Az alábbi írás az Észak-Amerikában megjelenő Horizont folyóiratban látott először napvilágot 1997 februárjában.

A cikk írója a magyar származású Leonard Hardy a Horizont főszerkesztője, aki emellett még igazgatója és egyik nyelvtanára a torontói SuperLearning Nyelviskolának, valamint a népszerű TOP SECRET nyelvkönyvek szerzője. Ezen írása aktualitására és fontosságára való tekintettel megjelent más magyar újságokban is, köztük olyan közismert lapokban, mint az amerikai Népszava, Californiai Magyarság, Kanadai/Amerikai Magyarság, a kanadai Magyar Élet és az amerikai Magyar Hírlap.

Az biztos, hogy ezt a tényfeltáró beszámolót nem érdemes étkezés közben olvasni.

Viszont áttanulmányozni nem hogy érdemes, de életbevágóan fontos is lehet a legtöbb ember számára! Az emberi testben ólálkodó élősködőkről és az általuk okozott kárról lesz szó. A téma óhatatlan velejárója egy adag viszolygás és undor, ami nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy jóformán mindenki tabuként kezeli az élet e kevésbé fényes oldalát. Erről a veszedelmes taburól rántja most le ez az írás a leplet.

“Úgy vélem, hogy a paraziták jelentik a leginkább elhanyagolt egészségügyi problémát az emberi nem történetében. Tisztában vagyok azzal, hogy ez meglehetősen merész állítás, de 20 éves tapasztalatomra és 20 000 beteg kivizsgálására alapozom ezt.”

[Dr. Ross Anderson kanadai orvos]

Mint a legtöbb ember előtt így bizonyára előttem is örök homályban maradt volna ez a mostoha ügy, ha úgy félévvel ezelőtt a Horizont egészségügyi rovatvezetője, dr. Tóth Heléna (közismert egészségmániás) el nem tökéli, hogy felhívja a figyelmemet a parazitákra. Én eleinte úgy reagáltam, ahogy – gondolom – minden normális ember tenné:

– Légy szíves, hagyjál békén ezekkel a férgekkel – mondtam neki felháborodva -, mert nem akarom, hogy elmenjen feleslegesen az étvágyam! Nem a harmadik világban élünk, hanem az egyik legfejlettebb, legsterilebb országban, ahol ilyesmitől nem kell tartani!

Később azonban megváltozott a véleményem (hogy mitől, hamarosan kiderül), és elkezdtem egy kicsit “megpiszkálni” a témát. Könyveket böngésztem át, tucatnyi orvosok, szakemberek által készített jelentéssel és cikkel egyetemben, valamint éjszakákon át róttam az Internet zegzugos csatornáit, ahol további információk után kutattam.

Ahogy nőttek az ismereteim, úgy nőtt bennem az elhatározás, hogy közzé kell tennem a rendelkezésre álló tényeket, mivel sokaknak az egészségét, sőt végső soron az életét mentheti meg, ha idejében értesülnek arról, amit megtudtam. Határozottan kérem az Olvasót, hogy ne tegye félre ezt a cikket, csupán azért mert undorodik a témától, vagy mert úgy érzi, semmi köze nem lehet hozzá! Egyrészt mire a cikk végére ér, látni fogja, hogy a tények ismerete sokkal hasznosabb, mint az illedelmes fintorgás; másrészt a felmérések szerint minden egyes személynek, aki olvassa e cikket, kb. 80-90 százalék esélye van arra, hogy fertőzött! A jelenség sajnos sokkal elterjedtebb, mint bárki gondolná.

“Könnyen lehet, hogy te is mit sem sejtő áldozata vagy a parazita járványnak, amely amerikaiak millióit érinti. Ez a járvány nem ismer sem területi, sem gazdasági, sem nemi határokat. Ez egy olyan néma járvány, amelyről a legtöbb orvosnak ebben az országban nincs is tudomása.”

[Ann Louis Gittleman, táplálkozási szakértő, a Találd ki, mi jött hozzánk vacsorára c. könyv szerzője]

“Mi is pontosan a parazita? – teszi fel a kérdést a korábban idézett dr. Anderson.

– A parazita olyan organizmus, amely a házigazdáján élősködik, a házigazda alatt téged és engem kell érteni. A parazita párhuzamos életet folytat a miénkkel a testünkön belül, a saját energiánkból, sejtjeinkből vagy az általunk elfogyasztott élelemből táplálkozva. Friss orvosi tanulmányok becslése szerint az észak-amerikai felnőtt lakosság 85 százalékának a testében van legalább egyféle élősködő!”

Az ember több mint 100 különböző parazitát hordozhat magában, mikroszkopikus méretűektől kezdve a több méteres hosszúságú galandférgekig. Az élősködők nemcsak a belekben fordulnak elő, ahogy általában hiszik, de a test szinte bármely részében: a tüdőben, májban, az izmokban, a nyelőcsőben, az agyban, a vérben, a bőrben, sőt a szemekben!

A neves, magyar származású, Torontóban élő dr. Róna Zoltán a Kanadai Holisztikus Orvosi Szövetség elnöke írja az Interneten: “A parazitákra visszavezethető megbetegedések előfordulása Észak-Amerikában ugrásszerűen emelkedik a megnőtt nemzetközi utazások nyomán, a víz- és élelmiszerellátás szennyezettsége, valamint a vegyszerek, a higany és a receptre kapható antibiotikumok túlzott használata miatt…

Galandférgek, horogférgek és egysejtű paraziták hosszú sora sokkal elterjedtebb az észak-amerikai lakosságban, mint ahogy a hagyományos orvosi szakértők próbálják elhitetni az emberekkel… A paraziták leginkább nagyban előállított disznóhúsból származó termékekben (szalonna, sonka, hot dog, felvágottak, disznókaraj, stb.) fordulnak elő. De a marha-, csirke-, bárányhús, sőt még a hal is fertőzött lehet.”

Ez pedig nyilván nem jó hír egy olyan tipikusan húsevő nép számára, mint a magyar. A parazitákkal foglalkozó egyik legnépszerűbb könyv (Találd ki, mi jött hozzánk vacsorára) írja: “Disznó-galandférget (Taenia solium) úgy kaphat az ember, ha fertőzött, félkész disznóhúst fogyaszt, mint például friss vagy füstölt sonkát és kolbászt… A lárva az emberi izmokban kezd kifejlődni, majd tovább vándorol a központi idegrendszerben más szövetekbe és szervekbe, míg végül a felső vékonybélben köt ki. A disznó-galandféreg súlyos károkat okozhat az emberi szervezetben, amikor a még éretlen lárvák beveszik magukat az izmokba, szívbe, szembe vagy az agyba.”

“Számok tekintetében több parazitás fertőzés fordul elő ebben az országban, mint Afrikában.”

[Dr. Frank Nova, az Országos Egészségügyi Intézet Parazitás Laboratóriumának vezetője]

A különböző giliszták és gyakran nagy méretű férgek fényképeit szemlélgetve, illetve a fertőzöttség lehetőségét mérlegelve, az ember fejében azonnal az merül fel, hogy miképpen élhetnek ilyen bestiák a szervezetünkben anélkül, hogy azt észrevennénk? “Erre egyszerű a válasz – írja dr. Anderson. – A parazita célja az, hogy ne lehessen észrevenni. Egy okos parazita úgy él, hogy ne lehessen észlelni, mivel ha észreveszik, nyilván tesznek valamit annak érdekében, hogy kiirtsák. Ha azt gondolod, hogy a paraziták ostobák, akkor tévedsz!… A maguk módján értelmesek, mert képesek a túlélésre és szaporodásra, ami persze minden egyes élő szervezetnek a célja ezen a bolygón… Szóval, hogyan létezhet egy élősködő a szervezetedben anélkül, hogy észrevennéd? Míg a dolog érdekessége az, hogy ha képes vagy a test jelzéseit megérteni, akkor egész könnyen meg lehet állapítani a paraziták jelenlétét, azonban ha megszokottként fogadod el, hogy nincs elég energiád, és normálisnak számít, hogy beteg vagy, hogy kiütéseid vannak és fájdalmaid, gyakran megfázol és influenzát vagy székrekedést kapsz (és a lista végtelen), akkor sohasem fogod megtudni, hogy van-e parazitád vagy sem.”

Dr. Thomas J. Brooks írja az Orvosi parazitológia alapjai c. könyvében: “A galandférgek az emberi faj legrégebbi parazitái közé tartoznak. Tény és való, hogy egyes fajai annyira alkalmazkodtak az emberi belekben való élethez, hogy a házigazdán (az emberen) semmiféle tünetet sem lehet észlelni.”

A hagyományos módszer a giliszták megállapítására a székletvizsgálat. Ezzel azonban az a probléma, hogy rendkívül megbízhatatlan. Ugyanis kifejlett paraziták jelenlétét a belekben ezek petéiből állapítják meg, melyek megtalálhatóak a székletmintában; azonban ezek csak akkor lesznek láthatóak (mikroszkóp alatt), ha a giliszta akkoriban petézett. Ha nem, akkor nem lehet kimutatni. Orvosok azt javasolják, hogy három különböző időpontból származó székletmintát adjon le a páciens vizsgálatra, azonban gyakran még ez sem megbízható. (Egyébként petézési időszakban egy nőnemű horogféreg például 10-25 ezer petét termel. A képen is látható orsóféreg, amely akár 40 centisre is megnőhet, képes 200 ezer petét elengedni naponta. A leghosszabbra növő gilisztát haltól lehet elkapni, hal-galandféreg néven; egy kifejlett példány mérete elérheti az elképesztő 10 métert, és 1 millió pete termelésére képes!)

Az orsógiliszta kinagyított feje

Nőnemű és hímnemű ostorgiliszták

Nőnemű végbélgiliszta

A horogféreg éles fogaival kapaszkodik a bél falába

A galandféreg (Taenia solium) feje közelről

Hímnemű végbélgiliszta. Mérete kb. 1 cm

Ezt a 273 cm-es példányt Dr. Nishiyama távolította el egyik pacienséből a Nara Orvosi Egyetemen.

A féreg kinagyított feje (scolex).

“Óriási problémáink származnak a parazitákból itt az USA-ban. Csak éppen senki sem foglalkozik velük!”

[Dr. Peter Wina, a Walter Reed Katonai Egészségügyi Kutató Intézet Pathobiológiai osztályának vezetője]

Milyen árulkodó jelei lehetnek annak, hogy az ember szervezetében idegen test élősködik? A tünetek rendkívül sokrétűek lehetnek. Ann Louise Gittleman a Találd ki, mi jött hozzánk vacsorára (Guess What Came to Dinner) c. könyv szerzője lent ismerteti a főbb árulkodó jeleket. (Az “okos” paraziták egyik tulajdonsága, hogy képesek működésük nyomait gyakori, megszokott betegségek tüneteiként feltüntetni. A terület szakértői ezért azt javasolják, hogy fogjon valaki parazita irtó kúrába, ha a hagyományos orvosi kezelés vagy gyógyszer nem képes megszüntetni egy-egy hétköznapi betegséget.)

Székrekedés: Egyes férgek az alakjuk vagy méretük révén képesek fizikailag elreteszelni a beleket, ezzel nehézzé és ritkává téve a székletürítést.

Hasmenés: Bizonyos paraziták olyan anyagot (prostaglandin) termelnek és bocsátanak az ember szervezetébe, amelytől a széklet gyakran vizessé válik. (Talán nem véletlen, hogy az észak-amerikai drogériákban a recept nélkül kapható gyógyszerek közül a két legkeresettebb a hashajtó és a hasmenésgátló.)

Szél és hascsikarás: Vannak élősködők, melyek a felső vékonybélben élnek, ahol gyulladást okoznak, amitől szél képződik és felfúvódik az ember. Ezt csak fokozhatja egyes zöldségfélék, mint pl. a bab, fogyasztása. Ha valakinek a hasa gyakran és kitartóan felfúvódik, az az egyik legbiztosabb jele betolakodók jelenlétének.

Érzékeny bél-szindróma: Paraziták irritálhatják a bél belső falát, ami ettől begyullad, és nem képes megfelelően felszívni tápanyagokat, különösen zsiradékokat, melyek megjelennek a székletben.

Ízületi és izomfájdalmak: A paraziták vándorolnak a szervezetben, és képesek beágyazódni az ízületekbe és izmokba. Amikor ez bekövetkezik, egyszer csak jelentkezik a fájdalom, amit az orvosok legtöbbször ízületi gyulladásnak vélnek (arthritis).

Vérszegénység: Vannak olyan bélférgek, melyek ráakaszkodnak a belek belső falára, és onnan szívják el maguknak az élelmet. Ha elég sok van belőlük jelen – ami szaporaságuk miatt gyakran megesik -, akkor elég vérveszteséget okozhatnak a házigazda számára ahhoz, hogy vasszegénység vagy vészes vérszegénység alakuljon ki.

Allergia: A paraziták ingerlik, olykor pedig átfúrják a bél belső védő rétegét, amin ezáltal nagy, megemésztetlen molekulák juthatnak át. Ettől akcióba lendül az immunrendszer, és elkezd több eosinophilt termelni, amitől begyulladhatnak egyes szövetrészek allergiás tüneteket okozva.

Bőrbajok: Bélférgek csalánkiütést, pörsenést, ekcémát és egyéb allergiás jellegű bőrbajokat okozhatnak. Kelések, sebek és kóros elváltozások szintén bekövetkezhetnek.

Granulomák: A granulomák olyan daganatszerű csomók, amelyek elhalt parazita lárvákat vagy petéket fognak körül. Legtöbbször a vastagbél és a végbél falán alakulnak ki, de megtalálhatóak a tüdőben, májban, hashártyában és a méhben is.

Idegesség: A paraziták ürülékéből származó mérgező anyagok ingerelhetik a központi idegrendszert. Az ingerültséget és idegességet gyakran az egész szervezetet behálózó élősködők okozzák. (A gyógynövényes tisztítókúra elvégzése után sokan állítják, hogy addig mogorva házastársaik, rokonaik kedvesebbé, türelmesebbé válnak. “Az elmúlt évek leghíresebb galandférge – írja Gittleman – a már elhunyt Maria Callas operaénekesnőé volt. Ő komoly súly- és bőrproblémákkal küzdött. Miután felfedezték nála, majd eltávolították belőle a galandférget, a testsúlya lement, a bőre helyrejött, a szeszélyes magatartása pedig megnyugodott.”)

Alvás zavarok: Többszöri felébredések éjszaka, főleg 2 és 3 óra között, amikor a máj próbálja eltávolítani a szervezetből a paraziták által kibocsátott mérgező anyagokat. Egy másik ok lehet a végbél viszketése, ami abból adódik, hogy egyes gilisztáknak az a szokásuk, hogy a végbélen kívül petéznek le éjszakánként. Ez a mozgás okozza a viszketést. (Dr. John Matheson mondja: “A végbélgiliszták, melyek többnyire a vastagbél alsó felében élnek, gyakran kijönnek, hogy lepetézzenek a végbélnél, amitől létrejön a ‘híres viszkető fenék’. A vakaródzás azután elterjesztheti a petéket mindenfelé az ágyban; az ágynemű mozgatása révén pedig a levegőbe kerülnek, majd szájon át vissza az emberi szervezetbe, ahol kifejlődnek.” Van ennél gusztustalanabb dolog a világon?)

Fogcsikorgatás: Parazitákkal fertőzött felnőtteknél és különösen alvó gyerekeknél gyakran megfigyelhető a fogcsikorgatás jelensége.

Krónikus kimerültség: A krónikus kimerültség tünetei közé tartozik a fáradtság, influenza jellegű panaszok, levertség, a koncentrációs képesség hiánya és a rossz memória. A paraziták ezeket a fizikai, szellemi és érzelmi problémákat azzal okozzák, hogy elvonják a szervezettől a fontos tápanyagokat, amely ezek hiányában nem tud megfelelően működni.

Immunrendszerbeli zavarok: A paraziták csökkentik az immunrendszer hatékonyságát azzal, hogy akadályozzák az immonuglobulin A (IgA) elválasztását. Jelenlétük folyamatosan működésben tartja a védekezési rendszert, amely a hosszú távon fennálló készültség miatt idővel kimerül. Így a szervezet védtelenné válik baktériumos vagy vírusos fertőzésekkel szemben.

Ezeken kívül árulkodó jelek, illetve következmények lehetnek még a következők: hízás, túlzott éhségérzet, fogyás, rossz szájíz és lehelet, fájdalom a köldök körül, gyors szívverés, homályos látás különösen lehajolásnál és felállásnál, viszkető orr vagy fül, nyáladzás alvás közben, asztma, cukorbetegség, epilepszia, pattanások, migrének, sőt a két legnagyobb gyilkos is – a szívbetegség és a rák.

A szakértők többsége óvatos, és egyelőre csupán lehetséges kapcsolatról beszél a tömeges megbetegedések és a paraziták között. Azonban vannak olyan orvosok is, mint Dr. Hulda Clark, Ph.D, aki a Gyógyír mindenféle rákra című könyvében azt bizonyítja, hogy az összes rákot egy bizonyos parazita (fasciolopsis buskii) okozza. Ha ettől megszabadítják a beteget, akkor elmúlnak a daganatok. (Persze itt azonnal az ötlik az eszünkbe, hogy az egész világ keresi az orvosságot a rákra, ezért lehetetlen, hogy ne találják meg, ha ilyen egyszerű okokra vezethető vissza. Azonban érdemes belegondolni abba is, hogy milyen ösztönzést jelent egy orvosnak vagy kórháznak például egy műtét vagy kemoterápia elvégzése, melyek több tízezer dollárba kerülnek, ellentétben a maximum pár száz dollárból finanszírozható herbális tisztítószerekkel. Melyiken keresnek többet? Ha holnap megtalálnák bármelyik tömegbetegség ellenszerét, a gazdaság egy hatalmas része összeomlana, és egészségügyi alkalmazottak milliói veszítenék el megélhetésüket. Érdekes oldala az éremnek, nemde?)

A paraziták petéi és lárvái leginkább fertőzött élelmiszeren, mosatlan gyümölcsön és zöldségféléken kerülnek a szervezetünkbe. A fertőzésnek azonban van egy másik gyakori formája is: a velünk élő háziállatokon keresztül. Ezek többségében fészkel valamiféle féreg, melynek a petéi rendszeresen kikerülnek a környezetbe az állat ürülékén keresztül. Onnan ráragadnak a kutya, macska, stb. bundájára, ahonnan akár közvetlen úton (simogatás, ölelgetés, csókolgatás), akár közvetve (levegőn át) az emberbe kerülnek. Ez különösen veszélyes lehet kisgyermekekre – akik ráadásul sokkal odaadóbban szeretik kedvenceiket, mint szüleik – és állapotos anyákra vagy betegekre, akiknek eleve gyenge az ellenállóképességük.

A férgek legnagyobb számban a vastagbélben élnek. Az angliai Királyi Orvosi Akadémia megállapítása szerint a betegségek és kellemetlen érzések 90 százaléka közvetve vagy közvetlenül összefüggésben van a tisztátalan vastagbéllel. Az akadémia 36 különböző méreganyagot azonosított, melyek a szennyezett vastagbélben termelődnek. Ezek a toxinok beszivárognak a véráramba, és nagyban károsítják az egészséget.Dr. Bernard Jensen szerint, aki a világ egyik vezető szaktekintélye a vastagbélkutatás és -gyógyítás terén, a 40 éven felüli felnőttek vastagbelében átlagban 2 kilótól 12 kilóig terjedő súlyú lerakódás van. Ebben a ki nem ürített hulladékrétegben nyüzsögnek a kisebb-nagyobb paraziták, lassan, de biztosan mérgezve hordozójuk szervezetét. (Emellett ráadásul nekik jutnak a “legjobb falatok” is, mivel az emésztő rendszerbe kerülő élelemből elfogyasztják a tápanyagok nagy részét, sokszor csak “morzsákat” hagyva a gazdának. Többek között emiatt van az, ha valaki annak ellenére, hogy igyekszik egészségesen táplálkozni, gyakran kiegészítő vitaminokat is szedve, nem tapasztal javulást magán. Az egészséges táplálkozás egy előzetes parazita-irtó hadjárat nélkül sokkal kevésbé hatékony. Dr. Donald Kelley szerint az elhízásnak gyakran paraziták az okai, amelyek elvonják a tápanyagot a szervezettől, így annak csak a kalóriák jutnak, amelyekből egyre többet és többet kíván, mivel szeretné pótolni a hiányzó vitaminokat.)

Ha nem teszünk lépéseket arra, hogy a vastagbelet megtisztítsuk ettől a lerakódott anyagtól és a benne viruló élősködőktől, akkor tulajdonképpen fokozatosan mérgezzük a saját szervezetünket.

“Ki kell tisztítatunk a felgyülemlett székletanyagot a vastagbélből – mondja dr. Brian Carpenter -, annak érdekében, hogy elkerüljük az önmérgezést. Amikor a test igyekszik tápanyagot magába szívni a vastagbélen keresztül, amely el van tömődve, valójában mérgező székletanyagot tud csak felszívni. A toxinok megállítják az enzimeket is, melyek hiányában semmi sem működik megfelelően a szervezetben. Most kezdjük csak jobban megérteni, hogy miért kezdődik a betegségek 90 százaléka a vastagbélben, melyeket a mérgező anyagok plusz a tápanyagok hiánya okoz a sejtek szintjén.”

A tények alátámasztani látszanak a doktornak ezt a nézetét, mivel ma Észak-Amerikában a 15-44 éves korosztálynál az emésztési rendszer zavarai jelentik a harmadik legnagyobb okát a kórházba kerülésnek, míg ez a második legnagyobb ok a 45-64 éves korosztálynál. (Az önmérgezés a korral fokozódik.)

Ahogy a cikk elején említettem, ez a téma nem kellemes. Ha az Olvasó figyelmesen követte eddig a fejleményeket, akkor kétféle reakció alakult ki benne: vagy azt gondolja most magában szent meggyőződéssel, hogy ez az egész csak kitaláció, amiből egy szót sem hisz el, vagy pedig kezdi egy kicsit furcsán érezni magát, és kételkedik abban, hogy felette áll az ilyen “gusztustalan dolgoknak”. Az is lehet, hogy a felsorolt tünetek valamelyike sem ismeretlen a számára. Amikor én először hallottam csupán az alapdolgokat a témán belül, a kétkedők közé tartoztam, és ezt gondoltam magamban: Te, jó ég! Hát én kétszer fürdöm naponta, rendszeresen cserélem az alsóneműmet, megmosom a kezem evés előtt, nem csókolózom a macskával, még az étkezésemre is odafigyelek egy kicsit; hogy a csudába lehetnének akkor nekem ilyen szörnyűségek a testemben?! (És aztán hogy pofára estem!)

Ami végül is meggyőzött, hogy próbáljam meg a tisztító kúrát, az az volt, hogy a cikk elején említett dr. Tóth Heléna – miután többszöri próbálkozása után sem voltam hajlandó szóba elegyedni vele a férgekről – egyszer így szólt hozzám kissé bosszúsan:

– Mégis mitől hiszed te azt, hogy speciálisabb vagy, mint mindenki más? Az elmúlt hónapokban rengeteg ismerősöm és kliensem próbálta ki a tisztítást, és eddig még egy sem volt közöttük, aki ne talált volna furcsa dolgokat a vécékagylójában! Ha ettől jobban érzed magad, akkor elárulom, hogy én és a szüleim sem voltunk kivételek. Pedig ismered a szüleimet, náluk egészség-centrikusabb emberekkel ritkán találkozhatsz. Szóval, ha úgy gondolod, hogy ideje leszállnod a magas lóról, akkor itt a lehetőség. Lehet, hogy neked lesz igazad, és tiszta vagy belülről, mint a patyolat. De mi van, ha nem? Mit veszíthetsz?

– Legfeljebb a férgeimet – humorizáltam, de megmondom őszintén, hogy akkor már kezdett bizseregni a hasam, mert nem éreztem feddhetetlennek magam. Először is, egy ideje egyre hamarabb elfáradtam a kelleténél, amit nem engedhettem meg magamnak, mert minden napomba legalább 13-14 órányi munkát kell tudnom belezsúfolni, különben soha nem készülök el időben semmivel. Azonban az agyam egyre többször hagyott cserben 8-9 óra után. Egy másik furcsa dolog volt, hogy pár éve nem tudtam banánt enni, mert teljesen felfújt, és szörnyű hascsikarást okozott. Voltak még más tünetek is, amiktől szerettem volna megszabadulni, és anélkül, hogy teljes bizalmam lett volna a kúrában, elkezdtem használni ezt a gyógynövényekből összeállított termékcsomagot.

Hát, nem akarom különösebben ecsetelni a dolgokat, de tényleg hamar leszálltam a magas lóról. Voltak olyan napok, amikor nem akartam tovább élni, annyira undorodtam mindentől. Ez a herbális tisztító kúra 30 napig tart, és nálam úgy két hét után kezdtek el megmozdulni a “dolgok”. Az azt követő két hét során legalább minden másnap volt valami “termés”. És nem mindegyik volt kicsi. Miközben pedig egyik ámulatból és szörnyülködésből a másikba estem, Heléna részvétteljesen kinevetett, mert ő és “bandája” már régen túlvoltak a dolgon, és annyit beszéltek és viccelődtek róla, hogy fel sem fogták többé, mi ebben a ciki. Ma már én is így vagyok vele – hiszen különben sohasem lett volna merszem megírni ezt a cikket -, de ez beletelt két-három hónapomba. A következő két hónapban tovább folytattam a tisztító hadjáratot, ami így 90 naposra sikeredett, mert az első hónap után még mindig találtam néhány hívatlan vendéget. De nem csak a giliszták lepik meg az embert, hanem azok a fekete, lila, zöld és egyéb színekben pompázó, gyakran hajfonatszerű “izék”, amik általában kisebb vagy nagyobb hascsikarások után távoznak az emberből. Mik lehettek ezek és meddig voltak bennem, rossz belegondolni.

A kúra hatása egyszerűen elképesztő! Először is úgy érzem, hogy az energiám végtelen, akár 50 órát is képes lennék egyfolytában dolgozni. Újra elkezdtem a banánfogyasztást, és kutyabajom sincs tőle. Heléna szerint a kedélyem is javult (bár szerintem csak cukkolni akar). Egy másik dolog, aminek nagyon örülök, hogy reggelente felkelés után nem vagyok már annyira berekedve, hogy alig kapok levegőt. Nem képződik többé semmiféle váladék a torkomon, a légutak teljesen tiszták. Érdekes módon a derekam sem fáj egy jó pár hete, ami korábban az állandó ülés miatt, mindig nyilallt, ha valami nehezebbet emeltem, vagy rosszul mozdultam.

Záró gondolatként szeretném még megjegyezni, hogy nemcsak a téma érdekessége és döbbenetes volta miatt döntöttem úgy, hogy írok a paraziták kényes kérdéséről, hanem azért is, mert figyelembe véve az idézett orvosok eredményeit és a saját magam illetve barátaim, ismerőseim tapasztalatait, nyugodtan levonható az a konzekvencia, hogy honfitársaim többsége küzd ezzel a problémával, akár elismeri, akár nem. A paraziták jelenléténél pedig már csak egy dolog lehet veszélyesebb: ha hagyjuk őket tovább élősködni, esélyt adva arra, hogy tönkretegyék a legfontosabb dolgot az életünkben – az egészségünket.

Kérem, szívleljék meg ezt az ajánlást tőlem. Én már túlvagyok a dolgon, és tudom, hogy miről beszélek. A cikket nem próbáltam “kiszínezni”, hanem teljes őszinteséggel írtam meg mindent, úgy ahogy történt. Úgy vélem, hogy mindaz, amit tapasztaltam, segíthet másokon is, mivel mindenki csak nyerhet azzal, ha elvégez egy tavaszi nagytakarítást. Ezúttal nem abban a házban, ahol a testünk lakik, hanem abban a testben, amelyben a lelkünk, az érzéseink és a gondolataink laknak. Mi lehet ennél fontosabb?

Schistosome métely

Orsógiliszta

Ezt érdemes megnézni:
<Purex Phase 1 bélisztító csomag>

Üdvözlettel:

Bioexpress Magyarország
06-30-828-63-31
info@bioexpress.hu