TISZTA SZÍVTUDAT
Yu
Világnak Világosságóceánja
a Tiszta Fényű Szeretet
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Apokrif-iratok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
TISZTA SZÍVTUDAT
Yu
Világnak Világosságóceánja
a Tiszta Fényű Szeretet
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Apokrif-iratok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
TISZTA SZÍVTUDAT
Yu
Világnak Világosságóceánja
a Tiszta Fényű Szeretet
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Apokrif-iratok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
TISZTA SZÍVTUDAT
Yu
Világnak Világosságóceánja
a Tiszta Fényű Szeretet
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Apokrif-iratok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Összeállítás: a forrásokban megjelölt művek alapján
Miért fontos. nekünk a Turini Lepel?...Azért, mert ez Jézus Urunknak egyetlen anyagi hagyatéka. Ezzel a lepellel takarták be a keresztről levett testét, és testének teljes formája, alakja - valóban csodaként - rajta maradt a gyolcs vásznon. A lepelnek csaknem 2000 éves történetében végre 1978-ban megengedte a római egyház azt, hogy alapos tudományos vizsgálat tárgya Iehessen. Legalább három tucatnyi tudós és kutató, a nagyvilág minden részéből, megjelent a helyszínen és a magukkal hozott, hetvenkét ládára való mérő műszerrel nekikezdtek a lepel alapos vizsgálatának. Természetesen közölték eredményeiket is. Egymás után jelentek meg a könyvek a Turini Lepelről minden nyelven. A Wilson-könyvet ajánljuk minden olvasónknak, mert igen a kitűnő alapossággal számol be a bizony komplikált és sokoldalú vizsgálat eredményeiről, emellett pontról-pontra cáfolja a lepel hitelességét kétségbevonók érveit.
A könyv pontos adatai a következők:
„The Blood and the Shroud of Turin" by lan Wilson (Image Books, Garden City, New York kiadás). - Wilson összesítette könyvében az összes vizsgálatok eredményeit és a műszerekkel és komputerekkel végzett mérésekről, megállapításokról beszámol.
A Lepel története
Kr. u. 30 körül: Mint „tisztátalan" temetési lepel, összehajtva és díszes fedőlap alatt bekeretezve - úgy, hogy csak az arc volt látható - Edesszába kerül, V. Abgar király idejében (Thaddeus vitte).
Kr. u. 57 után: Edesszában elrejtik.
Kr. u. 177 körül: Csak mendemondák beszélnek róla és elfelejtik; de Edesszában van. Edessza ebben az időben a Pártus Birodalomhoz tartozik és itt kaphatja meg a Lepel az anyagával és szövésmintájával azonos díszítést. A Lepel anyaga és a díszítés mintája kizárólag csak a pártus királyi család öltözetéül szolgált.
A "mandylion" pártiai takarójának mintái
Wilson könyvéből vettük át az itt bemutatott képet, mely a „mandylion"-t mutatja a 10. századbeli kinézésben. A borításnak a mintája fontos, mert az pontosan egyezik a következő képen bemutatott pártus király palástjának motívumaival. A királyi lepelt királyi módon ékesítették a pártusok, a magyarok elődei. Ebben az időben a Pártus Birodalom hatalma tetőfokán van; Kr. u. 256. a vége.
Pártos király Hatrából.
Kr. u. 525. évben: Edesszát árvíz önti el és 30 000 ember veszti életét. Csaknem minden épület elpusztul. A városnak az újraépítésekor megtalálják a lepelt a nyugati kapu egyik felső részében. Jelentőségét nem ismerik fel, de azt mondják, hogy a rajta lévő kép nem emberi kéz alkotása.
Kr. u. 544-ben: Mandylionnak kezdik nevezni.
Kr. u. 944. aug. 15.: A Mandylion Konstantinápolyba kerül.
Kr. u. 1204 körül: A keresztesek hadjárata idején eltűnik, de:
Kr. u. 1300-ban: Már Franciaországban őrzik.
Kr. u. 1532-ben: Egy tűzvészben csaknem elpusztul, de csodálatos módon a Lepel sértetlen maradt. Négy helyen kellett megfoltozni.
Kr. u. 1578. szept. 14-én: jelenlegi helyére, az olaszországi Turinba kerül, de előzőleg piszkos helyeken hánykolódik. Titkos kezek akarják elpusztítani, talán azért, mert már kb. 1350. körül rájönnek arra, hogy ez a lepel, mint a fej felett áthajlott takaró a testet teljesen ábrázolja, mind elől, mind hátulnézetben.
1902. ápr. 21-én: Yaves Délage, a Sorbonne anatómia tanára előadást tart a Francia Akadémián az ereklye hitelességéről. Ezen tette után állandó zaklatásokban volt része.
1930. májusában: Giuseppe Enrie, hivatásos fényképész kitűnő fényképeket készít a lepelről. Ekkor döbbennek rá arra, hogy a kidolgozott végső pozitív kép azonos a leplen lévő nyomattal és misztikusan groteszk; nem mutatja a valóságos ábrázolást.
A fénykép negatívja azonban megdöbbentő módon életre hívja a Leplen lévő alakot, tehát így tulajdonképpen a gyolcsvásznon lévő kép az eredeti negatív és a felvett fénykép-negatív mutatja a valóságot.
1972. okt. 1: Ismeretlen tettes betört a kápolnába, ahol őrizték az ereklyét és tüzet gyújtva akarta megsemmisíteni a Lepelt, de az azbeszt-takaró, amibe be volt csavarva, megvédte és sértetlen maradt. (A hitben járók azt mondták: „Júdás nem alszik.")
1978-ban: Engedélyt kaptak a tudósok és szakemberek a rendszeres vizsgálatok lefolytatására. A következő eredmények mutatkoztak:
Embertani adatok:
Magassága (Height - estimated by Cordiglia) ......................... 181 cm
Koponya mérete (Cranial index - Cordiglia) ............................ 81.9 cm
Orr mérete (Hasal index) ........................................................... 7,09 cm
Súlya (Estimated weight) ......................................................... 170 Ibs.
Faji alkata: Klasszikus Europid-Anatóliai
Kora: A.D. (+/- ) 100 év
C-14 szerint kalibrálva és dendrochronológiai adatokkal ellenőrizve.
A lepel elülső oldaláról készített fénykép
Pollen-analízis
Pontosan mutatja a lepel vándorútját. Sivatagi növényeket a Holt-tenger mellől, sztyeppei növényeket Anatólia területéről és Isztambul környékéről, majd az európai növényeket, teljesen összhangban a lepel történelmileg ismert vándorútjával. Összesen 49 fajta növényt.
Orvosi szakvélemények
A test anatómiailag tökéletes. A sérülések orvosilag megállapíthatók. Hamisítás teljesen lehetetlen, és itt a legkisebb részlet is tekintetbe lett véve. Megállapították, hogy ketten korbácsolták. A térdeken zúzódások nyomai láthatók, úgyszintén a vállakon is. (Tudjuk, hogy maga vitte a keresztet és többször elesett.) A szögeket nem a tenyerén verték át, hanem a csuklónál, közvetlenül a karcsont és a tenyérnek a csontrendszere között.
Műszeres és mikroszkópikus vizsgálatok
Itt egy valóságos csodával állunk szemben, mert kiderült az, hogy a leplen lévő „kép" nem festés vagy rajz, hanem az a vászonszálacskák felületén a szálakat érő perzselés által keletkezett. Ilyen felületi perzselés - anélkül, hogy a szövetet el ne égesse - csakis úgy képzelhető el, hogy az valami oly sugárzásnak a következménye, mely a röntgen-sugárnál is rövidebb hullámhosszú, mondhatni kozmikus sugár jelenség. Magas intenzitással, nagyon rövid időtartamban, mely nem hosszabb egy ezred másodpercnél; tehát perzsel, de nem éget.
A szövet felületén így keletkezett árnyalati különbségnek két oka van:
1.) Általánosságban: a perzselés foka a vászontól mérendő test-pontok távolságának arányában gyengül. Ez vonatkozik a test minden részére, beleértve a hajat is. ,
2.) A vérnyomoknak megfelelő perzselési nyomok intenzitása pedig aszerint változik, hogy ezek milyen közel vannak a bőr felületéhez. Legerősebbek a szegek és a tüskés koszorú körüli vérfolyások és szivárgások; különösen a karokon és a homlok körül. Kevésbé látszanak a zúzódásos sérüléseknél, a jobb szem alatt, a térdeken és a korbácsolások nyomain.
A lepelt, mint "Mandyliont", így összehajtva őrizték Edesszában. Jacksonék spektrum-vizsgálata még az összehajtás nyomait is kimutatta.
A perzselést okozó kozmikus felvillanás
Nem kívülről eredt, hanem a testből kifelé és csak függőleges irányban. Legerősebben az életet adó vérből. A sugárzás tehát oldalra nem irányul, hanem csak merőlegesen felfelé, a testet borító takaróra és lefelé, a fekvőhelyre.
Igen érdekes az a megállapítás, mely szerint a vászon Lepelnek az a része, mely a felsőtestet fedte, saját súlyánál fogva, körülborította a testet és ennek ellenére oldalirányban semmi perzselés nyoma nincs. Ugyanez vonatkozik a lepel azon részére, mely a fej felett szorosan volt áthajolva. A haj nem fogadható el szigetelőnek, mert ugyanaz a haj alsó és felső vetületében tökéletes perzselési nyomot hagyott, míg oldalt - tehát vízszintes irányban - semmit sem.
A komputer által kifaragott dombormű, mely Jézus arcát mutatja szinte hihetetlen tökéletességgel.
Az előző dombormű alapján készített, javított háromdimenziós kép
A lepel hátoldali képének negatívja. A kép alapján egy emberi alakon rekonstruált sebesülések.
Turini Lepel csodája
A csoda dr. John Jackson fizikus és dr. Eric Jumper USA-beli repülőkapitány munkásságával jött létre.
Dr. Jackson a testnek a lepeltől való távolsága és a perzselési fok intenzitása közötti arány felismeréséből indult ki - mondván a következőket: „Ha a távolság és az intenzitás között egyenes, vagy mértani arányú összefüggés van, akkor a kép tulajdonképpen háromdimenziós információkat tartalmaz.”
Egy modern komputert és egy „VP-8 Image Analyser”-t alkalmaztak kísérletük elvégzéséhez. Utasították a komputert, hogy értékelje ki a képet elöl- és hátulnézetben, és mindkettőt térben integrálja. Igen nagy volt aztán e megrökönyödés, amikor a szoborszerű dombormű nézete megjelent a képernyőn és a azt bármilyen nézet irányában, tetszés szerint forgatható.
A római pápa - egyházi politikájának szolgálatában - most már mondhat amit akar, mert a komputer csalhatatlan.
.Ugyanis ugyanezzel a módszerrel megkísérelték különböző, más, híres portrékkal és fényképekkel ugyanezt végrehajtani, de eredménytelenül. A komputer sohasem mutatott domborművet. Ugyanis ahhoz, hogy sík vetületet három dimenzióban rekonstruálhassunk az szükséges, hogy ugyanarról a tárgyról két különböző szögbeli vetület álljon rendelkezésre, hiszen a sztereónézésnek is ez a titka.
A Lepel arcáról készített fotó, és annak negatívj
A Turini Lepel anyaga
Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy az edesszai Mandylion takarójának olyan anyagot tettek, melyet csak a Pártos Birodalom királyai használtak és használhattak, mert ez az anyag „királyi tulajdont" képezett abban az időben. Itt azonban azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a Pártos Birodalom Jézus életének idején volt a leghatalmasabb és Kr.u. 306-ig uralta azt a hatalmas területet, mely az Eufrátesztől az Indus folyóig terjedt. (Északi határainak megállapításában igen nagy a vetélkedés, de minden valószínűség szerint Edessza is a fennhatósága alá tartozott akkor, amidőn a palesztin-part végleg a Római Birodalom alatt élt és szenvedett.)
Tehát bátran mondhatjuk azt, hogy Jézus halotti leple a Pártos Birodalom ereklyéje volt és csak ennek - talán - így mondom - a „hozzánk" és a „mi" történelmünkbe tartozó birodalomnak megszűnése után indul „rejtegető" útjára. De valószínűleg azok „rejtegetik", akik az ún. „jézusi szkítizmusnak" nevezettekhez tartoznak. Érdekes lenne egy külön tanulmányban kidolgozni, az évszámok szerint összevetve a Lepel helyét a kapcsolatos történelemmel, hiszen a hívők seregének a „júdai-kereszténységben" való tömörítése nem volt oly egyszerű és zökkenőmentes. Mindenesetre az a valóság, hogy „Jézus halotti leple" megmaradt; bizonyítékul szolgál arra az „igazak" általi tanításra, mely szerint Jézus legyőzte a halált és embertestét fénnyé változtatva - magával vitte azt vissza, az örök Fényességbe. (Tehát nem szálla alá poklokra" - miként azt a júdai gyökerű „kereszténység" tanítja.)
Az Oviedói Szent Lepel
1994. végén a spanyol sajtó hírt adott arról, hogy Asztúria központjában, a valamikori királyi városban, Oviedóban megtartották az első kongresszust az Oviedói Szent Lepelről, amelyen a tudósok szintén krisztusi nyomokat véltek felfedezni.
Az észak-hispániai városban a legnevesebb olasz, amerikai és spanyol ereklyeszakértők és tudósok gyűltek össze annak érdekében, hogy összegezzék eddigi véleményüket a késő gótikus San Salvador katedrálisban őrzött relikviáról A kongresszuson jelenlévők egyetértettek abban, hogy egy sor hasonlatosság van az Oviedói Szent Lepel és a torinói között. A két ereklye hasonlatosságaként említik a vércsoportok azonosságát, s azt, hogy a szövet ráncain elhelyezkedő vérfoltok szimmetrikusan azonosak. Hogy az egybeesést valószínűsítsék, hátra van még a DNS-vizsgálat.
A nevessé vált egyházi kinccsel kapcsolatban összehívott konferencia résztvevői azt sem titkolták, hogy a legnagyobb különbség a két halotti lepel között a vászon állapotának minőségében van. Míg a Torinói Lepel viszonylag kevésbé károsodott az évszázadok folyamán, addig az Oviedói Szent Lepelt jobban kikezdte az idő vasfoga. A csodának köszönhető, hogy nem semmisült meg 1934-ben az asztúriai bányászok felkelése során, amikor a főtemplom kriptáját dinamittal fel kívánták robbantani.
Az Oviedoi lepel, a Sudarium
Az előbbiekben közölt hivatalos jelentés megállapítja azt, hogy a Turini és az Oviedói Lepel anyagában különbség van.
Vagyis az oviedói anyaga nem azonos a Turini Lepel anyagával, amelyről a szaktudósok megállapították, hogy a pártus királyi ruhaanyaggal azonos.
Ha az oviedói is Jézus testének befedéséré szolgált volna, az anyagának azonosnak kellene lenni az egész testet befedő nagy Turini Lepellel
Ugyanis, ha így fedték volna be abban az időben a halottakat, akkor ez egy kettős „készlet" lenne, amit mindenki használ. De nincs más korabeli példa „kettős” lepelnek a használatára. Így az oviedói nem lehet más, mint Veronika kendője, amit adott ez a jó asszony a keresztjét vivő Urunknak.
A kendőn rajta maradt jézusi arc tehát ugyanazokat a sebeket mutatja, mint a torinói, hiszen az Urat a fején Jeruzsálemben sebesítették meg, amikor a töviskoronát fejére tették és ostorozták. Fejsebei tehát mar rajta voltak a keresztre feszítés előtt.
Az oviedói tehát nem halotti lepel, hanem egy női fejkendő és azért sokkal könnyebb az anyaga, mint a Turini Lepelnek.
De örüljünk, hogy megvan Veronika kendője is Jézus Urunk arcképével, mely azonos a turiniéval. Így kétség sem férhet ahhoz, hogy Jézus Urunk képe van rajtuk.
Hogy a Vatikán tagad, az ma már senkit sem lep meg, ismerve a bíborosok többségének hovatartozását és a júdai-kereszténységnek politikai irányát a zsidóság felmagasztalásában.
A Pray kódex
Itt még azt szeretném megemlíteni, hogy Jézus Urunk Szent Leple magyar kézben is volt, és ezért találjuk meg képét a „Pray Kódex”-ben (1192-95). Azt tudjuk, hogy 944-ben a Szent Lepel Edesszaban volt. A bizánci császár hadsereggel hozatja át Konstantinápolyba 944. augusztus 15-én. Ott marad 1204-ig és 1307-ben már Párizsban van.
Ebben az időszakban kerül lll. Béla magyar király leányának birtokába. Ugyanis a nagyműveltségű III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett, és feleségül vette VII. Lajos francia király leányát. Ebből a házasságból született 1175-ben Máira-Margit magyar hercegnő,
1207-ben Mária-Margit férje meghal, és újra férjhez megy egy „kereszteshez", akinek neve: Nicholas de Saint Omer. Ettől születik Vilmos (William) nevű fia, aki anyja halála után átadja a Templomos Lovagrendnek a Szent Leplet, miután ő is közéjük tartozott. Így viszik a „templomosok" Párizsba. III. Béla királyunknak tehát látni kellett a Szent Lepelt leánya kezéből. Csakis így kerülhetett az uralkodása alatt készült „Pray Kódex"-be.
A Turini Lepel negatívja alapján készült festmény. Alkotója Aggémian örmény festőművész. A leghitelesebb Jézus-ábrázolásnak tekinthető.
Források: http://aranylaci.freeweb.hu/turin/turin.htm
Badinyi Jós Ferenc: Jézus, a Pártus herceg
Ian Wilson: The Blood and the Shroud
http://www.shroudstory.com/faq-sudarium.htm
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!