A szent hatalmak neve, akik különben az isteni uralmakkal és erőkkel állnak egy szinten, az isteni adományok jól rendezett, harmonikus, keveredés nélküli befogadásának képességét jelenti, és világ-feletti, szellemi hatalmuk rendezett szilárdságát, mely a hatalomból fakadó erőket nem fecsérli zsarnoki önkénnyel alacsonyrendű javakra, hanem szép rendben tör előre leküzdhetetlenül az isteni valóság felé, és ide emeli jóságosan a nála kisebb rangú szellemeket is. Amennyire szabad, ezeket is hasonlóvá teszi minden hatalom hatalmassá tevő ősforrásához, s hatalmat adó erejének harmonikus rendje szerint - amennyire lehetséges - tovább is sugározza ezt az angyalokra.

Az istenszerű tulajdonságoknak a birtokában a mennyei szellemek középső rendje az előbb vázolt módon megtisztul, megvilágosul és tökéletessé válik annak az ősisteni megvilágításnak a hatására, melyet az első rend ad át neki mint másodiknak, és amely azután ennek a második rendnek a közvetítésével másodlagos formában terjed tovább.

Azt a hírt, amely a Szentírás szerint az egyik angyal közvetítésével jut el a másikhoz, bizton tekinthetjük a messzeségből történő és a másodrendű lények felé haladtában elhomályosuló beavatás szimbólumának. Amiképpen szent beavatásaink ismerői szerint az isteni fénnyel való közvetlen töltekezés tökéletesebb, mint a más lények által közvetített isteni látomásokban való részesülés, ugyanígy - azt hiszem - a közvetítő által beavatottakénál világosabb azoknak az angyali rendeknek a közvetlen részesedése, akik elsőként tartanak Isten felé.

Mert minden rend isteni ősforrásának egyetemes érvénnyel, isteni módon rendelt törvénye, hogy a második rend tagjai az első közvetítésével részesüljenek az ősisteni megvilágosításokban. És úgy fogod találni, hogy ezt gyakran kinyilatkoztatták a szent szerzők is. Abban az időben, midőn Izraelt Isten atyai emberszeretete büntetve a szent megváltásra nevelte, és kiszolgáltatta a bosszúálló és kegyetlen népeknek, majd pedig gond-viseltjeinek a jobb útra való teljes megtérése miatt ki is szabadította őket a fogságból, és kegyesen visszavezette régi jólétükbe, akkor az egyik szent szerző, Zakariás egy angyalt látott az elsők közül, akik - gondolom - Isten körül állnak (mert az angyal név, mint mondtam, mindnyájuk számára közös). Látta, hogy az angyal épp “vigasztaló igéket" kap közvetlenül Istentől, aztán egy másik angyal tűnik fel, aki az alárendeltek közé tartozik, és az elsőnek elébe siet, hogy átvegye a megvilágosítást és részesüljön benne, majd az első angyal mint hierarchia beavatja a másikat az isteni végzésbe, meghagyván neki, beavatásként közölje a szent szerzővel: Jeruzsálemet ismét nagy sokaság fogja dúsan benépesíteni." Egy másik szent szerző, Ezekiel pedig azt mondja, hogy ezt a törvényt maga a kerubok fölött trónoló, minden dicsőséget felülmúló Istenség hozta szentségesen. Mert mikor, mint mondtuk, Izraelt, atyai emberszeretetből, nevelésével a javulás útjára térítette, isteni igazságosságában úgy ítélte helyesnek, hogy az ártatlanokat elkülönítse a bűnösöktől. Ebbe a végzésbe a kerubok közül elsőnek az az angyal nyer beavatást, akinek csípőjét zafír övezi, és hierarchikus méltósága jeléül hosszú ruhát visel. A többi angyalt pedig, aki bárdot hordoz, minden rend isteni őselvének parancsából az előbbi angyalnak kell beavatnia ebbe az isteni döntésbe. És ennek az egynek parancsolja, hogy menjen Jeruzsálembe és jelölje meg az ártatlanok homlokát; a többihez pedig így szól: Járjátok be nyomában a várost, és sújtsatok le, ne tekintsetek az irgalomra; azokhoz azonban, aki a homlokán viseli a jegyet, ne közelítsetek!" Arról az angyalról mit mondjunk, aki Dánielnek azt kiáltotta: “Az ige kibocsáttatott", vagy arról, aki “a kerubok közül elsőként kapta a tüzet"? Vagy arról a jelenetről, ami még ennél is erősebb bizonyíték az angyalok szép rendjére, miszerint a kerubok a tüzet annak a kezébe teszik, aki szent stólát visel? Vagy arról az angyalról, aki a legistenibb Gábrielt hívta, és azt mondta neki: “Magyarázd meg neki a látomást"? Vagy mindarról, amit a szent szerzők a mennyei hierarchiák istenképi szép rendjéről mondtak? A mi hierarchiánk rendje, lehetőség szerint ehhez hasonlóvá válván, mintegy képmásként el fogja nyerni az angyali szépséget, mert az rányomja bélyegét, és felemeli minden hierarchia lényegfeletti rendező elvéhez.

Az angyalok - mint már mondtuk - kiteljesítik és lezárják a mennyei szellemek valamennyi rendjét, mert a mennyei lények közül legalacsonyabb fokban birtokolják az angyali mivoltát, és közelebb állnak hozzánk. Az angyal (küldött) név jobban illik rájuk, mint a magasabb szellemekre, mert hierarchiájuk nyilvánvalóbb működésben is áll és jobban érintkezik a mi világunkkal. Azt kell tehát gondolnunk, hogy az úgynevezett legfelső rend, minthogy elsődlegesen közeledik a Titokhoz, titokzatosan beavatja a másodikat; a második pedig, mely a szent uralmakból, erőkből és hatalmakból áll, a fejedelemségek, arkangyalok és angyalok hierarchiáját vezeti, működése az elsőnél nyilvánvalóbb, de az utána következőnél titokzatosabb, végül a fejedelemségek, arkangyalok és angyalok kinyilatkoztató rendje tagjainak kölcsönös közvetítése által az emberi hierarchiákat irányítja, hogy fokozatos rend szerint valósuljon meg az Istenhez való felemelkedés, a megtérés, a közösség és az Istennel való egyesülés, s ugyanígy az Istenből való kisugárzás is, mely jóságosán megadatik minden hierarchiának, és meglátogatja őket, hogy a legszentebb harmóniában közösségre lépjen velük. Ezért bízta az isteni kinyilatkoztatás az angyalokra a mi hierarchiánkat, hiszen Mihályt a zsidó nép fejedelmének nevezi, más angyalokat pedig más népek fejedelmeinek. Mert a Magasságbeli “a népek határait Isten angyalainak száma szerint állapította meg" .

“Elvetetted Isten ismeretét, és szíved szerint jártál." Életünk ugyanis nincs alávetve a szükségszerűségnek, és az isteni gondviselés alatt álló emberek szabad akarata nem homályosítja el a gondviselésszerű megvilágosítások isteni fényét, hanem lelki szemeink alkalmatlansága a hibás. Ez vagy lehetetlenné tesz minden részesedést az atyai jóság túláradó fényajándékában, mely így a szem ellenállása folytán átadhatatlanná válik, vagy egyenlőtlenséget idéz elő úgy, hogy az egyes emberek kissé vagy nagyon, homályosan vagy ragyogóan részesülnek az önmagával mindig azonos, túláradó, egyetlen és egyszerű eredeti sugárban. Mert nem idegen istenek kormányozták a többi népeket sem, akik közül mi is felemelkedtünk az ősisteni fény mindenki előtt kitáruló, mérhetetlen és gazdag óceánjához, hanem mindennek egyetlen őseivé, és ehhez vezettek el az egyes népek kormányzó angyalai mindenkit, aki követte őket. Melkizedeket valóban istenszeretőnek kell tekintenünk, nem hamis istenek, hanem a valóban létező, magasságos Isten főpapjának. Hiszen az isteni titkok ismerői nem csupán Isten barátjának nevezik, hanem papnak is, hogy világosan kifejezzék minden okos ember számára, hogy nem csupán megtért az igaz Istenhez, hanem igazi főpapként másokat is az igaz és egyetlen ősistenséghez vezetett.

Amit a Szentírás mond, azt ebben a szent értelemben kell venni, nem pedig úgy, hogy Isten más istenekkel vagy angyalokkal megosztotta rajtunk, embereken gyakorolt hatalmát, és Ő maga Izraelnek jutott osztályrészül törzsfőnökként és vezérként, hanem úgy, hogy a Magasságosnak ugyanaz az egyetlen, egyetemes gondviselése az összes népet üdvözítő szándékkal rábírta saját angyalainak fölfelé irányító vezetésére, de mind közül szinte csak Izrael fordult az igazi Úr fényajándéka és megismerése felé. Ezért mondja az isteni ige annak érzékeltetésére, hogy Izrael saját magát jelölte ki osztályrészül az igaz Isten tiszteletére: “Izrael lett az Úr osztályrésze." De azt is kifejezi, hogy Izraelt is, ugyanúgy, mint a többi népet, a szent angyalok egyikére bízta, hogy általa ismerje fel minden dolog egyetlen, legfőbb okát. Ezért Mihályt mondja a zsidó nép fejedelmének, és ezzel világosan arra tanít, hogy egy az egyetemes Gondviselés, és ez lényegfeletti módon felülmúl minden látható és láthatatlan hatalmat. Mindazok az angyalok pedig, akik az egyes nemzeteket kormányozzák, mint igazi őselvükhöz, Őhozzá emelnek föl teljes erejükkel mindenkit, aki önként követi őket.

A mennyei szellemek mind kinyilatkoztatói és hírnökei azoknak, akik előttük állnak a rangsorban. A legkiválóbbak magát a Mozgatót, Istent nyilatkoztatják ki. A többiek erejükhöz mérten azokat a szellemeket, melyeknek Isten a mozgatója. Az egyetemes és lényegfeletti harmónia annyira gondoskodott minden értelmes és szellemi lény szent és szép rendjéről és szabályszerű felemelkedéséről, hogy minden egyes hierarchia számára is szent rendfokozatokat állapított meg. Ezért úgy találjuk, hogy minden hierarchia első, középső és végső erőkre oszlik. De a szorosabb értelemben vett rendek mindegyikében is ugyanezek szerint az isteni harmóniák szerint állapított meg különbségeket a gondviselés. Ezért mondják a szent szerzők, hogy még a legistenibb szeráfok is “egymásnak kiáltanak." Ezzel, azt hiszem, azt akarják világosan kifejezni, hogy az első angyalok átadják a következőknek az Istenről szóló tudást.

A tudásban és az ismeretben való részesülés általában minden istenképi szellemi lény közös tulajdonsága; az viszont, hogy ez közvetlenül és elsődlegesen vagy másodlagosan és közvetve történik, már nern közös tulajdonságuk, hanem kinek-kinek a befogadóképessége határozza meg. És ezt minden tévedés veszedelme nélkül állíthatjuk az összes isteni szellemekről is, mert amint az első szellemek magasabb fokon rendelkeznek alárendeltjeik szent tulajdonságaival, ugyanúgy az utolsók is birtokolják a fölöttük állókét, csakhogy nem egyenlő, hanem alacsonyabb fokon.

A szétterjedő napsugárzás akadálytalanul hatol át az első anyagon, mely áttetszőbb az összes többinél, és rajta keresztül fényesebben ragyogtatja fel saját világosságát, mihelyt azonban sűrűbb anyagba ütközik, közölt fénye is jobban elhomályosul, mert a megvilágosított anyagok alkalmatlanabbak arra, hogy fényajándékát közvetítsék, és ettől fogva fokozatosan gyöngül egészen addig, míg a továbbhatolás szinte teljesen lehetetlenné válik. Ugyanígy a tűz melege jobban átjárja az erre érzékeny anyagokat, melyek jó vezetők és hajlamosabbak arra, hogy hozzá hasonuljanak. De ellenálló és ellenkező anyagokon hevítő hatásának vagy semmi, vagy csak gyenge nyoma mutatkozik.

A minden látható és láthatatlan harmónia  rendező elve a maga fényajándékának tündöklését először a legfelsőbb lényeknek, s az ő közvetítésükkel részesülnek az utánuk következők az isteni sugárzásban. Mert a legfőbbek elsőként ismerik meg az Istent, és az isteni erény legfelső fokára törekednek. Méltónak is találtattak arra, hogy képességük szerint első eszközei legyenek annak az erőnek és tevékenységnek, mely az Isten utánzásához szükséges, és hogy az utánuk következő lényegeket jóságosan fölemeljék a velük való képességek szerinti versengésre, azáltal, hogy nagylelkűen közlik velük azt a ragyogást, mely rájuk magukra árad. Ezek aztán a maguk részéről ugyanígy járnak el az alattuk állókkal szemben, így minden szinten az első közli az utána következővel a kapott isteni fényt, mely a Gondviselés kegyéből mindenkire befogadóképességének arányában árad. Tehát minden megvilágosított lény számára a megvilágosodás forrása természet szerint, valóságosan és tulajdonképpeni értelemben az Isten, mint a fény lényege, s magának a létnek és a látásnak az oka.

A mennyei szellemek legfelső rendjét pedig az összes többi angyali lényeg joggal tekinti Isten után minden szent istenismeret és istenutánzás forrásának, mert általa terjed ki az ősisteni megvilágosodás minden angyalra és ránk is. Ezért vezetnek vissza minden szent és Istent utánzó tevékenységet Istenre mint első okra, az első, istenképi szellemekre pedig mint az isteni dolgok első művelőire és tanítómestereire. A szent angyalok első rendje tehát minden másiknál nagyobb mértékben birtokolja a következő sajátságokat: tűzszerű természet, az ősisteni bölcsesség bőséges továbbadása, a legfelső isteni megvilágosításokból származó tudás ismerete és a trónusok sajátos tulajdona, mely Isten befogadására való kitárulkozást jelent.

Az Istenség az őselve és létesítő oka mindennek, és ő a létezők megingathatatlan stabilitásának változhatatlan alapja. Tőle kapják a létet és a jólétet még a legnagyobb erők is. Ezután maguknak a legszentebb szeráfoknak istenképi erőiről kapott titkos felvilágosítást a próféta: “izzót" jelentő szent nevükről, amiről alább még szólunk, képességünk szerint kifejtvén, hogy hogyan emel az Istennel való hasonlóságra ez az izzó erő, valamint hatszárnyú szent ábrázolásukról, amely az isteni valósághoz való akadálytalan és legmagasabb felemelkedést jelenti az első, középső és végső megismerések által. Amikor pedig a szent próféta látta számtalan lábukat és szemüket, és azt, amint szárnyaikkal megakadályozzák a betekintést lábuk alá vagy arcuk fölé, és látta középső szárnyaik állandó mozgását, felemelkedett a látott dolgok szellemi ismeretére. Mert ezekben a képekben kinyilatkoztatást kapott a legrangosabb szellemek formákban gazdag és sokforrású, sokatlátó erejéről, szent félelmükről, mellyel világfeletti módon őrizkednek a túl magasztos és túl mélységes titkok önkényes, vakmerő és hiábavaló fürkészésétől, és megismerte azt a szakadatlan felfelé törekvő mozgást, mely arányos Istent utánzó harmonikus tevékenységükkel. De beavatást kapott abba a becses ősisteni dicsőítő énekbe is, mert az angyal, aki a látomást elé rajzolta, amennyire tehette, átadta a prófétának a saját szent tudását. Tehát megtanította még arra is, hogy — bármilyen tiszta legyen is valaki - az ősisteni, áttetsző tisztaságában való lehető legnagyobb részesedés mindenkinek tisztulást jelent. Ez a tisztulás, melybe magasztos okból az ősistenség maga avatja be lényegfeletti és titokzatos módon az összes szent szellemeket, a körülötte állókon, mint legfelsőbb rendű erőkön valamiképpen fényesebben világít, mert ezeken jobban megmutatkozik és átadódik.

a megtisztítás és minden ősisteni működés az első lényegeken sugárzik át, s így terjed ki a többiekre oly módon, ahogyan az az isteni tevékenységben való részesedésüknek megfelel. Ezért tulajdonította nagyon helyesen Isten után a szeráfoknak a tűz által való tisztítás képességét. És ezért nem helytelen, amit olvasunk, hogy a prófétát szeráf tisztította meg. Hisz ahogyan Isten mindent megtisztít, mert Ő minden tisztulás oka, vagy még inkább — hogy közelebb álló példával éljünk -, ahogyan a mi hierarchiánk főpapjáról, aki szolgái vagy papjai révén végzi a megtisztítást és a megvilágosítást, azt mondjuk, hogy Ő maga tisztít meg és világosít meg, mert neki köszönhetik saját szent tevékenységüket az általa fölszentelt rendek, ugyanígy az az angyal is, aki a prófétát megtisztítja, először Istennek mint oknak köszönheti megtisztító tudását és erejét, azután a szeráfnak, mint első hierarchikus beavatójának. Mintha angyalhoz illő óvatossággal így tanítaná valaki az általa megtisztítottat: “Annak a megtisztításnak, amelyet rajtad végeztem, az őselve, lényege, megvalósítója és oka az, aki az első lényegeket is létrehívta, szilárdan maga körül tartja változatlanul, tartósan megőrzi és gondviselő tevékenységében való részvételre indítja őket (ezt jelenti ugyanis a szeráf “küldetése", mondta az, akitől mindezt tanultam); hierarchikus beavatód és Isten után vezéred pedig a legelső lényegek rendje, amely engem isteni módon megtanított a megtisztítás művészetére. Tehát ez a rend tisztított meg téged általam, rajta keresztül nyilvánította ki, s terjesztette ki ránk is saját gondviselő tevékenységét minden tisztulás oka és megvalósítója."

Azt hiszem, testünk sokféle része közül mindegyikben találhatunk a mennyei erőkre alkalmazható képeket. Mondhatjuk, hogy a látás képessége az angyaloknak az isteni fényre rányíló tiszta tekintetét, továbbá az ősisteni megvilágítások finom, simulékony, ellenállás nélküli, ám gyors, tiszta, készséges és szenvedélymentes befogadását jelenti. A szagok megkülönböztetésének a képessége azt jelenti, hogy - amennyire lehetséges - felfogják a minden elképzelést felülmúló szellemi illatkiáradásokat, és tudásuk segítségével felismerik és teljességgel elkerülik mindazt, ami nem ilyen. A hallás képessége azt jelenti, hogy fel tudják fogni az ősisteni sugallatokat, és meg is értik őket. Az ízlés azt szimbolizálja, hogy szellemi élelemmel laknak jól, és tápláló isteni folyamokból oltják szomjukat. A tapintás a hasznos és az ártalmas közti megkülönböztetés a tudás segítségével.

A szemhéj és szemöldök azt jelenti, hogy megőrzik istenlátásból nyert ismereteiket. Az ifjúkor és a fiatalság azt fejezi ki, hogy mindig életerejük virágjában vannak. A fogak azt jelképezik, hogy szét tudják osztani azt a tökéletes táplálékot, amit kaptak. Mert gondviselő hatalmával minden szellemi lényeg részekre osztja és megsokszorozza azt az egyszerű ismeretet, amit a nála istenibbtől vett át, hogy az alacsonyabbrendűségiket azok képessége szerint fölemelje. A vállak, a karok és a kezek azt jelentik, hogy alkotók, hatékonyak és tetterősek. A szív istenképi életük jelképe. Azé az életé, mely saját életerejét jóságosan kiterjeszti azokra, akik pártfogása alatt állnak. A mellkas azt jelzi, hogy hajlíthatatlan őrzői az életadó hatásnak, mint a mellkas az alatta lévő szívnek. A hát arra utal, hogy megvan bennük minden életadó erő. A lábak mozgékonyságukat, gyorsaságukat és az isteni dolgok felé siető örök mozgásukat jelentik. Ezért ábrázolja az isteni ige szárnyas lábakkal a szent szellemeket. Mert a szárny a szellemi felemelkedés gyorsaságát, a mennyei jelleget jelképezi, azt, ami utat nyit felfelé, s minden odalent való dologtól való elszakadást a magasba ragadó erő segítségével. A könnyű tollak pedig azt fejezik ki, hogy nincs semmiféle földi hajlandóságuk, hanem egészen tisztán és súlytalanul emelkednek a magasba. Végül a meztelenség és a mezítlábasság azt jelenti, hogy szabadok, fesztelenek, kötetlenek, tiszták minden külső sallangtól, és képességük szerint hasonlítanak az isteni egyszerűségre.

Az egyszerű és “szerfölött sokrétű Bölcsesség" ruhát és felszerelést is ad azoknak, akik egyébként mezítelenek, ezért - amennyire tudjuk - meg kell magyaráznunk a mennyei szellemek szent ruháit és eszközeit is. A ragyogó és tüzesen fénylő ruha, azt hiszem, istenszerűségüket mutatja a tűz képében, valamint, tekintettel a mennyei szférára, megvilágosító képességüket, hiszen a mennyben van a fény és minden, ami szellemileg megvilágosít, vagy értelmi megvilágosítást kap; a papi ruha viszont az isteni és misztikus szemlélődéshez vezető erőt és az egész élet megszentelését jelenti. Az övek arra utalnak, hogy óvják megtermékenyítő erőiket, és hogy összegyűjtő képességük egyesítő módon önmagába mélyed és szép rendben, változatlan azonossággal önmaga körül kering.

Általában, az élesebb elméknek nem okozhat gondot, hogy hogyan hozzák összhangba a látványt a láthatatlan valóságokkal.