A késői mahájánában a varázsformulák erejébe vetett hit megnövekedett.
A mantrák kimondását a meditációval egyenértékűnek tekintették.
Később a formulák elmormolását tartották már a legfontosabbnak. A mantramódszer a megváltás elnyerésének legfontosabbikává vált. A mantrizmus a tantrikus hindu tanok és e járások hatására és mintájára a vadzsrajána (gyémánt kocsi), vagy mantrajána külön irányzattá vált a Kr. u. 7. században.
Ez az irányzat mágikus, titkos tanítást hozott létre, amely az eredeti buddhizmustól még inkább eltávolodott azáltal, hogy női isteneket és saktista eszméket is magába fogadott.

A vadzsrajána is rendelkezik terjedelmes szent iratokkal, melyet tibeti és kínai fordítások őriztek meg. Ezeken már erősen érvényesül a hinduizmus hatása. Egyikük a Tathágata-guhja, a nepáli buddhisták szent könyve. A buddhista tantrák ("könyvek") a Kr. u. 9-11. században keletkeztek Nepál és Tibet területén.
Legnagyobbrészt az ún. jógatantrák, a jógik számára kötelező titkos tanítások. Tartalmuk az elmélkedés, vezeklés mellett a misztika, varázslás, ráolvasás, orgiasztikus erotika egyvelege.
A vadzsrajána vallási gyakorlatának alapja az istenségek kultusza, mágikus formulák (mantra) recitálása, a misztikus kéztartások (mudrá) tana, az elmélkedést elősegítő "körök" (mandala) és ábrák (jantra) meditációs tárgyként való alkalmazása. A dhjáni buddhák, mánusi buddhák és a bódhiszattvák tantrikus "összefonódása", szintézise jelentkezik az irányzatban.
A buddhák "három testét" (trikája) néhány vadzsrajána iskola újabb két testtel egészíti ki. Ezek: a szabhávikája ("önmagát létrehozó test") és a mahászukhá ("nagy öröm teste"), amely az előző négy "test" szintézisét alkotja.
A vadzsrajánában a női istenségek a férfi istenek kiegészítő aspektusaiként jelennek meg. A nemek polaritása misztikus analógiát képez a szanszáranirvána dualizmusával e felfogás szerint.
A szexuális egyesülés ábrázolása az abszolútummal való egyesülésnek a szimbóluma. Elterjedt az istenségek jab-jum (apa-anya) ölelkező ábrázolása is.
A vadzsrajána panteonjában számos női bódhiszattva és női buddha (tathágata) jelenik meg. Ilyen például Pradzsnyápáramitá "tökéletes fölismerés"), akit a "buddhák anyjaként" tisztelnek. Vidjá a "bölcsesség", Mudrá a "szent gesztus" női istensége. Őket a megfelelő férfi buddhákkal együtt ábrázolják "ölelkező" pózban.
A vadzsrajána felfogása szerint a lét csak illúzió. Ezért a tőle való elfordulás és a szenvedélyek elnyomása szükségtelen. Nem lehet a szanszárától való szabadulás elengedhetetlen feltétele.
A világ a lét legmagasabb rendű valóságemanációja. Tehát a tökéletesség csírája még a legrosszabban is föllelhető. A tökéletesség csírái a szenvedélyekben is jelen vannak. Csak akkor károsak a szenvedélyek, ha hamis tárgyra irányulnak. A szenvedélyeket tehát nem kell elnyomni, hanem átszellemíteni, szublimálni kell őket, ha az üdvúton előre akarunk jutni.
A vadzsrajána buddhizmus különösen erotizált formájában heves ellenállásba ütközött a "kis-" és "nagykocsi" hagyománytisztelő követőinél. Ezért ma csak Tibetben, Nepálban, Mongóliában, Burját földön, valamint Japánban (a singon és tendai szekták révén) maradt fenn. Európában és Amerikában a Tibetből kivándorolt lámák révén terjed az utóbbi évtizedekben a vadzsrajána tanítás.