzád kiált:
Hová fogok én távolodni szellemedtől,
Vagy hová menekülök Előled?
Ha az Egekbe emelkedem, Te ott vagy,
Ha megvetem ágyamat a pokolban,
Bizony ott is Te vagy.
Ha magamra öltöm a hajnal szárnyait,
És az óceán legtávolabbi partjaira költözöm,
Kezed még ott is vezet engem,
És jobb kezed átkarol.
Ha azt mondom,
"A sötétség biztosan eltakar engem",
Még az éjszaka is világítani fog rám,
Bizony a sötétség sem rejthet el Előled,
mert éjszaka is úgy fénylik, mint nappal:
A sötétség és a fény ugyanazok számodra,
Mert gyeplőm a kezedben van.
Amint a szarvasbika áhítozik a híves patakra,
Úgy áhítozik lelkem Utánad, óh, Istenem.
Lelkem szomjúhozza az élő Mennyei Atyát.
A Törvény az én fényem, és üdvösségem,
Kitől félnék hát?
A Törvény a szikla alapja, és ereje az életemnek,
Kitől kellene félnem?
Egyetlen dolog van, amit áhítok: a Törvény,
Amit szünet nélkül keresek:
Hogy lapozhassam a Törvény házában
Életem minden napján,
Hogy megpillanthassam
A Mennyei Atya gyönyörűségét.
Azok, akik a mennyei Atya titkos helyén lakoznak,
A Mindenható árnyékában élnek.
Azt mondjuk a Törvényről:
- "te vagy menedékünk, és erős várunk,
És bízunk a Szent Törvényben."
És a Mennyei Atya
Betakar minket tollaival,
És szárnyai alatt reménykedünk.
Igazsága lesz a mi pajzsunk, és védelmünk,
Nem fogunk félni az éjszaka borzalmaitól,
Sem a nappal süvítő nyílvesszőtől,
Sem a sötétségben settenkedő dögvésztől,
Sem a délidőben történő pusztulástól.
Mert fényes nappal járunk
A Föld Anya Angyalaival,

Éjjel pedig egyesülünk
A Mennyei Atya Angyalaival,
És amikor a Nap zenitjére hág délben,
Csendben fogunk állni a Hétszeres Béke előtt:
Mert a gonosz nem ronthat meg bennünket,
Sem bármiféle csapás
Nem látogat meg éjszaka minket,
Mert Angyalaira bízott bennünket,
Hogy tartsanak minket mindig az ő útjukon.
A Mennyei Atya a mi menedékünk, és erőnk.
Ezért nem fogunk mi félni,
Habár a Föld elmozdul helyéről,
És a hegyek is belevettetnek
Az óceán közepébe,
S habár a zavaros vizek morajlanak,
És a hegyek remegnek az áradástól.
Van egy folyó, ami az Örök Óceánba folyik.
A folyó mellet áll a szent Életfa.
Ott lakozik az én Atyám,
És az én otthonom Őbenne van.
A Mennyei Atya és én Egyek vagyunk.

ESSZÉNUS BÉKE EVANGÉLIUM HARMADIK KÖNYVE