A magyarság múltjával, jelenével, jövőjével, saját népünk eredetével, feladatának, céljának megismerésével foglalkozni ugyanolyan fontos, mint az önismeret.

Akik szellemi úton járnak, szellemi dolgokkal foglalkoznak, tudják, hogy az önismeret milyen lényeges.

Az önismeret mellett van tehát még egy sarkalatos feladat: a népismeret, mégpedig annak a népnek az ismerete, melybe az ember inkarnálódott.

Mi a nép fogalma?

Új Magyar Lexikon: „A nép az ország lakosságára alkalmazott elnevezés." Vannak, akik objektív tények alapján próbálják meghatározni a nép fogalmát, vannak, akik inkább belső érzés, szubjektív érzések alapján próbálják eldönteni, hogy ki tartozik egy adott néphez. Illyés Gyula: „Magyar, aki vállalja, megtartja életében, halálában a közös múltat, a hasonló gondot, az egy hazát." Sokszor azt mondják, a nyelv a kulcs, az egy nyelvet beszélő embereket számítjuk ugyanahhoz a néphez, ez azonban nem elegendő. Létezik egy jónak mondható exoterikus meghatározás: „A nép hasonló testi alkattal, közös nyelvvel, valamint hasonló szellemi és tárgyi kultúrával rendelkező emberek történetileg kialakult közössége."
A magyar emberről elmondható, hogy mint szabad ember részt vett a közösség érdekeinek szolgálatában (ez főleg a régebbi időkben volt jellemző), de csak olyan mértékben, ami a saját méltóságát nem sértette. Úgy is mondhatjuk, hogy régen az ősmagyarok egyfajta Grál-közösséget alkottak. (A Grál-közösség azt jelenti, hogy emberek úgy alkotnak közösséget, úgy egyesülnek egymással a szeretetben, hogy a saját Én-tudatuk, saját egyéniségük nem sérül.)

Régen a magyarok ösztönösen Grál-közösséget alkottak, de most, a tudati lélek korszakában az lenne a feladat, hogy ugyanezt tudatosan legyünk képesek létrehozni. A szabadság szeretetével, amelyet a magyarságnál találtak mint jellemző tulajdonságot, egy probléma lehet: hogyha ezt túlzásba viszi az ember, akkor az széthúzáshoz vezethet. Ezt nevezték meg a magyarság egyik fő hibájának. Vannak olyan magyarságkutatók, akik ezt „turáni átok"-nak hívják. A szeretetteljes együttműködésnek tehát akadálya lehet a túlzott mértékű szabadságszeretet.

A mai ember négy testtel rendelkezik: a „legdurvább" a fizikai test, ennél jóval finomabb az étertest, majd az asztráltest és az ÉN. Az ember feladata, hogy a szelleme, az ÉN-je segítségével az alsóbb testeit megdolgozza. Az asztráltest megdolgozásában segít az a szellemi hierarchia, amit az ezoterikus kereszténységben az angyalok hierarchiájának neveznek. Az ember ezzel a hierarchiával az önismeret által kerülhet szorosabb kapcsolatba. Az embernek az éteri testét is meg kell dolgoznia, át kell alakítania, viszont ebben az ember feletti második hierarchia lényei segítenek, akiket az ezoterikus kereszténységben arkangyaloknak neveznek. Az ember saját népének megismerése révén kerülhet szorosabb kapcsolatba népe arkangyalával, és így segítheti az annak munkáját.

A nép fogalmának megközelítése szellemi szempontból: „Egy népnek nevezhetjük azon emberek közösségét, akik ugyanahhoz az arkangyali lényhez köttettek be." Ezek az emberek ugyanazzal az arkangyali lénnyel vannak összeköttetésben, a saját éteri testük révén.

Az arkangyali lények az ember felett létező szellemi entitásoknak egy csoportja, akik egy egész népet képesek irányítani. Ezek a lények az ember étertestén keresztül kapcsolódnak össze az egyénekkel. Nem mindenki áll egyformán erős összeköttetésben az adott nép arkangyalával. Vannak emberek, akik kiemelkedő fontosságúak egy adott nép életét tekintve, ők egyfajta hírvivőknek tekinthetők. Minden népben mindig van pár olyan ember, akiknek az állapota visszajelez a népet irányító arkangyal számára, hogy az adott nép hol tart, milyen segítségre van szüksége.

Ha valakinek megszakad a kapcsolata azzal az arkangyali lénnyel, akihez tartozik, akkor szellemi szempontból attól kezdve az illető nem tekinthető az adott néphez tartozónak. Akkor sem, ha ugyanott él, és ugyanazt a nyelvet beszéli.
Krisztus egyfajta vízválasztó ebben a tekintetben. Krisztus előtt a magyar nép arkangyalával főleg külső képességek alapján lépett az ember összeköttetésbe, és csak másodlagos volt a belső hozzáállás. Tehát a haj- és a ruhaviselet, a nyelv, a különböző szokások, a művészi alkotások révén kötődött össze az ember a magyar nép arkangyalával. Ez általánosságban is elmondható, más népek esetében is igaz. Krisztus óta ez úgy változott meg, hogy a belső hozzáállás vált elsődlegessé. A gondolatok és az érzésvilág határozza meg azt, hogy ki milyen arkangyallal áll összeköttetésben. Természetesen a nyelv továbbra is meghatározó követelmény, már csak azért is, mert a beszéd az étertestre hat, azon hoz létre változásokat, és az étertesten keresztül kötődik az ember egy adott nép arkangyalához. Az emberek éterteste az anyanyelv révén különbözik egymástól, és ez által tud az arkangyal az étertesthez a legkönnyebben hozzákapcsolódni. Azonban Krisztus óta azt, hogy egy adott nép arkangyalához hozzákötődjön valaki, elsősorban az illető belső világa szabja meg.
http://auranka.hu/eredet