Az ásványban a permanens asztrális atommal összefüggésben lévő asztrális anyag oly kevéssé tevékeny, s a benne lévő tudat oly mélyen alszik, hogy az asztrálisból a fizikaiba észrevehető működést nem fejt ki. A magasabb rendű növényeknél megfigyelhető az idegrendszernek egy kísérleti formája, de ez még annyira kezdetleges, hogy csak a legegyszerűbb célokra alkalmas. Az asztrális síkon a fizikaival párhuzamosan kibontakozó tevékenység ugyanis kifejleszti a növény asztrális burkát, az asztrális burok rezgései pedig hatnak a növény éterikus részére, s onnan pedig a sűrűbb anyagra. Ennyiben áll a fent említett kezdeti stádiumban lévő idegrendszer. Az állatok esetében, minthogy a tudat az asztrális síkon nagyobb tevékenységet fejt ki, erős rezgések keletkeznek, amelyek átmennek az állat éterikus másába, s erre az éterikus másban keletkező rezgésekre épül fel az idegrendszer. Az idegrendszer kiformálását a Logosz végzi a csoportlelkeken keresztül, s ebben tényleges segítséget nyújtanak a Harmadik Elementáris Birodalom Fénylő Lényei, akik az éterikus természetszellemek munkáját irányítják. Az impulzus azonban az asztrális síkon levő tudatból keletkezik, amely a permanens atomban, s az atom által odavonzott asztrális anyagú burokban működik. A csoportlélek ezt az asztrális burkot tevékenységre készteti. Amint az első, igen egyszerű szerv kialakul, a tudat a kívülről jövő finomabb benyomásokat is kezdi felfogni, s ezek a benyomások szintén előmozdítják a fejlődést. Hatás és ellenhatás egymást követi, s a szervezet folytonosan tökéletesedik befogadó és átadó képességében. A tudat ezen a fokon az asztrális sík anyagában formát nem igen teremt, hanem csak szervezetlen burokban működik. A szervezés a fizikai síkon folyik; a tudat homályos és tapogatózó erőfeszítéseket tesz az önkifejeződésre, miközben segítséget és irányítást kap a csoportlélektől és a Fénylő lényektől. E hosszadalmas folyamatban nagyfokú tökéletesedésnek kell következnie, mielőtt még a Harmadik Élethullám leárad. Hiszen az állat-ember idegrendszere és agya készen kell, hogy legyen a nagy leáradás előtt. A Jivatma ekkor egy használatra alkalmas fizikai testet kap, s ezzel lehetővé válik az ember magasabb fejlődése.

VII. FEJEZET A tudat mechanizmusa 1. A mechanizmus kifejlődése Való igaz, hogy az ember összes testei együtt alkotják a tudat mechanizmusát, mint az akarás, gondolkodás és cselekvés szervei; az idegrendszert azonban a tudat speciális mechanizmusának nevezhetjük, mert a fizikai testben ennek segítségével vezet és irányít mindent. A test mindegyik sejtje parányi életek /1. „Élet” tudategységet jelent, de nem jelzi az így különválasztott tudat minéműségét, sem pedig szükségképpen egy Dzsivatma jelenlétét. Egy felismerés „csöppet” jelent a tudat óceánjából, egy atomot vagy atomok összességét, melyet egy tudat éltet, s amely egységként működik. Az atom egy „élet”, s a tudat a Harmadik Logosz tudata. A mikroba „élet”, s a tudat benne a Második Logoszé, melyet - mint előbb mondottuk – a Planetáris Logosz és a Föld Szelleme kisajátított és módosított. / millióiból áll, melyek mindegyikének megvan a maga csíraszerű tudata, mindegyiknek van saját ébredező tudata, ami kormányozza és megszervezi őket; az a központból irányító tudat azonban, amely az egész testet használja, szintén kormányozza és szervezi azt, s az idegrendszer a mechanizmus, amelyben e célból működik. Ez az ideg-mechanizmus asztrális impulzusok folyománya, s a tudatnak az asztrális síkon már aktívnak kell lennie, mielőtt kialakulhatna. A tudat által gerjesztett impulzusok – a tudat élményeket akar, s bizonytalanul érvényt iparkodik szerezni ennek az Akaratnak – rezgéseket okoznak az éterikus anyagban, s ezek a rezgések, a dolog természete szerint /2. A sík tanmátrája és tatvája, 6 al-tanmátrával és al-tatvával együtt./ villamos-, mágneses-, hő- és egyéb energiákká változnak. Ezek a kőművesek, akik az építőmester, a tudat ösztönzése alatt dolgoznak. Az ösztönzés tőle jön, az övék a kivitelezés. Az irányító értelmet, amit ő még nem adhat belé, a csoportlélek logoszi élete szolgáltatja, valamint a természetszellemek, akik, mint már mondottuk, a Harmadik Elemi Birodalom Fénylő Lényeinek vezetése alatt dolgoznak. Meg kell tehát értenünk, hogy az ideg-anyag a fizikai síkon az asztrálisról jövő behatások alatt alakul ki; a közvetlenül építő erők ugyan fizikaiak, de irányításuk és mozgásba hozataluk asztrális, vagyis az asztrális síkon aktív tudattól veszi eredetét. A prána, az életenergia, amely rózsaszín hullámokban ömlik és lüktet minden idegben az éterikus anyag mentén /nem az idegek velőburkolatában, hanem magában az alapanyagban/, közvetlenül az asztrális síkról jön le. A nagy életforrásból, a Logoszból kerül az asztrális síkra, ott specializálódik, és onnan jut le az idegrendszerbe, ahol aztán összeolvad a tisztán fizikai pránát alkotó mágneses, villamos és egyéb áramokkal, melyek ugyanabból a forrásból kerültek ki, de a napon, az ő fizikai testén át. A közelebbi vizsgálat azt mutatja, hogy az ásványvilág pránájának alkotórészei kisebb számúak és kevésbé bonyolult elrendezésűek, mint a magasabb növényvilág pránájáé, ez utóbbira viszont ugyanaz áll az állatival és az emberivel való összehasonlításban. Ez a különbség annak tulajdonítható, hogy az asztrális prána már belevegyül az állati és emberi pránába, a növényibe és az ásványiba azonban még nem, legalábbis nem észrevehető mértékben. A kauzális test kialakulása után erősen fokozódik a fizikai test idegrendszereiben keringő prána összetettsége, és az emberi fejlődés haladtával mintha még tovább gazdagodnék. Mert amint a tudat működni kezd a mentális síkon, ama sík pránája szintén összekeveredik az alacsonyabbakkal, és így megy ez tovább, amint a tudat aktivitása a magasabb régiókban folytatódik.
Álljunk meg egy percre ennél a prána szónál, amit élet-energiának fordítottam. A prána szanszkrit tő, azt jelenti, hogy lélegezni, élni, fújni, mivel alkotórészei: „na” – lélegezni, mozogni, élni, vagyis a Szellem, valamint a „pra”, a ’ki’, ’el’ előrag. Így pra-na, prán – kilégzést jelent, s az élet lehelete, az élet-energia kifejezésekkel lehet a szanszkrit szót legjobban megközelíteni. Mivel pedig a hindu gondolkodás szerint csak egy Élet, egy Tudat van mindenütt, a prána szót használják a Legmagasabb Én, a mindent fenntartó Lehelet jelölésére. Ez az egynek önmagából való energiája, számunkra a Logosz élete. Így tehát azt az életet minden síkon a sík pránájának lehet nevezni; ez lesz az életlehelet minden teremtményben. A fizikai síkon ez a sokféle formában megmutatkozó energia, elektromosság, hő, fény, mágnesség, melyek mind átváltoztathatók egymássá, mert alapjukban véve azonosak; a többi síkon nincs reájuk nevünk, de az elképzelés elég határozott. Ha egy-egy lény magáévá teszi, akkor a szűkebb értelemben véve prána, aminek a teozófiai irodalomban általában használják, az illető lény élet-lehelete. Ez az alapenergia, az alapvető erő, s az összes többi energia, a kémiai, a villamos és a többi, csupán ennek a származéka és tört része; s az okkultista egy kicsit különösnek találja, amikor tudományos emberek nagyvonalúan vegyi és villamos-energiát emlegetnek a szülőatyjuknak, az alapenergiát „túlhaladott tévhitnek” minősítik. Az alapenergiának ezeket a részleges megnyilvánulásait csupán az anyag elrendeződései okozzák, amelyben működik, mert ezek lekapcsolják egyik vagy másik jellegzetességét, sőt talán mindegyiket, egynek a kivételével, mint ahogy a kék üveg a kék sugarak kivételével, a piros meg a pirosak kivételével minden sugarat kikapcsol. H.P.Blavatsky a titkos Tanításban foglalkozik a prána és az idegrendszer viszonyával. Idézi, és részben megerősíti, részben helyesbíti Dr.D.W.Richardsonnak az „ideg-éterről” nyilvánított felfogását. A Nar(?) erő az „elsődleges oka mindennemű életnek a földön” /3. The Secret Doctrine 1.557./ „ s a Nap a tárháza az alap-erőnek, ami pedig az elektromosság ’noumenon-a’, /4. Uo. 579./ „Noumenon” előkép, őstípus. /fordító/ „Az idegéter a legalsó princípiuma annak az őseredeti Lényegnek, ami az Élet. Ez az állati vitalitás, ami az egész természetben elterjedt és aszerint működik, amilyen körülményeket talál. Nem állati termék, hanem éppen az élő állat, az élő virág és növény az ő produktuma.” /5. Uo.586./ A fizikai síkon ez a prána, ez az élet-erő építi fel az összes ásványokat, és ez az irányító elv a protoplazmában végbemenő vegyi-fiziológiai változásoknál, amelyek az osztódáshoz, és a növények, állatok és emberek testei különféle szöveteinek felépítéséhez vezetnek. Jelenléte az ingerekre való visszahatás képességében mutatkozik, s e képességeket azonban egy ideig még nem kíséri határozott érzőképesség; a tudat még nem elég fejlett ahhoz, hogy gyönyört és fájdalmat érezzen. Mikor az asztrál síkról jövő pránafolyam, amelynél megvan az érzőképesség, összeolvad a fizikai sík pránájával, megkezdi az anyag egy új változatának, az ideg-anyagnak a kiépítését. Ez az ideg-változat alapjában véve egy sejt, amelyet részletesebben bármelyik, a tárggyal foglalkozó modern szakkönyvből /6. Dr. Schafer: Histology, Wuaint: Anatomy, Halliburton: Handbook of Physiology, Wilson: The Gell in Development and Inheritance/ tanulmányozni lehet, s a kifejlődés belső változásokból, valamint a sejt anyagának kinövéseiből áll, amely kinövések velő-anyaggal borítódnak be, majd fonalként és rostokként tűnnek elő. Minden idegrendszer, bármily bonyolult, sejtekből és kinövéseikből áll, amely kinövések megszaporodnak, s mind több és több összeköttetést létesítenek a sejtek között, amint a tudat mind jobban bonyolult idegrendszert igényel kifejeződése számára. Még az emberben a legmagasabb fejlettségű idegrendszer tulajdonosában is megtaláljuk a részletek bonyolultságának gyökerénél ezt az alapvető egyszerűséget. Az agyban és a testben idegdúcok milliói.  Idegsejtek csoportjai, ganglionok/ mivel a születés előtti élet harmadik hónapja végéig keletkeznek és kifejlődésük kiterjedésben és anyaguknak rostokká való kinövésében áll. A későbbi életben ez a fejlődés a gondolat működésének eredménye; amint az ember megfeszítetten és állandóan gondolkodik, a gondolatrezgések vegyi folyamatokat okoznak, s a sejtekből kisarjadzanak a dendronok /8. Idegnyúlványok, meghosszabbodások vagy kinövések, amelyek a sejtnek velőshüvelybe zárt anyagából állnak./, melyek keresztül-kasul minden irányban összeköttetéseket létesítenek, valóságos csapásokat, melyeken a prána lüktet, - a prána, amely most a fizikai, asztrális és mentális síkról való tényezőkből áll – és a gondolatrezgéssel jönnek-mennek. Térjünk most vissza ebből az elkalandozásból az embervilágba, s lássuk, miként indul meg és folyik az idegrendszer kiépítése az asztrálisról jövő rezgési ingerek folytán. Látunk egy parányi idegsejt csoportot és őket összekötő parányi nyúlványokat. Ez egy központ működése által keletkezik, amely előzőleg megjelent az asztrális testben – erről rövidesen szó lesz – az asztrális anyag csoportosulása ez, s úgy van elrendezve, hogy a kívülről jövő behatások felfogására és az ezekre való visszahatásra képezzen központot. Ebből az asztrális központból rezgések jutnak az étertestbe, és ott kis éterikus örvényeket képeznek, amelyek sűrűbb fizikai anyagú részecskéket vonnak magukba, míg végül kialakul egy idegsejt és idegsejtek csoportjai. Ezekhez a fizikai központokhoz a külvilágból rezgések érkeznek, s ők a behatásokat visszaküldik az asztrális központhoz, fokozva rezgéseiket; így tehát a fizikai és asztrális központok kölcsönös hatás és visszahatásban vannak egymással, s mindegyik bonyolultabbá és hatékonyabbá lesz. Ha fölfelé haladunk az állatvilágban, látjuk mint tökéletesedik folyton az idegrendszer, mint válik mind fontosabb tényezővé a testben, s ez az elsőnek kialakult rendszer a gerinceseknél aztán a szimpatikus idegrendszerré lesz, az életfontosságú szervek –szív, tüdő, emésztőrendszer – irányítójává és működtetőjévé. Mellette lassan kifejlődik a gerincagyi rendszer, amely alsóbbrendű működésében szoros összeköttetésben van a szimpatikussal, s fokozatosan mindinkább uralkodóvá válik, fejlődése legfontosabb szakaszában pedig az „éber tudat” kifejeződésének normális szerve lesz. Ez a gerincagyi rendszer nem az asztrális, hanem a mentális síkról eredő behatásokra jön létre, s az asztrálissal csupán az asztrálisról kiépülő szimpatikus rendszer révén van közvetett kapcsolatban. Később látni fogjuk, mit jelent ez az állatok (és az alacsony fejlettségű emberi lények) asztrális érzékenysége számára, amely érzékenység az értelem kifejlődésével eltűnik, majd újra előtűnik a magasabb emberi fokon. A permanens atomok képezik a tökéletlen, de egyedül közvetlen összeköttetést a szellemi Hármasságként megnyilvánuló tudat, s a vele kapcsolatos formák (testek) között. A magasabb rendű állatoknál ezek az atomok rendkívül aktívak, s a fizikai életek közötti rövid időben jelentékeny változások mennek ezekben végbe. A fejlődés haladtával az élet fokozódó áramlása a csoportlélekből és a permanens atomon keresztül, valamint a fizikai apparátus növekvő bonyolultsága gyorsan megnöveli az állat érzékenységét. Ez az érzékenység aránylag kicsiny az alsóbbrendű állatoknál, és kicsiny a halaknál is, gerincagyi rendszerük ellenére. A fejlődés előrehaladásával folytatódik az érzékközpontok kifejlődése az asztrális burokba, s a magasabb rendű állatokban e központok már jól megszerveződtek, az érzékek élesek. Ezzel az élességgel azonban az érzések rövidsége jár, s a magasabb rendű állatok kivételével alig vegyül bele mentális elem, ami az érzőképességnek fokozott és tartósabb érzékenységet adna.

2. Az asztrális vagy vágy-test Az asztrális test fejlődését a fizikaihoz való viszonyában kell tanulmányoznunk, minthogy, bár láttuk, hogy a fizikai síkon a teremtő szerepét játssza, saját további fejlődése nagymértékben éppen azoktól a behatásoktól függ, amelyeket a maga-teremtette szervezeten át kap. Sokáig nincs is független, önálló élete a maga síkján, és az asztrális test megszerveződése a fizikaihoz való viszonylatban egész más dolog, és sokkal koraibb jelenség, mint megszerveződése az asztrális síkkal való viszonylatában. Keleten „Hoshá”-nak, vagyis buroknak nevezik a tudat asztrális és mentális eszközeit, ha a fizikaival kapcsolatban működnek és a „sharira”, vagyis test kifejezést használják az olyan formára, amely a látható és láthatatlan világokban önálló működésre képes. Ez a megkülönböztetés itt is hasznos lehet. Az ásvány asztrális burka csupán kisajátított asztrális anyagból való felhő és nem mutatja a szervezettségnek semmi észrevehető jelét. Ugyanígy áll a dolog a legtöbb növénynél, de némelyiknél már mutatkoznak bizonyos csoportosulások és vonalak, amelyek a későbbi fejlődés fényében, kezdődő szerveződés hajnalának tűnnek fel – és némely öreg erdei fánál bizonyos pontokon az asztrális anyag már kivehető csoportosulásai láthatók. Az állatokban ezek a csoportosulások világosan észrevehetőkké és határozottakká válnak, s az asztrális burokban állandó és speciális jelleggel bíró központokat képeznek. Ezek az asztrális testben mutatkozó csoportosulások a kezdetei a központoknak, amelyek majd a fizikai testben a szükséges szerveket felépítik. Ezek nem a sokat emlegetett csakrák vagy kerekek, amelyek magának az asztrális testnek a szervezetéhez tartoznak, és lehetővé teszik számára, hogy a maga síkján a mentális burokkal kapcsolatban működjék, mint a keletiek szukama sharirája, vagy finom teste. Az asztrális csakrák és asztrális érzékekkel vannak kapcsolatban, úgy hogy akiben ki vannak fejlődve, az lát, hall, stb. az asztrális síkon; messze előtte vannak ama pontnak a fejlődésben, amellyel most foglalkozunk, s amelyen a tudat észlelőképességeinek még nincs semmiféle szerve, még a fizikai síkon sem. Amint az asztrális burokban megjelennek ezek a csoportosulások, a tudat impulzusai az asztrális síkon, az előbb elmagyarázott módon vezetve, hatást gyakorolnak az éterikus testmásra, megalkotva a már említett éterikus örvényeket, s így az asztrális burokban és a fizikai testben létrejönnek a megfelelő központok, s kialakul a szimpatikus idegrendszer. Ez a rendszer ily módon mindig közvetlen kapcsolatban marad az asztrális központokkal, még a gerincagy kifejlődése után is. Az asztrális burok előrészében lévő csoportosulásokból azonban tíz fontos központ alakul, amelyeket az aggyal a szimpatikus rendszer köt össze, és fokozatosan uralkodó szerveivé válnak a fizikai vagy éber tudat tevékenységének, - vagyis a tudat ama részének, ami rendesen a gerincagyi rendszeren át működik. Ebből a tízből öt arra szolgál, hogy a külvilágból bizonyos benyomásokat felfogjon, és ezek azok a központok, amelyeken át a tudat észlelőképességeit használja. Szanszkritul „dzsánendrijáknak”, szó szerint a tudás szerveinek nevezik őket, vagyis olyan érzékeknek vagy érzékközpontoknak, amelyeken át tudásra teszünk szert. Ezek, a már elmagyarázott módon öt külön éterikus örvényt gerjesztenek, s így a fizikai agyban öt központot alkotnak, azok aztán külön-külön kiformálják a nekik megfelelő érzékszerveket, és kapcsolatban maradnak velük. Így áll elő az öt érzékszerv: a szem, a fül, a nyelv, az orr, a bőr, mind arra specializálva, hogy az öt észlelő képességnek, a látásnak, hallásnak, ízlésnek, szaglásnak és tapintásnak megfelelő benyomásokat a külvilágból fölvegye. Ezek a speciális módok az alsóbb világokban, amelyek révén a tudat gyakorolja észlelőképességét, azt a képességet, hogy külső behatásokat felfogjon, az alsóbb világokhoz és az anyag durvább formáihoz tartoznak, amelyek bezárják a tudatot és mintegy beburkolva, megakadályozzák, hogy más életeket megismerjen, nyílások ezen a sűrű, anyagi fátyolon, amelyeken át rezgések léphetnek be és érhetik el az elburkolt tudatot. A másik öt a tíz asztrális központ közül arra szolgál, hogy a tudattól közvetítsen rezgéseket a külvilág felé. Ezek a kifelé vezető utak, mint ahogy a tudás-érzékek a befelé vezetők. Karmendrijáknak, szó szerint a cselekvés érzékeinek nevezik őket, olyan érzékszerveknek, vagy érzékközpontoknak, amelyek cselekvést okoznak. Ezek is úgy fejlődnek, mint a többi: éterikus örvényeket képeznek, amelyek a fizikai agyban a mozgás központokat alakítják ki, a központok aztán külön-külön kiformálják a nekik megfelelő mozgás-szerveket, a kezet, a lábat, valamint a gégét és a nemzés és kiválasztás szerveit. Van tehát egy megszerveződött asztrális burok, s a közt és a fizikai test közti állandó hatás és visszahatás mindkettő tökéletesíti – ezek együtt hatnak a tudatra, s a tudat pedig visszahat rájuk és a kölcsönös egymásra hatás mindkettőnek javára válik. S amint már láttuk, a tudat ezen vak impulzusait az anyagra való hatásaikban a csoportlélekben lévő logoszi élet és a természet-szellemek vezetik. Mindenütt élet van, amely az anyagban próbálja megvalósítani önmagát, és anyag, amely a Harmadik Logosz működése által vitalizált saját, belső tulajdonságainál fogva felel erre. 3. Megfelelő vonások a törzsfajokban Mostani negyedik körünkben hasonló a fejlődés egymásutánja a természet birodalmaiban, az előző körök fő jellemvonásai mintegy megismétlődnek a törzsfajokban, mint ahogy a hosszú korszakokon keresztül folyó fejlődés története is megismétlődik minden új test embrió-életében. Az első két emberfaj idején olyan hőmérsékleti viszonyok voltak, amelyek az érzékenységet pusztító hatásúvá tették volna minden életmegnyilvánulás számára, s így ezek a fajok a fizikai síkon semmi érzékenységet nem mutattak a gyönyörrel és fájdalommal szemben. A harmadik fajban már van érzékenység az erős behatások számára, amelyek durva gyönyöröket és fájdalmakat okoznak, de még csak egy néhány érzékszerv van kifejlődve, a hallás, a tapintás és a látás, és ezek is csak alacsony fokban, amint nemsokára látni fogjuk. Az első két fajban már láthatók a csoportosulások kezdetei a burkok asztrális anyagában, és ha ezek megfelelő fizikai anyaggal tudnának kapcsolódni, a fizikai tudatban megvolna a gyönyör és fájdalom érzete. Azonban hiányoznak a megfelelő kapcsolatok. Az első faj gyönge hallóérzéket mutat, a második halvány visszahatást a benyomásokra, az ébredő tapintás érzetét. A szellemi Hármasság a fejlődésnek ezen a fokán oly érzéketlen a külső anyagtól jövő rezgések iránt, hogy csak akkor kezd lassan válaszolni, amikor a fizikai sík hatásai által okozott hatalmas rezgések elérik. Számára minden a fizikai síkon kezdődik. Nem közvetlenül válaszol, hanem közvetve a logoszi élet közvetítésével, és csak amikor már kiépült az elsődleges fizikai apparátus, akkor jutnak át a finomabb impulzusok elég erősen ahhoz, hogy gyönyört és fájdalmat okozzanak. A fizikai síkról jövő heves rezgések az asztrálison megfelelő rezgéseket okoznak, s a Hármasságban homályosan valami érzésféle tudatosul.