And I was shining exceedingly , there being no measure  to the light which I had. I came into the place of the 24 invisible ones and I was shining exceedingly.And they were agitated with great agitation. They looked and saw the Sophia who was with me. They recognised her, but as for me
they did not recognise who I was.

But they thought of me as being an emanation of the Land of the Light. Now it happened when the Sophia saw her fellow invisible ones she rejoiced with great joy and she was very glad. She wished to tell them the wonders which I had done for her on the earth of mankind below, until I saved her. She came  to the midst of the invisible ones, she sang praises to me in their midst, saying:

1. I will give thanks to thee, O Light, for thou art a Saviour, and     thou art a deliverer at all times.
2. I will speak this song of praise to the light, for he has saved me and he has delivered me out of the hands of the archons, my enemies.
3. And thou hast saved me from all the places. And thou hast saved me from the height and the depth of the Chaos, and from the aeons of the archons, my enemies.
4. And when I came forth from the height I went astray in places in which there was no light. And I was not able to return to the thirteenth aeon, my dwelling place.
5. For there was no light in me, nor power. For my power had weakened completely.
6. And the ligh saved me from all my afflictions. I saing praises tgo the light; he heard me when I was afflicted.
7. He guided me in the creation of the aeons in order to bring me to the thirteenth aeon, my dwelling place.
8. I will give thanks to thee, O Light, for thou hast saved me, and for thy wonders among the race of mankind.
9. When I lacked my power thou didst give power to me ; and when I lacked my light thou didst fill me with purified light.
10. I have been in the darkness and the shadow of the Chaos, bound with the strong bonds of the Chaos, and there was no light in me.
11. I have caused wrath to the ordinance of light, I have transgressed; I have caused anger to the ordinance of the light, for I came forth from my place.
12. And when I came down I lacked my power, and I was without light; and 0there was no one to help me.
13. And when I was afflicted I sang praises to the light, and he saved me from my afflictions.
14. And furthermore he broke all my bonds, he brought me out of the darkness and the oppressions of the Chaos.
15. I will thank thee, O Light, for thou hast saved me; and thy wonders exist among the race of mankind.
16. Thou hast broken the high gates of the darkness and the strong bars of the Chaos.
17. And thou didsy cause me to turn away from the place in which I transgressed; and furthermore my power was taken because I transgressed.
18. And I desisted from the mysteries; I went down to the gates of the Chaos.
19. And when they afflicted me I sang praises to the light; he saved me from all my afflictions.
20. Thou didst send thy outpouring  of light; it gave power to me and it saved me from all my oppressions.

21. I will thank thee, O Light, for thou hast saved me; and thy wonders are among the race of mankind." 

Beléptem a huszonnégy Láthatatlan területére, fényesen ragyogván, úgy hogy ők nagyon nyugtalankodni kezdtek. Meglátták a SOPHIÁt, aki velem volt. Felismerték őt, engem azonban nem ismertek fel, nem tudták ki vagyok, hanem a világosságország kisugárzásának tartottak.

Amikor a SOPHIA megpillantotta társait, a Láthatatlanokat, örvendezett és ujjongott, és ki akarta hirdetni nekik a csodákat, amiket Én tettem érte lent, az emberiség földjén, egészen az ő megmentéséig. A Láthatatlanok közé lépett, és dicsért Engem a következő szavakkal:

1.     Hálát adok neked, ó Világosság; mert mindig megváltóm és megszabadítom vagy mindörökké!

2.     A világosságnak mondom ezt a himnuszt; mert megmentett, és az ellenséges archonok kezéből megváltott.

3.     Mindenhonnan megszabadítottál engem és megmentettél a káosz magasságaitól és mélységeitől, és a szférák archonjainak eonjaitól.

4.     Amikor a magasságból lementem, olyan terekben tévelyegtem, ahol nincsen világosság; és nem tudtam visszatérni a tizenharmadik eonhoz, a lakóhelyemre.

5.     Mert bennem sem világosság, sem erő nem volt. Erőm teljesen kimerült.

6.     De a világosság megmentett minden szorult helyzetből.

         A világosságot dicsérvén kiáltottam, és meghallgatott bajomban.

7.     Átkísért az eonok alkotásain, hogy a tizenharmadik eonhoz, a lakóhelyemhez visszavigyen.

8.     Hálát adok neked, ó Világosság, a megmentésért és az emberi nemmel cselekedett csodatetteidért.

9.     Amikor elfogyott az erőm, erőt adtál nekem; és amikor nem volt már világosságom, megtisztított világossággal töltöttél meg engem.

10.   A káosz sötétségében és árnyékában voltam, a káosz erős béklyóival megkötözve; és nem volt bennem világosság.

11.   Mert kihívtam és áthágtam a világosság törvényét. És a világosság törvényét megharagítottam, mivel kimentem a helyemről.

12.   És amikor lementem, elveszítettem az erőmet, világtalan lettem és senki se segített nekem.

13.   És szükségemben a világossághoz kiáltottam, őt dicsérvén; és megszabadított minden bajomtól.

14.   Ezzel pedig széttörte minden béklyómat, és kivezetett engem a sötétségből és a káosz vészéből.

15.   Hálát adok neked, ó Világosság, hogy megmentettél, és csodatetteid az emberi nemmel megtörténtek.

16.   Te összetörted a sötétség felső kapuit és a káosz óriási reteszeit.

17.   Te hagytál engem elszökni a területről, ahonnan hiányoztam; s mivel vétkeztem, el lett véve az én erőm.

18.   És otthagytam a misztériumokat, és leszálltam a káosz kapuihoz.

19.   Amikor pedig szorult helyzetbe kerültem, dicsérve kiáltottam a világossághoz, és az megszabadított minden kínomtól.

20.   Te elküldted nekem a világosságzuhatagodat: ez erőt adott nekem, és kimentett minden szükségemből.

21.   Hálát adok neked, ó Világosság, a megmentésemért, és az emberi nemmel cselekedett üdvös tetteidért.