5000 ÉVES IGÉINKRŐL

Minden tiszteletem és megbecsülésem illeti azokat a jóindulatú nyelvészeket, akik mai magyar nyelvünket "hasonlítják" az ősihöz, amit Sumirnak neveznek. Hogy keresik a "törvényszerű hangátmeneteket és hangváltozásokat" és csak "hasonlítanak". De ha így a dolgok mélyére nézünk, azt kell megállapítani, hogy a mai magyar nyelv gyökerén a Mah-Gar ősnyelv lakozik és ez az, amit "sumir" névvel illetnek. Ezzel a nyelvvel pedig ez idáig csak oly nyelvészek foglalkoztak, akik nem beszéltek magyarul és ha az általuk "megfejtett sumir nyelv" titkaiba tekintünk, annyit találunk a magunk nyelvéből, hogy az szinte csodálatos.

Itt van a jó POEBEL professzor, aki korunk híres sumerológusát, a semita alapon dolgozó Samuel Noah KRAMER-t megtanította a sumir ékírásra. Poebel GSG. című munkájában p1. a "beszélni" igét "Bl" és "E" formában ismeri el a sumir nyelv tulajdonaként.

A "BI" Labatnál (L. 214.) "beszéd" és - mint ige "beszélni." 
Az "E" ugyanitt (L. 308.) szintén "beszélni" jelentéssel található.

Poebel (Grundzüge der Sumerischen Grammatik) viszont megnevezett könyvének § 45. részében e két sumir gyök "kauzativ-formáit" "BES" és "BE" értékkel jelöli meg. E sorok írója megállapította az ékiratokban azt, hogy az eddig "BI" értéknek vett - "beszéd, beszélni" jelentésű ékjel helyes kiejtése valóban "BES", mely tökéletesen egyezik a mai magyar "BESZ-E-DU... (beszédet ő csinál) vagyis a már tökéletesedett fonetikájú "besz-éd" szavunk gyökével és a "BESZ" gyök így lehet igei és főnévi vonatkozású.

Az igei forma és képzés az ősi alakot mutatja ma is. Tudnunk kell azt, hogy az ősi Mah-Gar igeragozás kiinduló alapra az igegyök + a harmadik személyrag "a", vagy ennek hangzó illeszkedésű változatai "e", "i", "a".

A kiindulásunk tehát: BESZ+E. Kapcsoljuk hozzá az alanyi igeragozás 2. személyű ragját - a "LI"-t, az eredmény: BESZ-E-LI = "ő-te beszél". Ha most 1. személyben akarom mondani, hozzákapcsolom az ősi nyelv ugyancsak alanyi ragozásának 1. személy ragját, mely a "KU" és így mondom: BESZ-E-LI-KU... BESZ-É-LE-K.

Így folytatható a ragozás BESZ-E-LI-ZU... azaz BESZ-É-L-SZ... a 2. személynél is.

Ha többesszámban akarom mondani - beleillesztem a sumirnak nevezett ősnyelvünk többesszámú ragját, mely az "ENE' és így írja le előttünk 5000 évvel a Mah-Gar: BESZE-LI-ENE-KU. Ez azonos a székelyszavú BESZÉLENEK, vagy a mai tökéletesített formánkkal így: BESZÉLNEK. Tekintve, hogy az olvasás nem azonos az írás formájával (még a mai angolnál sem) elfogadhatjuk azt, hogy a szótagírás esetében az olvasás elhagyta a felesleges hangzókat.

Láthatjuk tehát, hogy a mai beszédünk gyökere valóban Sumeriában van.

De vizsgáljuk meg a másik gyököt - az "E"-t. Az ékiratokban egyáltalában nem találjuk meg ezt az ékjelet a "beszéd", "beszélni" fogalmak kifejezésére alkalmazva. Ezt ugyanis mindig a "DUG," (L.15) ékjelével írták és mondták. (PI. a Gudea "A" cil. V II. 3. "tur dug-ga zu mag dug-ga ám" = a kis beszéded (szavad) - a nagy beszéd ám, vagy dicső beszédként...)

Az ősi "DUG" ma is él a mai "DA-DUG", "D A-DOG" szavunkban, miként említettük a 19. oldalon,

Az ősi nyelv "E" szógyöke így a szájjal kapcsolatos cselekedeteket jelezhette, amit tökéletesen megvilágít ennek a gyöknek a mai magyarban való használata. Ez ugyanis a mai "enni" igénknek az ősi gyökere, ami megmutatkozik az: E-hot, E-hül. E-ni, É-hes stb. képzetekben. Vegyük sorra ezeket:

E-ni: tökéletes mah-gar képzése: E-e-ni (sag-a-ni szive-(l)-ni képzéshez hasonlóan) ahol a hangzóilleszkedés tör vénye szerint a kettőzött magánhangzó másodikának kiesése megkettőzi az utána következő mássalhangzót és így keletkezik a hangtan szabályai szerint az E-NNI.

E-HE-T: ősi formája: "E-HE-DU, ahol "E" az igegyök, "HE" már 6000 éve a feltételes mód belragja és DU = tenni, cseledekni, vagyis E (vést) te-HE-t.

É-HES: ősi formája: E-HE-ES, ahol "E" - a gyök, HE = feltételes mód belragja és ES - a melléknév képző - a már említettek szerint. (L. a 60. oldalon.)

E-HÜL: L. szerint - E-HUL, ahol HUL (L. 456) "ellenség, ellenkező és pusztít". Az "evéssel" ellenkezésben lévő. Nem fogadom el azonban prof. Poebelnek azon megállapítását, hogy ennek az "E" gyöknek kauzativ (okhatározó) formája a "BE" lenne. Ugyanis semmi logikát nem látok e megállapításban, mert ha a "BI" gyök kauzativ alakja "BES", akkor az "E" gyöké "ES" kell legyen és ezt a mai magyar nyelv igazolja megint tökéletes formában, hiszen ez az előbb tárgyalt "E" (enni) gyöknek fejlesztett formája így: "ESZ".

Agglutinációja e gyöknek teljesen azonos a "BESZ" gyökével, csak a magánhangzóilleszkedés teszi még zengőbbé, érthetőbbé és tökéletesebbé a képzést, mert a kiindulási alap: igegyök+3 személyű személyes névmási rag, vagyis ESZ+E átmódosul ESZ+I -vé a 3. személyre vonatkozóan, tehát így alakul a ragozás:

Egyesszám 1. szem.: ESZ-E-KU... és... ESZ-E-MU (mai: ESZEK és ESZEM) 
2. " ESZ-E-LI ESZ-E-ZU (mai: ESZEL és ESZESZ) 
3. " ESZ-I ESZ-I-KU 
(mai: ESZI és ESZIK) (az első oszlop a tárgyas és a második a személyi igeragozás.) Többesszám megint az "ENE" raggal képezve: ESZ-E ENE-KU = ESZ-ENE-K vagy fejlődve: ESZ-NE-K.

E példából rögtön látható az igeragozás személyragjainak azonossága a 6000 év után is:

1. szem.: -K(u) és M(u)........... mai -K és -M. 
2. " -L(i) és Z(u).......... mai -L és -SZ 
3. " -A, E, I................ mai ugyanaz

Többesképző: -ENE- és -NE- szintén ugyanaz 6000 év óta.

Megerősítve találom fenti állításaimat a sumirnak nevezett ősi MAH-GAR nyelv azon kifejezésével, mellyel az "enni" fogalom logikus kiegészítését - az "inni" és ezzel kapcsolatos - elsősorban a "víz", folyadék, folyó, ital stb. - fogalmakat kifejezi.

Ugyanis - míg "E" a sűrű halmazállapotú ennivalókra értendő, úgy az ősi nyelvben az "L," fejezi ki a folyékony halmazállapotot, mely tulajdonképpen a "víz fogalom" hangértékének, az "A" fogalomjegynek (L. 579) hangzóváltozatos azonosa. Ezt a vízre vonatkozó változtatott "I" fonémát őrzi a mai magyar nyelv az I-poly, I-tal és ISZ kifejezésekben. Ez utóbbi - a nyelv kifejező logikája szerint - az evést jelentő "ESZ" igegyöknek a szópárja így: "ISZ". Az igeragozásban azonban bámulatos feltűnőséget mutat az a "meghatározó hangzóilleszkedés", mely a nyelvtani "alapállás" megszerkesztéséhez nem az "ISZ"-hez szabályos "I" hangot ragozza a 3. személyű személyes névmásként, hanem megismétli a "víz" fogalmát akkor, midőn az igegyökhöz ennek jelét és hangértékét csatolja így: "ISZ-A". Az ige ragozása tehát a jelen időben így alakul:

1. szem.: ISZ-A-K(u) és ISZ-A-M(u)... mai ISZOK és ISZOM 
2. " ISZ-A-L(i) és ISZ-A-ZU... mai ISZOL és ISZ-A-SZ 
3. " ISZ-A és ISZ-A... mai ugyanaz.

Többes: az "ene" többesrag hangzóilleszkedő változatában ISZ-A-ANA-K(u), melyből ered a mai ISZ-UNK és ISZ-ANAK. (Többesszám 2. személyre vonatkozó ragozott formával még nem találkoztam az ékiratokon. A nyelvészek elképzelt és feltételezett u. n. "paradigmái" ott nem találhatók.)

I-TAL szintén ősi képzés, jelentése az "I" "kevesebbé lesz". Lehet azonban, hogy eredeti alakja "I-TA-LAL" volt, mely összetételben a "TA" a "távolodás" kifejezője vagyis "távozva kevesebb az "I".

I-POLY ősalakja I-PUL, ahol PUL = szabaddá tett (L. 11.) tehát I-PUL = szabadon folyó víz.

Ha ezt ily tökéletesen rögzítette az ősi nyelvből a mai magyar nyelv, akkor meg kell találnunk a "víz"-et jelentő eredeti fogalomjegy (L.579) hangértékit, vagyis az "A" szó is... "víz" jelentéssel. Ez meg is van, hiszen mondjuk, hogy "A-PAD", vagyis a "víz" lemegy. Ez az ősi nyelv máig is megőrzött kifejezése, ahol "PAD" (L.450) = megnevezni, változni valamivé, más formát felvenni. Hasonló kifejezés a "szív változása", amit az ősi nyelv SA-PAD ékjelekkel ír és mond és ÁRPAD = felemelt árú, dicsőített.

A-Z (ázik) szó, melyet P. Deimel "As" értékben "A'A" fonémákkal hangoztat, de Labat (L.522.) már fejlődött értékeit és átvitt értelmű módosulásait veszi, pl.: "mocsár" jelentést ad az ékjelnek, de hozzácsatolva a LAL = "kevesebb" (L.525.) ékjelel - ABLAL - értékkel "fészek" jelentést ad a szónak, tehát ahol "kevesebb" az AZ-ás.

Az "ÁS" szavunk is visszamegy az "A" = víz értékre, mert eredeti formája Á-SU, vagyis "víz - kézmunka útján". A SZIG magyar szó pedig sumir nyelven annyit jelent: "VIZ-SZEGÉNY. (SIG(k) = hiányos, sovány L.592.) Ebből az összetett szóból egyszerűsödik ki a tökéletesített ASZ gyök, mely az ESZ, ISZ gyököknek az ellentéte. Negatív értelmű, nem "bevesz", hanem "kiad". (Aszik, aszott stb.)

* *

Így mutatkozik meg itt is az ősi nyelv lelkisége mely megteremti az 5000 éves változtathatatlan értelmű és hangzású szavainkat s azokat egy csodálatos nyelvszerkesztési logikával sorolja be különleges sajátosságai közé. Ezek azok a "sziklakövek", melyeket Sir Browning lelkesedő bámulattal említett, hiszen nincs még egy ily nyelve a világnak, amelyik az egyszerű magánhangzó-módosítással változtatná meg a szó értelmét így:

ESZ - ISZ - ASZ

E három szó pedig utal a három anyagi halmazállapotra. A szilárd (esz), a cseppfolyós (isz) és a párolgó-légnemű (asz) anyag létezésére. Ugyanis e három halmazállapot változás is a teremtés folytonosságának része s így az örök anyagi létezés folyamatosságának lebonyolítója. Fontos ez, mert az anyag valósága is az örök élet tartozéka és egyetlen nyelv a sumir-mahgar ősnyelvünk, mely a szerkesztésének tökéletességébe a Nagy Teremtésnek ezt a szakaszát is beiktatta.

A TEREMTÉS TÖRTÉNETE A MAGYAR NYELVBEN ÉS NYELVSZERKEZETI FELÉPÍTÉSÉBEN

Azt hiszem mindenki, aki ezt a fejezetet elolvassa csodálattal fogja megállapítani, hogy a sumir-mahgar-magyar nyelven kívül nincs még egy, amelyik felépítésében és szavaiban hordja a Teremtés Történetét. Természetesen ez a valóság egyik perdöntő bizonyítéka a sumir-magyar nyelvazonosságnak és megindokolja azt is, hogy e nyelvnek - a nyelv lelkiségét magába rejtő szavai - miért nem változhattak meg a sok ezer év "nyelvújításai", nyelvrontásai és idegen hatásai következtében. Egyszerűen változtathatatlanok. Olyanok ezek a szavak, mint az egyiptomi piramisok. Minden vihart átélnek. Vagy talán csak egyszerű sziklakövek. Léteznek és mozdíthatatlanok, mint egy nagy hegy sziklái.

De azt bizonyítják egyidejűleg, hogy azoknak a sumir bölcseknek, akik e szavak összefüggéseinek metafizikai tartalmát is felfogták, már oly mély és egyben oly magasra érő elgondolásuk volt a világmindenség teremtő és mindent alkotó erejéről és hatalmáról, hogy azt a végtelenbe nyúló élettel merték szemléltetni. Ugyanis a szó-jelentés szinergetikus és antiszinergetikus, azaz valósági és tükörképi értelmezése legelőször az élet végtelenbe nyitását, majd pedig a folytonosított élet adta fejlődési állapotokat is magába zárja, de mindig a szellemi-istenléleki síkon. Az "anyag" így csak mindezeknek a hordozója és résztvevője lesz, de az "alkotás és végrehajtás" mindig a felülről jövő, az "isteni szisztémához" kapcsolódó örökkévalósági teremtő-erők együttesének akarata szerint létesül.

Első ilyen szó: az ISTEN.

Hiába másították meg értelmét a semita- akkádok a számsor első számának kifejezésére - a sumir-mahgar népnél lévő jelentését, vagyis a láthatatlan nagy Alkotó, a Teremtő (TE-RAM-TU) fogalmának kifejezését ebből a szóból kitörülni nem tudták. Az akkádok szándékának kezdete óta eltelt immár három és félezer esztendő de a mah-gar ISTEN így él a szóban és ugyanígy maradt meg a lelkekben is. De azért maradt meg, mert tartalma két "isten-tulajdonsággal" bír, amit az eredeti, nyelv-keletkezési forma mutat így: IZ-TEN.

A különbség az IZ-TEN és ISTEN között csupán annyi, hogy IZ-TEN igyekszik megközelíteni a megfoghatatlan, kifejezhetetlen és kimondhatatlan Egyetlen Teremtő Fenség tartalmát, míg az ISTEN ugyanezt alakba önti és az ember részére kifejezi. Az ISTEN tehát az elérhetetlen tartalmú IZ-TEN emberi magyarázó szava, mely már őt észleli, megszemélyesíti. A kettő egy és ugyanaz, de míg az ISTEN emberi, földi magyarázat - úgy az IZTEN szó arra igyekezik, hogy azt fejezze ki, aminek belső lényegét szavakkal leírni tulajdonképpen nem is lehet.

A magyar nyelv keletkezésnek alapos vizsgálata azonban érthetővé teszi ezt a problémát és az IZ-TEN szóalkotásban egy olyan világ-alkotó "erő-hatalom-akarat" együttest mutat "isten-modellként", "isten-alakként", mely semmi esetre sem egy "magános férfiistenként" képzelendő el, hanem magában hordja az anya-apa-fiú "örökélet-háromság" pozitív és a föld és ég alapjait és végtelenségit is egybefoglaló tökéletességét. Ugyanis ez az "anya-apa-fiú" hármasság maga az örök élet, melyet fölülről "nyit" a nagy Akarat a lelek anyagi testbe való érkezésének törvényszerűségével és misztériumával. Így lesz az IZ - ősi sumír-mahgar szó - értelme: "istennél levő lélek, fény, és az üdvi-tisztaság." Vagyis mindaz a tökéletességi tartalom, melyet véges emberi gondolkodással a világmindenséget teremtő és alkotó, a női és férfi tulajdonságot magában rejtő őserő - Isten - sajátjának vélünk és biztosan tudunk. Sumir-mahgar nyelvünk ezt a tartalmat meg is magyarázza, amikor ezt a nagy tökéletességet TE-RAM-TU fogalommal is rögzíti.

Mondtuk, hogy a TE-RAM-TU ősi sumir kifejezés tovább él a mai magyar TE-REM-TŐ szóban, amit általában "alkotó, mindentudó, láthatatlan, de mindenütt lévő" ISTEN fogalmával azonosíthatunk. De nézzük részletezve:

TE - (L. 376) - TEMEN... alap, alapítás, amire valami épül.

RAM - (L. 187) - mérték, kegy. Eddig pontosan nem tudták megállapítani azt a tartalmat, amit ez a "fogalomjegy" kifejez. Ugyanis a mah-gar "szűzanya" hivatására vonatkozó és az ő URUK-i uralmát mutató ékjelbe van befoglalva az a fogalomjegy, melyet Labat (L. 396) SAR kiejtéssel "jóságnak, teljességnek, tökéletességnek" ismer, de mutatja e tökéletesség "kettősségét" a két vízszintes ék. Tehát mindenütt a dualitás. A "Jóság és Tökéletesség kettőssége" - mint az ISTEN-SZELLEM és a KOZMIKUS ANYAG. (Egyedülállóan ez a jel - L. 170 - "AM" vagy "URAS" jelentése: "felséges, hős.")

De hogy félre ne érthessék ezt az összetett fogalomjegyet, még hozzá van csatolva az IZ jele (L. 296), amely az ISTEN-SZELLEM kifejezője. - (Labat a RAM ékjelet az "abstract" fogalmának kifejezéséül is tartja.)

TU vagy TUD - (L. 58) - teremteni, szülni.

Így semmi kétségünk nem lehet - az ősi mah-gar (sumir) TE-RAM-TU ugyanazt fejezi ki, mint a mai magyar nyelvben a TE-REM-TŐ.

A TE-RAM-TU kifejezés így megmutatta nekünk az IZ-TEN belső tartalmát, most hát fogjunk hozzá ennek az összetett szónak részletes és alapos vizsgálatához.

IZ -... már ismeretes. A teremtésben az "isten-lélek" az IZ és minden teremtménynek "van íze". Embernek, gyümölcsnek, kőnek és anyagnak. Ez benne az "istenség maga". Az az "ÍZ" azonban nem olyan mint, a falatok "ízelítője, íze", nem "taste" (mint az angol mondja) hanem a "tartalom".

TEN -... vagy TE -... (ahogy már a TE-RAM-TU szóból ismerjük) "alap, fundamentum" értelmű. Legősibb fogalomjegye azonban megmutatja, hogy sumir-mahgar elődeink a világmindenséget az "egyenlőszárú kereszttel" jelképezték. Azt állapították meg, hogy a földi és az égi teremtett (tehát istentől eredő)

Tökéletesség egységét egybekapcsolja a Mindenség Fundamentuma és ezt nevezték így: "TEN". Ugyanis a legrégibb fogalomjegy két egyenlőszárú keresztet köt össze egy egyenes vonallal, (miképpen azt az 1. ábrán láthatjuk) és így a "földi tökéletesség" (KI-SAR-GAL) és "égi tökéletesség" (AN-SAR-GAL) egybekapcsolása adja meg a VILÁGMINDENSÉG FUNDAMENTUMÁT... a TEN-t.

Ez a fundamentum pedig horizontális és magában pozitív, vagyis abban a pillanatban, amint az "ősállapotból kimozdult", örök mozgása a "rezgés", mely már "evolució"... azaz fejlődés. Biztos alapokon nyugvó örökös előrehaladás, melyben minden "megállás", fékezés, vagy rombolás, a pusztulás törvényét érvényesíti. Hisz az Isteni fundamentumokon alapozott fejlődés ellen való szegülés nem más, mint Isten akarata elleni akció, melynek reakciója önmagában már készen van. (Az ősanyag megmozdulása: TEN-GÁR.)

Ezek után kíséreljük meg ábrázolni az elmondottakat: Az 1. ábrán feltüntetett horizontális tengely... az örökkévalóság fundamentuma... a "TEN".

Evolúciója, azaz "tartalmi fejlődése" a nyelv kifejezésében pozitívan úgy érzékelhető, ha a "TEN" szó egyetlen magánhangzóját változtatjuk a mindenség "két" irányában, azaz "felfelé" (magas hangzóval és "lefelé" (mély hangzóval.)

Így az alap, a kiindulás marad............ "TEN". 
Ég-felé mutató változata (magas hangzós)... "TIN" és 
Föld-felé mutató mása (mély hangzós)....... "TAN".

Ősnyelvünk tehát már a legelső fázisban elénk tárja - ezzel az egyszerű "hangváltozással" a szellemi világ teremtésének a történetét.

Ugyanis:

TEN... (L.736.1... "alap, fundamentum csend és nyugalom" 
TIN... (L.465.1... "élet és élni". 
TAN... (L. 322.)... "erő, hatalom, zsenialitás". 
TAN2... (L.270.)... "tisztaság, fényesség" (DSL. 270/3. is.) 
TAN3... (L. 575.)... akkádul: "istenes, mithrais"... együttes, tanácskozás.

Ha most a "TEN-tengelyt" az "égi és földi ügyek" elválasztó vonalának is tekintjük és azt mondjuk, hogy ettől

felfelé esnek az égi, azaz istenhez tartozó, örökkévalósági tulajdonná sok és birtokok, "lefelé" pedig az "emberi-földi" lehetőségek és adottságok, akkor látnunk kell, hogy a 
TEN... érvénye fel is és lefele is kiterjed, míg a 
TIN... azaz az "ÉLET"... a TE-RAM-TU, a Nagy Alkotó birtoka. (fent van.) 
TAN... emberhez kötött fejlődési állapot. (lent van.)

Most, ha a horizontális tengelyre a merőlegesként ábrázoljuk az "isteni teremtő erű és akarat" összetevőjét - mint "IZ" - érkezik az "égi teljességből - a földi terességbe" a teremtés-tudása, a fény, az isten-szellem, az isten-lélek, mely érkezések emberi kifejezési formában való öntésének összessége közelíti meg profánul azt a lemérhetetlen hatalmat, amit ősnyelvünk - máig is meglévő - csodás szava így fejez ki: "ÍZ".

Ez az így mindenen áthatoló és mindent uraló "ÍZ" összekapcsolva az ősállapotú fenséges békességgel, (TEN) adja meg nekünk a világmindenség összes dimenzióiban uralkodó nagy tökéletességet, amelyet csak és egyedül a világon, a mi csodás sumir-mahgar nyelvünk tud csak kifejezni egyetlen szóban így: "ÍZ-TEN".

Eddig ez a "TEN"-i evolúció érthető és logikus a nyelvszerkesztés nagy munkájában. Azonban az örökkévalóságban már létező "TIN" azaz "ÉLET" - még nincs lent, a földi nagy teljességben. Tehát még nem ad folytonosított életlehetőséget ahhoz, hogy a szellemi-istenléleki fejlődés kialakulhasson és indokolva legyen a "TAN" megjelenése. Nyelvészetileg a fejlődés készen van, de ehhez, ennek az isteni tökéletesség hibátlanságához való csatolásának feltétele az, hogy a "fent" létező "TIN"... vagyis az ÉLET, "lent" is megjelenjen.

Nos tökéletes nyelvünk ezt is megoldja a "valóság és tükörkép" összetartozásának megnyilatkozásával, mert a "TIN" tükörképe "NIT" (nyit)... jelenti a "nemzést", vagyis azt a teremtési folyamatot, melyet a "pro-creacio", idegen szó fejez ki a legjobban. (L.211.)

Ez az örök-élet feltétele, melyet valóban fölülről NYIT a Nagy Akarat. Hiszen a teremtés folytatásának, az örök életfolyamat biztosításának érdekében "nyit" a virág, nyit az asszony, hogy a nemzés megtörténhessen.

Így a "NIT" útján "lent" is állandósul a "TIN", az élet, csodás nyelvünk szószerkezeti törvényszerűségével, és ez teljesen azonos a hitvilág Istenes életének azon feltételével, mely úgy tanítja, hogy: "az égi és a földi világ történései és folyamatai úgy viszonylanak egymáshoz, mint a valóság és tükörképe."

Hát csodás mah-gar nyelvünk valóban alkalmazza ezt a törvényt, mert a valóságos fenti élet ((TIN")... a tükörképe (NIT") útján jön le a "földi világba", hogy itt is aztán ugyanolyan formában jelenjen meg és az Istentől jövő "TIN" útján alakuljon át emberi, emberben lévő "TIN"-é. Ennek az emberben megjelenő Istenes életnek aztán valóban fejlődésbeli része lehet a "TAN", (tudás )

A nyelv azonban folytatja ezt a bámulatos összhangzását a "valóság és tükörkép" elmélet szerint. Ugyanis kimutatja az ember szabad akarata szerinti életlehetőségeket is. Ezeket azonban mindenkor attól teszi függővé, hogy az illető "szabad akaratú" (ember) milyen Isten-alakot választ magának, akiben tiszteli az IZ-TEN kifejezhetetlen, lemérhetetlen hatalmasságát.

Nézzük meg ennek a megértéséhez a 2. sz. ábrát, ahol már "két" fundamentumot szemléltetünk, "TEN" szóval jelölve.

FENT: a többszörös vonal jelöli az "égi fundamentumot" - az égig érő "TEN" szóval és efölött szemléltetjük a lemérhetetlen, kifejezhetetlen, hatalmas "ÍZ-TEN" (TE-RAM-TU) létezését, aki egyben "IZ-TIN" is... azaz maga az "ÖRÖK ÉLET".

Ezalatt az "éji fundamentum" alatt tüntetjük fel azokat az "isten-formákat" (isten-alakokat), melyeket a mi véges emberi elgondolásunk kialakított a saját használatunkra, a saját felfogásunk szerint. (Természetesen itt csak a sumir- mahgar hitvilági "isten-alakokat" tüntetem fel, hiszen minden hitvilágnak megvan a saját elképzelése erről.)

A megértéshez azt kell tudnunk, hogy most már - a "NIT", (vagyis a "nemzés" megtörténte után) - a "TEN" és "TIN" fogalmak egyformán állandósulnak "fent is és lent is". Vagyis van élet már mindenütt a világmindenségben, ahol a "fundamentumok" is azonosak.

Az "istenalak" változtatott képzetei tehát viszik magukkal a "TEN" állandósított lényegét és csak: az "ÍZ" helyett alkalmazott képzetek tükörképe mutatja a földi "TIN", vagy földi "TAN" mibenlétét, a középre helyezett, vastag vonallal érzékeltetett, "földi fundamentum", - "TEN" - alatti ábrázolással.

Szabályunk itt, az ábrázolásnál, az hogy a - középső "TEN" tengely feletti - "legmagasabb" égi-helyzetnek tükörképe a legmesszebb lévő, vagyis a "legmélyebb" adat a középső "TEN" tengely alatt.

Így a kifejezhetetlen, lemérhetetlen és ábrázolhatatlan "IZ-TEN"-nel létesített lelki kapcsolatú ember, aki felfedezte magában a fölülről kapott "örök-Isteni-lelkiség" őrök életének szikráját, mely a fenti "örök élet" - az "IZ-TEN" része...

Az "IZ" tükörképe szerinti életet - "TIN"-t - éli itt a földön... tehát az ősi nyelvünk ezt az életet "ZI-TIN" néven ismeri.

"ZI"... (L. 8~.)... jelentése... "hűséges, igaz élet"... hozzáadva a "TINT", mely maga is az "élet" szava... így "ZI-TIN"... a legtisztább és mai szavunk szerinti "Istenes Életet" nagyszerűen kifejezi. Az ilyen élet eredménye a: "ZI-TAN"... és ez nem más, mint a tudás legmagasabb foka, a "fénnyel" telített Istenfiak "Isten-Tana".

Ezt a teljesen pozitív, logikusan tiszta, öröklétbe-hajló és a végtelenségeket átfogó tudással telített életet nevezi a hinduizmus "nirvana állapotnak". Igazi tisztaság boldogságának és talán elfogadhatjuk ősi nyelvünk csodálatos lelkiségének istent közelítő, nagy ajándékának ezt a valóságot. Azt hiszem joggal nevezheti egyik tudós barátom "tinergetikának" ezt a nyelvünk-szülte istenes állapotot a negatívumoktól és rombolástól mentes földi "TIN-TAN"-ban (élet-tanban) és éppen olyan tiszta és talán "taoikusan isteni" állapotában, amiként azt nyelvünk nagyszerűsége törvényesíti a "lemérhetetlen Istenfogalomtól" - a véges, de Istenfiúként evolucionált és élő emberig.

De göngyölítsük tovább a nyelvünk tükörszimmetriás keletkezési valóságait.

Az "ég fundamentumának" nevezett, fenti, többszörös vonal alatt az első (vagyis az IZ-TEN után következő), de már az emberi elképzeléssel formált Isten-alak létrejön az IS-TEN összetételből, akit saját és 5000 éven át, máig élő mah-gar lelkivilágunk értelmében általában MINDENHATÓKÉNT imádunk és hiszünk, mint belső lényünk léleki valóságát.

Ennek a velünk élő és bennünk lévő valóságnak tükörképe határozza földi életünket nemcsak cselekedeteinkben, hanem nyelvünkben is, mert - mint mondtuk - a TEN tengely mutatja az evolúciót és a tükörszimmetriás állapot csak a fent és lent között létesül. Tehát a tükörszimmetria csak a merőleges tengelyen (Isteni teremtő erő és akarat) jut kifejezésre a nyelvünk szavaiban.

IS-TEN alakunknak lent illetékese az "IS" szó tükörszimmetriájával keletkező életünk (TIN)... és ez a "SI-TIN".

Végezzük el a szavaknak szótáregyeztetését.

"IS"... egy, egyetlen (L. 480. alatt, mint IS4 értéket tünteti fel - Paris, 1963. a 4. kiadású szótárában és halála után leánya - Florence Malbran-Labat - az 5. kiadásban (1976) már kihagyja ezt az értéket.)

Így ez az isten-forma az "EGYETLENT" kapcsolja össze a kozmikus ősállapotot kifejező "TEN" fogalommal. "IS"... tükörképe... "SI"... "szarv, égi szarvval koronázott". (L.112.) De egyidejű jelentése "megtelített" is. Természetesen itt nem a materiális jelentést kell venni, hiszen pl. a "papkirály" azaz PA-TE-SI nevében is ugyanez a "SI" fogalom van belefoglalva, és valóban itt "égi koronázottat", vagyis "megáldottat, kiválasztottat" jelent. Miért jelentsen akkor mást a mi esetünkben?

Mondhatjuk tehát, hogy ez a "SI-TIN" éppen olyan áldott és jó életet mutat, mint az előbbi, tökéletes és Istenhez-emelkedő "ZI-TIN", csak talán az Istenben való elmélyülés fokában kicsit hátrább levő. Éppen ezért "ISTENFIÚS" lelkű életnek nevezzük ezt az életformát és hozzátartozó "TAN" is pozitív és istenes.

Következő Isten-alak fent: "AS-TEN,... vagy... "AZ-TEN".

Mind a két szó jelentése egy és ugyanaz: "egyetlen egyedüli és fiú is." (L. 1.) Az itt értelmezett "AS" szó alatt a glosszáriumok "AS" szava értendő, mely hangtani változatban - mint "AZ"... "AS:`" értékkel van feltüntetve, tehát Egy és ugyanaz. (S-Z azonosság a kiejtésben.)

Ebből a sumir-mahgar "AS" szónak tartalmi jelentését és a hitvilágunk közismert "ISTEN" szavát "értékelték át" a semita akkádok akkor, amidőn "isten" szóval jelzik a sorszámuk "első számát". Deimel szerint azonban "eins", azaz "egyetlen" is. Az akkádok nyelvszegénysége még abban is megnyilvánult, hogy az "első" világtájat - északot - is ebből a szavunkból vezették le így: "ISTANU". De - ha lúd, legyen kövér - gondolták a semiták és ugyanez az ékjel náluk akkor is szerepel, ha "egy-akaratra akarnak jönni", de ezt úgy mondták: "MAG-AR-U".

"AS-TEN"... így szintén az "egyetlen Isten" neve és földi vonatkozása a tükörszimmetria szerinti "SA-TIN" vagy "ZA-TIN".

Érdekes eredményt mutatnak ezek a szavak. Ugyanis "ZA"... jelentése mint 2. személyű birtokos névmás... "TE", vagy "TIED" és így "ember" értelemmel is szerepel a szövegekben. (L.586.) (Ez a "ZA" nem azonos a "ZA" szóval, melynek jelentése: "kő".) "ZA-TIN" tehát annyit jelent: a "TE ÉLETED", vagy "EMBER-ÉLET". A hozzátartozó "ZA-TAN"... is a "TE TANOD", mely bizony nagyon sokszor túlontúl "egyéni", vagy talán felrúgja a társadalom törvényeit is éppen úgy, mint a "Te Életed" is jobban materialista, mint "istenes".

Korunk emberének nagy tragédiája azonban a "SATIN"... és a "SA-TAN" szavainkban rejlik. Ugyanis: "SA"... jelentése: "háló, kötelék". (L.104.) és minden "beteg" dologra vonatkozó kifejezés determinativusza (első szava) ez a szó. Tehát, ami "SA" szóval kezdődik, az "betegség és rosszaság".

"SA-TIN"... a rossz élet és "SA-TAN"... a beteg, rossz gondolat.

Innen vette a judai- kereszténység a "SÁTÁN" fogalmát és emelte "isteni rangra" azzal, hogy valahol létező olyan erőnek tanítja, akivel szemben még e vallás "ISTENE" is tehetetlen, hiszen nem pusztította el eddig. Csodás nyelvünk azonban megmutatja, hogy isteni erővel rendelkező sátán nincs. Hanem létezik egy "SA-TIN"... azaz gonosz, rossz életből fakadó "SA-TAN", mely nem más, mint a gonosz életet élő ember gondolata és felfogása. Ez azonban emberi alkotás és édes anyanyelvünk szerkezeti felépítése a sötétségből Napvilágra teszi azt az igazságot, hogy a SATAN-nak a Mindenható, Egyetlen, Igaz és Lemérhetetlen Istenhez semmi, de semmi köze nincs.

Lassan így elfogy a tükörszimmetriás illeszkedés minden eleme, melyet vázlatunk tartalmaz, mert csak az utolsó marad, áz "ES-TEN", mely magyarázatra szorul. Ez az érték azonos az IS-TEN szóval a glosszáriumokban és szintén... "egyetlen" értelmű. Sok értelmező azonban innen vezeti le az "ŐS-TEN" fogalmát, pedig az ősi sumir-mahgar ékiratos szövegek kiértékeléséből ennek az "US2" (L.69.) szó a megfelelője és talán ennek "ŐS" a helyes kiejtése is, hiszen jelentése... "vér, ér és fundament", de "uraság" is és "teljesség" is sokszor. Ha azonban a L. 69. szerinti hangtani értéket vesszük... így "US" és ennek tükörszimmetriás változatát így: "SU"... (L.7.), melynek jelentése "test, hús", akkor a "SU-TIN"... csak a "testiségre" irányuló életet és a "SU-TAN" a testiség ideológiáját teremti meg.

Keveset változik a dolog, ha az "ES" tükörszimmetriás megfelelőjével alkotjuk az életet - igy: "SE-TIN"... és belőle a "SE-TAN", lévén "SE4" jelentése "hideg, fagyos" (L. 103.)

Van ilyen élet is, amelyik SE-milyen, "SE-TIN"... hideglelkűség és ennek tana a "SE-TAN", mely Se-hova Se ér és SE-mi jót SE ad az életre, tehát SE-hol, SE-mi.

* * *

Ezek után talán tegyük össze a két kezünket és nézzünk fel az Égre, hiszen imádkoztunk eddig a nyelvünk szerkezetében lévő csodás összhang felismerésében. De ne higgyük azt, hogy ezzel befejeződik a teremtés lefolyása és harmóniája nyelvünkben. Semmi esetre sem. A "tükörszimmetriás állapot" létezése nem korlátozódik pár szóra. Sorban kell megtalálnunk ezeket és ha a nyelv szerkezetét a teremtés történetéhez illesztjük, akkor egymás után jönnek elő a továbbiak.

Nézzük tehát tovább. Ugye a "teremtés és alkotás" feltétele a TUDÁS. ősnyelvünkben ennek szava: "ZU". (ABZU... a "Tudás Atyja"). Tükörszimmetriás alakja pedig: "ÚZ". "ZU"... (L.6.)... "tudás és tudni", és ez az "égből" jön, mert ott keletkezett. Hogy a földre érjen, ugyanazt kell tenni a szóval, mint a "TIN" szavunkkal tettük. Így lett a "TIN"... "NIT" (nyit).

Ahogyan "ZU" az égben van, úgy lesz a fordítottja "ÚZ" az égi tudás "földi" képviselője.

"ÚZ"... (L. 211.) jelentése: "penis, férfiasság, elhelyezés és termékenyítés..." Tehát mindaz a "tudomány", ami a "NYIT" végrehajtásához szükséges. Nehéz szavakban kifejezni mindazt, amit ez a szó foglal magában, de ha arra gondolunk, hogy ez a szó az eredete az "ÚZ-ÁR" (mai huszár) szavunknak, akkor egyszerű a felelet. Az égi "tudás" ("ZU") földi "tudománya" benne van mindabban, ami egy igazi, jó, magyar huszár lelki és fizikai tartalmaként jól ismeretes előttünk. Ez az ősi "ÚZ" szavunk tartalma. Nyelvünk azonban annyira fontosnak tartotta ennek a gondolatkörnek, mint a nagy teremtés emberi fázisának helyes értelmezésére vonatkozó megállapításnak, a kiterjesztését és folyamatosítását, hogy az evolució kimutatására is súlyt helyezett. Ugyanis a megtermékenyítés állandó és elrendelt folytatása a teremtés isteni munkájának. Nyelvünk igen bölcsen értelmezi a megtermékenyítést megelőző emberi lelkiségnek állapotát, amikor az "ÚZ"-ban megjelenő szerelmi vágyat a magánhangzó egyszerű változtatásával és az állandósítást a magánhangzó ismételt megnyújtásával így fejezi ki: "ÚZ". A megtermékenyítéshez "ŰZI" az ember is és az állat is a párját és ez bizony nem "kergetés", miképpen azt a materialista váltások szelleme nyelvünk e szavának értelmezésére ráragasztott. Hunor és Magyar sem "vadásztak". Nem "kergették" a Csodaszarvast, hanem az élet adta törvény szerint "űzték" a NEMZETALAPÍTÁS VÁGYÁBÓL eredő Isteni megbízatásukat.

Nagyon érdekes megfigyelni okos mahgar őseink vaslogikáját az ékiratok fogalomjegyeinek kitalálásában - éppen a TIN, azaz az ÉLET írásbeli kifejezésére vonatkozóan. Miután a TIN Istentől indult és folytatódik a földön, így az örök-élet létezésének kettősségét kell érzékeltetniük az írásban. Így két "könyök-ék" közé illesztettek két "hosszanti-éket", miképpen azt az alábbi ábrán láthatjuk. A két "könyök-ék" (mint a magasabb értékű, hiszen a számrendben egy ilyen könyök jelzi a "tízes" értéket, míg a "hosszanti-ék" az "egyes" érték kifejezője) az ég=föld kapcsolata, vagyis az égből valóságos élet létezésének ábrázolása. A két "hosszanti-ék" a földről az ég felé törő, és az örök életben gyökerező lelkiségben való Istenhez jutás életjele. Nagyszerűen ábrázolja így ez az ékjel az Isten ajándékaként létező földi életet és annak Istenhez való örök kapcsolati függőségét.

Ma azt mondjuk az ősi TIN helyett... "élet". Pedig nyelvünkben benne van a TIN szó a különböző összetételekben. Így pl.:

TIN-TA... ősi mahgar nyelvünkön annyit jelent, hogy az "élet elment ta-tá"... (ahogy a kisgyermeknek mondjuk)... vagyis "elmúlt az élet". (Ma "tinta" feketeséget, fekete folyadékot jelent és ez fedi is az elmúlás fogalmát.)

TIN-U... jelentése "élő".. (tinó).

TI-LU-US... a mai nyelvünkben "tilos", teljesen az ősi forma követése, Ugyanis a TIN (élet) mellett az ősi LU3 (L. 345.) "zavaros, tévesztett" jelentéssel és az US ("AS" hangzóilleszkedéses változata) melléknév képzővel, teljesen fedi a mai értelmet. (Itt meg kell jegyeznem, hogy TIN, vagy TI azonos értelmű. A nyelv tökéletes hangzóilleszkedése TIN kiejtést akkor használ, ha ez a szó magánhangzóval kezdődő kapcsolathoz illeszkedik. Ha mássalhangzóval kezdődő szóval alkot új képzést, TI értékkel ejtjük ki, mert az ősi nyelv is igyekezett a mássalhangzók torlódását elkerülni s így keletkezik a hangzó-illeszkedésben a mássalhangzó kiesés törvényszerűsége.)

A semita akkádok megmásították ősi nyelvünk TIN szavát és ők BALATU szóval fejezték ki az "élet" fogalmát. A magyar BALATON így nem szláv eredetű, hanem babilóni és ékes bizonyítéka annak, hogy a Dunántúlon megtelepedett ős-nép, mely nevet adott ennek a gyönyörű tónak, átélte a semita Hammurápi babilóni "nyelvújítását" és hozta magával ezt a szót is a többi - nyelvünkben ma is létező - akkád szavakkal együtt. (Erről szól a VIII. fejezet.) Így: BALATU... jelentése gyógyítani, jó egészségben lenni és élni... (Lásd L. 297. old. "Lexique B. "balatu" szavát. )... és BALATU-AN(a)... jelentése "az élet-hez".

Semmi kétségünk nem lehet tehát most már, hogy a mi szép BALATON-unk már sokezer éve az ÉLET-TAVA-ként él a magyar néphitben és magyar lélekben. Csak az idegen, romboló és minden mahgar ősiséget elpusztító, gonosz szándék hozta ezt az egészséges vizű, ingovány és mocsár-mentes tavat kapcsolatba a szlávok piszkos "blatno"-jával, mely olyan "mocskos sarat" jelent, amilyen sem a BALATONBAN, sem annak környékén nincs.

Nyelvünkben - az ősi TI hagyatékaként - ma is használjuk a TI-TOK szót. Ez eredeti formájában:

TI-DUG... ahol az "élet" fogalmához a DUG3 értelem kapcsolódik. (L. 396.) Jelentése: "örömteli, jó" és - mint ige - "teremteni, alkotni.",A női ölet és a férfi nemiszervet is jelenti sokszor Mai változata a TOK és TÖK. Mindezeket a jelentésváltozatokat azonban a DUG3 ékjel fogalmi köréhez csatolták a magyarul nem beszélő nyelvészek és így foglalták be a sumir szószedetekbe.

A DUG g jelentéstartalomnak a TI (élet) szóval történő összekapcsolását valóban a mai TI-TOK szavunk ősformájának tekinthetjük.Ezt bizonyítja az a valóság is, hogy a DUG 8 erre vonatkozó értelmét a semita akkádok TABU jelentéssel értelmezték. Ez pedig még ma is ismeretes fogalom és arra vonatkozik, "amiről tilos beszélni." Az ősi TI-DUG, mint TI-TOK - e sorok írójának véleménye szerint - a férfi és a nő azon szentesített egybekelése volt, amikor közös akarattal és szerelemmel szolgálták a teremtés folytatásának szakrális kötelességét. (Természetesen arról a társadalomról és társadalmakról emlékezzünk most, akik nem profanizálták ezt az akkori "vallási szentséget" az egyszerű sexualitás epizódjának.)

A TI-DUG tehát mindig a NIT folyománya volt és ebből fakadt a TIN.

Kiegészíti a fentieket még az a változat is, hogy az ősi DUG szerepel az ékiratokon valóban "dug"-ni értelemmel és "ültetést" is jelent.

Érdekes adatokat találhatunk az ékiratos szövegekben a DU3 ékjellel kapcsolatban. Pl: ha hozzá csatoljuk a NIR (L. 325.) ékjelet, melynek jelentése "magasállású, felsőosztálybeli" és akkádul ETTILU (ETELE), akkor az új képzés így:

DUG3-NIR... jelentése "apa" (nemző, teremtő). 
DUG3-GAM... pedig "meghajolni, magát előre hajtani" jelentéssel található.

De TI-DUG... TI-TOK csakis az "élet-hívással" van és lehet kapcsolatban. A horizontális irányú fejlődési úton, a TIN után, vagyis az emberi élet által kifejlesztett következő állapotban - a TAN megjelenésénél - sehogyan sem találjuk meg. Ugyanis - ahogyan a TIN-ből a tükörszimmetriás rendelkezés, a NIT, segítségével lett a földön is TIN, ugyanúgy a TAN fogalomra is alkalmaznunk kell a "kezdetbeniség" feltételeit. Ezt a fogalmat is össze kell kapcsolnunk a NIT következetes indítékával. Minden TAN fejlődését kapjuk eredményként, csodálatos nyelvszerkezeti összhangunk szerint, így: TAN-NIT... Vagyis mai nyelvünkben: TANfT. (Még e mai szóban is kimutatható az ősi nyelvtani "illeszkedési" törvény. A TAN-NIT ősi szóban elmarad az egyik belső "N" mássalhangzó és a mássalhangzó kiesésével megnyúlik az ezt követő magánhangzó. Így lesz a TANNIT... "tanít".)

A TAN... TAN-NIT útján fejlődve jut el a "tudás hatalmához". Ennek "TOK"-ja a "MAG(h). (L.57.)

Ezzel be is fejezzük a TEN-TIN-TAN fejlődési lehetőségek mozzanatait és észre kell még vennünk az ősi nyelv szerkezet: felépítésében azokat a "segítő beavatkozásokat", melyek a horizontális evolúció támogatói és az "égi és földi mindenségre" egyaránt vonatkoznak. Ezeket szintén szavak tartalmazzák, de olyanok, amelyek értelme balról jobbra és jobbról balra olvasva is azonos marad. Hangsúlyoznunk kell e szavak tartalmi értékének fontosságát, mert - mint mondottuk - ezek az evolúció segítői és serkentői. Ilyenek:

LIL (L.213.) AMA (L.237.) IGI (L.449) IZI (L.172) PAP (L.60) 
Lélek, lehelet ANYA Nézés, szem. Tűz - Apa, testvér

ARA (L.579) EME (L.32) ULU (L.441) UTU (L.381.) UKU (L.312) 
Arra (út) Nyelv Fényár Idő öle (ős)

(Van még igen sok és érdemes e kérdéssel tüzetesen foglalkozni.)

E szavak mindegyike azonos mai nyelvünkben is, hiszen LIL... a régies nyelvjárás "lil-ke és lehelete", de az ember lil-ekzik" és "lil-heg" (liheg) is.

AMA... és ANYA egy és ugyanaz, miként a PAP is "atya és testvér" és a mai tűz is IZZIK.

ULU... "a fényár" a "TUR-ULLU" nevű Napmadarunk neve és eredetmondánk ékes tartalma. EME-ként szerepel "idiómánk", nyelvünk a régi nyelvemlékeinkben. UTU... ötezer év alatt már "IDŐ"lett, hiszen, hosszú IDŐ az UTU-nk idáig, mig az IDŐ, a NAP-ÚT idáig ért.

UK... az ÜK és UKU... "üke"... (A Labat szótár "nép, előd" értelemben rögzítette.) IGI az a szem, amivel a lány a fiút "igizi". (Ma "igézi" annak ellenére, hogy ebben a hódító nézésben nincsen semmi "ige", hanem az ősi "IGI" fénye és ragyogó, mágikus ereje él.)

Láthatjuk, hogy a teremtés története és a teremtés módjának körülményei benne vannak nyelvünk szerkezeti felépítésében és a szerkezetet tartó szavak tartalma pontosan elmondja mindazt a titkot, ahogy a "teremtés" valóban létezhetett. Vannak azonban olyan szavaink is, melyek a tükörszimmetriás szerkesztés útján értelmet adnak az "égi" és a "földi" mértékeknek és a dimenzióbeli különbségeket is érzékeltetik. Ilyenek:

FENT: 
AN (menny) BA (adni) NAP (Nap) BAR (fény) GAL (nagy)

LENT: 
NA (ember) AB (atya) PAN(t) (ív) RAB (nagyember) LAG (morzsa)**

Ilyen szavunk is nagyon sok van és ide tartoznak - a már említett - MAG/GAM, ZAG (kezdet) és GAZ (ölés), MAD (ország) és DÁM (házastárs), DÁN (erős) és NAD3 (pihenés, ágy), AR (ár) és RÁ (erővel rámenni), SIK (sovány) és KIS (egyetemesség) stb.

Mondjak-e még többet?

Tegyük még hozzá azt a valóságot, hogy sumir-mahgar őseink a "papkirályt"... PA-TEN-SI (Patesi) ékjelekkel tüntették fel az ékiratokon. Láttuk már, hogy a TEN fogalom érvényes ugyanúgy FENT, mint LENT is. Ennek tehát NINCS tükörszimmetriás értelmezése. Marad változatlanul TEN... az "ősalap, nyugalom, csend." A PA-TEN-SI szóban azonban a többi értelmet vehetjük a tükörszimmetriás változatával - így: PA - TEN - SI... és most olvassak visszafelé (TEN marad) AP - TEN - IS... azaz IS-TEN-AP.

Fent van ISTENAP (a)... és lent: PÁTENSI.

Azt hiszem a szemléltetett bizonyosságok meggyőzik az olvasót arról, hogy bizony itt kár vitatkozni azokkal, akik a sumir-mahgar "ősnyelvünkkel" való nyelvazonosságunkat tagadják. Azokkal is, akik konokul hirdetnék valami "finnugor-hipotézist". Lehetetlen és alaptalan hamisságok ezek, melyeknek éppen az a szándékuk, hogy csodálatos nyelvünk ősi voltát elködösítsék, hiszen - ha a Magyar Nyelv oly ősi, miképpen e sorok írója itt bizonyítja, akkor a MAGYAR NÉP, aki ezt nyelvet beszéli - ugyanolyan idős, mint a nyelve.

Ezért minden magyarnak kötelessége, hogy ennek az ősi, édes anyanyelvnek őrzője és -gondozója legyen s ne engedje elrontani, félremagyarázni nyelvünk értékeit. Igyekeznünk kell megóvni a nyelv lelkiségét, mert ez különbözteti meg azt minden más nyelvtől. Olyan "lelkipásztor" félének kell lennünk nyelvünk fenséges birodalmában. Olyannak, ahogyan az okiratokon van írva így:

LU2--LIL-BAR.... ahol LIL = "lélek", BAR(PÍR) "fény, ragyogás" és LU = ember... LU-LIL-BAR (L. 313.) ragyogó, fénylő lelkű ember.

Azért kérem ezt, mert eddig nem vigyáztunk a nyelvünkre. Nem ismertük kincsesházát és hagytuk, hogy a "rokonosítók" és "nyelvújítók" - kényük- kedvük szerint garázdálkodjanak benne. Ezek voltak a LU-GUNU-US néven nevezettek az ékíratokban -vagyis GUNU-US gonosz emberek. Ők változtatták meg sok-sok régi szavunk értelmét úgy, hogy az "egyetemességet, felmagasztaltságot" jelentő KIS szavunk "kicsike" értelmet kapott. Hogy az ősi RAB szavunk, mely régen - a mahgar nép tudásbeli -és szellemi fölénynek uralkodása idején - "magasállású embert" jelentett, most olyan értelemmel szerepel nyelvünkben, amit ellenségeink népünk "nagy embereivel" csináltak. Fogságba tették őket és így lett a régi RAB a "nyelvújításban" szabadságát vesztett "rab". Ne feledjük el, hogy még a Biblia is RAB-MAG néven említi az Uj Káldeus Birodalom Babiloni fejedelmeinek egyikét. Ez az Új Káldeus Birodalom volt a sumir-mahgar tradíciók újra-élesztője, ahol "különös tisztelettel tanították a sumir hagyomány szent örökségét és életre akarták kelteni a régi sumir-mahgar településeket is és egészen különleges érdeklődést tanusítottak a régészet iránt." (Nabonid megcsinálta az első "sumir-mahgar múzeumot.") Ezt a birodalmat is elpusztította az ellenség csendes "beszivárgása" (csakúgy mint minden mahgar-országot) hasonló módszerekkel, miként az oláhok megkaparintották Erdélyt. (Bővebb információt ad erről a bibliai "Eszter Könyve.")

A történelmünk mutatja, hogy minden bajunk és vészünk eredete az a "vigyázatlanságunk", amellyel idegeneket engedtünk nyelvünkkel s így érdekeinkkel való kontárkodásra.

Minden megváltozik abban a pillanatban, amint nyelvünk fenségét vallásos kegyelettel ápoljuk és Magyar Lélekké válik mindaz a nagyszerűség és mindenségtudományi tudáskincs, mely a Mahgar-Magyar nyelvünkben Isten kegyelméből - napjainkig - megmaradt.

Kérem az olvasót, hogy mindazt a tükörszimmetriás állapotot, amit megtaláltam ősi nyelvünkben és az előbbiekben közöltem - ne vegye filozófiailag egy "kétdimenziós" keresztre feszítésnek. Az általam is "lemérhetetlen és kifejezhetetlennek" nevezett Örökkévaló "dimenzionális teljességének" egyszerű és ránk vonatkozó megnyilatkozása a FENT és LENT, mely a maga egyszerűségében létezik. Létezik az emberi lélek érzéseiben, az emberi szellemnek Istenhez óhajtó kapaszkodásában. Nem fizika ez, sem "űrelmélet", mely a világmindenség titkait akarja megoldani. Egyszerűen csak a FENT és LENT valósága van beleszerkesztve ősi nyelvünkbe és talán azért, hogy egy homogenitás mutatkozzon az emberi gondolkodásmódban. Ugyanis a világmindenségről alkotott emberi elképzelés, 5000 évvel legalább már előttünk, FENT kereste az Istent azért, mert LENT találta önmagát - az embert. -- Ha pedig ez a valóság - mint teozófikus elem - a nyelv szerkezeti felépítésében is ugyanaz - akkor az emberi lelkiség zamatja, színe és formája teljes harmóniába jut a nyelv lelkiségével és ez biztosítja mindannak a nyelvanyagnak a változtathatatlan és törhetetlen formáját, ami ennek a harmonikus állapotnak a szolgálatához tartozik.

Nem lehet ezt tükörszimmetriás szerkesztési módot a pozitív és negatív pólusok rendszerébe sem befoglalni, hiszen sem Fent, sem Lent nem létezik "negatív" állapot. A tükörszimmetria az valami olyanféle, amit a matematika pozitivizmusa mutat nekünk pl. az 1001 számban és annak felemelt hatványaiban. Érdekes ezt is megvizsgálni s így talán meg tudunk maradni abban az egyszerűségben, mely a Fent és Lent egybetartozását éppenúgy törvényszerűsíti, miképpen a számok hatványolása teszi a jobb és a bal oldalakkal.

A nyelvészetben általam bemutatott "tükörszimmetriás" vonatkozásokat egy tudós, aki a "mindenségtudomány" szakembere, az alábbi bírálattal illette: Ön a nyelvészetben "tükörszimmetriás ragozást" mutat ki és ugyanezt a "tükörszimmetriát" fedezi fel őseink (szumir) vallásszemléletében is.

Azt már tudjuk, hogy a babiloniak se a 7-es, se a 11-es, se a 13-as számunkat nem szerették, valószínűleg azért, mert nagyon magas kerek osztók fejlesztésére voltak képesek. (7 x 11 x 13 = 1001). Ha a második primőr számmal szorzom az 1001-et, 2002-t nyerek. Ha önmagával szorzom, 10012 = 1,002,001. Hát ez nem tükörszimmetria? 
10013 = 1.003,003,001, 
10014 = 1,004,006,004,001 
10015 = 1,005,010,010,005,001 
10016 = 1,006,015,022,015,006,001 
10017 = 1,007,021,035,035,021,007,001 
10018 = 1,008,028,056,070,056,028,008,001 
10019 = 1.009,636,084,126.126,084,036,009,001 
10020 = 1,010,045,120,210,252,210,120,045,010,001

Ez a piramis Füller szerint balfelől pozitívan, jobbfelől negatívan épül, de felépítése szintén a "tükörszimmetria" törvénye szerinti. Lám az asszírok megpróbálták elpusztítani a szumirokat és azok egy két fontos számát, s most ezek a számok mégis itt vannak, Tessék csak figyelmesen nézegetni őket, hogy az a matematikailag legfejlettebb nép fiához illik. A szimmetria már teljesen metafizika, teljesen szellemi terület, Istenhez való teljes fölemelkedettség. Akár elhiszik azt, akár nem. A szellemi energia végtelen és elpusztíthatatlan.

Nyelvünk szerkesztési tükörszimmetriája azért fontos és nyelvünk ősi voltának bizonyítékai között azért foglalja el az első helyet, mert ez a csodálatos törvényszerűség a világ egyetlen más nyelvében sem fordul elő.

Ha valaki mégis vallásfilozófiai vonatkozásokat keres nyelvünknek az Örökkévalóra vonatkozó kifejezéseiben, úgy talán jó, ha a közismertebb "hindu" vallásfilozófiai elemekkel való hasonlítást alkalmazzuk módszerként.

Így az ősi mahgar IZ-TEN a hindu vallásfilozófiában mint BRAHMAN található és az általam felsorolt Isten-formák, Isten-alakok a hinduizmus ISHVARA tartalmának változatai. Természetesen a hinduizmus filozófiai elemeit jóval megelőzi a mi nyelvünk kialakulása és így a nyelvünk segítségével alkotott "istenképzetek" filozófiai tartalma eredetileg "mahgar", a tükörszimmetrával létrehozott csodálatos összhangban.

Egy azonban bizonyosnak vehető... és ez annak a felismerése, hogy ősi mahgar nyelvünk isteni sugallat útján született. Így - a sugalmazott istenfiak által - magának az Istennek az ÍZE - Lelke - él a mi édes anyanyelvünkben.

Végére értem ennek a fejezetnek. Kérem a kedves olvasót, szíveskedjen papírt és ceruzát kézbe venni és a sok szóhangzást és változtatást megismételni írásban is. Ugyanis a mondottak ellenőrzése és igazságunk megtanulása így biztosan és nagyszerűen végrehajtható.

Azért is kérem ezt, mert egy igen erős próba előtt állunk. Ugyanis a következő fejezetben szeretném ha - megint együtt - felderítenénk azt a tárgykört, amiben a kontárok igen nagy zavart keltettek, a jóakaratúak félrevezetésére és ez az IGERAGOZÁS A SUMIR-MAHGAR NYELVBEN. 

forrás:  http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyvek/summ11.htm#r0031