A NAGY PECSÉT SZÓZATA

Fabrizio Torricelli gondozásában

 

A Gangesz partján, Tilopa mondta Naropa-nak:

„E Nagy Pecsét meghaladja a szavakat; de mivel iskolázásodban állhatatos vagy, a mesterhez alázatos, befogadó edény módjára türelmes a fájdalomban, áldott Naropa, szívedben így cselekedj!

„Ó jaj, nézz a világ állapotára: állhatatlan álomfantazmagóriák! Álomfantazmagóriák: nem tartósak. És akkor, óh harcos, hagyd el apádat; hagyd a gondokat a világra!

,,Metsszed el a szeretet, vagy ellenszenv valamennyi kötelékét, akármennyire is körülvegyenek; meditálj a vadonban a hegyi rejtekekben, magányban. Találj végül szállásra abban a szférában, mely a meditáción túl esik. Amikor a nem-megvalósítást valósítod meg: az a Nagy Pecsét.

„A világ dolgai az okai az értelemnélküli vonzalomnak, vagy ellenszenvnek: nem kell az aktivitás, tekints a legfelsőbb valóság magvára!

„A közönséges intellektussal nem érted meg azt, ami túlhaladja. Az aktivitással nem valósítod meg azt, ami nem-cselekvés. Ha azt vágyol megvalósítani, ami az intellektust és az aktivitást túlhaladja, vágd ki gyökerestül magát ezt a gondolkodásodat és tárd fel a tiszta tudatiságot.

,,Az a folyam a mentális cselekedetektől zavaros: tisztítsad meg vizeit! Nem kell elfutnod a látszatok elől: hagyd, hogy az, amik, legyenek. Ha se el nem utasítod, se be nem fogadod őket, szabad vagy a Nagy Pecsétben.

 „Mint a dúslombozatú fa, gyökeréig kivágva, levelei ezrével száradnak el. Úgy, ha a gondolatnak kivágod gyökereit, az észlelt tárgy, észlelő alany és a többi levele: ezrével száradnak el.

„Ahogyan a régi árnyak mélységét a lámpafény megvilágítja: éppúgy gondolkodásod tiszta kisugárzása egy szempillantás alatt valamennyi régi baj maradékát feloldja.

„Kinek gyenge az intellektusa és nem érti jelentőségét, amikor a szubtilis légzést észleli, hagyja rá magát arra a folyékony tudatiságra. A láthatóvá tétel különféle aktusaival, a mentális kontrollal gyakorold magadat: addig amíg csak a tiszta tudatiság esszenciájában nem állapodsz majd meg.

„Mint amikor megfigyeled az eget, többé nem különbözteted meg határait és a középpontot: így, ha a gondolkodás figyeli meg a gondolatot, nem különböztetvén meg többé produktumait, a gondolkodás lényét észleled.

„A felhők, föld gőzei, az égben tűnnek el: nem mentek máshová, mégis egyik sem marad. Ugyanúgy az ismeretek halmaza, ami a gondolatból származott: ha gondolkodásodat magát észleled, a gondolatok hullámai lefolynak.

„A tér színen és formán túl, fehértől és feketétől nincs elkülönülve. A gondolkodásod tiszta kisugárzása, a színen túl, a formán túl, sem a jóba, sem a rosszba, sem a fehérbe, sem a feketébe nem öltözik.

„Számtalan éj sötétje sem képes elsötétíteni a nap szívét, mely tiszta fény. Hasonló a kisugárzás, mely a gondolatban honos: a sötétség idők forgandóságával sem képes elnyomni.

„Ahogyan az ég üres tágasságának, akkor is, ha elképzelt, ki nem fejezheted tériségét: így, amikor azt mondom, „a gondolatban honos tiszta kisugárzás", a tapasztalat meghaladja a szavakat.

„Amint az égben: ki és mire támaszkodik? Ugyanígy a gondolat: a Nagy Pecsétben van támaszok nélkül. Nyugodtan pihenj a közvetlenségben: Őseredeti esszencia! Amikor a kötelékeket megoldottad, szabadulásod: biztosság.

,,A gondolkodás léte, mint az ég: egyetlen jelenség sincs tőle elválasztva. Hagyj el minden erőfeszítést: pihen j nyugodtan abban az állapotban.

„A szavak visszhangokhoz hasonlók. Nézzed, gondolkodás nélkül, a hold tükröződését a vízben!

„Üres bambusznádhoz hasonlóan a test legyen minden tenziótól mentes. Ahogyan a csillagos ég, a gondolkodás túl van minden gondolton. Más figyelmetlenség nélkül, pihenj nyugodtan abban a közvetlenségben.

„Amikor a gondolkodás a tárgyától üres: íme a Nagy Pecsét! Ha gyakorolod, a legfelsőbb ébredést tapasztalod majd.

„A mentális támaszokon túl átragyog a gondolat önmagában való lénye. Az emberin túl kezdődik a Felébredtek útja. Ha a meditáción túlra haladsz, a tapasztalat manifesztté lesz. A gyakorlatokon túl, merülj magadba: időzz önmagadban!

„Ha már gyakorlott vagy a nem-meditációban, a legfelsőbb ébredést valósítod meg. Ha tárgyon és alanyon túlra jutsz, Király vagy az intuitív megismerésben. Ha a tevékenységbe tenziót nem juttatsz, Király vagy a gyakorlásban. Ha nem szenvedsz félelemtől, sem reménytől, a gyümölcs manifesztálódik.

„Az összes jelenség tartálya a kezdet-nélküli. Az előző tapasztalatoktól származó elraktározott impressziókból való akadályoktól szabadon, s nem elmélkedni: helyezkedj abba a kezdet nélküli esszenciába! A látszatok annak lepleződnek le, amik: intellektusod jelenségei elkoptak. A vég és kezdet körüli összes diszkurzív határtól szabadon, Király vagy az intuíciós megismerésben.

„Amikor alá tudsz merülni a határtalan térségbe, úgy uralkodója vagy a gyakorlatnak. Önmagadba tevékenykedés nélkül merülve, uralkodója vagy a meditációnak. Önmagadba merülve aspirációk nélkül, uralkodója vagy a gyümölcsnek.

„A mű, kezdetben csermelyhez hasonló, mely szűk járatokon ömlik át. Közepe táján, mint a Gangesz lassú levonulása. Vége felé a folyó torkolatához hasonló, hol vize a tengerével keveredik: mint fiú, ki az anyával találkozik.

„A Nagy Hordozó rituális gyűjteményei, filozófiai művei, a szerzetesi diszciplína szövegei: semmilyen különleges írás, semmilyen kézikönyv nem ajándékozza a sugárzó fény Nagy Pecsétjének észleletét.

„Mentális nem-ténykedés a maga összes vágytól való elválasztását jelenti. Az, ami önmagának oka, az önmagában béke: hasonlóan a tengerjárások mozgásához. Ha egyszer megszületett egy vágy, a sugárzó fény átlátszóságát elhomályosítja. Amikor igyekszel belső tapasztalataidat megvédeni, már megrontod az aszkéta-eskü és a szellemi közösség parancsolatainak szellemét.

„Tiszta megfoghatatlan mozgás: ha nem felejted értelmét, úgy az előírások elfogadása a sötétben gyújtott lámpássá lesz. Az összes vágytól megszabadultan: amikor nem késlekedsz egyetlen végletben sem, akkor megérted az írásokban található tanítások teljességét.

„Amikor a Nagy Pecsétnek szenteled magad, elfutsz az alakulás börtöne elől. Neki köszönhetően valósítod meg a belső harmonizálást. Mivel valamennyi akadályt feléget, ,,a tan lámpásának" nevezik. Az ebben hitetlen emberek ostobák: örökösen az alakulás folyamába sodortatnak.

„Óh jaj, a tévedés-gonosz által okozott szenvedés elviselhetetlen! Tudós mesteredhez fogsz közeledni, amikor a vágytól való szabadulást áhítod. Egyszer elérve, hogy elnyerted a  hatóerők rituális rádruházását, szabad a gondolkodásod, és amikor a nőhöz közeledsz, aki a tevékenység pecsétje, felragyog az intuitív megismerés, a kegyelem és üresség szintézisének gyümölcse.

„A praxis és a felelősségteljes választás szintézise tapasztalatának hatóerejével, tudatos princípiumoddal fokozatokon keresztül jössz majd le; ebből kifolyólag a középső úton közvetlenül lépsz majd újra felfelé. A székhelyéhez viszed majd el és, onnét megtöltöd vele a szubtilis testet. A kegyelem és üresség szintéziséből született intuitív megismerés felfénylik abban, aki szenvedélyektől mentes.

„Egy hosszú, ősz hajak nélküli élet, vagy, mint a telihold, a fényteli aszpektus, az oroszlán ereje: hamar megvalósítva a szellemi hatóerőket, a magasztosban elmerülve maradsz."

 

A Nagy Pecsétre vonatkozó e lényeges előírások érhessenek el és időzhessenek az áldott teremtmények szívében!