India királyi hercege, Ravanna részt vett a zsidók egyik ünnepségén. Gazdag ember volt, igazságos; bráhminjai kíséretében a bölcsessé­ get kutatva érkezett nyugatra. Amikor Jézus ott állt a többi zsidó pap között, amikor felolvasott, vagy elmondott valamit, Ravanna álmélkodva hallgatta a szavait. Amikor tudakozódni kezdett Jézus felől, Hillél így válaszolt neki: - Ő a Hajnalcsillag gyermeke, aki azért jött, hogy elhozza az embereknek a világosságot, az élet fényét. Az a feladata, hogy beragyogja az ösvényt, és megváltsa Izrael népét. - Ezután Hillél mindent elmondott Ravannának, ami kapcsolatos volt a gyermekkel: a reá vonatkozó próféciákat, születése éjjelének csodáit, a három bölcs látogatását. Elmondta, hogyan védték meg a gonosz emberek haragjától, hogyan vitték Egyiptomba; elmondta, hogy Jézus Názáretben él, és ácsként dolgozik az apja mellett. Ravanna lenyűgözve hallgatta a részleteket, majd megkérdezte, hogyan juthat el Názáretbe, mert hódolni kíván a gyermek előtt, aki éppen olyan, mintha Isten fia lenne. Hatalmas kíséretével útra is kelt, és megérkezett Názáretbe. Amikor először megpillantotta azt, akit kere- 42 sett, Jézus éppen egy létrán haladt felfelé, a kezében né­ hány szerszámmal. - Üdv néked, mennyek gyermeke! - szólította meg őt Ravanna. Azon az estén Ravanna vendégül látta a város lakóit, s az ünnepségen Jézus, valamint a szülei voltak a díszvendégek. Ezt követően Ravanna néhány napig József vendége volt, mert tanulni akart Jézustól, meg akarta ismerni a titkait, de rá kellett jönnie, túlságosan gyarló ehhez. Akkor aztán felajánlotta, hogy a gyermek pártfogó­ ja lesz, magával viszi keletre, ahol megismerheti a bráhminok bölcsességét. Jézus vele kívánt tartani, hogy tanulhasson. A szülei néhány napig tartó győzködés után megadták az engedélyt az utazásra. Akkor aztán a büszke Ravanna és a hatalmas karaván elindult haza, a felkelő nap felé. A hosszú út végén megérkeztek Orisszába, Ravanna országá­ ba, ahol a herceg palotája állt. A bráhminok örömmel fogadták a herceget és a zsidó fiút. Jézus Dzsagannath templomában lett tanítvány, itt ismerte meg a Védákat, és Manu törvényeit. A bráhmin mesterek álmélkodva figyelték az éles eszű gyermeket, és áhítattal hallgatták, hogyan értelmezi a régi törvényeket. 22 Dzsagannath papjai között volt egy, aki különösképpen szerette a zsidó fiút, őt Brámasznak hívták. Egy nap Jézus és Brámasz a templom kertjében sétálgatott, s a bölcs öreg ezt a kérdést intézte a gyermekhez: - Mesterem, mi az igazság? 43 - Az igazság az egyetlen dolog, ami nem változik - felelte Jézus. - A világon valójában csak két dolog létezik: az igazság és a hamisság. Az igazság az, ami valóban van, a hamisság az, ami látszólag létezik, de valójában nincs is. Az igazság minden, az igazságnak nincs oka, de mégis, mindennek ez az oka. A hamisság semmi, mégis mindenben megmutatkozik. - Ami létrejön, az el is múlik, ami elkezdődik, az befejeződik. Semmi az, mi emberi szemmel látható, s ez a semmi elmúlik. Amit látunk, csupán lenyomatok, rezgé­ sek, nem egyebek, és amikor megváltoznak a feltételek, mind eltűnnek. Csak a Szentlélek valóságos, csak ez igaz; a Szentlélek az egyetlen, ami nem múlik el. - Jól válaszoltál - mondta Brámasz -, de most azt mondd meg, mi az ember? S Jézus így felelt: - Az ember az igazság és a hamisság furcsa ötvözete. Az ember a testbe zárt Lélek, ezért e kettősség. - Mit mondasz a hatalomról? - A hatalom az erő eredménye, de valójában illúzió. A hatalmon se az erő változtat, ezt is csak a körülmények tehetik mássá. A körülmények azonosak Istennel, s mindenhatóak. A körülmények áramlását a Szentlélek irá­ nyítja. - A megértésről mit mondasz? - kérdezte Brámasz. - A megértés a szikla, amire az ember felépíti önmagát; ez a semmi és a minden, a hamisság és az igazság elegye. - A bölcsességről mit mondasz? - Az ember a tudat; Isten egy az emberrel. Ami hamis, az hamis. A hatalom nem más, mint illúzió, s a mennyország, a föld meg a pokol nem odafent, körülöttünk, meg odalent van, hanem mibennünk, s ekképpen a 44 minden fényében semmivé válik, mert minden azonos az Úrral. Brámasz ekkor megkérdezte: - Kérlek téged, mondd el, mi a hit? Jézus erre így felelt: - A hit az Isten ereje, az ember legnagyobb kincse; a hit a kulcs, ami kinyitja az ember előtt a mennyek birodalmának kapuját. A megváltás nem egyéb, mint létra, amelynek fokain az ember a saját szívétől feljuthat Isten szívéhez. Ennek a létrának három foka van. Az első fok neve: Meggyőződés, és nem más, mint az igazság felismerése. A második fok neve: Hit, és nem más, mint az igazság elfogadása. A harmadik fok neve: Beérkezés, ami nem más, mint annak megértése, hogy az igazság nem más, mint maga az ember. Ha nincs Meggyőződés, nincs Hit sem; ha nincs Hit, nincs Beérkezés sem, de ha mind a három létezik, az ember megmenekül, mert eljuthat arra a helyre, ahol eggyé válhat Istennel. 23 Jézus a barátjával, Brámasszal bejárta Orissza minden zugát, eljutott a Gangesz völgyébe, s a bölcsességet kereste a szent iratokban, a mestereknél. Benáresz városá­ ban több napot is eltöltött. Mivel meg akarta ismerni a hinduk orvoslását, Udraka, a legnevesebb gyógyító tanítványául szegődött. Udraka a víz, a növények, a föld, a hő és a hideg, a napfény és az árnyék, a fény és a sötétség használatát tanította. - A természet törvényei azonosak az egészség törvé­ nyeivel. Aki ezeket betartja, sosem betegszik meg. A tör- 45 vények megszegése bűn; a vétkező megbetegszik. Aki betartja a törvényeket, minden porcikájában megőrzi az egyensúlyt, márpedig az egyensúly azonos az egészséggel, míg az egyensúly hiánya azonos a betegséggel. Medicinának az tekinthető, ami helyreállítja a felborult egyensúlyt. A test szitár: amikor túlságosan megfeszítik vagy ellazítják húrjait, elhangolódik, vagyis megbetegszik. A természetben minden használható gyógyító szerként. Minden bajra van orvosság, csak meg kell találni. - Az ember akarata a legfontosabb orvosság. Az akarat az, amely lehetővé teszi, hogy az ember megfeszítse a meglazult zsinórt, vagy éppen meglazítsa a túlságosan megfeszítettet, s így meggyógyítsa magát. Amikor az ember eljut arra a helyre, ahol hisz Istenben, a természetben és önmagában, akkor majd megismeri a Hatalom Szavát; azt a szót, amely balzsam minden sebre, amely gyógyír az élet valamennyi kórságára. A gyógyító nem más, mint az ember, akiben megvan a hit. A száj szólhat, de azt csak a fül hallhatja; a lélek csak a többi lélek szavát érti. - Az az ember erős, akinek nagy a lelke, aki képes belépni mások lelkébe, akik reményt keltenek a csüggedőkben, akik feltámasztják az Isten, a természet, az ember iránti hitet a hitetlenekben. - Azok számára, akik nem a hit ösvényén haladnak, nem létezik minden gyógyító ír. - Ezer dolog létezik, ami az emberben felborítja az egyensúlyt, és betegséget okoz. Ezt az ezer dolgot kell jól összehangolni, s az ember egészséges marad. - Ami orvosság az egyiknek, méreg az a másiknak. Ami meggyógyítja az egyiket, megöli a másikat. Az egyiknek gyógyfűre, a másiknak csak egy korty vízre, vagy egy leheletnyi hegyi szellőre van szüksége ahhoz, hogy visszaforduljon az elmúlás felé vezető útról. Van, 46 akit egy parázsló széndarab, egy földrög gyógyít meg; van, aki akkor szabadul meg a betegségtől, ha megfürdik bizonyos forrásban, patakban, tóban. Vannak, akiknek elég egy érintés, elég egy lehelet. Vannak, akiknek elég a szeretet. A szeretet, ha a hittel egyesül, nem más, mint az Űr mindent meggyógyító balzsama. - Sokan vannak, akiket megroppantott az élet, akiknek megnyomorította a lelkét a sok szenvedés; vannak, akiket az emberi szem által láthatatlan, gonosz szellemek sanyargatnak; vannak, akiket az igazságtalanság, a kudarc, vagy a gonosz démonok csürhéje kényszerít arra, hogy megszegje a természet és az Úr törvényeit. Áldozatok ők, kétségbeesett áldozatok, a démoni erők munkálkodásának áldozatai. A valódi gyógyító, a lélek mestere az, aki akaratával képes uralni ezeket a démoni erőket. - A láthatatlan démonok, a levegő szellemei között vannak olyanok, akik túl erősek ahhoz, hogy bármelyik ember szembeszálljon velük. De az ember nincs egyedül, segítői vannak a magasabb birodalmakban; olyan segí­ tők, akik elűzik ezeket a démonokat. Jézus a nagy bölcs, Udraka tanítását végighallgatván nem szólt, csak meghajtotta fejét, elismerve a vén tudá­ sát, majd folytatta útját. 24 Jézus négy évig Dzsagannath templomában élt. Egy nap a papok között üldögélt, s így szólt hozzájuk: - Kérlek benneteket, mondjátok el a véleményeteket a kasztokról. Miért mondjátok azt, hogy az emberek nem egyenlők Isten színe előtt? 47 Felállt a törvény legjobb ismerője, és így válaszolt: - Isten, akit mi Brahmának nevezünk, olyannak teremtette meg az embert, amilyennek akarta. Ez ellen mi nem tiltakozhatunk. Egy nap Brahma megszólalt, mire négy ember jelent meg előtte. Az első ember, aki a szájá­ ból pattant elő, éppen olyan volt, mint ő maga, és ezért bráhminnak nevezték el. Magas volt és erős, fehér és nagy akaratú. Ő lett Brahma papja, a szent, aki Brahma ügyeit intézi ezen a földön. A második ember, aki Brahma kezéből pattant elő, vörös volt, és ksatrijának nevezték el. Királynak teremtődött, uralkodónak harcosnak, legfontosabb feladata a pap védelme lett. A harmadik ember Brahma belső szerveiből pattant elő, őt viszjának nevezték el. Sárga volt, és neki kellett megművelnie a földet, őrizni és gondoznia a nyájakat, a csordákat. A negyedik ember Brahma lábából pattant ki, ő fekete volt, és súdrának nevezték el. Ő lett a szolga, nem kapott jogokat, és mindenkit tisztelnie kellett. Nem hallgathatta a Védákat, ha felolvasták azokat, nem nézhetett a pap, a király arcába, és csak a halál menthette ki az állandó szolgaságból. Jézus ekkor így szólott: - Brahma nem az igazság istene, mert ő intézte úgy, hogy az egyik ember magasra emelkedjen, a másik pedig alacsonyra süllyedjen. - Felnézett az égre, és így folytatta. - Atyám, Istenem, örökkévaló, ki a kezedben tartod az igazság mérlegét, ki egyformán szeretsz minden embert, fehéret, feketét, sárgát és vöröset! Rád mindenki feltekinthet, téged mindenki atyjának nevezhet, mert te vagy az emberi faj atyja, áldott legyen ezért a neved. A papok e szavakat hallván megmérgedtek, rárontottak Jézusra, megragadták, és már azon voltak, hogy kárt tegyenek benne, de akkor Brámasz felemelte a kezét. 48 - Brahma papjai, vigyázzatok! Nem tudjátok, mit cselekedtek! Ismerjétek meg az istent, akit ez az ifjú tisztel! Vigyázzatok, mert az ő istene erősebb lehet, mint Brahma, akinek ti hódoltok. Ha Jézus igazat szól, ha nem té­ ved, akkor nem kényszeríthetik arra, hogy megtagadja hitét. Ha viszont téved, akkor nektek van igazatok, és semmit sem érnek a szavai. Akkor a papok eleresztették Jézust, és egyikük így szólt: - Ez az ifjú ezen a szent helyen káromolta Brahmát! A törvény világos: aki káromolja őt, annak halnia kell! Brámasz ekkor könyörögni kezdett Jézus életéért, mire a papok mindkettejüket kivezették a templomból. Jé­ zus elindult, és olyan helyen szállt meg, ahol fekete és sárga emberek, szolgák és földművesek laktak. Megismertette velük az egyenlőség evangéliumát, beszélt nekik az emberek testvériségéről és az Istenről, mindenki atyjáról. Az emberek boldogan hallgatták, és megtanulták tőle az imát: „Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy..." 25 Amikor számos súdra és földműves járult Jézus elé, ő elmondott nekik egy példabeszédet. - Volt egyszer egy nemes úr, aki nagy földet birtokolt. Volt neki négy fia, akiket arra nevelt, hogy kiálljanak az igazukért, és használják a birtokukban lévő képességeket. Amikor eljött az ideje, rájuk bízta a birtokot, majd vándor­ útra indult. A legidősebb fiú nagyravágyó volt, éles eszű és gyors gondolkodású. Ezt gondolta magában: „Én vagyok a legidősebb, ezért az öcséimnek engem kell szolgálniuk." 49 Magához hívta az öccseit, az egyiknek kardot adott a kezé­ be, és rábízta a birtok védelmét. A másik öccsére a birtok irányítását, a földek megművelését, az állatok őrzését bízta rá, a legfiatalabbhoz pedig így szólt: „Te vagy köztünk a legifjabb, így semmihez sincs jogod a birtokon." Azzal láncot vetett a legkisebb öccse nyakára, és mezítelenül kikö­ tötte őt a sivatagba, az egyik sziklához. „Rabszolgának születtél, nincsenek jogaid, de be kell érned ennyivel. Ebből a sorból csak a halál válthat meg." Eltelt néhány év, és az apa hazatért a birtokra, hogy megnézze, hogyan boldogulnak a fiai. Amikor megtudta, hogy a legidősebb rátette a kezét a birtokra, és fivéreit szolgává alacsonyította, szörnyű haragra gerjedt. Megtépte a legidősebb fia papi köntö­ sét, tömlöcbe vetette, és addig ott tartotta, míg a vétkes meg nem bánta mindazt, amit elkövetett. Az apa azonban nem érte be ennyivel: eltörte a második fiú kardját, és őt is tömlöcbe hajította. Ezután magához rendelte a föld művelésével foglalkozó fiát, és kérdőre vonta, miért nem szabadította ki a sivatagba vetett, láncra vert fiút. A földműves fiú erre nem tudott mit felelni, ezért az apja elvette tőle a földeket, a nyájakat és csordákat, a kutakat, majd kiküldte őt a sivatagba, azzal a paranccsal, hogy vissza se térjen, míg meg nem bánja bűneit. Akkor aztán az apa elment a láncra vert fiúhoz, széttörte a béklyókat, és megsimogatta a szenvedőt. Később, amikor valamennyi fiú letöltötte büntetését, amikor bizonyossá vált, hogy tanultak a lecké­ ből, az apa ismét rájuk bízta a birtokot, de ezúttal igazságosan felosztotta köztük a földeket, a nyájakat. Attól fogva a négy testvér békében élt. Ekkor megszólalt az egyik súdra. - Mi vagyunk a rabszolgák? Mi vagyunk azok, akik csak abban reménykedhetünk, hogy eljön valaki, aki széttöri láncainkat, és megszabadít bennünket? 50 Jézus erre így válaszolt: - Az Úr kijelentette, hogy valamennyi gyermekének kijár a szabadság, minden lélek Isten gyermeke. A súdráknak le kell rázniuk magukról a papok igáját, a földművesnek és a harcosnak kéz a kézben kell járnia, mert a világon minden ember egyetlen családhoz tartozik. O, ember! Ébredj rá képességeidre, mert az Úr nem akarja, hogy rabszolga maradj! Ó, emberek, éljetek úgy, miként a testvérek! Tiétek a föld, és az Úr segít benneteket. Az emberek ekkor örvendezni kezdtek s felkiáltottak. - Mutasd az utat, amin haladnunk kell! 26 Jézus Orissza valamennyi városában tanított. Katákban, a folyó mellett is beszédet mondott; ekkor már emberek ezrei követték. Egy nap azt látta, hogy néhány tucat ember egy szekeret vonszol maga után, s azt látta, hogy azon a szekéren egy bálvány áll. Ekkor felkiáltott. - Megálljatok! Mit ér a lélek nélküli forma, a lélek nélküli test, a tűz nélküli oltár? Krisnának ez a szekere üres, mert Krisna nincs ott rajta. Ez a szekér ezzel a szoborral nem más, mint egy bálvány talapzata. Az egyetlen isten nem a bálványokban, nem a szobrokban lakozik, hanem az emberek szívében. S az emberek így szóltak: - Taníts minket, hogy megismerjük a szívünkben szó­ ló Istent! - A Szentlelket halandó szemmel nem láthatjátok, de mivel az ő képére teremtődött az ember, az, aki az ember arcába néz, úgy érezheti, mintha a belül szóló Isten arcá- 51 ba nézne. Amikor valaki tiszteletet ad az embernek, valójában Isten előtt tiszteleg, és amit valaki egy másik emberrel tesz, azt valójában Istennel teszi. Ezt kell észben tartania annak, aki ártó gondolatokat forgat a fejében, ártó szavakat használ, vagy ártó tetteket követ el. Aki az embernek árt, az Istennek árt. Aki szolgálni akarja a szívben szóló Istent, szolgálja az embert, még akkor is, ha számára ismeretlen; még akkor is, ha azonos az ártani szándékozó ellenséggel. Segítsétek a szegényeket, a gyengéket, ne ártsatok senkinek, és ne kívánjátok azt, ami nem a tiétek, s akkor, meglátjátok, a ti szátokkal az Úr fog szólni, ő fog mosolyogni a könnyeitek fátyla mö­ gött, ő fog örömöt csepegtetni belétek, ő fogja békével megtölteni a szíveteket. S akkor az emberek megkérdezték: - Kinek vigyük ajándékainkat? Kinek áldozzunk? Jézus pedig így válaszolt nekik: - Atyánk, az Isten nem kér hiábavaló áldozatokat. Amit elégettek a szentélyeitekben, azt hiába pusztítjátok el. Nem lehet áldott az, aki tűzbe veti az ételt ahelyett, hogy egy éhes szájba adná. Ha áldozni akartok Istennek, a gabonát, a húst inkább a szegények asztalára tegyétek le, s meglássátok, áldást kaptok cserébe ezért. Döntsétek le a bálványokat, mert azok nem hallgatnak meg benneteket; az áldozati oltárokat vessétek inkább a tűzbe. Az emberi szív legyen az oltárotok, a szeretet lángjába vessétek áldozataitokat. Az emberek megbűvölten hallgatták szavait, majd úgy imádták Jézust, miként Istent, ám ő ekképp szólott hozzájuk: - A testvéretek vagyok, ember vagyok, aki azért jött, hogy megmutassa nektek az Úr ösvényét. Ne imádjátok az embert, az Isten áldjátok. 52 27 Jézus híre messze földre eljutott, a távoli vidékekről is emberek érkeztek, hogy hallják a szájából az igazságot. Behárban, Brahma szent folyójánál több napig tanított. Acha, az egyik tehetős behári úr nagy ünnepséget rendezett a tiszteletére, melyre mindenkit meghívott. Sokan el is mentek, s a vendégek között voltak tolvajok, harami­ ák, kurtizánok. S Jézus leült közéjük, és őket is tanította, s ekkor azok, akik addig a követői voltak, nagyon elcsodálkoztak. - Bölcsek mestere, rosszat hozol magadra, mert híre terjed majd, hogy tolvajokat, kurtizánokat tanítasz, s ha ez köztudottá válik, az emberek megvetnek majd téged. Jézus így válaszolt az aggodalmaskodóknak: - A valódi mester sosem hírnévért tanít. A hírnév káprázat csupán, ha létezik is, hamar semmivé foszlik. A hírnév csak azok számára fontos, akiknek nincsenek gondolataik, akik beszéd helyett csak zajonganak, mert így próbálják felhívni magukra a figyelmet. Isten az alapján ítéli meg az embert, hogy micsoda, nem pedig az alapján, hogy milyennek látszik. Nem a füst, a láng adja a meleget. Ezek a kurtizánok, ezek a tolvajok is Isten gyermekei, lelkük éppen olyan értékes az Úr számára, mint a papok lelke. Az ő életük is éppen olyan értékes, mint a tiétek, akik erkölcseitek és erényeitek miatt oly sokra tartjátok magatokat. Vannak közöttük olyanok, akik sokkalta nagyobb nehézségeket győztek le, mint ti, akik most megvetéssel néztek rájuk. - Igen, valóban bűnösök, és be is vallják, hogy vétkeztek, miközben a közöttetek lévő bűnösök fényes palástok 53 alá rejtik minden bűnüket. Ti, akik megvetően néztek most ezekre a kurtizánokra, ezekre az iszákosokra és tolvajokra, ti, akik tisztának hiszitek a szíveteket és az életeteket, most azt gondoljátok, hogy sokkal jobbak vagytok náluk; azt állítjátok, hogy mások pontosan tudják, milyenek is vagytok. - Pedig a bűn a vágyban lakozik, a kívánságban, nem pedig a tettben. - Megkívánjátok mások vagyonát, szívetekben buja vágyakat tápláltok a szép testek iránt. Minden nap a hazugság bűnébe estek, aranyra vágytok, hatalomra és hírnévre, mert mohók és önzők vagytok. Az az ember, aki bevallja, hogy lopott: tolvaj. Az az asszony, aki bevallja, hogy bujálkodott: kurtizán. De most az szólaljon meg kö­ zületek, aki még sosem lopott, sosem bujálkodott! Mély csend támadt, azok, akik korábban vádló szavakat kiáltottak, most mind hallgattak. S Jézus így folytatta: - Ma minden vád a vádlókra szállt vissza, mert a valóban tiszta szívűek sosem vádolnak. A gonosz szívűek azok, akik a szenteskedés füstjével próbálják leplezni saját iszákosságukat, lopásaikat, bujálkodásaikat. De mindez csalás, mindez az álságosság maszkja, ami alatt a förtelmes bűnök rejtőznek. Annak az embernek, aki egész nap mások kertjét gyomlálgatja, nem jut ideje arra, hogy a saját kertjét rendbe tegye, s így életének virágai hamar elpusztulnak a gazok között, semmi sem marad a szép növényekből, csak elsatnyult kórok. S ekkor Jézus elmondott egy példabeszédet. - Volt egyszer egy földműves, akinek hatalmas mező­ in gabona érlelődött. Egy nap aztán látta, hogy a gabonaszárak megroppantak, a kalászok a földre hajoltak. Amikor magához hívta az aratóit, így szólt hozzájuk: 54 „A meghajlott szárú kalászokat nem tartjuk meg. Gyűjtsétek össze, és égessétek el mindet!" Az emberek munkához láttak. A gazda néhány nappal később kiment a földre, hogy lássa, mennyi gabonát gyűjtöttek be az emberei, de egyetlen zsáknyira valót sem talált. Akkor magához hívta az aratókat. „Hol a gabonám?" Az emberek pedig így válaszoltak neki: „Azt tettük, amit parancsoltál. Összegyűjtöttük és elégettük a törött szárú kalászokat. A földeden egyetlen olyat se találtunk, aminek ép lett volna a szára." Jézus ekképp folytatta: - Ha az Úr csak a hibátlanokat őrizné meg, vajon ki lenne elég tökéletes az ő szemében, és ki maradhatna életben? Akkor a vádlók szégyenkezve lehajtották a fejüket, Jézus pedig folytatta útját. 28 Jézus Benáreszben, a bráhminok szent városában is tanított. Udraka volt a vendéglátója, aki ünnepséget rendezett a tiszteletére, amelyre számos előkelő származású hindu papot és írástudót meghívott. Jézus így szólt az egybegyűltekhez: - Boldogan beszélek nektek az életről és a testvéri szeretetről, mert egyetlen Isten létezik, az az Isten, aki nem csupán egyetlen isten, mert minden azonos Vele. Az Úrban minden egy. Isten édes lehelete okán minden, ami él, testvére a többi élőnek, ezért ha ártotok valamelyik- 55 nek, a testvéreteket bántjátok. Ha eltiportok egy undorí­ tó férget, akkor megrázzátok Isten trónusát, ebbe pedig beleremeg az egész világ. A madarak az embernek dalolnak, az ember pedig úgy él, úgy viselkedik, hogy lehető­ séget adjon nekik az éneklésre. A hangya bolyt épít magának, a méh is saját otthonában lakik. A pók hálót sző, a virágok pedig rájuk lehelik édes illatukat, s ezzel erőt adnak nekik az újabb feladat elvégzése előtt. Ha az emberek, a madarak, az állatok, de még a csúszómászók is istenségek, az Úr lelkének húsba zárt darabkái, ugyan milyen jogon veszi az ember a bátorságot ahhoz, hogy bármivel is végezzen? - Az ember könyörtelensége miatt lassan kihűl a világ. Amikor az emberek megtanulják, hogy ártani egy másik élőlénynek éppen olyan, mint ártani magunknak, többé soha, semmit sem fognak megölni, és Isten egyetlen teremtményének sem okoznak fájdalmat. Ekkor megszólalt egy jogtudós: - Könyörgöm, Jézus, mondd el nekünk, ki az az isten, akiről most beszélsz? Hol vannak a papja? Hol a temploma, hol állnak a szentélyei? Jézus pedig ekképpen válaszolt: - Az Isten, akiről én beszélek, mindenütt jelen van. Őt nem lehet falakkal körbezárni, őt nem lehet határok, korlátok közé kényszeríteni. Minden ember imádja Istent, az Egyetlent, de nem mindenki látja Őt. Az egyetemes Isten a bölcsesség, az akarat és a szeretet. Ezt nem minden ember ismeri fel, a legtöbben a hatalom urának látják Őt, de vannak, akik a gondolat, vagy éppen a szeretet urának tartják. Az emberek sokfélék, éppen ezért, saját vágyaiknak, álmaiknak megfelelően sokféleképpen képzelik el Istent. Az isten, akiben a ma élő emberek hisznek, nem azonos a holnap élők istenével. A földön élő népek fiai 56 különbözőképpen látják Istent; az egymástól távol élő emberek Istennek más-más oldalát ismerik fel. Amikor ez a felismerés megtörténik, az emberek nevet adnak Isten azon részének, amelyet megláttak. Nevet adtak Istennek a bráhminok is, Brahmának nevezik. Egyiptomban Isten neve Thoth volt, a helléneknél Zeusz. Isten héber neve Jehova, de bárhogy is nevezik, mindenütt O az ok nélkül való ok, a gyökér nélküli gyökér, amelyből minden más kisarjadt. - Amikor az emberek félni kezdenek Istentől, amikor ellenségnek tekintik, más embereket öltöztetnek fel drá­ ga ruhákba, és kinevezik őket papoknak. Rájuk bízzák a feladatot, hogy imáikkal hárítsák el Isten haragját. A papok, amikor az imák kudarcot vallanak, állatokat, madarakat áldoznak Istennek. Amikor azonban az ember önmagával azonosnak látja Istent, akkor nincs szükség közvetítőkre, akkor nincs szükség papokra; akkor az ember egyenesen az Úr elé lép, és így szól: „Atyám, Istenem!" S ezzel az Úr kezébe helyezi magát, és attól fogva minden jól alakul. Jézus rövid szünetet tartott, majd folytatta: - Ez Isten. Ti valamennyien papok vagytok, a saját papjaitok. Tudnotok kell hát, hogy az Úr nem kíván tőletek semmiféle véráldozatot, csak azt kéri tőletek, hogy önfel­ áldozóan, könyörületesen, együttérzőn éljetek. Ha ezt teszitek, az Úr elégedett lesz. Amikor Jézus mindezt elmondta, félrehúzódott. Az emberek pedig csodálkoztak, azután kiáltozni kezdtek. Voltak, akik szent papnak, jövőbe látó prófétának nevezték; voltak, akik bolondnak tartották, és olyanok is akadtak, akik azt mondták, ilyen szavakat csak az ejthet ki a száján, akit a gonosz irányít. Jézus azonban nem visszakozott. 57 Az emberek között volt egy nagylelkű földműves, aki akkor már régóta kutatta a valódi igazságot. O hitte, amit Jézustól hallott, ezért meghívta őt az otthonába. 29 A benáreszi papok között volt egy Adzsainin nevezetű, aki Lahore-ból érkezett. Ez a pap a kereskedőktől hallott a zsidó fiatalemberről, aki bölcsen prédikál. Kíváncsi lett Jézusra, olyannyira, hogy útra kelt, mert a saját szemével akarta látni őt, a saját fülével akarta hallani, mit mond. A papok nem fogadták el az igazságot, amit Jézus vitt el nekik. Amikor aztán a fülükbe jutott mindaz, amit Jé­ zus mondott Udraka ünnepségén, feltámadt bennük a düh. Még sosem látták, sosem hallották a zsidó fiatalembert, beszélni kívántak vele, ezért meghívták magukhoz, a templomba, vendégségbe. Jézus ezt üzente vissza nekik: - A fény mindenkié, a fény mindenkire egyformán ragyog. Ha látni akarjátok, gyertek el hozzám. Ha hallani akarjátok az Úr üzenetét, gyertek el énhozzám! A papok, amikor megkapták Jézus üzenetét, még jobban megharagudtak rá. Adzsainin nem dühöngött együtt velük, inkább drága ajándékokat küldött Jézusnak, aki akkor a földműves házában lakott. Az ajándé­ kokkal együtt ezt az üzenet küldte: „Kérlek téged, uram, hallgasd meg szavaimat. A bráhminok törvényei tiltják, hogy a papok belépjenek egy földműves házába, de te eljöhetsz hozzánk. Biztos vagyok benne, hogy a papok boldogan meghallgatnák beszédedet. Kérlek téged, gyere el hozzánk, vacsorázz együtt velünk." 58 Jézus erre így válaszolt: - Az Úr szemében minden ember egyforma. Vendéglátóm otthona éppen elég jó arra, hogy néhány ember találkozzon benne. Ha a büszkeség tartja távol a papokat ettől a háztól, akkor ők nem érdemesek a fény látására. Ha törvények miatt maradnak távol, akkor ezek ember alkotta törvények lehetnek, mert Atyám, az Isten egyetlen ilyen törvényt sem hozott. Az ajándékokat visszaküldöm, mert az Úrtól származó tudást nem lehet megvenni se aranyért, se drága holmikért. Jézus üzenete még jobban feldühítette a papokat, akik tervezgetni kezdték, hogyan űzzék el az országból a pré­ dikátort. Adzsainin nem csatlakozott hozzájuk, nem tervezgetett velük együtt. Éjszaka elhagyta a templomot, és megkereste a házat, ahol Jézus lakott. Jézus pedig így szólt hozzá: - Nincs éjszaka, ahol a nap süt. Nincs titkos üzenet, amit átadhatnék. A fényben minden titokra fény derül. - A messzi Lahore-ból jöttem - mondta ekkor Adzsainin -, mert meg akarom ismerni ezt az ősi bölcsességet, és annak az istennek a birodalmát, akiről mindig beszélsz. Hol van ez a birodalom? Hol van a király? Kik az alattvalói? Melyek a törvényei? - Ez a királyság nincs messze, de a halandó ember szeme nem láthatja, mert a szívben van - felelte Jézus. - A királyt ne földön, ne tengerben, ne égen keresd, mert nincs ott, de mégis mindenütt jelen van. Ő Isten, az egyetemes szeretet. A királyság kapuja alacsony, ezért annak, aki be akar lépni rajta, térdre kell omlania. A királyság kapuja nem széles, ezért aki be akar lépni rajta, nem vihet magával evilági hívságokat. Az alacsonyabb rendű ént lélek-énné kell változtatni, a testet a tisztaság eleven patakjában kell megmosni, mielőtt oda belépünk. 59 - Én is lehetek e király alattvalója? - kérdezte Adzsainin. - Te magad is király vagy, és beléphetsz a kapun, hogy a királyok királyának alattvalójává válj - felelte Jézus. - De előtte meg kell válnod papi köntösödtől. Ne aranyért szolgáld az Istent. Vagyonodat, minden javadat, de még az életedet is az emberek szolgálatának kell szentelned. Jézus nem mondott többet. Adzsainin távozott, és annak ellenére, hogy nem fogta fel teljesen Jézus szavainak jelentését, érezte, olyasmit hallott, amihez hasonlót soha korábban. Még sosem kutatta a hit birodalmát, de a szí­ vében jó táptalajra találtak a hit és az egyetemes szeretet magvai. Addig mintha alva járt volna. Keresztülvágott a sötét éjszakán, és amikor felvirradt előtte az igazság napja, megtalálta a királyt. Jézus ezután még hosszú ideig maradt Benáreszben, és fáradhatatlanul tanított. 30 Egy nap Jézus a Gangesz partján állt, amikor nyugati irányból egy karaván közeledett hozzá. Az egyik ember odament Jézushoz, megszólította. - A te hazádban jártunk, és rossz híreket hoztunk szá­ modra. Apád már nem él, anyád gyászol, senki sem vigasztalhatja ezekben a nehéz időkben. Nem tudja rólad, élsz-e, vagy halott vagy-e már, arra vágyik, hogy ismét láthasson téged. Jézus lehajtotta a fejét, szótlanul elgondolkodott, majd levelet írt az anyjának. 60 Anyámnak, a legnemesebb asszonynak! Éppen most beszéltem egy emberrel, aki a hazánkból érkezett, és tőle tudom, hogy apám már nem tartózkodik ezen a világ, téged pedig bánat emészt. Anyám, minden jól van így. Apám számá­ ra véget ért az evilági munka, és ő elvégezte a nemes feladatot, amit rábíztak. Senki sem tarthatja hitványnak, csalónak, rossz szándékúnak. Itt, ebben az életben elvégezte a nehéz munkát, és eltávozott, hogy ezentúl a lélek birodalmában dolgozzon tovább. Atyánk, az Isten ott van vele azon a másik helyen, éppúgy, mint ahogy itt volt vele ebben a világban is. Angyalok vigyázzák lépteit, nehogy baja történjen. Miért is sírnál? A könnyek nem győzhetik le a gyászt. A gyászban nincs olyan erő, amely meggyógyíthatná a széttört szívet. De tudd: a gyász a tétlenség birodalmában lakozik. A lé­ lek, amelynek munkája van, nem bánkódik, mert nincs ideje rá. A te feladatod a szeretet hirdetése, és tudd, a világ szeretetért kiált. Hagyd hát, hogy a múlt múlttá váljon, fordulj el a holtaktól, és add az életedet azoknak, akik még élnek. Ha az élő­ ket szolgálod, megtalálod majd a saját életedet a reggeli napban, az alkonyi harmatban, a madarak dalában, a virágokban, az éji csillagokban. Nem kell már sok idő ahhoz, hogy megoldódjanak evilági gondjaid. Amikor majd minden munkádat elvégezted, boldogan léphetsz be te is a lélek birodalmába, hogy ott munkálkodj tovább. Dolgozz hát most, hogy majdan elégedett légy. Egy nap visszatérek hozzád, és nagyobb ajándékot viszek, mint az arany, vagy a drágakövek. Biztos vagyok benne, hogy János gondodat viseli. Érezd, hogy mindvégig veled vagyok. p- J Jézus keresett egy kereskedőt, aki éppen akkor indult Jeruzsálembe, és rábízta a levelet. 61 31 Jézus szavai és tettei nyugtalanná tették a vidéket. Az egyszerű emberek a barátai voltak, hittek neki, követték őt. A papok és az uralkodók féltek tőle, a neve hallatán rémület költözött a szívükbe. Jézus az életről, a testvériségről, az igazságról, az egyenlő jogokról beszélt, a papok és az áldozatok hiábavalóságáról prédikált. Megrengette a talajt, amelyre a bráhminok palotája épült, szavaival törpévé változtatta a régi bálványokat, bűnné az áldozatokat; akik őt hallgatták, elfeledték a régi szentélyeket, az imamalmokat. A papok tudták, ha hagyják, hogy a zsidó fiatalember az országban prédikáljon, előbb-utóbb kitör a lázadás, a közemberek a papok ellen fordulnak, lerombolják a régi templomokat. Ezért aztán külhonból kértek segítséget, s hívó szavukra el is jöttek a távoli helyeken élő papok. Benáresz megtelt magukat szentnek tartó emberekkel. Megérkeztek Dzsagannat lámái is, akik jól ismerték Jézust; ők is végighallgatták a papok panaszait. Jézus pedig kiállt elébük, és így szólt hozzájuk: - Testvéreim, papok, figyelmezzetek, és vigyázzatok, mit cselekszetek, mert nagy nap lesz ez a mai. A világ minket figyel, a régi rendszeretek próbára tétetik. Nem kell félnetek, mert ha az emberek valami oknál fogva vadállattá változnának, és papok vérével mocskolnák be kezüket, az Úr lesújtana rájuk, lángra lobbanna a föld a talpuk alatt, mert nem erővel, hanem szóval kell megoldani a gondokat. Jézus még csak akkor kezdte a beszédét, de a papok nem hagyták, hogy folytassa. Rárontottak, ütlegelni kezdték, leköpték, árulónak nevezték, kővel hajigálták, 62 majd amikor már több sebből vérzett, kilökték a templomból az utcára. Ezután beköszöntött a zűrzavar uralma. A papok dü­ hödt csőcselékké változtak, vadállattá, melyek Jézus vé­ rének láttán még több vért kívántak. Az uralkodók, akik féltek a belső háborútól, megkeresték Jézust, s meg is találták: éppen a piactéren tanította az embereket. Az uralkodók megpróbálták rábeszélni Jézust, hogy hagyja el az országot, mentse az életét, ám ő nemet mondott. Akkor aztán a papok megpróbálták a törvény elé citálni őt, de hiába, mert egyetlen bűne sem volt. Akkor hamis vádakkal illették, de amikor a katonák kivonultak, hogy lefogják, és a bírák elé vigyék, az emberek kiálltak elé, és megvédték őt. A papok látták, kudarcba fulladt a tervük, ezért úgy döntöttek, orvul fognak végezni Jézussal. Találtak egy embert, akinek a gyilkolás volt a mestersége, felbérelték, és ráparancsoltak, hogy éjszaka ölje meg haragjuk tárgyát. A lámák azonban megneszelték ezt a tervet, és futárt küldtek barátjukhoz. Jézus még azon az éjjelen elhagyta Benáreszt. Észak felé tartott, és amerre járt, a földművesek, a kereskedők, a szolgák mind, mind segítették. Sok-sok nappal később elért a fenséges Himalája tö­ vébe, ahol aztán Kapivastu városában pihent meg. A Diadalmas Buddha papjai szélesre tárták előtte templomuk kapuját.