A bódhszattvák éber álom gyakorlásánál négy fényről vagy Négy Lámpáról, néha Hat Lámpáról beszélünk. Ez a Négy Lámpa a következő: 1. Az Öneredő Bölcsesség Lámpája, 2. A Tér Dimenziójának Teljesen Tiszta Lámpája, 3. A Vízgömb Lasszózó Lámpája, és 4. Az Üres Fénygömb Lámpája. Az Első Lámpa vagy fény a Tregcsö. Először szükségünk van erre a Lámpára, ha valamit látni akarunk. A Tregcsö alapvető és fő gyakorlat. Stabilan a Természetes Állapotban folytatást jelenti. Ez a belső Azonnali Tudatosság. Itt az Öneredő Bölcsesség nem a szútra rendszer bölcsességét, hanem a tisztaság aspektus és az üresség aspektus egységét jelenti. Úgy magyarázzák, hogy olyan, mint a napfénnyel bevilágított üres égbolt. Meg kell értenünk, hogy a Természetes Állapot üresség, aminek három elválaszthatatlan tulajdonsága van: tér, dimenzió és hatalmas kiterjedés. A námkhá a külső tér, mely minden dolgot magába foglal, a long a námkhában lévő tárgyak saját tere, a jing a direkt tapasztalás tere. A Második Lámpa olyan, mit a filmnézés a moziban. A Thögál víziók az előttünk lévő térbe jönnek és megnyilvánulnak. Mikor a nyitott égbe nézünk, pislogás nélkül erősen a térbe fókuszálunk. Az ablakráma mellet, a horizonton, vagy a fák nyúlványai mellett azt találjuk, hogy a tér fehérebb, míg a közepe felé sötétebb. Ha folytatjuk a nézést, a szélek körüli fényes rész megnő. A Thögál víziók a sötétebb középső részen jelennek meg. Olyan, mint a szemben lévő falra vetített film. A Harmadik Lámpa a fizikai szemre utal, mint kapunyílásra. A Kati csatorna összekapcsolta a fizikai szívet a szem érzékszervvel. Sötét elvonulásban a víziók sokkal tisztábbak és fényesebbek, mint a napfénynél, de az elv azonos. A Dzogcsenben a szem érzékszervnek szokatlan nevet adnak (rgyang zhagsz csu'i szgron-ma), ahol a „rgyang" „távolságot", a „zhagsz" „lasszót", és a „csu" „vizet" jelent. Miért? Ha így gyakorlunk, szenvedésünket és elhomályosulásainkat messzire küldjük. Megfigyeljük a víziókat és azok fejlődnek. A szem érzékszerv kapcsolatban van a vesével, melyet a víz-elem szabályoz, és ezért „víz". Az ősi bönpó gyógyászat tudománya szerint, a külső szerveket belső szervek szabályozzák. A szem a vesének és a vízelemnek, az orra tüdőnek és a levegőelemnek, a nyelv a lépnek és a földelemnek felel meg, és így van a másik két érzékszervvel is. A Negyedik lámpa olyan, mint egy kis fehér vagy fekete pötty az égbolton, vagy mint a napfényben látható szivárvány thigle. Először nagyon kicsi, de fejlődik, mert a Természetes Állapotban folytatjuk. Természetük üresség. Thiglének nevezzük, ahol a „thig" azt jelenti „papírra húzott vonal", azaz, hogy kapcsolatban van a lényeggel, vagyis a Természetes Állapottal, és a „le" „nagyon tisztát" jelent. Ezeket a víziókat nem a tudat hozta létre, hanem spontán jelennek meg olyan másodlagos okok következtében, mint a napfény, a nyitott üres égbolt, vagy a sötétség. A Természetes Állapotból maguktól és önkéntelenül jönnek föl. Fokozatosan az összes békés és haragos istenség megjelenik, és ezek a víziók a beteljesülésükig fejlődnek. Aztán visszaolvadnak a Természetes Állapotba. A Thögál vízióknak ugyanolyan tulajdonságai vannak, mint a hétköznapi életünk közönséges vízióinak, és azonos forrásból is származnak. Mivel fizikai testünk is víziónk része, és azonos a forrása, a vízióink felolvadásának idején, szintén felolvad. A fizikai testünk a tisztátalan karmikus víziónk része. A tiszta víziónk lesz a tényleges dzsálüpa, a valódi szambhógakája és nirmánakája. A dzsálüpa megjelenhet anyagi formában az emberek tanítására. A szambhógakáját csak az árják látják, azok a bodhiszattvák, akik már átjutottak az öt út harmadik fokán, és tanításait is hallani tudják. A közönséges érző lények nem tudják hallani vagy látni a szambhógakáját, és ezért számukra emberi alakban, nirmánakájaként nyilvánul meg. Hogyan gyakoroljunk, hogy az álomállapotot integráljuk a meditációval? Használjunk magas párnát és kényelmes ágyat. Vegyük föl az alvó oroszlán helyzetét, azaz feküdjünk a jobb oldalunkra, tegyük a jobb kezünket a fejünk alá, bal kezünket a combunkra. (A nők pont fordítva helyezkedjenek el.) Vizualizáljuk, hogy az ágyunk lótusz, nap és hold. Négy állat tartja- oroszlán, elefánt, ló és garuda-, ami a harag (oroszlán), zűrzavar (elefánt), vágy (garuda) és egyéb szenvedélyek legyőzését jelenti. Végezzünk tisztító légzést, mely megtisztítja a három csatornát, vagyis a haragot, vágyat és nem-tudást. A szokásos tisztító légzést kilencszer végezzük, de itt csak háromszor. Mivel az ágyban fekszünk, ezt finoman végezzük. Aztán vizualizáljuk a torokközpont csakráját négy küllővel, közepében fénygömbbel, mely öt színben tündököl, mint a páva tojása. Fókuszáljunk arra a pontra, és ne engedjük, hogy a múlt vagy jövő gondolatai elragadjanak, a Természetes Állapotban tartózkodva aludjunk el. Ha folyamatosan végezzük ezt a gyakorlatot, a jó képességű gyakorlónak tiszta álmai lesznek. A Természetes Állapotban marad, és nem ébred fel idő előtt. Tiszta víziói lesznek, és az álom állapotát gyakorlásra használhatja. Ha nem hagyja el a Természetes Állapotot, és mélyen alszik, akkor ez mély meditáció lesz. Az alvás fénye a meditáció fényévé válik. A közepes képességű gyakorló így gyakorolva, álmában felismeri, hogy álmodik. Eszébe jut, hogy alszik, és a Természetes Állapotban akar maradni. A közepes képességű gyakorló így gyakorolva, álmában felismeri, hogy álmodik. Eszébe jut, hogy alszik, és a Természetes Állapotban akar maradni. Az alacsony képességű gyakorló, ha folyamatosan gyakorol, nem pazarolja el az életét, és könnyedén magát a Természetes Állapotban találja. Ha szorgalmasan gyakorol pozitív álmai lesznek, és néha éber álmai is. Ha az álomgyakorlatunk nem sikeres, azt jelenti, hogy hiányzik a tanítás iránti odaadásunk. Ha nem tudjuk ellenőrizni a túl mély alvást, azt is jelentheti, hogy túl sokat ettünk vagy ittunk, vagy túlságosan kifárasztottuk magunkat a sok munkával. Azt is jelentheti, hogy az elemeink kiegyensúlyozatlanok. Ebben az esetben keljünk föl és igyekezzünk tartani a Természetes Állapotot. Ha emlékszünk az álmainkra felébredéskor, hasonlítsuk össze őket az ébrenléttel. Látni fogjuk, hogy az álmainknak és az ébrenlétünknek nagyjából azonos minőségei vannak. A Tantrákban sok gyakorlat van az álomállapottal kapcsolatban, mint például az istenségekké alakulás.