A pásztorbot, mint a Jó Pásztor szimbóluma a keresztény egyházakban a magas rangú papok (püspökök, apátok, pápák) egyházi tisztségének jelképe (1. ábra). A latinul pastorale-nak nevezett bot fején többnyire egy csigavonalban hajlított kampószerűség látható, esetleg egy feszület vagy a görög tau betűt formázó kereszt. Eredetileg a római augurok vallási szertartásokon használt lituus pontificusát utánozta, és lakkozott fából készült, amit arany gravírozással és drágakövekkel, gyöngyökkel díszítettek. Manapság a püspök főpásztori hivatalának jelképeként fából vagy ezüstből készül és meghatározott szertartásoknál használják csak. Ebben az írásomban szeretném röviden bemutatni a pásztorbot szimbolikájának ezoterikus titkait, vagyis a teremtéssel való kapcsolatát.

A középkorban a püspökök egyben világi helytartóként is uralkodtak a királytól kapott földterületeken és egész egyházkerületükön. Hatalmuk kifejezésének egyik szimbóluma volt a pásztorbot (2. ábra). A tőlük független apátok, a férfi szerzetesrendek vezetői szintén rendelkeztek püspöki jogokkal, vagyis függetlenek voltak a helyi püspök fennhatóságától, amit szintén a pásztorbot jelképezett. A kettő azonban sem díszítésében, sem szerkezetében nem volt azonos. A püspöki pásztorbot feje kifelé (előre) görbülő, arra utalva, hogy törvénykezési joga kiterjed az egész egyházkerületére. Az apátok pásztorbotja pedig befelé (hátra) görbülő, ami csak a kolostor feletti hatalmat jelképezi.

A keleti egyházaknál a pásztorbot neve baktéria vagy dikanikion, ami tau keresztben vagy két, egymással szembenéző kígyóban végződik. A botra fonódó két kígyó (caduceus, hírnökbot) egyébként eredetileg a kereskedelem és Hermész isten szimbóluma (3. ábra), aminek tetején szokás egy gömböt és két szárnyat is ábrázolni (azaz szárnyaskereket). Más jelentésű a botra fonódó egy kígyó (az asztrológiában Ophiucus, azaz kígyótartó), ami az orvoslás és Aszklépiosz isten szimbóluma (4. ábra). Ez ma a WHO jelképe és megtalálható az élet csillagának közepén is (5. ábra). Mindkét fajta kígyós bot jóval ősibb jelkép a keresztény pásztorbotnál, a caduceus például mezopotámiai eredetű.

A beavatatlan egyháztudósok ma úgy vélik, hogy a pásztorbot elődje a járóbot lehetett, amire az öreg papok támaszkodhattak a szertartásokon, esetleg a kampós végű juhászbot, amivel a birkákat lehet terelni (6. ábra). A valóság azonban nem ennyire prózai, bár a párhuzam kétségtelen a nyáj terelgetését illetően. Egy mondás szerint a püspöknek az emberek elméjét a bot felső részével kell megnyernie, a közepével irányítania és az aljával büntetnie.

A pásztorbot valójában az élvonali időszál és az időhurok geometriai szimbóluma ősidőktől fogva. A rajta tekergőző kígyó vagy kígyók egyrészt a szálirányú csavarodását jelképezik, ami a jelenpont forgásának köszönhető, másrészt a Tűz kígyót, a Teremtő tachiont, ami maga után húzza tűzvonalát, rajta az Isten időhurkával (7. ábra). Mivel az időforrások kétfélék lehetnek (balos és jobbos), a kígyók is kétféle irányban csavarodnak rá a botra. Mindkettőre találtam is példát az interneten fellelhető képek között. A felülről lefelé órairányban, azaz jobbra csavarodó változat képviseli az isteni (férfi, atyai) időszálat és energiát (energiakvantumot), a balra csavarodó pedig az anyagi (női, anyai) időszálat és energiát (anyagi részecskét).

Az egy kígyós bot ugyanakkor a vízvonali (tardionikus) időszálat jelképezi, a két kígyós pedig a tűzvonalit (tachionikus), mivel az kettős idősűrűségű hullámtérben látható. A caduceus ábrázolásai közül az a geometriailag pontos, amelyiken a két kígyó jobbra csavarodik a szárnyaskerék alatt (aminek hat küllője van). Az Isten időhurkából ugyanis két irányba vezet ki a primer időszál az őskáoszba (az Atya jelene és múltja felé). A balos csavarodású változat ez esetben az antimindenható szimbólumának felel meg (8. ábra).

A kampós fejrész maga a becsavarodó tachion pályagörbéje, illetve árulkodik a hullámtér szerkezetéről is. A csigavonal végén (a jelenpontnál) látható különféle alakok mind meghatározott jelentéssel bírnak. A kígyófej az időkígyóra utal (9. ábra), a koronás király az Istenre (esetleg a földi helytartójára), a mandorla alakú díszítmény pedig a teremtési tartományra (10. ábra), amiben az időhurok fizikailag tartózkodik. A kampó oldalán látható díszítések közül a gömbök, gyöngyök, fénymagok vagy kidudorodások az időhurokban egymást követő tachionokat jelképezik. Ha elágazó indák is találhatók a boton, azok a leszármazott teremtmények felé vezető időszálakra utalnak (11. ábra).

Nyilvánvaló, hogy amennyiben a papság rendelkezne még a teremtés működésével kapcsolatos tudással, akkor csak kétféle kinézetű pásztorbotot használnának a jelenlegi nagy cicoma és változatosság helyett. Egy istenit (szerinó), arany fejjel és öt tachion fénymaggal a pápa számára, illetve egy halandót (fotinó), ezüst fejjel és hét tachion fénymaggal a püspökök és apátok számára. Mivel azonban a kereszténység hit alapú gyülekezetként működik kezdettől fogva, ahol az Istennel kapcsolatos tudást (gnoszticizmust) háttérbe szorították, az efféle szimbólumok valódi (hermetikus) jelentésével sincsenek tisztában a használóik (12. ábra). Ennek hiányában pedig nem csoda, hogy a belső tartalmát és értékét vesztett egyházak a tagjaikat és a társadalomra gyakorolt hatásukat is elveszítik fokozatosan.