A régi korok emberei képesek voltak a szimbólumok rejtett üzenetét a tudatukba emelni. A jelképrendszer tudásként létezett, az emberek értették és tudatosan használták ezt a „nyelvet”, amelyet a modern, racionális ember már elfelejtett. Tudomást sem veszünk a szimbólumokról, pedig ma is hemzsegnek körülöttünk – az otthonunkat díszítő különböző motívumoktól a céglogókon, a nemzeti, vallási vagy politikai jelképeken át egészen a számokig, a betűkig és a nyelvünkig, átszövik a mindennapjainkat. A mai világban mégis alig van helyük, legtöbbször spontán módon, műalkotásokban vagy tudattalan szinten az álmainkban kapnak teret.

Jel-kép

A szimbólum a görög „szümbolon” szóból ered, amelynek jelentése: összevetés, összehasonlítás, egybeesés. A szimbólum két egyenrangú elem egységben való kiteljesedése. Az egyik elem érzékelhető, konkrét, ez a jelölő, míg a másik, a jelzett kevésbé konkretizálható, eszmei elem. A szimbólum lényege, hogy a konkrét, látható kép valamilyen rejtett, „misztikus”, mögöttes jelentéstartalmat jelöl. Ez az egyszerűbb jelképek esetén ránézésre megérthető, nem szorul például magyarázatra, hogy az oroszlán miért az erőt és a hatalmat, a bárány miért a gyengeséget és a szelídséget testesíti meg. A bonyolultabb jelképek megértése azonban komolyabb elvonatkoztatást igényel. Vannak olyan szimbólumok is, amelyeket csak bizonyos beavatás után érthetünk meg. Egyes jelképeket magunkkal hoztunk a születésünkkor, míg másokat életünk folyamán tanultunk meg. Vannak az egész emberiségre vonatkozó ősi szimbólumok, és léteznek az egyes népek, kultúrák szimbólumai.

Ősi szimbólumok

A szimbólumalkotás egyidős az emberiséggel. Az ember azért hozott létre szimbólumokat, hogy kifejezze velük mindazt, amit tudatosan megtapasztalt, de másképpen nem tudott kifejezni, azaz az emberi tudat olyan állapotait és lehetőségeit, amelyekre nincs szó, legfeljebb kép. A jelképek egyetemes, örök érvényű törvényszerűségeket írnak le, a világmindenség és benne az ember tudatának természetét képezik le.
Természetfeletti igazságokhoz vezetnek el, vagyis a hétköznapi valóságon túl megélhető igazságról szólnak.

Koncentrált teremtőerő

A teremtés a gondolattal indul, majd a szóval folytatódik. A jelkép pedig a szónál is összetettebb, mivel általában több szóval leírható dolgot jelöl. Minden szónak teremtőereje van, de a jelkép, mivel több szó nyilvánul meg benne, koncentrált erővel teremt. A szimbólumok tehát energiát képviselnek, ezért tudatos használatukkal előhívhatjuk azokat az erőket, amelyeket magukban rejtenek. Azaz ismerve egy-egy szimbólum jelentését, annak energiáit felszabadíthatjuk magunkban, ha a szimbólummal rendszeresen kapcsolatba kerülünk. Mivel a szimbólumok közös „információs mezőből” származnak, így minden ember számára ugyanazt a jelentést, információt hordozzák. Ez az információ akkor is hatással van életünkre, ha nincs tudomásunk róla, azaz ha nem ismerjük egy adott szimbólum jelentését.

Melyik mit üzen?

Energiát képviselnek a színek, a számok, a betűk, a geometriai alakzatok, ezenkívül vannak természeti, növényi és állati szimbólumok is. Gyakran megfigyelhető, hogy a pozitív energiát képviselő alakzatok elforgatva vagy tükrözve negatív, romboló hatásúvá válnak. Az alábbiakban megtudhatod néhány ismert szimbólum jelentését.

▪ Pont: az állandóság, az örökkévalóság jelképe. A kezdet és a vég, az alfa és ómega.

▪ Kör: a végtelenséget, az örök megújulást, a körforgást, a teljességet, az eredendő tökéletességet és harmóniát jelképezi. Ősi értelmezésben az éltető nap korongját  jelképezte, az ember léte a nap fényétől függött, ezért Istenként tekintettek rá. Ezért lett az abszolút, a végtelen egység, a tökéletesség szimbóluma. A karikagyűrű, amely a férfi és a nő egységét jelképezi, ezért vált a házasság szimbólumává.

Szívcsakra a Dávid-csillaggal

▪ Mandalák: a körhöz hasonlóan a mandalák is a teljességet, az egységet és a harmóniát jelképezik. Pozitív energiájuknak köszönhető állítólag, hogy a mandala alaprajzú városok, mint Róma, Párizs vagy Washington, nagyvárossá fejlődtek.

▪ Két egymást metsző kör: a szövetség jelképe.

▪ Három koncentrikus kör: a test, a lélek, és a szellem hármas egysége.

▪ Három egymásba kapcsolódó kör: a Szentháromság szimbóluma, az értelem, az érzelem és az akarat egysége.

▪ Négyzet: az anyagi világ jelképe, ezenkívül az alaposságot, a szilárdságot, a merevséget és a korlátozást is szimbolizálja. Ha az egyik oldalán áll, stabilitást, ha valamelyik csúcsán, akkor labilitást, mozgást jelöl. 

▪ Csúcsával felfelé tekintő háromszög: a belső fény, az anyagi világból kiváló szellemi minőség, a felfelé törekvő lélek szimbóluma. Mágikus cselekményekre is használják.

▪ Csúcsával lefelé tekintő háromszög: az anyagba való törekvés, a fentről lefelé áramló energiák, Isten anyagi létet bevilágító fényének jelképe.

▪ Hatágú csillag (Dávid-csillag, Indiában a szívcsakra jelképe): a felfelé, illetve lefelé irányuló egyenlő oldalú háromszögek egyesítésével létrejött szimbólum a felfelé és lefelé mutató erők, energiák tökéletes egyensúlya, a földi és isteni világ szövetsége, a megtalált út, a megvilágosodás, a harmónia jelképe.

▪ Ötágú csillag: a felfelé álló ötágú csillag kitárt végtagokkal az embert jelképezi, a csúcsán álló pedig az ördög vagy sátán jelképe. A fölfelé mutató csillag a szellemi magaslatok irányába törekvést szimbolizálja, a lefelé mutató az alvilág sötét erőit szólítja meg.

▪ Szvasztika: a nap, a teremtő Isten, a végtelen, az örök élet, a szerencse szimbóluma. Négy karja a négy égtájat jelképezi. A 90 fokkal elforgatott szvasztika a náci horogkereszt, amely az erőszak, a fajelmélet vezérelte népirtás, a terror és az elnyomás jelképévé vált.

▪ Spirál, csigavonal: az örvénylés jele. Ha jobbra irányul, akkor a teremtő, ha balra, akkor a romboló erőket szimbolizálja. A lélek evolúciója is ilyen spirális vonalban halad: körben mozog, ugyanakkor ciklusonként mindig egy szinttel feljebb lép.

▪ Sugaras csillagforma: a szétáradó energiát jelképezi.

▪ Kereszt: ősi jelkép, amely a négy égtájat, az évszakokat és a tér-időt jelképezte. Két szárának metszéspontja a világ központja, négy karja megfelel a négy égtájnak. Az archetipikus embert is jelképezi, a függőleges vonal az égi, az intellektuális, a pozitív, az aktív és a hímnemű, míg a vízszintes a földi, a racionális, a passzív és a női aspektus. A kereszt az életfa geometrikus változataként is felfogható.

▪ Fa, életfa, világfa, égig érő paszuly: ősi szimbólum az életfa, amely a világ közepén helyezkedik el, és összeköti az égi és a földi szférát. A fa gyökerei a földből táplálkoznak, míg lombja az ég felé törekszik, így biztosítva átjárót a világrészek között. Az ember lelki fejlődését is szimbolizálja.

▪ Hegy: szimbolikája hasonló az életfáéhoz – égbe nyúló csúcsa a földről az isteni világba vezet, a szellemi létbe való felemelkedést jelképezi.

▪ Állatszimbólumok: az állatok tulajdonságai vagy viselkedésjegyei alapján minden állathoz kapcsolódott egy-egy jelentés. A ragadozó madarak a világ felett uralkodó erő, a szabadság és a mindent látás szimbólumai, az oroszlán, a tigris és a medve a hatalmat, a bátorságot és az erőt jelképezi, a ló és a szarvas a gyorsaság, a nemesség jelképe, a kutya a férfiasságot és az ösztönöket, a macska a nőiességet, a rejtélyt és a függetlenséget jelképezi, a lepke az átalakulás szimbóluma, míg a kígyó az újjászületés, a gyógyítás és a férfiasság jelképe.

Jelképek a gyógyítás szolgálatában

Több önismereti és gyógyító módszer is kihasználja a szimbólumok által közvetített információt és energiát. A kineziológiától kezdve a különböző pszichológiai rajzteszteken, a grafológián, a tarot-n és az asztrológián át a szám- és betűszimbolikáig mindegyik eszköztárában szerepelnek szimbólumok.