Az öt lépés:

A látomás a tudat ( vision is mind)
A tudat üres ( mind is empty)
Az üresség tiszta fény ( emptiness is clear light)
A tiszta fény egység ( clear light is union)
Az egység nagy gyönyör ( union is great bliss)

Bevezetés

Az öt lépés szorosan összefügg, s pontos bevezetést ad a tudat természetébe, ami maga a nagy tökély (dzogcsen). Először érdemes fogalmilag megértenünk, hogy miről van szó, ily módon tanításként szolgál, de az elsődleges feladata az, hogy meditációs gyakorlatként alkalmazzuk. (Itt röviden megragadnám az alkalmat ahhoz, hogy rávilágítsak arra a fontos, s gyakran mellőzött tényre, hogy minden buddhista tanítás - hangozzék bármennyire is elméletinek, vagy gyakorlatinak - elválaszthatatlanul ad egyszerre magyarázatot és útmutatást is. A buddhizmus elsajátításának elmélet és gyakorlat egyenrangú eleme. Az első megértés segít abban, hogy tisztában legyünk azzal, mit kell gyakorolnunk, s a gyakorlat juttat el végül a valódi belátáshoz. Nem létezik olyan, hogy pusztán elméleti, vagy csak gyakorlati buddhizmus. Ha valaki az egyik oldalt mellőzi, akkor a másikat sem képes igazán követni.) Az öt lépést elméletben egyetlen ösvényként kell felfogni, de gyakorlatban fontos egyenként haladni. Tehát ameddig az első szintet nem tapasztaljuk meg teljes bizonyossággal, addig értelmetlen a következőbe belefogni.

A látomás a tudat

Mi a látomás ? A látomás a hétköznapi tapasztalatunk, az ahogyan emberként a világot megéljük. Azért nevezik látomásnak, mert az álomhoz hasonló. Látomásunk eredete a berögződött szokáshajlamaink, a karma, aminek köszönhetően ebbe a születésbe kerültünk. Továbbá azért látomás a világunk, mert nem valódi, hanem a tudat hozta létre. Ez azt jelenti, hogy például egy tárgyat, vagy épp személyt, saját érzelmeinkkel és gondolatainkkal beszinezünk. A karóra csupán egy szerkezet, mi mégis értéket adunk neki azzal, hogy érzelmi kötődést hozunk létre. Egy embert láthatunk szeretetreméltónak, vagy éppen utálatosnak, de ez nem azért van, mert az az illető ténylegesen az, hanem mert a tudatunkban egy ilyen képet hoztunk létre. Így amikor valakit imádunk, vagy utálunk, akkor igazából egy tudati kép az, amit imádunk, vagy utálunk, nem maga a személy. Ebből már világos lehet, hogy mi is a tudat. A tudat pontosan a saját érzelmeink és gondolataink halmazát jelenti. Így azt megérteni, hogy a látomás a tudat azt jelenti, felismerjük, amit eddig külső tulajdonságoknak gondoltunk, azok valójában saját tudatunk keltette látomások.

A tudat üres

Hétköznapi tapasztalatunk valójában saját tudati képzetünk. De mi is ez a tudat? A tudatunk egy valódi létező, vagy nem? Eddig mindig a külső tárgyak felé fordultunk életünk során, s a Dharmával találkozva elkezdtük észrevenni, hogy a tárgyak nem odakint vannak, hanem tudati képzetek. Ezért a meditáció során a tudatunkat kezdtük vizsgálni, hogy milyen érzések és gondolatok merülnek fel. Itt az ideje, hogy megnézzük, mi is maga a tudat. Fontos, hogy ne kigondolni, megmagyarázni akarjuk azt, hogy mi a tudat, hanem próbáljuk valóban megkeresni figyelmünkkel. Végignézhetjük az egész testünket, az érzéseinket, a gondolatainkat, az emlékeinket, de nincs sehol a tudat. Nem találni semmit, amire azt lehetne mondani: "Igen, ez a tudat." Egyesek azt gondolhatják, hogy de igenis van valahol a tudat. Ekkor kérdezzük meg magunktól: "Ez a tudat kicsi, vagy nagy?" "Milyen színű?" "Milyen alakú?" Keressük gondolkodás és magyarázatok nélkül, mert ha a szavakkal bajlódunk, akkor nem megtaláljuk, hanem csupán elméleteket szövünk. Így meggyőződhetünk róla, hogy a tudat nincs. Nem találunk mást, csak a semmit. A tudat üres. Tapasztalatilag ez úgy jelenik meg, mint egy nyitott és tágas tér, végtelen űr. Ebben a nyitott és tágas térben ugyan megjelennek mindenféle dolgok, mint képek, hangok, szagok, emlékek, de ez a tér maga megfoghatatlan. Ezért végső soron nincs semmi konkrét, semmi állandó. A tudat üres.

Az üresség tiszta fény

Honnan tudjuk, hogy a tudat üres? Onnan, hogy jelen van az ébreség. Vagyis egy olyan figyelem, amit nem szennyeznek az érzések és gondolatok. Ezért nevezik tiszta fénynek. Pontosan mert ezt az ürességet látja, ezért nem módosítják a képzetek. Ameddig fogalmi nézetekbe bonyolódunk bele, addig folyamatosan egy látomásban élünk. De ha többé nem a gondolatainkkal akarjuk felfogni a valóságunkat, akkor meg tud jelenni az üresség, a nyitottság, s ebben a nyitottságban ott van a szennyezetlen tudatosság. Tehát nem arról van szó, hogy semmi sem létezik, hiszen ott van a tiszta fény. Ez az éberség az, aminek folytán egyáltalán tudomással bírunk az ürességről. Ahogyan a tudat valódi természetében üresség, s ez az üresség mindig jelen van, ugyanúgy a tiszta fény is létezik tökéletesen szennyezetlenül.

A tiszta fény egység

A tisztaság jelenti az ürességet, a fényesség pedig az éberséget. A tudat természetének két oldala van, amiből az egyik a tudat térszerűsége, megfoghatatlansága, a másik pedig az ébersége, tudatossága. Ez a két arculat egyetlen egységet (zung-'jug) jelent, s szétválaszthatatlanok. Az éberség szennyezetlen, fogalmiságtól mentes, ezért üres. Az ürességet tapasztaljuk, megéljük, ezért éber. Az éberség kötődéstől mentes, így maga az üresség. Az ürességben minden megjelenhet, ezért maga az éberség. Valójában nem is két tulajdonságról van szó, hanem egyetlen képzetektől mentes éberségről. Gyakorlók könnyen elkövetik azt a hibát, hogy vagy nagyon az ürességre, vagy pedig az ébreségre összpontosítanak. Ez két véglet, az egyik a megsemmisülés végletessége, a másik pedig az öröklét végletessége. Az első esetben arra összpontosítanak, hogy nincs semmi, s ezért elmerülnek ebben a semmibe, mintha mélyálomba zuhannának. A másik esetben pont az ellenkezőjét teszik, a jelenségek valódiságának képzetébe kapaszkodnak, s ezért tudatuk folyton nyugtalan. A buddhai közép út annak az egységnek a megtapasztalása, hogy a tudat eredendő természete szerint üres és éber. Így jelen van egy erős éberség, de az nem kötődik semmihez. Jelen van a nem-ragaszkodás, de az nem csap át elutasításba.

Az egység nagy gyönyör

Mi az eredménye annak, ha tisztán megvalósítjuk az üresség és éberség egységének látásmódját? A nagy boldogság, avagy nagy gyönyör. Ez röviden azt jelenti, hogy megszabadulunk a kettős látásmód következtében jelenlevő feszültségtől, elégedetlenségtől. A dolgokat tökéletesnek és békésnek látjuk, amik úgy kiválóak, ahogyan vannak. Így látunk más embereket is, s ezért a viszonyunk a világgal lényegében változik meg, mint ami többé nem az ellenségünk, nem egy hely, ahol a félelmetes dolgoktól menekülni, a kívánatos dolgok után pedig futni kell. Az eddig szennyezettnek látott világ átváltozik buddha-földdé.

Összefoglalás

Először lássuk be, hogy a jelenségek valójában saját tudatunk képzetei. Ezzel elvesszük a tárgyat, s marad az alany. Ám ez az alany, a tudat sem valódi. Felismerjük a tudatot, mint ami valódi természetét tekintve megfoghatatlan, korlátlan, térhez hasonló. De ez az üresség nem pusztán semmi, hanem egyben éberség is. Mert az alany és a tárgy elengedésével megjelenik a tiszta tudatosság. Csakhogy ez a tiszta tudatosság nem valami, nem egy dolog, hanem maga is üresség. Amikor pedig az éberség nem kötődik semmihez, s a nem-ragaszkodás következtében a tudat akadálytalan, akkor megjelenik az igazi, természetes elégedettség, mely nem valami jelenségtől függ.