A végtelen örökkévalóságban voltak az Elohimok, azaz az isteni erők, melyek a végtelenséget áthatják. 2. Ezek az erők az örökkévaló isteni Szellemből, a Szeretetből áradtak ki a végtelenségbe és hétféle tulajdonságuk van, úgymint: szeretet, akarat, erő, bölcsesség, rend, igazság, türelem és irgalom. 3. Ez a hét isteni tulajdonság az a hét isteni lélek, a hét tűzhányás Isten trónja előtt, mely János Jelenések könyve IV. részének 5. versében van leírva. 4. Mielőtt a mindenséget megteremtettem volna, Én, a mindenható Isten, öröktől fogva egyedül voltam a végtelen, sötét és értelmetlen semmiben. 5. Az örökkévalóságokban az Én hét tulajdonságom küzdött egymással, de erről a küzdelemről az emberek csak nagyon keveset tudnának felfogni, mert földi fogalmakhoz szokott értelmük nem tudja ezeket befogadni. 6. Az isteni tulajdonságoknak eme benső tulajdonsága volt az a „küzdelem”, melyről Mózes IV. könyve XXI. rész 14. vers tesz említést, „Jehova háborúi” címen. 7. Ezen leírásnak Jeruzsálem pusztulásakor nyoma veszett. 8. Mivel az akkor élő emberek már annyira az anyagiasságba süllyedtek, hogy semmi szelleminek már nem volt előttük értéke, megengedtem, hogy ez a leírás Jeruzsálemnek a rómaiak által való ostromlása alatt a lángok martaléka legyen. 9. Most, hogy a világ eljutott életének utolsó turnusághoz, időszakához, az emberiségnek és mindennek át kell változnia, szellemibbé válnia, újra kinyilvánítom azokat a dolgokat, amik az emberek mohó anyagiassága és gonoszsága miatt megsemmisültek, és feledésbe merültek. 10. Ezt szolgálják az utolsó időben a Földön testetöltött küldötteim, az ég csillagai, Lorber Jakabtól kezdve a mai napig. 11. Jehova háborúiról pedig annyit tudhattok: az isteni hét szellemi tulajdonság közül a szeretet, a türelem és az irgalom azok, melyek önmagukba véve is rokonszenvesek lehetnek egy Rajtam kívül létező lényre nézve. 12. A szeretet mindent megad, mindent föláldoz, a türelem minden rosszat is eltűr, az irgalom pedig mindent megbocsát. 13. Ezek a tulajdonságok még akkor is rokonszenvesek, ha önmagukban, más befolyás nélkül nyilatkoznak meg. 14. Másképpen áll a dolog a másik három isteni tulajdonsággal, a bölcsességgel, akarattal és igazsággal. 15. A bölcsesség, ha nem a szeretetből indul ki, már nem bölcsesség, hanem puszta értelem, az értelem pedig önmagában rideg, számító ész. Az akaraterő önmaga erejét ismerve, tudatába jut annak, hogy ő hatalom és nem ismer el maga fölött semmit. Az igazság pedig egyedül merev, következetes irgalmat nem ismer. Ezek a tulajdonságok tehát önmagukban nem rokonszenveznek, esetleg pusztítólag hatnak egy másik létező lényre. 16. Adva van tehát számotokra kétszer három tulajdonságom csoportja. Egyik a szeretetből fakadó türelem és irgalom, a másik az értelemből fakadó akaraterő és igazság szellemeinek hármassága. 2

17. A szeretettel szöges ellentétben áll az értelem, az igazsággal szemben az irgalom és a gátlás nélkül tevékenykedni akaró, esetleg romboló akaraterővel szemben a türelem. 18. Ezeknek a tulajdonságoknak, hogy tökéletes egészet alkossanak, szükséges, hogy egyensúlyba kerüljenek egymással. Egyensúly nélkül merő tusakodás volna közöttük az örökkévalóságban, és így ezen erők soha semmire képesek nem volnának, tehát teremtésre sem. 19. Negyedik isteni tulajdonságom, a Rend szelleme ezt a két egyensúlytalan háromszöget arányosan egyensúlyba állítja és ezzel tökéletessé, s alkotóképessé teszi. 20. Íme itt van előttetek a képlete az eddig leírtaknak egy hatágú csillag képében, amelyet az emberek, mint Dávid-csillagot, a betlehemi csillagos ismernek. 21. A rokonszenves első háromszög felső sarka a szeretet. Ez a türelem és az irgalom sarkai által képzett alapon nyugszik. 22. Az ellenszenves értelmi háromszög értelmi sarka szemben áll a szeretet sarkával úgy, hogy az egészet egy szabályos hatágú csillagba fogja össze a Rend belső tere. 23. Ezen isteni tulajdonságoknak egyensúlyba helyezkedése az örökkévalóságok időtlen idejében ment végbe és oly módon, hogy arról ember fogalmat alkotni nem képes. Ezt nevezte Mózes „Jehova háborúi”-nak. 24. Íme itt láthatjátok a szent képletet, ezt akarja jelképezni Dávid király csillaga, vagy a betlehemi csillag, mely a Földre született jézusi Lényem isteni származását hirdeti.

2. FEJEZET
1. Tehát az Én legvalóságosabb, legbensőbb lényem tisztán csak az Ősi első érzés – a szeretet. Ez szellememnek legbensőbb szelleme, kinek tulajdonsága az, hogy mindent magához akar vonni. 2. Szeretetem egyedül volt a nagy végtelen semmiben, tulajdonságaival együtt, és mint élet, Ősélet, szeretni és szerettetni kívánt, azonban nem volt körülötte semmi, amire szeretetérzését kiáraszthatta volna. 3. Ez a szeretetérzés önmagában tökéletlen, vak és ostoba volt, ha nem mérsékelné a belőle kiinduló értelem. 4. Szeretetérzésem megérezve önmagát, értelemre gyúlt, és mint élet, tehát mint mozgás – cselekedni, tevékenykedni kívánt. 5. Ezen kívánság fölgerjesztette akaratomat, mert a szeretetből fakadó értelmem felismerve szeretetem vágyát, a cselekvő készséget, felébresztette akaratomat, mely erő kifejtésében akart megnyilvánulni, azaz cselekedni akart. 6. Ezzel előttetek áll ősi hármasságom, mint: 1. Szeretet 2. A szeretetből fakadó értelem, mint Bölcsesség 3. A kettő együtthatásából keletkező Akarat. 7. A Szeretet Atya Láng Gondolat Bölcsesség Fiú Fénysugár Ige Akarat Szentszellem Világosság Hatás

8. A Bölcsesség a szeretet kívánságát valósítja meg. A Fiú az Atya akaratát teszi hatékonnyá. A fénysugár által világít meg a Láng minket. Az Ige által hat a Gondolat és válik cselekedetté. 9. Ez a kis képlet világítja meg a tévelygők előtt, hogy nincs háromszemélyű Isten, hanem csak egy Isten van, a Szeretet Istene, akinek bölcsessége úgy világítja meg a sötét, vak világot szellemben és igazságban, mint a láng fénye a körülötte lévő tárgyakat. A megvilágított tárgyak fényvisszaverése pedig megfelel a Szentszellem megnyilatkozásának. 10. Egy sima, tiszta világos felület ragyogóan veri vissza a világosságot, míg egy érdes, piszkos, sötét felület a fényt elnyeli és semmit sem sugároz vissza. 11. Így hat az emberi lélekre áradó isteni Szentszellem befolyása is az emberben. A tiszta, jámbor lélekből az isteni Szentszellem sugárzik vissza, a vak, bűnös és gonosz lélek nem tudja visszasugározni az Úr világosságát. 12. A teremtés előtti idő annak az állapotnak felel meg, mikor egy ember elgondol valamit, de még nem mondja ki, azaz nem határozza el magát a cselekvésre. 13. Egyedül voltam tulajdonságaimmal együtt a végtelen sötétségben. Tulajdonságaim: a bölcsesség, akarat, rend, igazság, türelem és az irgalom szellemei szunnyadtak szeretetem mélyén. Pusztán szeretetem vágyakozott, mint Lényem élete tevékenykedni, szeretni, és szeretetet érezni.

3. FEJEZET
1. Az élet mozgás. Szeretetem tudatára jutott érzéseinek, a szeretetvágynak. Ezáltal felébredt Bennem az értelem szelleme és arra az elhatározásra bírta szeretetemet, hogy egy rajta kívül álló szeretet-lényre van szükség ahhoz, hogy a szeretet cselekedni tudjon, mert a sötét és vak űr a szeretetet sem érezni, sem viszonozni nem tudja. 2. E felismerés fölgerjesztette Bennem az akarás szellemét és Én szeretetem világosságát a végtelen sötét űrbe árasztottam ki. 3. A végtelen sötétség ez által megvilágosodott, mert a szeretet életre gyullasztotta. 4. Mint mondottam, az élet mozgás. Minden, ami él, azzal árulja el életét, hogy mozdul. Szeretetem Ősvilágossága, mint végtelenül finom fénysugár nyilvánult meg a sötét végtelenségben. 5. Íme az „Ige” – „Legyen világosság” elhangzott és körülöttem egy végtelen fénytenger kelt életre. 6. Ebben a fénytengerben azonban még nem volt semmi forma, semmi változás, megnyilatkozás. Egy végtelen fényrezgés volt – szeretetem által hatalmas éltető erővel telítve. 7. Nevezzük el ezt az élő fénytengert életalapnak, mert minden élet ebből indul ki és ezen alapul. – Mondják mások életprincípiumnak, világéternek, Urániának, de mi maradjunk meg e legegyszerűbb és legkifejezőbb szó mellett. 8. Ez az életalap isteni Lényem hármas megnyilatkozását, a szeretetet, az akaratot, és az értelmet magába fogadta és szeretetem életté, akaratom vonzóerővé, értelmem pedig bizonyos fényszerűséggé alakította át bennem.(Pontosabb szöveg: „Szeretetemet…. Akaratomat…. Értelmemet…. alakította át Bennem.”) 9. Egy végtelen fénylő és érző fénytenger létesült tehát körülöttem, melyben az életerő mozgásban, azaz végtelenül finom rezgésben nyilvánult meg.

10. Minden egyes kis rezdület egy-egy életke volt, melyben éltető akarat vágyakozott arra, hogy valamit befogadjon és éltesen és várt valamit, amit e célból magához vonzzon. 11. Ez az életalap még nem volt alkalmas arra, hogy beléárasztott szeretetemet viszonozhassa. Ehhez szükséges volt egy Rajtam kívül álló, Tőlem független értelemre, Aki fel tudja fogni saját értelmével a szeretet boldogító érzését. 12. Az életalap nem volt független, mivel létezését és állandóságát Belőlem áradó tulajdonságaim adták, tehát ez olyan lett volna, mintha Önmagamat szerettem volna. 13. Fölmerült tehát értelmemben egy gondolat: szükség van egy Rajtam kívül álló lényre.

4. FEJEZET
1. Értelmemnek ezen gondolatait bevetítettem a végtelen élettengerbe azzal az akarattal, hogy ezek a gondolatok Tőlem függetlenüljenek. 2. Az élettérbe jutott eme gondolataim a szeretet vonzóereje által egybe, egy eszmévé tömörültek és egy hatalmas élő, öntudatos szellemlény alakult ki belőlük. Mivel Belőlem lett, az Én tulajdonságaim is megvoltak benne, csupán annyiban különbözött Tőlem, hogy mivel elsősorban értelmem hozta létre, az értelem volt benne túlsúlyban. 3. Mivel pedig az értelemnek az akaraterő és az igazság szellemei a függvényei, ez a hatalmas szellemlény nagy hatalomérzettel és az osztóigazság értelmével bírt. 4. Ez a három tulajdonság, az értelem, a hatalom és az igazság együtt, mint nagy fenségérzet mutatkozott meg e lényben, míg a rokonszenves tulajdonságok, a szeretet, a türelem és az irgalom érzetei még háttérbe szorultak benne. 5. Szeretetem végtelen boldogsággal látta meg az első teremtett szellemet, kit Satanának neveztem, ami az ősatyák nyelvén körülbelül annyit jelent, mint „A bölcsesség eredménye”, azaz az isteni szeretettel ellentétes pólus. 6. Gyönyörű lény volt Satana, ragyogó fény áradt belőle, arcából, szemeiből bölcs értelem sugárzott. Minden szépség, minden báj megvolt benne, amit ember alig tud valamennyire is elképzelni. A szűzi tisztaság bája, a legnagyobb művész, Isten alkotása volt a legszebb formákkal. 7. Engem, a lényi Eszmét ő nem láthatott, de érezte magában jelenlétemet és bensejében hallott a hangomat. 8. Mint teremtett lény, nem volt tökéletességének azon a fokán, amelyen Alkotója, hiszen elsősorban egy kifejezés nélküli életalapból származott, ami bizonyos gyarlóságban nyilvánult meg benne, másodszor, a Tőlem örökölt tulajdonságok még nem voltak benne teljes egyensúlyban, hiszen értelmes szellemiből keletkezett. 9. Szándékom volt, hogyha tökéletessé fejlődik, Istentársamul teszem meg őt, ezért teljes szabad akaratot adtam neki, rámutatván egyben az ő hiányosságára és felvilágosítottam őt arról, hogy a tökéletességet azzal érheti el, ha erősebben kidomborodó tulajdonságait, az értelmet, az igazságot és fenségérzetet a rend szellemében egyensúlyba hozza a Tőlem örökölt szeretettel, türelemmel és az irgalmas szív jóságával. 10. Számotokra felmérhetetlen időkön át tevékenykedett ő ezirányban, de minduntalan fölmerült bensejében a kérdés, hogy ő nem mindig volt, hanem léte egyszer elkezdődött és kérdezte magában, mi volt, mielőtt lett?

11. Keresve keresett Engem, de sajnos – csak értelmében, mivel még az volt benne túlsúlyban, holott szíve szeretetében kellett volna Hozzám fordulnia. 12. Ismerve a társtalanság szomorúságát, türelmesen vártam, hogy egyszer reátalál szívében önmagára és önmagában az őt végtelenül szerető teremtőjére, Atyjára. 13. Én, mint az élet forrása, mindig tevékenységben vagyok, a Satana megteremtésével sem állottam meg. 14. Más tulajdonságaim is kiáradtak az életalapba, ahol szintén eszmékké tömörültek, akiket ti emberek, mint Arkangyalokat ismertek. 15. Így lett az Én akaratom, azaz hatalmam szelleméből Michael, rendem szelleméből Gábriel, igazságom szelleméből Archiel, szeretetem szelleméből Rafael, türelmem szelleméből Zuriel, irgalmam szelleméből Uriel. 16. Mindezen arkangyalok között a legelső, a legnagyobb volt Satana, kinek neve, mint arkangyalnak Baaliel volt. 17. Ő oly kedves volt Nekem, hogy még teremtő erővel is megáldottam és ő, habár még nem volt a tökéletesség kellő fokán, teremtett is lényeket, úgy, mint Én, tudniillik gondolatait a térbe vetítette és azok ott eszmékké, lényekké tömörültek. De mivel maga Satana nem volt még tökéletes, istentársi teremtményei is tökéletlenek voltak. 18. A többi arkangyal is kedves volt Nekem, de amíg Satana-Baaliel értelménél fogva maga is igyekezett minél jobban függetleníteni magát, a többiek szabad akaratukat Belém helyezték és minden erejükkel csak Nekem akartak kedvezni. Csupán Gábriel figyelt érdeklődve Satana tevékenységére. 19. Gyönyörű összhang volt a Mindenségben, csodálatos és az ember számára elképzelhetetlen boldog élet volt ez. Minden szépnek, jónak, kedvesnek a legmagasabb fokú öröme uralta az angyalok kedélyét és nem zavarta semmi rossz. 20. Az arkangyalok az idők mélységében lassan fejlődtek a tökéletesedés felé, míg végül egyensúlyba hozta a Tőlem örökölt tulajdonságokat, a teremtő képességével őket is megáldottam. Ők csodálatos, elmétek számára felfoghatatlan dolgokat, fogalmakat, eszméket és lényeket alkottak, olyanokat, melyekről testben élő ember fogalmat alkotni magának nem tud.

5. FEJEZET
1. Satanában újra és újra fölmerült a kérdés saját kiléte felől. Látta később keletkező arkangyal társait, azoknak fejletlenebb, kisebb fokozatát. Kutatta, hogy honnan származhatnak ők. Látta, hogy az ő teremtményei nem oly tökéletesek, mint arkangyal társai és összehasonlításokat kezdett tenni. 2. Kedélyében nagy „miértek” vetődtek fel. Tudatára jutott az ő nagyobb hatalmának is, ami aztán kezdte fenségérzetét nagyobbra növelni. 3. Szívében egyre kapta Tőlem a csendes, szelíd oktatásokat, de ő ezeket saját gondolatainak vélte és elfordulva a szívében szóló hangtól, értelméhez fordult, ahol pedig szellemieket soha megérteni nem lehet. 4. Tudta, hogy kell lennie egy fölötte álló nagyobb hatalomnak és erőnek, hiszen megértette, hogy az ő hatalmas lénye csakis egy tőle magasabb, nagyobb erejű Lángtól származhatott, de értelmében keresve sem láthatott meg Engem.

5. Hangosan kiáltott Hozzám: Uram, hol vagy? Mutasd meg Magad! Létezel, vagy csak képzeletem súgja létezésedet? 6. Istent senki sem láthatja, és Satana annál kevésbé láthatta, mert teljesen magára kellett hagynom őt, hogy mint független lény, és mint leendő Istentárs, egyedül vívja meg ezt a benső harcot, ahogy Én vívtam meg tulajdonságaimmal. Csak így érhette el az isteni tökély fokát. 7. Satana tovább küzdött önmagában, de értelme mindjobban feszülni kezdett. Fenségérzete sérelmet szenvedett, mivel választ értelme szerint nem nyert kérdéseire, ez bosszúságban nyilvánult meg benne. 8. Segítségére siettem, mert láttam, hogy felajzott fenségérzete már a rendet veszélyeztette. Nem a világrendet, hanem az ő benső rendjét. Szeretetem bölcsességét tömörítettem szemei előtt: az esetleg eljövendő alázatos és ártatlan istenember – Krisztus – képét mutattam neki. 9. Szívében szólottam hozzá: „Gyermekem, Satana! Ne értelmedben keress Engem, hanem figyelj hangomra szíved szeretetében, mert Én a Szeretet vagyok. 10. Őrizkedj attól, hogy túlbecsült magad és légy oly egyszerű és alázatos, mint amilyennek most Engem látsz. Engem, a téged végtelenül szerető Atyádat.” 11. Megdöbbenve nézett a látomásra Satana. Mivel azonban csak egy egyszerű alázatos, és hozzá hasonló lényt látott, értelme viaskodni kezdett szívével, hiszen ő az őt Alkotó Istenséget, mint hatalmas, fönséges, nálánál sokkal dicsőségesebben ragyogó Lényt képzelt el, nem pedig egy alázatos szellemet, akinek kinézése legföljebb az ő teremtményeire volt hasonlatos. 12. Alázatos kicsinységben kellett megmutatkoznom, mert ha teljes isteni dicsőségemben lépek eléje, azonnal megsemmisült volna, lénye visszaolvad Lényembe, mint ahogy a mécses fénye elvész a nap fénytengerében. 13. Megjelenésem nem felelt meg Satana várakozásának, képzelete nem ilyen Istent várt, ezért bosszúsan elfordult, mondván: „Neked nem szolgálok! Te nem lehetsz Isten!” 14. Ezek után hiába várt, jelenésem eloszlott és ő hiába sóvárgott, hiába kiáltott nagy fennszóval a végtelenségbe, válasz nem jött sehonnan. 15. Értelmében arra a következtetésre jutott, hogy a mindenségben észlelhető legnagyobb hatalom csak ő lehet, és ez fenségérzetét annyira felduzzasztotta, hogy az immár a legvisszataszítóbb végtelenbe ment. 16. A benne lévő rokonszenves elemeket, a szeretetet, a türelmet és az irgalmas jóságot visszatartotta magában, önmagába befelé fordította, ezáltal a szeretet önszeretetté, önzéssé, a türelem makacssággá, az irgalmas jóság pedig szívtelenséggé alakult át benne. 17. Míg ez a folyamat végbement Satanában, az alatt angyaltársai nem voltak tétlenek. Átvéve akaratomat, teremtőerőmet és világosságomat, mint a gyújtólencsék a Nap fényét, koncentrálták, miáltal hozzájuk hasonló angyalok miriádjai jöttek létre az életalapban. Hatalmas világszférák keletkeztek, és gyönyörű összhangban fejlődtek a tökéletesség felé. 18. Minden arkangyalnak megvolt a maga szférája, melyekben az „alangyalok” tevékenykedtek, kifejezhetetlen dolgokban. 19. Satana teljesen elhallgattatta a szívében szóló benső hangomat és elindult a maga végzetes útján a bukás felé.