V. FEJEZET

Csoport-lelkek

1. A kifejezés jelentése Általánosságban szólva a csoportlélek a permanens triádok gyűjteménye a monádikus esszencia hármas burkában. Ez a leírás igaz minden fizikai világban működő csoportlélekre vonatkozóan, de nem ad képet a csoportlelkek tárgyának igen nagy bonyolultságáról. Mert állandóan oszlanak és újraoszlanak, minden osztály és alosztály tartalma csökken számban a fejlődés haladtával, amíg végül is egy „csoportlélek” egyetlen triádot zár magában, amely számára sok születésen át nyújthatja a csoportlélek védő és tápláló szerepét, míg technikailag nem írható le többé egynek, tekintve, hogy a „csoport” elkülönült alkotórészeire. Hét csoportlelket láthatunk működni a fizikai világban, mielőtt bármely forma megjelenik. Először határozatlan, filmszerű formákként mutatkoznak, egy-egy a második élethullám minden egyes áramában a mentális síkon, határozottabb körvonalúakká válva az asztrális síkon és még inkább a fizikain. Úgy lebegnek az anyag nagy óceánjában, mint ballonok lebeghetnek a tengeren. Közelebbről megfigyelve őket, az anyag három külön rétegét látjuk, egy burkot formálva, amely számtalan triádot foglal magában. Mielőtt bármely beásványodás létrejött volna, semmiféle arany életszövedék nem látható természetesen ezek körül, csupán a ragyogó arany fonalak, amelyek szülő dzsivatmájukkal kötik őket össze, láthatók, abban a különös fényben ragyogva, amely születésük síkjához tartozik. E három réteg legbelsőbbje fizikai monádikus esszenciából áll; vagyis a réteg a fizikai sík atomjaiból áll, meglelkesítve a Második Logosz életével. Első pillantásra ezek a legbelső rétegek azonosaknak látszanak a hét csoportlélekkel; de a közelebbi megfigyelés felfedi, hogy minden egyes réteg az előbb leírt hét anyagcsoport csupán egyikének az atomjaiból áll. Ennél fogva minden egyes csoportlélek anyagi mivoltában különbözik a többitől, és mindegyikben lévő triádok ugyanahhoz az anyagcsoporthoz tartoznak. A csoportlélek második rétege asztrális monádikus esszenciából áll, amely ugyanehhez az anyagcsoporthoz tartozik, amint az első; és a harmadik ugyanannak a típusú mentális anyagnak a negyedik alsíkjából. Ez a hármas burok védője és táplálója a benne lévő triádoknak, valóságos embrióknak, amelyek még képtelenek a különálló független aktivitásra. A hét csoportlélek hamarosan osztódik, amint állandó elkülönülések mennek végbe a határozott altípusok sokasodásával, amint a kémiai elemek közvetlen előfutárai megjelennek, hogy maguk a kémiai elemek és a belőlük alakult ásványok kövessék őket. A tér törvényei például – függetlenül a permanens triádoknak a csoportlélek tartalmának a specializálódásától – elvezethetnek osztódásához. Így egy arany ér Ausztráliában sok olyan triád beásványosodásához vezethet egyetlen burkon belül, amíg egy másik ér lerakása egy távoli helye, mondjuk a Rocky-Mountains-ben, ennek a buroknak az osztódásához vezethet, és tartalma egy részének saját burkában való átvivéséhez Amerikába. A fontosabb okokról azonban, amelyek alosztályokat hoznak létre, tanulmányunk folyamán adunk magyarázatot. A csoportlélek és tartalma hasadással osztódik, mint egy közönséges sejt, az egy kettővé válik, a kettő – néggyé és így tovább. Minden triádnak át kell haladnia az ásványvilágon, azon a helyen, ahol az anyag legdurvább formáját éri el, és azon a helyen, ahol a nagy hullám eléri leszállása határát és megfordul, hogy fölfelé kúszását elkezdje. Itt van az, ahol a fizikai tudatnak fel kell ébrednie, az életnek most határozottan kifelé kell fordulnia, és kapcsolatokat kell elismernie más életekkel egy külső világban. No már most, minden lény fejlődése ezekben a korai fokokon főleg a Logosz dédelgető életén múlik, és részben a Fénylők együttműködő vezetésén, és részben saját vak nyomásán az őt bezáró forma korlátjaira. Én összehasonlítottam az ásványi, növényi és állati világokon át haladó fejlődést egy születés előtti időszakkal, és a hasonlóság pontos. Mint ahogy a gyermeket táplálják az anya életáramai, úgy táplálja a csoportlélek védőburka a benne levő életeket, felfogva úgy és elosztva a begyűjtött tapasztalatokat. A keringő élet a szülő élete, a fiatal növények, a fiatal állatok, a fiatal emberi lények még nem készek a független életre, de a szülőktől kell táplálékot kapniuk. És így ezeket a csírázó életeket az ásványi világban a csoportlélek táplálja, a monádikus esszencia burkaival, melyekben a logoszi élet lüktet. A fogalom tisztasága kedvéért fussunk végig gyorsan azokon a változásokon, amelyeken a csoportlélek áthalad, amint tartalma fejlődik, mielőtt részletekbe mennénk. Az ásványi fejlődés alatt a csoportlélek lakóhelyének legsűrűbb burkát mondhatjuk, a fizikait; legaktívabb tevékenysége a fizikai síkon zajlik. Amint tartalma továbbhalad az ásványi világba, és azon emelkedik fel, a fizikai burok lassan letűnik - mintha tartalma saját éterikus testei erősítésére felhasználta volna – és aktivitása áttevődik az asztrális síkra, a tartalmazott triádok asztrális testeinek a táplálására. Amint ezek még tovább fejlődnek és átmennek az állatvilágba, az asztrális burok hasonlóképpen felszívódik és a csoportlélek aktivitása áttevődik a mentális síkra, és táplálja az alaktalan mentális testeket, és fokozatosan kevésbé határozatlan körvonalakká alakítja őket. Amikor a csoportlélek már csak egyetlen triádot tartalmaz, és ezt odáig táplálta, hogy az kész a harmadik kiáradás befogadására, ami megmarad belőle, az a harmadik alsík anyagába oszlik fel, és a kauzális test alkotórészévé válik, amelyet a fentről jövő leáradás formál, találkozva a lentről felfelé vont oszloppal – a vízsugár szemléltető hasonlatával élve. Akkor megszületik a reinkarnálódó Ego független megnyilvánulásba; a védett születés-előtti idő véget ért. 2. A csoportlélek osztódása A fizikai világ az, ahol a tudatnak először öntudattá kell fejlődnie, a ráhatásokat kifejtő külvilágot illetően tudatossá kell válnia, és meg kell tanulnia, hogy ezeket a hatásokat a külvilágnak tulajdonítsa, és sajátjának kell felismernie azokat a változásait, amelyek e hatások következtében benne végbemennek. Hosszas tapasztalással meg fogja tanulni azonosítani magával az öröm vagy fájdalomérzetet, amely a hatást követi, és hogy mint nem önmagát nézze azt, ami a külső felületet érinti. Így tesz először különbséget nagyjából a „nem-én” és az „én” között. A tapasztalások növekedtével az „én” mindig beljebb vonul, és az anyag egyik fátyla a másik után lesz kizárva, mint a „nem-én”-hez tartozó; bár mellékjelentései változnak, ez az alapvető különbség az alany és tárgy között mindig megmarad. „Én” az akaró, gondolkodó, cselekvő tudat; míg a „nem-én” minden, amivel kapcsolatban akar, ami felől gondolkodik, és amin cselekszik. Később foglalkoznunk kell azzal, hogyan válik a tudat öntudattá, de jelenleg csupán azzal foglalkozunk, hogy fejlődik ki formákban, és a formák szerepének a részével. Ez a tudat felébred a fizikai világban, és kifejeződése a permanens atom. Ebben alszik, alszik az ásványban; és itt kell, hogy könnyebb álomba ébredjen, úgyhogy felébredjen ebből az álom nélküli alvásból, és elég aktívvá váljék ahhoz, hogy átmenjen a következő fokra: szendereg a növényben. Most a Második Logosz, aki a csoportlélek burkában tevékeny, energizálja a permanens fizikai atomokat, és a Fénylők közvetítésével, mint ahogy láttuk, belemeríti őket az ásványvilág nyújtotta különböző körülményekbe, ahol mindegyik sok ásványi részecskét csatol magához. Azonnal látjuk itt a lehetséges behatások nagy változatosságát, amelyek a tapasztalatok sokféleségéhez vezetnek és rövidesen az elágazások vonalaihoz a csoportlélekben. Egyeseket magasra röpítik a levegőbe, hogy az égő láva áramaiba zuhanjanak; egyesek arktikus hidegnek lesznek kitéve, mások trópikus hőségnek, egyesek össze lesznek zúzva és olvasztott fémbe burkolva a föld belsejében; egyeseket durván fog sodorni a homokban a rohanó hullám. A külső behatások végtelen változata fog rázni és ütni és égetni és fagyasztani, és a mélyen szunnyadó tudat homályos rokon-rezgésekkel fog válaszolni. Amikor bármely permanens atom bizonyos válaszoló képességet ért el, azaz a részecskék, amelyekhez egy permanens atom kapcsolódott, feltörnek, a csoportlélek kivonja az atomot burkából. Mindazok a tapasztalatok, amelyeket az az atom szerzett – vagyis azok a rezgések, melyek véghezvitelére kényszerült – bizonyos módokon rezgő, vagy mint „rezgő erők” maradnak meg, ez a folyománya annak, hogy egy formában élt. A permanens atom elveszítve burkát és egy időre meztelenül maradva, úgyszólván csoportlelkében, és folytatva ezeknek a rezgéseknek az ismétlését, átmenve önmagában élettapasztalatain, áramokat indít el, amelyek a csoportlélek burkán át áramlanak, és így tovább kerülnek a többi permanens atomhoz, így mindegyik hat és segíti a többit, míg önmaga marad. Azok a permanens atomok, amelyeknek hasonló jellegű tapasztalataik voltak, erősebben érzik egymás hatását, mint azok, amelyeknek a tapasztalataik nagyon különbözőek voltak, és így bizonyos elkülönülés lesz a csoportlélekben, és rövidesen egy filmszerű elkülönítő fal fog nőni befelé a burokból, és el fogja választani ezeket az elkülönülő csoportokat egymástól; és így mindig nagyobb számú csoportlélek jön létre a tudatnak mind erősebben különböző tartalmát mutatva fel, míg az alapvető jellegzetességben osztoznak. Az ásványvilág tudatának külső ingerekre való válaszai sokkal nagyobbak, mint ahogy sokan teljesen látják, és egyesek olyan természetűek, ami arra vall, hogy az asztrális permanens atomban is ébredezik a tudat. Mert a kémiai elemek határozott kölcsönös vonzalmakat nyilvánítanak, és kémiai házassági kapcsolatokat robbant állandóan szét olyan párok behatárolása, amelyek egyike vagy másikának erősebb az affinitása a korábbi házasság egyik feléhez, az eredeti életpárénál. Ily módon egy eddig kölcsönösen hű pár, ezüstsót alkotva hirtelen hűtleneknek fognak bizonyulni egymáshoz, ha egyik másik pár, hidroklórsav, belép békés háztartásukba, és az ezüst rá fogja magát vetni a klórra és feleségül veszi, előnyben részesítve előző párjával szemben, és új háztartást, az ezüstklórt alapítja meg, otthagyva az elhagyott hidrogént, hogy saját, elfelejtett partnerével házasodjon össze. Valahányszor ezek az aktív kölcsönös változások végbemennek, enyhe rezdülés támad az asztrális atomban, annak a heves fizikai rezgésnek következtében, melyet a benső kapcsolatok heves szétszakítása és alakítása okoz, és határozatlan belső rezdülések jelennek meg. Az asztrálisat a fizikaiból kell felkelteni, és a tudat a fizikai világban soká fog vezetni a fejlődésben. Mégis az asztrális anyagnak egy kis felhője gyűlik össze a permanens atom köré ezeknek az enyhe rezdüléseknek a folyományaként, de nagyon lazán tart, és teljesen szervezetlennek látszik. A fejlődésnek ezen a fokán nem látszik a mentális atomban semmiféle rezgés.
Az ásványvilágban töltött tapasztalatok korszakai után, a permanens atomok némelyike kész lesz arra, hogy átmenjen a növényvilágba, és a Fénylők közegei szét fogják őket osztani a növényvilágban. Ne tételezzük fel, hogy minden fűszál. Minden növényben van egy permanens atom, amely az emberiség felé fejlődik ennek a rendszernek az élete folyamán. Mint az ásványvilágban, ugyanúgy itt, a növényvilág szolgáltatja ezeknek a permanens atomoknak a fejlődési terepet, és a Fénylők lakóhelyről lakóhelyre vezetik őket, hogy tapasztalhassák a növényvilágra ható rezgéseket, és megint felraktározzák ezeket, mint rezgési erőket ugyanolyan módon, mint azelőtt, és a csoportlelkek a fejlődés minden áramában számosabbakká és különbözőbbekké válnak vezető jellegzetességeikben. Tudásunk jelenlegi fokán távolról sem világosak azok a törvények, amelyek szerint a csoportlélek atomjait a természet birodalmaiba küldik. Úgy látszik sok dolog utal arra, hogy az ásványi, növényi és az állati birodalom legalsó része inkább magának a földnek a fejlődéséhez tartozik, mint a Monádokat képviselő dzsivatmákéhoz, amelyek a naprendszerben fejlődnek, és amelyek a kellő időpontban erre a földre jönnek, hogy folytassák saját fejlődésüket, felhasználva az általa nyújtott feltételeket. A fű és a sokféle kis növény úgy látszik olyan módon tartozik a földhöz, mint az ember haja testéhez, és nem kapcsolható össze a Monádokkal, melyeket a dzsivatmák képviselnek ötszörös világegyetemünkben. A bennük lévő, őket formaként összetartó élet úgy látszik, a Második Logoszé, és az őket alkotó atomok és molekulák élete a Harmadik Logoszé, melyet elsajátított és módosított lánc-rendszer Bolygói Logosza, és tovább tett magáévá és módosított a Föld szelleme, egy nagy homályba burkolt lény. Ezek a világok valóban fejlődési terepet nyújtanak a dzsivatmák fejlődéséhez, de látszólag nem kizárólag ezt a célt szolgálják. Permanenes atomokat látunk szétszórva az ásványi és növényvilágokban, de képtelenek vagyunk áthatolni az egekig, amelyek szétosztásukat kormányozzák. Permanens atomot találhatunk egy gyöngyben, egy rubinban, egy gyémántban; sokat találhatunk szétszórva ércekben és így tovább. Másrészt sok ásvány – úgy látszik – egyáltalán nem tartalmazza őket. Így a rövid életű növények. De hosszú életű növényekben, mint a fákban, állandóan találunk permanens atomokat. Itt azonban megint, úgy látszik, hogy a fa életének több köze van a dévafejlődéshez, mint a tudathoz, amelyhez a permanens atom van csatolva. Inkább úgy néz ki a dolog, mintha felhasználnák a fa életének és tudatának fejlődését a permanens atom javára; itt inkább egy parazitaként látszik élni, kihasználva a magasabban fejlett életet, melyben fürdik. Tény az, hogy ezeket a pontokat érintő tudásunk nagyon hiányos. Nagyobb aktivitás észlelhető az asztrális permanens atomban, a fizikainak növényi tapasztalatok halmozása folyamán, és asztrális anyagot gyűjt maga köré, amelyet a Fénylők valamennyire határozottabb módon rendeznek el. Egy erdei fa hosszú életében az asztrális anyag növekvő csoportosulásai minden irányban fejlődnek, mint a fa asztrális formája, és a permanens atomhoz csatolt tudat bizonyos fokig osztozik környezetének tudatában, az általa az asztrális forma által erőteljes örömöt és rossz érzést okozó rezgéseket tapasztalva, mely rezgések eredményei azoknak, amelyeket a fizikai fában kelt a napfény és a vihar, szél és eső, hideg és meleg. Az ilyen fa elpusztulásával a permanens atom visszahúzódik csoportlelkébe, amely már létrejött az asztrális síkon, a tapasztalatok gazdag tárával, melyekben az előbb leírt módon osztozott. Továbbá, amint a tudat reagálóképesebbé válik az asztrálisban, kis rezdüléseket küld le a fizikai síkra, és ezek érzéseket keltenek, amelyek mintha fizikaiak volnának, de valóban az asztrálisból származnak. Ahol hosszú különálló élet volt, mint egy fában, a permanens mentális egység szintén elkezd maga köré egy kis mentális anyag felhőt vonni, amelyen az időszakok ismétlődése lassan, mint finom emlékezés nyomódik le, ami kikerülhetetlenül halvány előérzéssé válik. /Lsd.: Tought Power, it Control and Cultura 59-62./ Úgy látszik, az állatok legalacsonyabb rendű fajtáinál szintén olyan körülmények forognak fenn, mint amelyek leírás szerint az ásványi és növényi világokban léteznek. Mikrobák, amőbák, hidrák, stb.stb. csupán, mint látogatót mutatnak fel itt-ott egy permanens atomot és nyilvánvalóan nem függ tőle életük és növekedésük semmi módon, sem nem esnek szét, ha a permanens atomot kivonják. Ők seregek, nem pedig a permanens atom köré formált testek. És megjegyzendő, hogy ezen a fokon az arany élet-szövedék semmiképpen sem képviseli a sereg testének szervezetét, hanem csak úgy működik, mint a kis gyökérkék a talajban, magukhoz csatolva a talaj részecskéit és táplálékot szívva a talajból. A permanens atomok az állatvilágban sok tapasztalathoz jutottak és halmoztak fel, mielőtt a Fénylők mint központokat használják fel őket, amelyek köré formák épülnek. Szükségtelen megemlíteni, hogy az ásványvilágban a permanens atomok sokkalta többféle rezgéshez jutnak, mint az alacsonyabb-rendű világokban, és következésképpen gyorsabban különülnek el, a triádok száma rohamosan csökken a csoportlelkekben, amint ez az elkülönülés tovább folyik és a csoportlelkek sokszorozódása ezért növekvő sebességgel halad. Az individualitás időszakának közeledtével minden külön triád megkapja a maga külön burkát a csoportlélektől, és mint külön lény folytatja következő testet-öltéseit, bár még a védő és tápláló monádi esszencia átfogó beburkoló burkában. A megszelídülés állapotában levő magasabb rendű állatok nagy száma érte el ezt a fokot, és valóban igazi, különálló újraszülető lényekké váltak, bár még nincs kauzális testük, annak a jele, amit általában individualizációnak neveznek. A csoportlélektől származó burok a kauzális test céljait szolgálja, de csupán a harmadik rétegből áll, mint ahogy előzőleg rámutattunk, és ezért a mentális anyag negyedik fokának a molekuláiból áll, ami a fizikai világ legdurvább éterének felel meg. Az ember születés előtti életének hasonlatát követve, látjuk, hogy ez az állapot megfelel annak utolsó két hónapjával. Egy héthónapos kisbaba megszülethet, és életben maradhat, de erősebb, egészségesebb és erőteljesebb lesz, ha kihasználja még két hónapig az anya nyújtotta védő és tápláló életet. Ily módon jó a fejlődő Egónak, ha nem repeszti meg túl elsietve a csoportlélek burkát, de kebelezze be az életet azon át, és erősítse meg annak alkatrészeiből saját mentális testének legfinomabb részét. Amikor ez a test elérte növekedésének határát, ezek közt a védett körülmények közt, a burok szétesik a felette lévő alsík közt a védett e lévő alsík finomabb molekuláivá, és mint ahogy fent mondtuk, a kauzális test részévé válik. Ezeknek a tényeknek az ismerete az, ami okkultistákat néha arra indított, hogy intsék az embereket, akik nagyon szeretik állatjaikat, hogy ne vigyék szeretetüket túlzásba, se ne nyilvánítsák balgán. Az állat növekedése egészségtelenül erőltethető, és az individualitásba való születése idő előtt siettethető. Az ember, ahhoz, hogy helyesen töltse be helyét a világban, igyekeznie kellene megérteni a természetet és törvényeivel dolgoznia, valóban siettetve működésüket intelligenciájának az együttműködésével, de nem odáig siettetve azt, ahol a növekedés már egészségtelenné válik, és terméke törékennyé és „idényen kívülivé”. Igaz, hogy az Élet Ura keresi az emberi együttműködést a fejlődés kivitelezésében, az együtt működésnek azonban az Ő Bölcsesség szabta útján kell haladnia.
VI. FEJEZET A tudat egysége 1. A tudat egység Amikor a tudat végtelenül változatos megnyilvánulásait tanulmányozzuk, könnyen megfeledkezünk két fontos tényezőről: először, hogy minden ember tudata egy egység, bármennyire külön állnak és egymástól eltérnek e tudat különböző megnyilvánulásai; másodszor, hogy ezek az egységek maguk is részei a Logosz tudatának, s ezért hasonló körülmények között hasonlóan reagálnak. Sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tudat egy, vagyis a látszólag külön álló tudatok valójában egyet képeznek, mint ahogy egy a tenger akkor is, ha egy gát résein keresztül ömlik át. A tengervíz a réseken keresztül megszíneződhet, ha a gát felépítéséhez különböző színű földet használtak, de a víz mindenképpen tengervíz marad. Ha tényezőire felbontanánk, ugyanazokat a jellemző sókat találnánk benne. Hasonlóképpen minden tudat ugyanabból a tudat-tengerből való, s e tudatok lényegbevágó azonosságokat mutatnak fel. Ugyanolyan típusú anyagba burkolva, ugyanolyan módon reagálnak, s kimutatják természetük alapvető azonosságát. Az egyéni tudat, megnyilvánulásait tekintve inkább egy összetettségnek látszik, mint egységnek. A modern pszichológia kettős, hármas és sokszoros személyiségről beszél, s a sokszerűségtől félrevezetve szem elől téveszti az alapvető egységet. Pedig valójában a mi tudatunk egy egység, s a változatosság csupán azoknak az anyagoknak tulajdonítható, amelyekben a tudat működik. Az ember normális éber tudata a fizikai agyon keresztül működő tudat. Erre a tudatra hat a fizikai agy milyensége, befolyásolják az agy különböző körülményei, korlátozzák az agy különböző korlátjai, megtévesztik az agy különböző akadályai; e tudatot elzárhatja egy vérrög, és megszünteti a sejtek felbomlása. Az agy állandóan akadályozza ennek a tudatnak a megnyilvánulásait, jóllehet a fizikai síkon a tudat egyetlen megnyilvánulási eszköze az agy. Amikor a tudat elfordítja figyelmét a külső fizikai világtól, s kikapcsolván a fizikai agy sűrűbb anyagát, annak csupán éterikus részeit használja, akkor a tudat megnyilvánulásai egyszerre megváltoznak jellegükben. A teremtő képzelet ekkor az éterikus anyagban szórakozik; s azzal foglalkozik, hogy rendezi, szétbontja, majd saját tetszése szerint újrarendezi sűrűbb társa /a fizikai agy/ által a külső világból összeszedett anyagot, s ezzel megteremti az alacsonyabb álomvilágot. Ha azután a tudat egy időre ledobja magáról ezt az éterikus öltözéket, s teljesen elfordulva a fizikai világtól, kiszabadítja magát az anyag bilincseiből, akkor az asztrális világban vándorol. Itt vagy tetszés szerint tevékenykedik, vagy öntudatlanul kószál; figyelmét saját tartalma köti le, s ugyanakkor sok benyomást nyer az asztrális világból. E benyomásokat elengedi maga mellett, vagy tudomásul veszi fejlettségi fokának, vagy pillanatnyi hangulatának megfelelően. Ha ez a tudat egy külső megfigyelő előtt megnyilatkozna – mint pl. transzban – akkor olyan pompás tehetségeket mutatna fel, hogy a megfigyelő – aki csak a fizikai agyba bebörtönzött tudatot ismerte eddig – ezt egy egészen más tudatnak gondolná. Még inkább ez a helyzet akkor, amikor az asztráltest transzban lévén, az Égi Madár magasabb rendű régiókba száll; nagyszerű szárnyalása úgy elbűvöli a szemlélőt, hogy azt hiszi, egy új lény van előtte, s nem az, aki a fizikai világban botorkált. Pedig a tudat végig ugyanaz maradt.
A különbség a hozzá kapcsolódó anyagokból származik, amelyeken keresztül a tudat működik. Benne magában nem történt változás. Ami a másik fontos tényt illeti, azt ugyanis, hogy a tudategységek a Logosz tudatának részeit képezik, s így a fizikai síkon túl egy egységes tudat létezik, erre vonatkozólag az emberek még nem érték el a felismeréshez szükséges fejlődési fokot. Mindazonáltal a fizikai síkon működő tudat egységességét már sikerült a tudósoknak bebizonyítaniuk. 2. A fizikai tudat egységessége Az ásványi, növényi, állati és emberi birodalmak végtelen változatosságai között a kutatók megfeledkeztek a fizikai tudat alapvető egységéről, és széles határvonalakat vontak ott, ahol ilyenek a valóságban nem léteznek. Az ásványban lévő életet teljesen tagadják, a növény önálló életét csak nehezen ismerik el, s nevetségessé tették H.P.Blavatskyt, amikor kijelentette, hogy egy Élet, egy Tudat lelkesít és éltet mindent. „Napról napra mind világosabban bebizonyosodik, hogy azonosság van az állat és a testi ember, a növény és az ember, sőt a csúszómászó fészkét rejtő szikla és az ember között, minthogy az összes lények fizikai alkotórészei azonosak. A kémia tudománya jól teszi, ha azt állítja, hogy nincs különbség az ökör és az ember között, ha anyagukat tekintjük. De az okkult tan még tovább megy. Az okkult tanítások szerint nemcsak a vegyi összetételek azonosak, hanem ugyanazok a parányi láthatatlan Életek alkotják a sziklacsúcsot és a százszorszépet. Az ember és a hangya, az elefánt és az árnyas erdő fáinak atomjait. Minden részecske, akár szerves, akár szervetlen, egy Életet tartalmaz.” /1. The Secret Doctrine I. 281./ Ha ez igaz, akkor ezeknek az élő ásványoknak, növényeknek, állatoknak és embereknek érzeti, reagálási azonosságát ki is lehetne mutatni. Természetesen elismerjük azt, hogy életérzetben különböző fokozatokra számíthatunk, s hogy az élet létráján feljebb hágva az életmegnyilvánulások mind teljesebbek és bonyolultabbak lesznek; de bizonyos érzeti megnyilvánulások feltalálhatók mindazokban, akik az egy életben osztoznak. H.P.Blavatsky idejében a bizonyítékok még hiányoztak. Ezek a bizonyítékok azonban most már rendelkezésre állnak. Egy keleti tudós, akinek ritka tudását a Nyugat elismeri, szolgáltatja az erre vonatkozó bizonyítékot. Jagadish Chandra Bose calcuttai tudós végérvényesen bebizonyította, hogy az úgynevezett „szervetlen anyag” válaszol a stimulusokra, s hogy ez a válasz pontosan ugyanolyan a fémeknél, növényeknél, állatoknál, s amennyire a vizsgálatok végrehajthatók, az embernél is. Bose professzor egy készüléket szerkesztett, amely egy forgó hengerre görbék formájában felrajzolta, hogy miként reagálnak a különböző testek a kapott ingerekre. Azután összehasonlította az ón és egyéb fémtestből kapott görbéket azokkal, amelyeket az állati testből nyert, s megállapította, hogy az ón görbéi azonosak az izom görbéivel. Egyéb fémek is hasonló természetű görbéket adnak, csupán a görbe visszatérési periódusa más. a./ Villamos válaszsorozat az ónban, félpercenként adott mechanikai ösztönzésre. b./ Mechanikus válaszok az izmokban.
a./ Nem-teljes és b./ teljes tetanusz az ónban b./ Nem-teljes és b./ teljes tetanusz az izomban. Bose professzor kimutatta, hogy a fémek is elfáradnak, s hogy legkevésbé fárad az ón. Kémiai hatóerők, mint pl. orvosságok, ugyanolyan hatással vannak a fémekre, mint az állatokra: alkalmazásuk izgató, depressziós vagy halálos hatást gyakorolt a fémekre. /A halálos hatás ez esetben azt jelenti, hogy a válaszadó képesség megszűnt./ Egy méreg megölheti a fémet, vagyis a mozdulatlanság állapotába hozza, úgy hogy választ többet nem nyerhetünk tőle. Ha a mérgezett fémnek idejében ellenmérget adunk, ezzel megmentjük az életét.
a./ normális válasz b./ a méreg hatása c./ feléledés az ellenméreg folytán Az izgatószerek növelik a válaszadási képességet. Ha egy orvosságból nagy mennyiséget veszünk be, halálunkat okozhatja, kis mennyiség viszont stimulál. Ugyanez a hatás figyelhető meg a fémeknél is. „Az ilyen jelenségek ismeretének – kérdi Bose professzor – húzhatunk-e egyáltalán demarkációs vonalat és mondhatjuk-e azt, hogy itt végződik a fizikai folyamat, és itt kezdődik a fiziológiai folyamat. Ilyen határvonal nem létezik.” /1. Ezek a részletek Bose professzornak a Royal Institutionban 1901. május 10-én tartott előadásából valók. Az előadás címe: A szervezetlen anyag válasza stimulusokra./ Bose professzor hasonló kísérleteket végzett a növényeken és hasonló eredményeket kapott. Egy frissen szedett káposztatorzsa, egy falevél, vagy más növényi test, ha stimulálják, azonos görbéket mutat. A növényi testeket is lehet stimulálni, elkedvetleníteni, kifárasztani, megmérgezni. Megindító látvány, amikor a növényi élet lüktetését felfogó piciny fénypont a méreg hatására mind gyöngébb és fáradtabb görbéket ír le, míg végül egy szomorú egyenesbe nyújtózik ki és megáll. A növény meghalt. Az ember úgy érzi, mintha gyilkosság történt volna, mint ahogy az is történt. /2. Bose professzor nem publikálta ezt az előadást, de a tények szerepelnek az „Élő és élettelen anyagok válasza” című könyvében. Az a szerencse jutott osztályrészemül, hogy alkalmam volt látni, és közelről megfigyelni a professzor házában az általa lefolytatott kísérleteket. / Ezek az érdekes kísérletek a fizikai tények biztos alapjáról kiindulva bizonyították be az okkult tudomány tanítását az élet egyetemes voltáról. Mr. Marcus Reed kutató pedig mikroszkopikus megfigyeléseket végzett a növényeken, amelyeknek során beigazolódott, hogy a növényvilágban tudatosság van jelen. Mr. Reed felfedezte, hogy a növény a félelem szimptómáját mutatja, amikor rostjai megsérülnek. Azt is megfigyelte, hogy a hímnemű és nőnemű sejtek, amint a nedvben keringenek, tudomást vesznek egymás jelenlétéről, anélkül, hogy érintenék egymást; keringésük meggyorsul, s egymás felé nyúlványokat bocsátanak ki. /3. Tudat a növényi anyagban. Pall Mall Magazin, 1902. június/ Három évvel Bose professzor vizsgálatainak publikálása után M. Jean Becquernek az N-sugarakkal végzett kísérletei, amelyeknek eredményeit a Párizsi Tudományos Akadémia elé tárta, érdekes módon igazolták Bose prof. megfigyeléseit. Az állatok normális körülmények között u.o. N-sugarakat bocsátanak ki magukból, de ha kloroformmal elkábítják őket, ez a sugárzás megszűnik. A fémek ugyancsak kisugároznak N-sugarakat, s kloroform kezelésre a sugárzás ugyancsak megszűnik. Tehát állatok, virágok, fémek egyaránt kibocsátanak ilyen sugarakat, s a kloroform hatására a sugárzás megszűnik a sugárzás. /4. Az N-sugarak az éterikus-más rezgéseire vezethetők vissza, amely rezgések hullámokat keltenek a környező éterben. A kloroform kiűzi az éterikus-mást, ennek következtében a hullámok megszűnnek. A halál alkalmával az éterikus más elhagyja a testet, a sugárzás tehát megszűnik./ 3. A fizikai tudat jelentése A „fizikai tudat” kifejezést két különböző értelemben szokták használni, s ezért először is e két jelentés tartalmát fogjuk meghatározni. A „fizikai tudat” kifejezést egyrészt a fentiekben már meghatározott „rendes éber-tudat” értelemben használják, vagyis az ember, a Jivatma tudatára gondolnak, vagy ha még pontosabban akarjuk meghatározni: a Monád tudata ez, amely a Jivatmán és a permanens atomok alsó hármasságán keresztül működik. A „fizikai tudat” másik értelmezése – az, amelyet itt is fogunk használni – a fizikai anyagon keresztül működő tudatra vonatkozik. Ez az a tudat, amely pusztán csak a fizikai behatásokkal és az azokra való válaszokkal van elfoglalva, s amely független a magasabb síkok felé irányuló impulzusoktól, vagy ezekről a síkokról jövő impulzusoknak a fizikai testbe történő továbbításától. A fizikai tudat ebben szűkebb és sokkal precízebb értelmezésében a következőket foglalja magában: /a/ a Harmadik Logosz életével áthatott atomokból és molekulákból jövő rezgéseket; /b/ a Második Logosz életével áthatott szerves formákból jövő rezgéseket; és /c/ a Monádból jövő, s a permanens atomokból eredő rezgéseket, amennyiben ezen atomok spirillái nincsenek közvetlenül aktivizálva. Ha a spirillák aktívak, akkor már a „rendes éber tudat” is be van kapcsolva. Például: ha ammóniákat szippantunk fel, ennek két következménye van: először is azonnal váladékot okoz, ez a szaglóberendezésünkben levő sejteknek a válasza; de ugyanekkor egy „szagot” is érzünk, ez viszont az asztrális testben lévő érzék-centrumokba érkező és ott tudatosult rezgéseknek a következménye. A tudatban végbemenő változás hat a szaglóberendezésünkben lévő atomok spirilláinak első sorozatára, s így eléri az „éber tudatot” – a fizikai agyban működő tudatot. A magasabb síkokon történő tudatváltozások csakis a spirillákon át hozhatnak létre változásokat az „éber tudatban”. Nem szabad elfelejtenünk, hogy amint a naprendszer a benne fejlődő tudatok számára az evolúció színtere, ugyanúgy vannak benne kisebb evolúciós színterek kisebb egységek számára. Az ember az univerzum mikrokozmosza, a teste pedig evolúciós színtérként szolgál nála alacsonyabb miriádnyi tudat számára. Ekként a fent említett három /a,b,c/ tevékenység mind megvan az ember fizikai testében, és hozzájárulnak a fizikai testben működő fizikai tudat kiépítéséhez. Ehhez a fizikai tudathoz azonban nem tartozik az a tudat-megnyilvánulás, amelyhez az atomi spirillák szükségesek, mert a spirillák működése már a Jivatma tudatát érinti. A fizikai tudat működései jelenleg nem érintik közvetlenül a magasabb rendű állatok és az ember „éber tudatát”. A fizikai tudatban lefolyó működések a csoportlélekben való embrionális élet korábbi szakaszaiban voltak benne, az éber tudatban, mialatt a Második Logosz tudata vette gondozásba a belőle kialakuló, önálló tudategységeket. A fizikai tudta most már a „tudat küszöbe” alá süllyedt, vagyis, mint a sejtek emlékezete él tovább a mirigyek és spirillák kiválasztó tevékenységében, s általában a test fenntartására szükséges műveletek végrehajtásában. A tudatnak ez a legalacsonyabb tevékenysége. S amikor a tudat mindinkább tevékennyé válik a magasabb síkon, alsóbb működéseire már nem fordít külön figyelmet, s így azok automatikussá válnak. Bose professzor kísérleteit erre a fizikai tudatra alapozta, s ez a fizikai tudat válaszolt egyformán az ónban, az állatban, amint azt a görbék által leírt rezgések mutatták. De az állat az ónnal szemben érezni is fogja a stimulust, s ez már az asztrális anyagban működő tudat kiegészítő működésének az eredménye.
Feltételezhetjük tehát, hogy amikor a fizikai anyagban működő tudat a különböző természetű stimulációkra válaszol, ez a válasz ugyanolyan lesz, akár ásványtól, akár növénytől, akár pedig állattól érkezik. A tudta ugyanazokat a jellegzetes jelenségeket mutatja fel, a tudat tehát mindenütt ugyanaz. Az evolúciós lépcsőn tapasztalható különbségek – amint már mondottuk – a fizikai apparátus tökéletesedésére vezethetők vissza, vagyis arra, hogy ez a fizikai apparátus lehetővé teszi az asztrális és mentális – tehát nem fizikai – tudattevékenységek megnyilvánulását a fizikai síkon. Az emberek és állatok többet éreznek és gondolkodnak, mint az ásványok és növények, minthogy magasabban fejlett tudatuk a fizikai síkon egy sokkal tökéletesebb apparátust teremtett meg magának.