A magasabb rendű Dévákban való hit megtalálható minden vallásban, de ezen kívül a népköltészetben is fennmaradt a visszaemlékezés a vágy- és az éterikus-fizikai síkhoz tartozó lényekről. Ott kísért ez az emlékezés a „természetszellemekről”, „tündérekről”, „gnómokról”, „törpékről” stb. szóló történetekben. Visszaemlékezés ez azokra az időkre, amikor az emberek nem voltak annyira beburkolózva az anyagi érdekekbe, és érzékenyebbek voltak a finomabb világokból reájuk ható befolyásokkal szemben. Az anyagi érdekekre való koncentrálódás – amely a fejlődéshez szükséges – kizárta az ember éber tudatából az elementálok munkáját. Ez azonban természetesen nem akadályozza meg az ő munkájukat, jóllehet kevésbé eredményessé teheti azt a fizikai síkon. Azon a fokon, amelyet most vizsgálunk, mindez a munka – kivéve az elementális esszencia javítását – még csak a messzi jövőben alakul majd ki, s a Fénylők csak az esszencia kiművelésén fáradoznak. Egy óriási előkészítő munkát kellett elvégezni, mielőtt bármilyen fizikainak nevezhető forma megjelenhetett volna. Ez a hatalmas munka a dolgok forma-oldalán ment végbe, mielőtt a testbe öltözött tudat – kivéve magát a Logoszt és a Fénylőket – bármiképpen is megjelenhetett volna. Az, amiből az emberi tudat volt kialakulandó, ezen a ponton még csak egy csíra volt a magasabb síkokon, amely teljesen tudatnélküli volt a külvilág iránt. A Logoszi Élet gerjesztő melegére ez a csíra egy vékony kis gyökeret bocsát le, amely utat tör le az alacsonyabb síkokba, vakon, tudatlanul. A legközelebbi tanulmányunk tárgya ez a kis gyökér lesz.

IV. FEJEZET A permanens atom Vizsgáljuk meg a szellemi Hármasságot. E három-atomú Atma-Buddhi-Manasz, Dzsivatmát, a tudatmagot, amelyben az őt körülvevő logoszi életfolyam melege az élet gyönge rezdületét kelti fel válaszul. Belső rezdületek ezek, a külső tevékenységek előkészületei. Hosszas előkészület után végre megjelenik egy parányi fonal, mint egy kicsiny gyökérke, amely a tudatot beburkoló háromatomú molekulából indul ki: egy buddhikus anyagba burkolt aranyszínű életfonal. Számtalan ilyen fonal jelenik meg a számtalan Dzsivatmából, s eleinte bizonytalanul lebeg a hét nagy életfolyamban, majd pedig lehorgonyoz – ha szabad így mondanunk – olyképpen, hogy a negyedik mentális alsíkon hozzákapcsolódik egyetlen molekulához, vagy egységhez. Ezt a lehorgonyozást, akárcsak az előzőt a három magasabb atomhoz és a következőket az asztrális és fizikai atomokhoz a Fénylők viszik véghez. E közé a lefoglalt egység közé ideiglenesen oda csoportosul a Második Birodalom elementális esszenciája, szétszóródik, újra meg újra összegyűlik, s a központ mindig a bekapcsolt egység. Ebben az állandó központban, miután a változó összetett formák végtelen sorának szolgált központjául, e formák rezgései lassanként gyönge válaszrezgéseket ébresztenek föl, melyek viszont fölfelé, a tudat-mag felé rezegnek tovább és benne – egyelőre igen bizonytalan belső mozgásokat hoznak létre. Nem mondhatni, hogy minden központ körül mindig olyan forma van, ami csak az övé, mert az elementális esszencia egyetlen tömörületében lehet több, sőt igen sok ilyen központ, vagy lehet csak egy, sőt egy sem. Ily módon ezeknek az atomoknak elképzelhetetlen lassúsággal bizonyos tulajdonságok birtokába jutnak, vagyis megszerzik azt a képességet, hogy bizonyos módokon, melyek a gondolkodással vannak kapcsolatban, s melyek később a gondolatokat teszik lehetővé, rezgő mozgást végezzenek. A második Elementális Birodalom Fénylő lényei őket is megdolgozták, amennyiben rájuk irányítják a rezgéseket, amelyekre lassanként válaszolni kezdenek, s körülveszik őket a saját testükből kidobott elementális esszenciával. /1. Evolution of Life and Form 132, 133. old./ Ezen kívül a hét tipikus csoport is elválik egymástól, mégpedig egy monádi esszenciából /a második Logosz életével meglelkesített atomi anyagból/ való finom fal által, ami a jövendőbeli csoportlélek falának kezdete. Amikor a Harmadik Elementális Birodalom kialakult, a folyamat megismétlődik. A buddhikus burkolatú élet parányi fonala, a hozzá kapcsolt mentális egységgel egyetemben, most a vágy-síkra löki ki magát, s magához kapcsol egyetlen asztrális atomot, állandó központja gyanánt a vágy-síkon. E köré most a Harmadik birodalom elementális esszenciájának időleges tömörületei gyülekeznek, szétszóródnak és újra összegyűlnek. Ismét ugyanaz következik be, amint a formáknak e végtelen sorozata beburkolja ezt az állandó központot, s benne hasonlóképpen gyönge válaszokat ébreszt, amelyek aztán szintén gyöngén továbbrezegnek fölfelé, a tudat-mag felé, hogy abban ismét igen bizonytalan belső mozgásokat hozzanak létre. Így ezek a lefoglalt atomok igen lassan bizonyos tulajdonságok birtokába jutnak, vagyis megszerzik a képességet, hogy bizonyos módokon, melyek az érzéssel vannak kapcsolatban, s melyek később az érzéseket teszik lehetővé, rezgő mozgást végezzenek. A harmadik elementális Birodalom Fénylő Lényei itt is közreműködnek a munkában, felhasználván saját fejlettebb rezgési képességüket arra, hogy ezekben a fejletlen atomokban átvitel útján fölkeltsék a visszarezgés képességét is, mint előbb, átadván nekik valamit saját anyagukból. A két csoport elválasztó fala második réteget kap, amely a vágy-sík monádi esszenciájából képződik, s így egy fokkal közelebb kerül a jövendőbeli csoportlélek falához.
Amikor pedig a nagy hullám még tovább, a fizikai síkra érkezett, még egyszer megismétlődik a folyamat. A buddhikus burkolatú élet parányi fonala, a hozzá kapcsolt mentális és vágy-egységgel egyetemben, még egyszer kilöki magát és mintegy bekebelez egy fizikai atomot állandó középpontja gyanánt a fizikai síkon. E köré éterikus molekulák gyűlnek, de a nehezebb fizikai anyag összetartó ereje nagyobb, mint a magasabb síkok finomabb anyagáé, s így sokkal hosszabb időtartam figyelhető meg. Azután – amint kialakulnak a proto-fémek éterikus típusai, majd maguk a protofémek, fémek, nem-fémes elemek és ásványok – a fizikai Éteri Birodalom Fénylő Lényei belemerítik ezeket a lefoglalt atomokat, éteri burkukban. A hét éterikus típus közül abba, amelybe tartoznak, s elkezdik hosszú fizikai fejlődésüket. Mielőtt ezt tovább követhetnénk, meg kell vizsgálnunk a csoport-lelkeket, amelyek az atomi alsíkon kapják harmadik beburkoló rétegüket. Jó lesz azonban egy kissé időznünk a permanens atomok, e hármas egységek vagy triádok jellegénél és funkciójánál, melyek olyanok, mint a magasabb síkokon lévő szellemi Hármasság tükörképei az alsóbb síkokon, s melyek mindegyike egy-egy szellemi Hármassághoz, egy-egy Dzsivatmához kapcsolódik. Mindegyik hármasság egy fizikai atomból, egy asztrális atombólés egy mentális egységből áll, melyet egy buddhikus anyagú fonál tartósan hozzáköt egy szellemi Hármassághoz. Ezt a fonalat néha Szutramának – fonal-Énnek – nevezik, mert az állandó részek úgy vannak reá felfűzve, mint a „gyöngyök a zsinórra”.  Ezzel a kifejezéssel különféle dolgokat szoktak jelölni, de mindig ugyanabban az értelemben, t.i. mint a fonál, amely különálló részeket köt össze. Alkalmazzák az újraszülető Egóra: ez a fonál, amelyre sok különféle élet fel van fűzve; a Második Logoszra, mint arra a fonálra, amelyre a világában lévő lények fel vannak fűzve, és így tovább. Inkább egy funkciót jelent, mint egy bizonyos lényt, vagy lények csoportját.
2. Az élet-szövedék Azt mondtuk, hogy a szellemi Hármassággal a buddhikus anyagon keresztül van meg a kapcsolat, s ezt ábrázolja a diagramon a pontokból álló vonal, amely az atomokat összeköti,

s a buddhikus síkon a vonalból jön le, nem pedig a manaszi atomból. Buddhikus anyagból van szőve az a csodálatos élet-szövedék, amely összes testeinket fenntartja és élteti. Ha a testeket buddhikus látással nézzük, mind eltűnnek és helyettük elképzelhetetlen vékonyságú és finom szépségű, csillogó aranyos szövedék lesz látható, minden részüknek áttört csipkézete, parányi lyukakból álló hálóban. Ez buddhikus anyagból van és a durvább atomok ezekben a lyukakban vannak egybeépítve. Közelebbről megvizsgálva látjuk, hogy az egész háló egyetlen fonálból van, ami a Szutratma meghosszabbítása. A magzat születése előtti időszakban ez a fonál a fizikai permanens atomból nő ki és minden irányba szétágazik, s ez a növekedés addig tart, amíg a fizikai test el nem éri teljes nagyságát. A fizikai élet folyamán a prána, az életlehelet ennek mentén fut, követve minden ágát és burkait, a halálkor visszahúzódik, s magukra hagyja a test részeit, hogy szétszóródjanak, meg lehet figyelni, mint szabadítja el magát lassan, az élet lehelettel együtt a sűrű fizikai anyagtól, és a szívben a permanens atom körül vonja össze magát. Amint visszavonul, az elhagyott végtagok kihűlnek – távolléte okozza a „halálfagyot” -, az életlehelet aranyos-lila lángjának fénye a szív körül látható, és e láng, s az aranyos életszövedék, valamint a permanens atom a másodlagos Szusumna-nádi /1. Nincs megfelelő szavunk e csatorna számára, ez egy edény vagy kanális, amely a szívből a harmadik üregbe vezet, s a jóga minden tanulmányozója jól ismeri ezen a néven. Az elsődleges Szusumna a gerinc-csatorna./ mentén a fejbe emelkedik; az agy harmadik üregébe, a szem üveges lesz, amint az élet-szövedék visszavonul, s az egész a harmadik üregbe a permanens atom körül gyűl össze, majd lassan fölemelkedik a koponya-falcsonti és nyakszirti varrathoz, s otthagyja a fizikai testet holtan. Így tehát aranyos burokként veszi körül a permanens atomot – emlékeztet a selyemhernyó sűrű szövésű gubójára – s mindaddig megmarad burkolatának, míg egy új fizikai test újra meg nem kívánja kibontakozását. Ugyanez megy végbe az asztrális és mentális részecskékkel, úgyhogy amikor ezek a testek szertefoszlanak, az alsóbb hármasság élénken csillogó központi magként látható a kauzális testben; olyan jelenség ez, amelyet már sokkal előbb észrevettek, mielőtt a közelebbi megfigyelés feltárta volna jelentőségét. 3. A permanens atomok kiválasztása Térjünk most vissza oda, ahol a Monád eredetileg kisajátította magának permanens atomjait, a három magasabb síkon, és próbáljuk valamennyire megérteni használatukat, kisajátításuk célját; ugyanazok az elvek érvényesek aztán minden sík permanens atomjára. Elsősorban emlékezzünk arra, hogy minden sík anyaga hét fő típust mutat, amelyek a szerint változnak, hogy az anyag három nagy tulajdonsága – a tehetetlenség, a mozgás és a ritmus - közül melyik az uralkodó. A permanens atomokat, ennél fogva bármelyik típusból lehet választani, de úgy látszik, hogy egyazon Monád mindig ugyanabból a típusból választja őket. Úgy látszik továbbá, hogy bár permanens atomok hozzá kapcsolása az élet-fonálhoz a három magasabb síkon az említett Hierarchiák dolga, a kisajátítást irányító választást maga a Monád végzi; ő maga is az Élet már említett hét csoportja egyikéhez tartozik; e csoportok élén egy-egy Planetáris Logosz áll, aki az egészet „színezi”, s a Monádok e színezés szerint csoportosulnak, „mindegyiküket színezi” „Atya-csillaguk”. /2. Pedigre of Man 24.old./ Lehet, hogy a Monád ezt a zarándok-útját ennek a sajátos jellegzetességnek erősítésére és fokozására óhajtja felhasználni; ez esetben a Hierarchiák olyan atomokat kapcsolnak életfonalához, amelyek az ő élet-csoportjának megfelelő anyagi csoporthoz tartoznak. Ennek a választásnak eredménye egy másodlagos „színezet”, „alaphang” vagy „temperamentum”, amely az elsőt még fokozza és erősíti, s a fejlődés későbbi folyamán ennek a megkettőzött temperamentumnak erői és gyöngeségei igen nagy erővel mutatkozhatnak. Vagy lehet, hogy a Monád új zarándoklását természete egy másik oldalának kibontakoztatására óhajtja felhasználni; akkor a hirerchiák olyan atomokat kapcsolnak élet-fonalához, amelyek egy másik élet-csoportnak megfelelő anyagi csoporthoz tartoznak, olyanhoz, amelyben a kifejleszteni kívánt aspektus az uralkodó. Ennek a választásnak eredménye is egy másodlagos „színezet”, „alaphang” vagy „temperamentum”, amely módosítja az elsőt, a későbbi fejlődés folyamán megmutatkozandó megfelelő hatásokkal. Ez az utóbbi választás sokkal gyakoribb, s bonyolultabb jellemre is hajlamosít, főként az emberi fejlődés végső szakaszain, amikor a Monád befolyása erősebben érvényesül. Amint föntebb mondottuk, úgy látszik, hogy a Monád összes permanens atomjait ugyanabból az anyagi csoportból veszi, úgy hogy az alacsonyabb hármasság atomjai összhangban vannak a magasabbéval. Az alsóbb síkokon azonban erősen korlátozva és más okok által módosítva van ezeknek az atomoknak befolyása a belőlük, mint központokból kiinduló testekből felhasználandó anyag típusának meghatározására. A magasabb síkokon e testek viszonylag állandók, ha egyszer már megvannak, és világosan reprodukálják permanens atomjaik alaphangját, bármennyire gazdagítják is ezt a hangot a felhangok folyton finomodó harmóniában. Az alsóbb síkokon azonban, bár a permanens atomok alaphangja ugyanaz lesz, különféle egyéb okok járulnak még hozzá a testek céljára szolgáló anyag meghatározásához, amint azonnal még jobban látni fogjuk. 4. A permanens atomok használata Egy mondatban kifejezve: a permanens atomok arra szolgálnak, hogy rezgési képességek formájában megőrizzék magukban mindazoknak a tapasztalatoknak eredményét, amelyeken átmentek. Legjobb lesz talán a fizikai atomot venni példának, mivel ez könnyebben magyarázható meg, mint a magasabb síkok atomjai. Bármely tetszőleges fizikai behatás a saját rezgéseinek megfelelő rezgéseket okoz a fizikai testben, amellyel érintkezik, ezek a behatás természete és ereje szerint helyiek vagy általánosak lehetnek. De akár helyiek, akár általánosak, mindenképpen elérik a fizikai permanens atomot, minden esetben az élet-szövedék közvetítésével, heves behatásoknál pedig a puszta megrázkódtatás révén is. Ez a rezgés, amely az atomra kívülről kényszerítődik, az atomban rezgési képességgé válik, hajlandósággá, hogy megismételje a rezgést. A testet számtalan behatás éri az egész élete folyamán; egy sincs, ami ne hagyná rajta nyomát a permanens atomon; egy sincs, amelyik ne adna neki új rezgési lehetőséget. A fizikai tapasztalatoknak minden eredménye megmarad felhalmozva ebben a permanens atomban, rezgési képességként. A fizikai élet végén tehát ebben a permanens atomban számtalan rezgési képesség van felhalmozva, vagyis az atom megtanult számtalan módon visszahatni a külvilágra. Reprodukálni magában a körülte lévő tárgyak által belőle kiváltott rezgéseket. A fizikai test a halál után feloszlik, alkotórészei szétszóródnak, s mindegyik magával viszi átélt tapasztalati eredményét, sőt ezt cselekszi nap-nap mellett testünk minden részecskéje, amint szüntelenül kihal az egyik testből, és szüntelenül beleszületik egy másikba. A fizikai permanens atom azonban megmarad. Ez az egyetlen olyan atom, amely a testnek nevezett, állandóan változó halmaz összes tapasztalatán végigment és megszerezte mindazoknak a tapasztalatoknak minden eredményét. Aranyos gubójába burkolózva alussza végig azokat a hosszú éveket, amelyek alatt gazdája, a Dzsivatma más tapasztalatokat él át más világokban. E tapasztalatok őt nem érintik, mivel képtelen visszahatni reájuk, s zavartalan nyugalomban alussza végig hosszú éjszakáját. /4. H.P.Blavatsky odavet egy célzást ezekre az „alvó” atomokra vonatkozóan. Secret Doctrine II.710./ Amikor elérkezik az újraszületés ideje, s a permanens atom jelenléte lehetővé teszi a petesejt megtermékenyülését, amelyből az új fizikai testnek ki kell növekednie /5. H.P.Blavatsky „az élet-atomok”-nak nevezi az alsó 2 ½ sík állandó magját. Ezt mondja: „Élet /prána/ principiumunk élet-atomjai sohasem vesznek el teljesen, ha az ember meghal”, ezek „apáról fiúra szállnak át”. /The Secret Doctrine II.709./ Alaphangja felhangzik és egyike lesz azoknak az erőknek, amelyek az éterikus építőt, a fizikai test felépítésénél megbízott elementált irányítják, hogy a megfelelő anyagot válassza ki munkájához. Mert olyat, amelyik nincs bizonyos mértékben hozzáhangolva a permanens atomhoz, nem tud használni. Azonban csak egyike ezeknek az erőknek. A múlt életek karmája, az értelmi, érzelmi és másokkal teremtett karma, a legváltozatosabb kifejeződésekre képes anyagot igényel. Ebből a karmából a Karma Urai kiválasztják azt, ami összeillő, vagyis olyat, ami egy bizonyos anyagi csoportból való testen át kifejezésre juttatható, s ez az összeillő karma tömeg határozza meg az anyagi csoportot, hatálytalanítva a permanens atomot, s az elementál ebből a csoportból választ ki olyan anyagot, amely a permanens atommal összhangban, vagy legalább nem romboló erősségű diszharmóniában tud rezegni. Ennél fogva, mint mondottuk, a permanens atom csak egyike azoknak az erőknek, amelyek a mindnyájunkra jellemző harmadik „színezetet” vagy „alaphangot”, vagy „temperamentumot”, alkatot meghatározzák. Ez a temperamentum szabályozza a test megszületésének időpontját; akkor kell a világra jönnie, amikor a fizikai bolygóhatások megfelelnek harmadik temperamentumának, s ezért születik „asztrológiai csillagzata alatt”. Fölösleges mondanunk, hogy nem a csillag adja a temperamentumot, hanem a temperamentum határozza meg a születés idejét ama csillag alatt. Ebben rejlik azonban a magyarázata a csillagok – vagyis csillag-angyalok – és a jellem közötti megfeleléseknek, s ezért hasznos nevelési célokra egy ügyesen és gondosan felállított horoszkóp, mint vezérfonál a gyermek személyes temperamentumához. Megfoghatatlannak látszik, hogy egy olyan parányi helyen, mint amekkora egy atom, olyan bonyolult és sajátságaikat a környező anyagra átvinni képes hatások férhessenek el, de így van. És érdemes megfigyelnünk, hogy a világi tudomány is egy hasonló eszmét támogat, mert a Weismann-féle csírasejtben a parányi bioforokról szintén ezt tételezi föl, hogy az utódra átviszik elődei láncolatának jellegzetességeit. Amíg az egyik az ősüktől hozza a testnek a fizikai sajátosságokat, a másik azokat szállítja, amelyeket a fejlődő ember a maga fejlődése során szerzett. H.P.Blavatsky ezt igen világosan fejezte ki: „A német embriológus-filozófus átlátván a görög Hippokratész és Arisztotelész feje fölött, egyenesen a régi árják tanításaihoz, egy végtelenül kicsiny sejtre mutat a többi millió közül, amelyek egy-egy szervezet felépítésén munkálkodnak, s e sejt egyedül és segítség nélkül, állandó osztódással és szaporodással, meghatározza a jövendőbeli ember vagy állat pontos képét, fizikai, mentális és lelki jellegzetességeit…. Egészítsd ki a fönt említett fizikai protoplazmát, az ember „csíra-sejtjét”, s összes rejtett anyagi lehetőségeit azzal, amit „szellemi protoplazmának” mondhatnánk, a fluidummal, amely a hat princípium Dhyáni öt alsóbb princípiumát tartalmazza, s megismered a titkot, feltéve, ha elég spirituális vagy ahhoz, hogy megértsd.” /6. The Secret Doctrine I. 243,244./ Ha egy kicsit tanulmányozzuk a fizikai átöröklést a Weismann tanításai fényénél, ez már elég, hogy meggyőződjünk egy olyan test lehetőségeiről, amilyen a permanens atom. Az ember magán viselheti egy régen eltemetett őse arcvonásait, mutathat olyan fizikai sajátosságot, amely egy elődjét jellemezte évszázadokkal előbb. A Stuart orrot az arcképek hosszú során át nyomon követhetjük, és számtalan más esete is található az ilyen hasonlatosságoknak. Miért lenne hát oly rendkívüli az a gondolat, hogy egy atom nem biofórokat gyűjt össze magába, mint a csírasejt, hanem a hajlandóságot számtalan, már megpróbált rezgés megismétlésére. Térbeli nehézség nem merül fel, éppoly kevéssé, mint a húrnál, amelyből számos hangot lehet kicsalni, amint a vonó különböző pontokon érinti, s minden hanghoz sok felhang is tartozik. Nem kell úgy elképzelnünk, hogy az atom parány terében megszámlálhatatlan rezgő test van, hanem, hogy van bizonyos számú test, amely mint megszámlálhatatlan rezgést tud előidézni. Voltaképpen azonban még a térbeli nehézség nem valóságos, mert a parányinak éppúgy nincs határa, mint a nagynak. A korszerű tudomány az atomban keringő világok rendszerét látja, ahol minden világnak megvan a maga pályája, s az egész egy naprendszerhez hasonlatos. A Tér, a látszatok nagy mestere, és testvére, a másik mester, az Idő, itt nem csüggeszthet el. A gondolat osztódás lehetőségeinek nincs határa, s így nincs az anyagnak nevezett gondolat-kifejeződéseknek sem. A spirillák száma, amelyek a permanens atomokban a jelenlegi kör folyamán működésben vannak, rendes körülmények között négy, mint általánosságban a közönséges be nem kapcsolt atomokban is a fejlődésnek ezen a fokán. Vegyük azonban egy nagyon magas fejlettségű ember testének permanens atomját, egy olyan emberét, aki messze megelőzte társait. Ebben az esetben azt láthatjuk, hogy a permanens atom öt működő spirillát mutat, s megpróbálhatjuk megismerni e ténynek hatásait teste egyéb anyagára. A születés előtti időszakban az ilyen ötspirillás permanens atom jelenléte arra készteti az építő elementált, hogy kiválogassa anyagából az ilyen atomokat, amelyek ideiglenesen kapcsolatban voltak egy olyan testtel, amelynek központja egy ötspirillás permanens atom volt. Ez utóbbinak jelenléte a megfelelő tevékenységre serkentés irányában hatott a többi atomnál, főleg talán csupán akkor, ha a test erősen fejlett lakója agyának vagy idegeinek részét képezték. Az ötödik spirilla többé-kevésbé aktívvá lett bennük, s habár ismét visszaesett a tétlenségbe, miután elhagyta az ilyen testet, ideiglenes tevékenysége arra hajlamosította, hogy később készségesebben válaszoljon a monádi élet áramára. Az elementál tehát amennyire lehet, az ilyen atomokat biztosítaná magának munkájához. Ha pedig alkalom kínálkoznék rá, kisajátítaná az apai és anyagi testből is – ha magasrendűek – az összes ilyen atomokat, amelyhez csak hozzájuthat, s beleépítené a rábízott testbe. Az ilyen test aztán születése után és egész életében magához vonja mindazokat az ilyen atomokat, amelyek magnetikus terébe kerülnek. Magas fejlettségű emberek társaságából ez a test egész kivételes mértékben hasznot húz, mert magáévá tesz minden ötspirillás atomot, amely a testeikből kizáporozó anyagrészecskék között akad, s így fizikailag, mentálisan és morálisan nyereségre tesz szert társaságukban. A permanens asztrális atom pontosan úgy viszonylik az asztrális testhez, mint a fizikai permanens atom a fizikai testhez. A kámalokai – purgatóriumi – élet végén az aranyos életszövedék visszahúzódik az asztrális testből, hagyja azt fölbomlani, mint ahogy előzőleg fizikai társa tette, s beburkolja az asztrális permanens atomot hosszú alvása idejére. Ugyanilyen a viszonylat a mentális test és a permanens mentális részecske között a fizikai, asztrális és a mentális élet folyamán. Az emberi fejlődés korai szakaszain a mentális permanens egység a rövid devacháni életek alatt kevés haladást tesz, nemcsak rövidségük miatt, hanem mert a fejletlen értelem által kitermelt gyönge gondolatformák csak igen csekély hatással vannak a permanenes egységre. Amikor azonban jobban kifejlődik a gondolaterő, a devacháni élet a nagy haladás korszakává lesz, számtalan rezgési energia halmozódik fel, s később, amikor eljön az ideje az új mentális test építésének az újraszületés új ciklusa számára, megmutatja értékét. A devacháni mentális élet végével az aranyos szövedék visszavonul a mentális testből, átengedve ezt is az enyészetnek, míg ő maga beburkolja a mentális részecskét, s a három alsóbb testet már csak a permanens atomokból álló alsó hármasság képviseli. Ezek, mint az imént mondottuk, sugárzó magszerű állagként a kauzális testben raktározódnak el. Így most ők minden, ami az Egónak alsóbb világbeli testeiből megmaradt, miután befejeződött a tapasztalás egyik ciklusa, mint ahogy a testek életében ezek a permanens atomok voltak az Egó eszközei az alsóbb síkokkal való közlekedéshez. Amikor elérkezik az újraszületés időszaka, az Egó életének egy rezdülete felébreszti a mentális egységet, az élet-szövedék kezd újra kibontakozni, s a rezgésben levő egység mágnesként működve, a magáéhoz hasonló, vagy vele összhangzó rezgési képességű anyagot vonz maga felé. A második Elemi Birodalom Fénylő Lényei hozzák közelébe ezt az anyagot; a fejlődés korábbi szakaszain laza felhővé formálják az anyagot a permanens egység körül, amint azonban az Egó fejlődik, mind nagyobb hatást gyakorol erre a megformálásra. Amikor a mentális test részben kialakult, az élet-rezdület az asztrális atomot ébreszti fel, s ugyanaz a folyamat következik. Végül a fizikai atomot érinti meg az élet, s úgy működik, ahogy azt egy korábbi oldalon leírtuk. Néha fel szokták tenni a kérdést: „ Hogyan lehet ezeket a permanens atomokat a kauzális testben tárolni anélkül, hogy elveszítenék fizikai, asztrális és mentális természetüket, mert hiszen a kauzális test egy magasabb síkon van, ahol a fizikai, mint fizikai nem tud meglenni?” A kérdező ilyenkor elfelejti, hogy a síkok át meg áthatják egymást, és hogy a kauzális testnek semmivel sem nehezebb körülfogni az alsóbb síkok hármasságát, mint azt a száz- és ezermillió atomot, amelyek egy-egy földi életperiódus alatt mentális, asztrális és fizikai testét képezik. A hármasság parányi részecskét alkot a kauzális testben, mindegyik alkotórésze a maga síkjához tartozik, de mivel a síkoknak mindenütt vannak érintkezési pontjaik, a szükséges egymás mellé helyezés semmi nehézséget nem okoz. Mindig minden síkon ott vagyunk. 5. Monádi ráhatás a permanens atomra Itt föltehetjük ezt a kérdést is: „Van-e valamiféle monádi ráhatás, az anupadaka síkon lévő Monád hatása a permanens atomra?” Közvetlen ráhatás nincs és nem is lehet, míg a csírázó szellemi hármasság el nem éri a fejlődés magas fokát. Állandóan van azonban közvetlen ráhatás, vagyis ráhatás a szellemi hármasságra, amely viszont az alacsonyabbra hat. Gyakorlati célokra azonban a szellemi hármasság ráhatásának tekinthetjük, amely, amint láttuk, maga a szülő-síkjának sűrűbb anyagba burkolózott Monád. A szellemi hármasság csaknem minden energiát és ennek az energiának minden irányító képességét a Második Logosztól nyeri, az Élet emez áramlatában fürödvén. Az, amit a saját, speciális tevékenységének nevezhetünk, nem törődik a második élet-hullám formáló és építő tevékenységével, hanem a Harmadik Logosszal társulva, magának az atomnak fejlesztésére irányul. A szellemi hármasságnak ez az energiája az atomi alsíkokra szorítkozik, és egészen a negyedik körig, úgy látszik, főként a permanens atomokon merül ki. Az atom falát alkotó spirilláknak először kialakítására, azután megelevenítésére irányul. Az örvény, az atom, a Harmadik Logosz élete, de a spirillák fala az örvény külső felületén a Második Logosz leszállása alatt alakul ki. Ő nem kelti őket életre, hanem gyöngén kirajzolja a keringő életörvény felületén. A Második Logosz szempontjából csupán ilyen homályos, használatlan csatornák maradnak, de amint a Monád élete leárad, hamarosan belejut az első ilyen csatornába, életre kelti és az atomnak működő részévé teszi. Ez így folyik az egymás után következő körökben, s amikorra elérjük a negyedik kört, már négy különböző életfolyam jön minden Monádtól, s kering permanenes atomjai négy spirilla sorozatában. Amint a Monád a permanens atomban működik, és mintegy előre tolja, hogy egy test központi magjává legyen, ugyanígy elkezd dolgozni azokban az atomokban is, amelyek a permanens atom köré csoportosulnak, s ezek spirilláit is életre kelti. Az életre keltés azonban csak ideiglenes, nem pedig állandó, mint a permanens atomnál. A Monád így tevékenységre készteti ezeket a halvány, bizonytalan hártyákat, amelyeket a második élethullám alkot meg, s amikor a test élete megszakad, az ily módon stimulált atomok visszatérnek az atomi anyag nagy tömegébe, miután az élet a permanens atommal való összeköttetésük idején tökéletesítette és megdolgozta őket. Az ily módon kifejlesztett csatornák most sokkal könnyebben fel tudnak venni egy másik, ilyen életfolyamot, amikor belépnek egy másik testbe, és ott kapcsolatba kerülnek egy másik atommal, amely egy másik Monádhoz tartozik. Így folyik ez a munka szüntelenül a fizikai és az asztrális síkon, valamint a mentális anyag részecskéken a mentális síkon, s így javul az anyag, amellyel a Monádok tartósan vagy ideiglenesen összekapcsolódnak. Ez a fejlődés állandóan folyik a Monádok behatása alatt.