Az arab apokrif evangélium szerint mát Zoroaster megjövendölte, hogy eljön a Messiás. Ezen arab ev. VII. r. így írja: Lőn, hogy amikor az Úr Jézus Judea Betlehemében Heródes király idejében megszületett, íme mágusok jöttek Jeruzsálembe, amint azt előre megmondotta Zarathustra. Mózes is megjövendölte. Végül az egész emberiség várta, sőt tudta azt is, hogy mikor kell jönnie, mikor jön. Hol születik és melyik törzsből származik…

    Zoroaszter szerint az ő törzséből fog születni. Mózes szerint Ábrahám, Dávid törzséből. Van aki azt állítja, hogy a zsidóság Zoroasztertől vette át a jövendölést. Mások, hogy a Dávid féle törzs nem volt soha zsidó, azaz szemita törzs, hanem szkíta.

    Mit hozott Mózes Egyiptomból, mit vettek át a többi – így a babilóni stb. – műveltségből a zsidók, az nem fontos e kérdésben, de nyilvánvaló, hogy Mózes vallása sem magától pattant ki Mózes fejéből, hanem bizonyos más vallások nyomán, amint Egyiptomé is a letűnt előző kultúra nyomán.

    Elvitázhatatlan azonban, hogy bizonyos isteni többlet van Mózesnél. Ha nem is sokkal több, mint a korabeli vallások, vagy fajok törvényeiben volt, de valamivel több, istenibb, amin meglátszik a felsőbb sugalmazás nyoma. Nem akarjuk azt leértékelni, ami érték, csak nem akarjuk azt sem, hogy ezt a vitás kérdést tisztán szentírási egyoldalúsítással intézzük el, mert hiszen jól tudjuk, hogy az Ószövetség soksok részéből ki kell már ábrándulni azoknak, akik a mai tudomány lábnyomait követve, visszamentek, visszatekintettek a múltba.

    Mióta nemcsak a zsidó, hanem a világ minden vallásának hit és erkölcs anyagát ismerjük, s azokat az ásatások és a kiásott kőtáblák nyomán összehasonlítjuk, mióta nemcsak háromezer éves világismerettel nézzük a szentírást, hanem a XX. század modern és bölcs emberének távcsövén és górcsövén át, azóta nem értékeljük annyira fel a mózesi, sem annyira le a pogány vallásnak nevezett goj népek valláserkölcsi értékeit. Voltak hibák Mózesnél is, a pogányoknál is, de értékek is. Azonban mindezek az óvilági értékek a jézusi világnézet és erkölcs mellett oly emberivé törpülnek, hogy szinte megkülönböztethetetlen hangyatúrásnak látszanak az égbenyúló hegyóriás – a szellemi Golgota – mellett!

A családfa

    Jézus családfáját olvasva arra a szomorú tényre döbbenünk rá, hogy Őt nem értették fel az apostolai, vagy legalábbis nem a kellő fényben vázolták fel. Ez érthető is, hiszen emberek álltak szemben az Istennel! Mégis egyet látni kellett volna, hogy Jézus családfájához semmi köze nevelőapjának Józsefnek! Bármily tisztelettel legyünk is József iránt, ki kell jelenteni az igazság és a jézuskérdés szempontjából, hogy Jézushoz csak Máriának volt köze és senki másnak. Ezt az apostolok is tudták, s épp ezért fájó, hogy nem erről az oldalról, hanem a józsefi oldalról hozták le Jézus családfáját.

    Még abban az esetben is, ha Jézus természetes gyermeke volna Máriának, még az esetben sem jöhet számításba József, mint ahogy tudjuk, ő nem vállalta, sőt elhagyni készült ez okból Máriát.

    Még egyszer kiemelem, hogy Jézus családfa gyökere Isten, lombozata a Szent Szűz, azaz Szűz Mária. Ennélfogva most az a kérdés, hogy Szűz Máriának ki, mi volt az őse, noha anya után nem szokták a családfát felépíteni, mert az anyaság, mint „föld” csak elősegítheti, de nem adhatja a belevetett mag fajiságát, se minőségét, vagy milyenségét; hanem csupán a mag mennyiségi táplálását, a növekvést. A föld meg az anya, egy. Megteremhetik a belevetett magot jobban, vagy rosszabbul, de árpa helyett nem teremhetnek rozst, se búza helyett kukoricát. Így nézve Jézus családfáját le kell szögezni, hogy sem egyik, sem a másik fajhoz nem kapcsolható, hanem az isteni faj elsője, ama igazi új ember, a második Ádám, aki a mennyből szállott alá, mint a Szentírás írja, illetve mondja róla.

    Az első Ádámot Isten teremtette, a másodikat Isten nemzette, mindkettő Istentől való!

    Az egyházi jegyzetek szerint Szűz Mária rokona volt Józsefnek, s mint ilyent vette el József feleségül. A József féle családfa tehát azt igazolja, hogy József ki volt, s így ebből kifolyólag következtethető, hogy rokona, Mária is az volt. Bármint van, ez a fordítás kétértelmű.

    „16. Jakab pedig nemzé Józsefet, Mária férjét, kitől született Jézus, ki Krisztusnak neveztetik” (Szt. Máté I.)

    Ez kicsit sérti az ember valláserkölcsi érzékét, mintha nem jól volna kifejezve, levezetve az egész családfa. Akadtak is, akik beleakadtak ebbe, s ama részbe, mely azt írja hogy:

    „24. Felkelvén pedig József az álomból. Úgy cselekedett. Amint megparancsolta neki az Úr angyala és elvevé feleségét. 25. És nem ismeri vala őt, mígnem elsőszülött fiát szülé, kinek nevét Jézusnak hívá.”

    S mivel a szent szöveg Jézus testvéreiről (értsd unokatestvéreit, rokonait, atyám-fiait stb.) is említést tesz, egyesek botorul azt következtették, sőt egyes szekták hirdetik, hogy Szűz Máriának több gyermeke volt. Ide ferdítették a 25. vers ama sza-vait, hogy „És nem ismeri vala őt amíglen” – stb.

    Akármint is volt, annyi bizonyos, hogy a jézusi családfa helyes magyarázatát és ezzel kapcsolatban a régi egyházatyák hagyományait csakis a római egyház követi és hirdeti, mint minden egyebet is, csak ne ellenszenvvel és hibát keresve vizsgáljuk felül tanát, hanem legalább annyi baráti és testvéri megértéssel, mint amilyennel „közös Gazdánkra” való tekintetből illőbb is lenne. És szerinte József ezután se ismerte Szűz Máriát; amint azt Szt. János ev. 19:26. v. is megerősíti: nem volt más fia.

    Az egyik negatívum, hogy ha Józseftől származna Jézus, akkor nem elhagyni, hanem elvenni sietett volna József Máriát. Tehát annyi bizonyos, hogy nem józsefi leszármazás, mint azt egyik-másik zsidó író szeretné kihozni – „véremnek” írva Jézust.

    A másik negatívum, hogy Krisztus apai származását nem tudjuk kimutatni emberi módon.

    Ezzel szemben van két hatalmas pozitívumunk. Az egyik, hogy Szt. Máté ev. szerint a Szentlélektől származik, – a másik, hogy Szt. János ev. első versei szerint, ő maga az Isten megtestesülése, tehát isteni származású! Amikor pedig önmagáról tesz az Úr bizonyságot, több helyen kifejezi emberfeletti voltát, vele együtt persze emberfeletti származását is. Szt. János ev. Szerint ki is mondja, hogy „Ti alulról vagytok, én felülről vagyok! Ti e világból vagytok, én nem vagyok e világból!” (Szt. János 8.)

    Zsidó volt-e Dávid, vagy nem, mellékes kérdés, amellett, hogy mit tett. Jelleme nem menthető, ha igaz, amit a Szentírás ír róla, hogy egyik vezére feleségét megkívánva a többi felesége mellé, a vezért megölette, hogy a feleségét megszerezze magának. Ez nemcsak paráznaság, hanem orgyilkosság is.

    Ennek a Dávidnak a törzsére büszkélkedni nem valami nagy érdem.

    S ezt a dávidrokonságot veti az Úr a zsidók elé, mondván nekik:

    „Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia? Mondák néki: A Dávidé.”

 Mert a zsidók a fajt, a vért látták és értették föl csak, s a leendő Messiásban a fiát látták Dávidnak, de az Úr finoman odaszólt:

    „Miképpen hívja tehát őt Dávid lélekben urának, mondván: Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.” Ha tehát Dávid őt urának szólítja, hogyan lehet a Fia?

    Ezzel megtagadja Jézus azt, hogy ő zsidó, illetve, hogy őt fajilag mérjék fel Dávid utódjának, vagy fiának, vagy vérének! Ura és nem fia! Semmije sincs Dávidtól, mert Istentől való! Hol mondja Dávid, hogy fiam lesz? De azt mondja, hogy Uram!

    S ekkor szól Jézus: Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, a fajelmélettől, a vérségimádástól mert – a „szellem az ami megelevenít, a test nem használ semmit!” mondta Ő az Úr. (Szt. Máté ev. 23 r. Szt. Lukács 20. r.)

    „Dávidtól a babiloni fogságig 14 nemzetség –, és a babiloni fogságtól Krisztusig 14 nemzetség” írja Szt. Máté 1:17. Tehát 28 nemzetség. Hol itt Dávid fia? Se lelki, se testi része már néki, csak legfeljebb matematikai elgondolás, emberi tévely az egész.