TISZTA SZÍVTUDAT
Yu
Világnak Világosságóceánja
a Tiszta Fényű Szeretet
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Apokrif-iratok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
TISZTA SZÍVTUDAT
Yu
Világnak Világosságóceánja
a Tiszta Fényű Szeretet
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Apokrif-iratok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
TISZTA SZÍVTUDAT
Yu
Világnak Világosságóceánja
a Tiszta Fényű Szeretet
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Apokrif-iratok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
TISZTA SZÍVTUDAT
Yu
Világnak Világosságóceánja
a Tiszta Fényű Szeretet
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Apokrif-iratok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Folyamatosan kutatunk a tudat után. Ha valamit tenni vagy javítani
akarunk a fókuszálás alatt, izgatottabbak leszünk, és egyre több
gondolat jön föl. Ellenőrizzük, hogy lássuk, mi a tudat állapota, hol
van, és mit lesz. Anyagi vagy nem? Az anyagi dolgoknak méretük, alakjuk
és színük van. A tudatnak vannak-e ilyen tulajdonságai? Igyekezzünk
megtalálni a tudatot. Ha követjük a tanításokat, de azt gondoljuk, hogy
a tudat ilyen vagy olyan, maga ez a gondolkodás is akadállyá válik. A
tudat kutatása annak puszta megfigyelését jelenti, nem gondolkodást
vagy filozófiai spekulációt. Mikor valamire rájövünk ezzel a
megfigyeléssel, meg kell beszélnünk a Lámával. Nem elegendő csupán a
szöveg magyarázatát olvasnunk, és ezt-azt gondolnunk, még akkor sem, ha
megfelelő választ tudunk adni. Miért? Mivel ezek a magyarázatok, akár
helyesek akár helytelenek, csupán a tudat alkotásai, nem maga a tudat.
A tanítások azonban kimondják, hogy a tudat ilyen és olyan, és
gondolkodhatunk a helyes válaszról, ismételhetjük a szavakat, de ezt a
választ pusztán a tudatunk hozta létre. A Dzogcsenben nem gondolkodunk,
és nem hozunk létre fogalmakat, csak egyenesen az azonnali
tapasztalásunkra tekintünk. Mikor ezt a tapasztalást feltárjuk
magunkban, összehasonlíthatjuk a szövegben mondottakkal. A Tudat
Természetének keresése nem gondolkodás a Tudat Természetéről. A valódi
igazságot keressük, azt, hogy mi van itt valójában. A gondolatok
másodlagosak, egy-két foknyira eltávolodtak már az azonnali
tapasztalásunktól, múltbéliek, az azonnali tapasztalásunk viszont itt
és most jelen van a pillanatban. Mi az azonnali tapasztalásunk? Ne
gondolkodjunk róla, pusztán nézzünk rá. Mit találunk?
Tapasztalatilag ismerni fogjuk, hogy a
szamszárában és nirvánában mindent a tudatunk hoz létre. Csak
elméletileg ismerni nem elég. Látjuk ezeket a jó és rossz gondolatokat,
amikor feljönnek, és aztán keressük a gondolatokat meghaladó Tudat
Természetét. Nem kell a gondolatok után kutatnunk, mert azok mindig itt
vannak, szakadatlanul megjelennek. De most a Tudat Természete után
kutatunk, mely meghaladja a gondolatokat és a tudatot. Direkt, azonnali
tapasztalással meg kell értenünk mi a tudat, a szakadatlanul megjelenő
gondolatok, és mi a Tudat Természete.
Ha nem ismerjük fel a Dzogcsen jelentését és természetét, csupán kis
erényeket művelünk, ami időszakos boldogságot hoz, de nem valósítjuk
meg a végső eredményt. Nem hatoltunk a kérdés gyökeréig, és ismét csak
a szamszárában körözünk. A gyakorlónak tehát, a gyakorlat végzéséhez
meg kell értenie annak szükségességét. A Dzogcsen tanítások szerint fel
kell ismernünk a Tudatunk Természetét. Ha már felismertük, nem kell
ellenőrizgetnünk, az ellenőrizgetés tudatmunka, és a tudatmunka
akadályozza a Természetes Állapotban létet. Tehát minden gondolkodást
és elemzést az ülés után kell elvégeznünk, és nem a kontemplációban
tartózkodás alatt.
Tehát egyszerűen csak észre kell vennünk a gondolatokat,
megváltoztatásuk vagy felcserélésük igyekezete nélkül. Mindent
hagyjunk, ahogy van, és a gondolatok maguktól felolvadnak. Ez az
Ön-megszabadulás. Önmaguktól jelennek meg és önmaguktól felszabadulnak.
Nem kell azt gondolnunk, hogy „üres" vagy „felolvad", mivel az
gondolkodás és tudatműködés. A Természetes Állapot meghaladja a
tudatot, és ha gondolkodni kezdünk, elveszítjük. Csupán mindent hagyunk
úgy, ahogy van. A feltárt állapot felfoghatatlan és kifejezhetetlen.
Itt nem kell semmit létrehozni, semmit kifejleszteni vagy vizualizálni.
Teljesen tökéletes, ahogy van, ezért mondjuk Dzogcsennek vagyis Nagy
Tökéletességnek. Semmit sem kell hozzáadni vagy kivenni belőle, nincs
mit módosítani vagy javítani. Olyan amilyen, teljesen tökéletes.
Mái-minden benne van. Tehát csak hagyjuk. Itt nincs probléma, tehát ne
hozzunk létre semmi problémát.
A gondolat felolvadása után tapasztaljuk a kifejezhetetlen
gondolatnélküliséget és az ürességet. Az ülés után megvizsgálhatjuk és
gondolkodhatunk erről a tapasztalásról, megvitathatjuk, és
megvizsgáljuk, hogy milyen a tudatunk. Emlékszünk a tapasztaltakra,
tehát képesek vagyunk ellenőrizni, de amikor a kontemplációban vagyunk,
a Természetes Állapotban, nem végzünk semmi elemzést, mert az
tudatműködés. Mindenkinek meg kell szereznie ezt a személyes
tapasztalást.
Ha csak egy pillanatra is megértjük a Természetes Állapotot, nem kell
megfogalmaznunk a nyugalmi állapotot és a gondolatok mozgását. Jelen
vagyunk, akár nyugalom van, akár mozgás. Nincs különbség. A Természetes
Állapot azonban nem azonos azzal, hogy pusztán ellazulunk, és üres
tudatunkban egy kis ideig nincsenek gondolatok, vagy az álom nélküli mély-alvással, vagy általában az ájultsággal. Azért Természetes Állapot,
mert a fénylő Tisztaság jelen van. Tudatosak és éberek vagyunk, habár
nem gondolkodunk. Ebben nincs semmi különleges, teljesen normális, de
mi szokás szerint figyelmetlenek vagyunk, nem Tudatosak. Természetes a
gondolatok feljövetele, meg kell ismernünk ezt a folyamatot, ahogy a
gondolatok közti rést is. Azokban a résekben megtaláljuk a tudatosságot
vagy jelenlétet, ez a Rigpa, és lehetővé teszik a Természetes Állapot
direkt és meztelen látását, mely mentes a tudat és gondolatok
beavatkozásától. De általában ezt nem ismerjük fel, ahogy nem ismerjük
fel a nap jelenlétét sem a felhőkkel borított égen. Habár nem látjuk a
napot, azért mindig ott van. Ha nem lenne ott, teljes sötétség lenne.
Tehát, nem gondolkodunk semmiről, hanem pusztán a jelenlét állapotában
maradunk, ameddig tudunk. Ez a valódi meditáció.
A következő gondolat feljövetelekor nem igyekszünk semmit tenni vagy
megváltoztatni. Pusztán engedjük feljönni, és hagyjuk, ahogy van, de
teljesen Tudatosak vagyunk. Mint a tükör, mely minden előtte megjelenőt
tükröz. A tükör nem tesz semmit, erőfeszítéstől mentes, természetes és
önkéntelen megnyilvánító képessége pusztán belső minősége. Mikor
tudatunkkal nem lépünk közbe, a gondolatok önmaguktól felszabadulnak.
Nem kell semmit tennünk. Olyan, mint mikor a szél elfújja a felhőket az
égboltról, és azok felolvadnak a térben, anélkül, hogy bármit tennünk
kéne. Pusztán szemléljük a gondolatokat, ahogy az égbolton lévő
felhőket is szemléljük. Nem foglalkozunk velük, akár jönnek, akár nem.
A gondolatok felszabadulnak és a Tudatosság állapotában maradunk. Nincs
elvárás vagy sajnálkozás, nincs remény és félelem. A meditáció
gyakorlásának kezdetén várjuk a gondolat felolvadását. Ez a bevezetés
módja, de később nincs erre szükség. A Dzogcsen azt jelenti, hogy
mindent hagyunk, ahogy van. Nem kell fókuszálnunk, várakoznunk, nem
teszünk semmi ilyent, de átfogóan Tudatosak és jelen vagyunk. Nincs
semmi különleges, egyszerűen olyanok vagyunk, mint a fénylő üres égbolt.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!