ESSZÉNUS BÉKE EVANGÉLIUM HARMADIK KÖNYVE:

A PRÓFÉCIÁK

Figyelj rám én népem,
És fordítsd felém hallásodat!
Emeld tekinteted az Egekre,
És nézd meg a földet alattad:
Mert az Egek elenyésznek, mint a füst,
És a Föld kivénhed, mint a köntös,
És azok, akik ott lakoznak,
Hasonlóképpen halnak el:
De az én birodalmam fennáll mindörökké,
És Törvényem soha meg nem szűnik.

És azon a napon a pokol kiterjeszti önmagát,
És hatalmas száját óriásra tátja:
És a gonoszok dicsősége, büszkesége, és pompája
Nyomtalanul belevész.
A silány ember lealacsonyíttatik,
És a hatalmas megaláztatik,
Amint a tűz felfalja a tarlót,
És a lángok elemésztik a polyvát,
Gyökereik elrothadnak,
És virágaik porrá válnak.
Mert elvetették
A Mennyei Rend Szent Törvényét,
És megvetették a Fény Gyermekeinek szavát.
És azon a napon aki a Földre néz,
Csak sötétséget és keserűséget fog találni,
És az Egek fénye is elsötétül.
A vezetők tévútra viszik a népet,
És azok, akik az életre kerülnek, elpusztulnak.
Mert mindenki képmutató és gonosztevő,
És minden száj dőreséget mond.
A gonoszság úgy ég, mint a tűz,
Felfalja majd a tüskés bokrokat és töviseket.
Lángra lobban az erdők sűrűjében,
És úgy emelkedik majd, mint a felszálló füst.
A Törvény szigorán keresztül
Fog elsötétülni a Föld,
Mert ezt hozta önmagára az ember.
És a népek olyanok lesznek, mint az olaj a tűzre:
Senki nem tudja megvédeni testvérét.
Jaj azoknak,
Akik nem tartották meg a Szent Törvényt!
Jaj a büszkeség koronájára,
Jaj azoknak, akik a világ dolgai után áhítoztak,
És tönkre tették magukat gonosz tetteikkel,
Akik tévesen láttak, és hamisan ítéltek:
Mert ők a lázongók, a hazugok,
Azok, akik nem hallják az Isten Törvényét:
Akik azt mondják a látóknak, hogy ne lássanak,
És a Prófétáknak, hogy ne jövendöljék az igazat,
Hanem hízelgő dolgokat mondjanak,
Hamis próféciákat.
Jaj azoknak, akik házat ház mellé raktak,
És parcellát parcella mellé,
Hogy ne legyen  hely az embernek,
Ahol egyedül lehet,
Az egész földkerekségen!
Jaj azoknak, akik kora reggel felkelnek,
De nem azért, hogy Angyalokkal egyesüljenek,
Hanem azért, hogy az italozás útját kövessék,
És folytassák éjszakáig,
Amíg a borgőz hajtja őket!
Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak,
És a fényt sötétségnek tekintik.
Jaj azoknak,
Akik félrevezetik a szűkölködők ítélőképességét,
És elveszik a szegények jogát,
Akik zsákmányul ejtik az özvegyeket,
És kirabolják az árvákat!
Azért el fog jönni az idő,
Amikor az Isten keze lenyesi az ágat
A Törvény ítéletével,
Amikor a magasan lévők mélyre zuhannak,
És a dölyfösök megaláztatnak.
Jajgassatok, mert a Törvény napja közel van,
És úgy fog eljönni, mint a Mindenható csapása.
Akkor minden kéz elgyengül,
És minden ember szíve ellágyul.
Mindenki rettegni fog,
És mert gyötrelem és keserűség fogja el őket,
Olyan lesz a fájdalmuk, mint a vajúdó asszonyé:
Megdöbben egyik a másiktól,
És arcuk égni fog.
Íme az Úr napja közeleg,
Kegyetlen haraggal, és vad dühvel,
Hogy kietlenné tegye a Földet:
És megsemmisíti a bűnösöket rajta.
Meg fog történni azon a napon,
Hogy az úr megbünteti
A magasan lévők sokaságát,
És a Földön uralkodó királyokat.
És azok egybegyűlnek majd,
Mint ahogy a rabok a gödörben,
Mielőtt a tömlöcbe kerülnek.
És akkor az úr megjelenik,
És leereszkedik,
És a hegycsúcsokon lépdel,
És a völgyek behorpadnak, mint a viasz a tűz előtt,
Mint a vizek zuhognak alá a meredek lejtőn.
Akkor majd a Hold eltűnik, és a Nap elsötétül.
És az Egek csillagai, és a csillagképek
Nem ragyognak tovább:
A Nap elsötétül pályáján haladva,
És a Hold nem ragyogtatja fényét.
És az Úr megrázza az Egeket,
És a Föld kimozdul helyéről
A Törvény haragjának napján,
Az Úr vad dühének napján.
És a ragyogó városok kőhalommá válnak,
És a sivatag vadjai heverésznek ott,
A széna elporlad, és a fű kiég,
És a földön nem lesz semmi, ami zöld.
És azon a napon az erős városok
Olyanok lesznek, mint a törött ág,
És a jégeső
Fogja elsöpörni a hazugságok menedékét,
És a dühös vizek
Árasztják el a gonoszok rejtekhelyét.
És a folyók és vadul rohanó vizek
Öntenek el minden hegycsúcsot,
És minden magaslatot,
A nagy öldöklés napján,
Amikor a tornyok leomlanak.
Azon a napon a Hold fénye
Olyan lesz, mint a Nap ragyogása,
És a Nap fénye hétszeres lesz.
Íme a Törvény neve messziről jön,
Forró dühtől égve,
És súlyos annak terhe:
Az Úr ajka megbotránkozással teli,
És az Ő nyelve mint az emésztő tűz,
Meg fogja mutatni karjainak erejét,
A pusztító tűz lángjával,
Áradással, viharral és jégesővel.
És a Föld teljesen ki lesz ürítve,
És teljesen megrontva,
Mert az emberek fiai elfordultak a Törvénytől.
A zűrzavar városa összeomlik:
Minden ház lezárva, hogy ember be ne léphessen.
Az utcákon sírás ás jajveszékelés:
Minden öröm elsötétült, a vidámság tovatűnt.
És meg fog történni,
Hogy az, aki a félelem hangjaitól menekül
A sírgödörbe Zuhan,
És az, aki a mélységből feljön,
Csapdába esik:
Merrt a magasságból nyíló ablakok nytva vannak
És a Föld alapjai remegnek.
A Föld elviselhetetlenül rengett,
A föld teljesen megsemmisült,
A föld szertefoszlott.
A Hold világa zavarossá válik,
És a Nap megszégyenül,
És a Föld mint egy részeg ember,
Jobbra-balra tántorog,
Letűnik, és nem kell fel többé.
És az Ég minden sokasága eltűnik,
És az Egek tekercsként lesznek összehajtva:
És azok minden sokasága lezuhan,
Amint a levél lehullik az indáról,
És amint a füge lehullik a fügefáról
És a folyók elpusztulnak és kiszáradnak.
A vízfolyások szurokká válnak,
És annak pora kénkővé,
Ezért a Föld égő szurokká lesz.
És a füst nem fog szűnni sem éjjel, sem nappal,
És nem lesz ember, aki azon áthatol.
És a komorán és a bölömbika
Fogja birtokolni a Földet.
A bagoly és a holló is ott lakozik.
A zűrzavar régiói és az üresség kövei
Terítik be azt.
Hívni fogják a nemeseket a királyságba,
De senki nem lesz ott,
És a hercegek egyike sem lesz található,
És tüskés indák fonják be palotáikat,
Csalán és szeder ver tanyát az erődítményben,
A sárkányok lakóhelyévé válik,
És a baglyok tanyájává.
A béke nagykövetei keserűen fognak sírni,
És a főutak használhatatlanokká válnak.
Az erdők dicsősége elemésztődik,
A termékeny mezőké úgyszintén,
Bizony, olyan kevés fa marad,
Hogy egy gyermek is megszámolhatja őket.
Bizony eljön a nap,
Hogy mindez lesz a Földön,
És minden, amit atyáitok összegyűjtöttek,
Füstként fog elszállni,
Mert elfelejtettétek Mennyei Atyátokat,
És Föld Anyátokat,
És megszegtétek a Szent Törvényt.
Óh, ha széthasíthatnád az Egeket,
Ha alászállnál,
Hogy a hegyek elolvadjanak jelenlétedben.
Amikor karod megmutatta Törvényed erejét,
Haraggal jöttél:
A hegyek szétmálltak jelenlétedben,
És olvasztó tüzek égtek,
Íme, haragra gyulladtál,
Mert bűnbe estünk,
Olyanok vagyunk,
Mint a zavaros tenger, ami nem nyugodhat,
Amelynek vizei mocskot és sarat hánynak.
A hiábavalóságban bízunk, és hazugságot szólunk,
Lábaink mindig rosszban járnak,
Pusztulás és rombolás van a nyomunkban.
Úgy tapogatjuk a falat, mint a világtalan,
Botladozunk a déli verőfényben,
Mintha éjszaka volna,
Sivár helyeken élünk, mint halottak.
De most, óh, Mennyei Atya, Te vagy a mi Atyánk:
Mi vagyunk az agyag,
És Te vagy, aki formál bennünket.
És mi vagyunk a Te néped.
Szent városaid olyanok, mint a pusztaság,
Erdeid elemésztve,
Egész Földed sivár és kietlen.
Szent és gyönyörű házunk,
Ahol atyáink dicsértek Téged,
Elégett a tűzben.
Még Énok Atyánk ősi tanítása is Porrá és hamuvá lett taposva.
És megpillantottam a Földet, és íme
Formátlan és üres,
És az Egek? Ott sincs fény.
És megpillantottam a hegyeket, és íme rázkódtak,
És mind a hegyek könnyedén mozogtak.
És odanéztem, és íme nem volt ott ember,
És az Egek minden madarai elmenekültek.
És észrevettem,
Íme a gyümölcsös egy pusztaság volt.
És mind a városok lerombolva
Az Úr jelenlétében, az Ő heves dühétől.
Mert azt mondta az Úr,
Az egész Föld kietlenné válik,
De én mégsem vetek véget neki teljesen.
Lásd, a Törvény keze nincs megrövidülve,
Hogy meg ne menthetne,
És a Törvény füle sem nagyothalló,
Hogy meg ne hallhasson:
A sivatag mélyéből hozok egy magot,
És a mag a Közösség Kertjébe
Lesz plántálva,
És virágozni fog,
És a Fény Gyermekei
Magas fűvel és gyümölcshozó fákkal
Fogják betelepíteni a kopasz földet.
És felépítik majd a régi elhagyott helyeket,
Felújítják a kihalt városokat,
Sok nemzedék elhagyott lakhelyét,
Úgy fogják őket hívni,
Hogy a szerződésszegés kiigazítói,
És az utak újjáépítői lakoznak benne.
Ők lesznek az Úr fején a dicsőség koronája,
És a királyi diadém a Törvény kezében.
A pusztaság és a magányos hely
örülni fog nekik,
És a sivatag örvendezni fog,
És úgy fog virágozni, mint a rózsa.
Bőségesen fog teremni,
És örvendezni, vidámsággal és énekkel.
A világtalanok szemei kinyílnak,
És a süketek fülei hallanak.
És úgy fog a béna ember ugrani, mint a szarvas,
És a némák is énekelnek majd:
Mert a pusztaságban források törnek fel,
És folyók áradnak a sivatagban.
A kiszáradt talajon tó keletkezik
És a szomjas földön víz fakad,
És lesz ott egy fő út, az út,
Amit a Törvény Útjának hívnak:
A tisztátalan nem kelhet át rajta, nem léphet rá,
Mert a Fény Gyermekei számára lesz,
Hogy eljuthassanak az Örök Folyamhoz,
A rejtekhelyre,
Ahol az Életnek Fája áll.
Az emberek gyermekei visszatérnek a Földre,
És eljönnek a Határtalan Kertbe,
Énekekkel és örökké tartó örömmel:
Örömöt és boldogságot kapnak,
És a szomorúság és sóhajtozás elmenekül.
És meg fog történni az utolsó napokban,
Hogy az Úr házának hegyei
A hegység tetejére kerülnek,
Fölé emeltetvén az összes hegyeknek,
És a Föld embereinek
Összes gyermekei odaözönlenek.
Rengeteg ember megy és mondja,
Gyertek és menjünk fel az Úr hegyére,
A Szent Törvény imaházához,
És a Szent Angyalok tanítanak majd bennünket
A Mennyei Atya,
És a Föld Anya útjairól,
És mi az igazak ösvényén fogunk járni:
Mert a Közösség Kertjében
Fog megjelenni a Törvény,
És a Fény Gyermekei szájából az Úr szava.
És az Úr ítélni fog a népek fölött,
És megdorgál majd számos népet:
És ekét fognak kovácsolni azok az ő kardjukból,
És nyílhegyeikből metszőkést:
Nemzet nem fog kardot rántani nemzet ellen,
És háborút sem fognak ismerni soha többé.
Halljátok a testvérek hangját,
Amely hangosan kiált a pusztaságban:
Készítsétek a Törvény útját!
Építsetek egyenes utat a sivatagban Istenünknek!
Minden völgy felemeltetik,
És minden hegy és domb lesüllyed:
A görbe kiegyenesíttetik,
Az egyenetlen helyek elsimíttatnak:
És a Mennyei Atya hangja fog hallatszani:
Én, egészen Én vagyok a Törvény,
Igen, mielőtt a Nap, Én vagyok a Törvény:
És nincs semmi, ami kiragadhat kezemből.
Figyeljetek Rám, óh, Fény Gyermekei!
Én vagyok Ő,
Én vagyok az első, és Én vagyok az utolsó is.
Kezem rakta le a Föld alapzatát,
És jobb kezem feszítette ki az Egeket.
Figyeljetek Rám, óh, Fény Gyermekei!
Ti, akik ismeritek az igazságot,
Az Én Gyermekeim,
Akiknek szívében az Én Törvényem lakozik:
Örvendezve fogtok eltávozni,
És a béke fog benneteket vezetni:
A hegyek és dombok
Dalra fognak fakadni előttetek,
És a mezők minden fája tapsolni fog nektek.
Keljetek fel, ragyogjatok, óh, Fény Gyermekei!
Mert az Én Fényem Rajtatok,
És Ti készítitek a Törvény Dicsőségét,
Hogy egy új Földre virradjon.