1.fejezet

Isten arra szólít minket, hogy lelkileg szegények legyünk, szelídek, sírók, igazságra éhes-szomjasak,  irgalmasak, tiszta szívüek és békések legyünk. /Zsolt, Máté/

2.fejezet

Nem földre irányul kívánságom... Nem testi élvezetekre, kincsekre és hatalomra, hanem a bölcsesség és a tudomány kincseiért vágyakozunk./Rom,Zsolt,Ján,Kol,Uo/

3.fejezet

Isten teremtő munkájáról Mózes írt, de az írás igazságáról csak mély gondolkodásában bizonyosulhat meg, nyelv és ajak nélkül, szótagok csengése nélkül. Itt Istent egyenlőnek tekinti az igazsággal./Móz/

4.fejezet

A teremtésből következik, hogy kell lennie egy teremtőnek, mert különben hogyan is létezhetnénk?

Létezésünk előtt nem voltunk, hogy önmagunktól létrejöhettünk volna. Következésképpen azért vagyunk, mert teremtettek minket.

Istennel összehasonlítva az ember nem szép, nem jó és létezése sincs, tudásunk Isten tudásához képest csak tudatlanság.

5.fejezet

Isten először az eget és a földet teremtette, nem térben és nem is anyagból, mert ezek nem léteztek, /"Honnét is vetted volna, amit nem alkottál, hogy belőle alakíts később valamit."/ hanem Isten igéjében teremtett minden. "Szóltál tehát, és lettek..."/Zsolt/

6.fejezet

Valamilyen anyagi teremtménynek kellett lennie az ég és föld megteremtése előtt, hogy azután annak időbeli elmozdulásain röppenjen el a teremtés szava az időben. De anyagi test nem létezhetett az ég és a föld megteremtése előtt, tehát ezt egy tovairamló szó nélkül teremthette Isten, hogy azután megalkothassa az iramló Igét, de ez nem kaphatott létet, esetleg Isten teremtése révén./Máté/

7.fejezet

Istenben nincs idő és változás, máskülönben örökkévalósága és halhatatlansága nem volna valóságps. A kimondott Igének nincs vége, nincs következő Ige, hanem együtt van benne öröktől fogva minden.

8.fejezet

Istenben nincs semmiféle kezdete és megszűnése a dolgoknak, Ő maga a Kezdet, és Ő beszél bennünk. Maga az Igazság. Az örök igazság felé tartunk, tévelygésből visszatérve ismeret útján térünk vissza./Ján, Uo/

9.fejezet

Bölcs Isten->Kezdet->Ebben a Kezdetben alkotta az eget és a földet. Isten bölcsessége mindentől megóv./Zsolt, Uo, Rom, Zsolt/

10.fejezet

Az alkotás előtt Isten ha pihent volna, miért nem maradt volna a semmittevés állapotában? A teremtmény létét úgy kapja, hogy megelőzi az teremtő akarat, ez Isten állagához tartozik. Felteszi a kérdést, hogy ha Isten állagában keletkezik az akarás, akkor nem örök az állaga. Ha pedig az Isteni akarás az örök, akkor miért nem örök a teremtmény miért nem örök?

11.fejezet

Az idő sok-sok elfolyt mozzanatból all, ezek együtt szét nem terülhetnek el. Semmi nem múlik el, hanem minden jelen van, azonban egészében vett jelenlévő idő nincs. Minden multat kerget  a jövő, és minden jövő a múltból keletkezik, és a múlt és a jövő a jelenvalóból nyeri létezését.

12.fejezet

Mielött Isten megalkotta az eget és a földet nem alkotott semmit.

13.fejezet

Isten teremtette meg az időt, így megválaszoljuk azt a kérdést, hogy mit csinált Isten az ég és a föls teremtése előtt. Mert miután Isten alkotta meg az időt az ég és a föld megalkotása után, így előtte nem volt még "akkor", tehát fölösleges a kérdés hogy mit művelt.

"Te azonban ugyanaz maradsz és éveid el nem fogynak"/Zsolt/. Örökkévalósága  a múltnak és jövőnek föléemeli. Isten mai napja örökkévalóság.

14.fejezet

A múlt már nincsen, a jövő pedig még nincsen, a jelen pedig ha mindig jelen maradna , nem idő volna hanem örökkévalóság.

15.fejezet

Beszélhetünk rövid vagy hosszú időről, de ha valami még nincs, vagy már nincs, hogyan beszélhetünk róla? Csak akkor mondhatjuk hogy hosszú , amikor még jelen volt, tehát létezett. Nem mondhatjuk száz évről, hogy hoszzú, mert bármelyik évét is tekintjük jelennek, a többi már vagy múlt, vagy még jövő. Le lehet vezetni ezt akár percekre is. A pillanat parányi része sem mondhazó jelennek, mert oly sebesen surran át a jövőből a múltba, hogy időbeli kiterjedése nincsen.Ha volna kiterjedése föloszthatnánk múltra és jövőre, de a jelennek nincs terjedelme.

16.fejezet

Az idők terjedelmét össze tudjuk hasonlítani egymással. De csak az idő múlását tapasztalhatjuk meg és mérhetjük meg, mert ha elmúlik már nem mérhető, mert nincs.

17.fejezet

Három idő létezik, múlt, jelen és jövő. A múltról nem mesélhetnénk ha nem létezne, és a jósok sem jövendölhetnének a jövőről, ha nem látnának valamiféleképpen bele a létező jövőbe.

18.fejezet

Bárhol legyen is a múlt és jövő, mindenképpen jelenként hogy legyenek, különben a levezetés következtében nem léteznének. A múltról beszélve emlékképek jelennek meg, amelyek mint jelen idejű képek léteznek lelkünkben. A jövendő mondás kérdéses, de ott is valamiféle előre megfontolt cselekvést jelen időben látunk a lelkünkben.

A jövő nem eljövendő, hanem jelen, mert a jövő esetleges okát vagy jeleit szemléljük, amelyek már léteznek. Ezekből a lélek előre megmondja a meglátott jövőt. *Pl.:"Látoma hajnalt és hirdetem a fölkelő napot." A jövő nem a már létező nap, hanem a fölkelése. A lélek képzeli el a fölkelést. A jövőt nem az égen látott hajnal képe, sem a lelkemben lévő elképzelés nem jelenti, viszont a kettőt  együtt mint jelent látom és hirdetem belőle a jövőt. Tehát jövő még nincs.

19,.fejezet

"Olynagy, hogy fel sem érhetem." Hogyan oktatja Isten a jövőt, amikor az még nem is létezik?

/Zsolt/

20.fejezet

Sehol máshol nincs idő, csak a lélekben. Ezek:

emlékezésünk: jelen a múltról

szemléletünk: jelen a jelenről

várakozásunk:jelen a jövőről.

21.fejezet

Csupán az elszálló időt mérhetjük, mert ami nem létezik azt nem lehet megmérni sem. A jelen időt olyankor mérjük - mivel kiterjedése nincs - amikor tovaszáll. A jövőből jön, a jelen útján száll tova a múlt felé./Abból ami még nincs, azon keresztül aminek hiányzik a tartama abba megy, ami már nem is létezik./ Hogyan mérhetjük az időt? A jövő még nincs, a jelennek nincs kiterjedése, a múlt meg már nem létezik.

22.fejezet

/Máté, Zsolt,Uo/Az idő mérésére vonatkozó válaszért fohászkodik.

23.fejezet

Nem a nap, a hold és csillagok mozgása adja az időt, mert akkor mi van a többi égitesttel? Ha kihuny nának az égitestek nem volna idő? Léteznek égitestek és jelzik a napokat, esztendőket és az időt./Móz/

Kérdés hogy a nap teljes mozgása e a nap, vagy csak az időköz melyben ez a mozgás véget ér? /Lehetséges lenne-e hogy egy nap csak abból állna, hogy egy óra allatt körbe menne a nap. Így nem lenne napunk, mert a nap olyan rövis lenne, mint egyetlen óra./Ezzel elveti azt az álláspontot, hogy a csillagok mozgása adja az időt. A nap hiába áll meg, az idő tovább halad./Józsué/.

24.fejezet

Nem a test mozgása az idő. hanem csak az idővel mérhetjük meg a test mozgását. Mert a test nyugalmi állapotát is idővel tudjuk mérni.

25.fejezet

/Zsolt/ Megvilágosodásért fohászkodik, hogy az időt megismerje.

26.fejezet

A test mozgását idővel mérjük, de magát az időt mérjük ezzel. Ahogy egy verset lemérünk , milyen hosszú szótagokból áll, és ezek milyen hosszú lábakból, szótagokból, úgy ezt sem a papíron mérjük meg, hanem a szóban kimondva, az idő tovaszállását mérjük. Az időt mérjük, mint kiterjedést, és ez a kiterjedés a lélek kiterjedése.

27.fejezet

Milyen alapon mérhetjük meg a hangot. Csak akkor lehet megmérni , amikor kezdetétől a végéig meg éppen szólt. Ám akkor nem állt meg, hanem tovasuhant. Amikor már elmúlt nem létezik, tehát ekkor sem lehet megmérni. A közbülső szakaszt kéne mérni a kezdettől a végig, de amig nincs vége nem lehet mondani, hogy ekkora vagy akkora, amikor meg vége van már elmúlt, tehát nem létezik.

Mégis mérjük az időt. Nem a még nem létezőt, nem a már nem létezőt, nem a kiterjedés nélkülit, nem a határ nélkülit, nem a múlt, a jelen , a jövő, és nem a tovairamló időt mérjük.

"Deus creator omnium" a hosszabb szótag a rövidebbnek a kétszerese. Ha rövidebb szótag csendül fel előbb hogyan viszonyítom? Hola rövid, hogy mérhessek vele, és hol a hosszú, hogy mérjem.

Tehát csak az emlékezetben maradt képeket, vagyis a lélekben mérhetjük meg az időt. A benyomást mérjük. Csökken a jövő hang, és gyarapszik az elmúlt, végülis elfogy a jövő és múlt lesz az egész.

28.fejezet

A léleknek hármas működése van: várakozik a jövőre, figyel a jelenre, és emlékezik a múltra. A hosszú idő tehát egyet jelent a hosszú várakozással a jövőre.

29.fejezet

/Zsolt,Fil,Zsolt/Szétszórt figyelmét Istenre akarja irányítani.

30.fejezet

Visszatér arra a kérdésre, hogy Isten mit teremtett az ég és föld megteremtése előtt. Ha sohasem teremtett mi mást lehetne ez alatt érteni, mint hogy időben sohasem teremtett. De teremtmény nélkül idő sem létezett, tehát nem lehetett a sohasem sem.

31.fejezet

/Zsolt/ Magasztalja Isten csodálatos alakját, és bölcsességét.  

Előadás:

Ágoston:344-430, manichaizmus

Patrisztika legkiemelkedőbb alakja, az emberek boldogságát Isten bírásában kell keresnünk, ehhez szükséges Isten megismerése. Az örök érvényű igazság léte szolgáltat alapot Isten létének bizpnyításához.

Istennél nincs különbség szubsztancia és attribútum között, valamint az akarat egyenlő a létével. Idő nem volt, hanem Isten teremtette meg az időt. Isten minden más dologgal együtt teremtette meg az időt. Jövő és múlt nincs, csak úgy létezhetnek, hogy már illetve még nincsenek. A jelen mivel végtelenségig osztható jövőre és múltra, így nincs kiterjedése. Mivel a múlt és a jövő sem terjed ki, de csak kiterjedést tudunk összemérni, így a lélekben kialakuló képzeteket tudjuk összemérni. Tehát az időt beviszi a lélekbe, nem külső időről beszélhetünk, hanem belsőről.

Fontos megjegyezni a következő kifejezéseket: distentio=lélek kiterjedése, intentio=lélek figyelme vmire ráirányul, extentio=a lélek kiterjesztése. Ez a három alkotja meg a lélek egységét. /Ontológiailag alacsonyabb szint./

A három idősík egy időben jelenik meg a lélekben, ez az időrend egy logikai rendet jelent.

Isten és a lélek szubsztanciája között jelentős különbség van, alélek megismerése, tehát az önismeret vezet el Isten megismeréséhez.Ezt vissza lehet vezetni Platón idea-elméletéhez, melyben az idea nem más, mint a létrejövő világ eredetije. Az ideák világa, vagyis a formák világa egyenlő az Isteni bölcsességgel, de itt az ideák összesége maga Isten. Az Isteni világ egyet jelent a formák, ideák világával, ezenkívül van az emberi és a fizikai világ.

Isten a formák alapján teremt formákat, amelyek magukban hordozzák az idők végezetéig lévő változásokat, történeteket. A formák örökök, a lenyomatok a teremtő aktus következményei, az értelemben a formák örök igazságok.

Beszélgetések önmagammal: a lélek halhatatlansága mellett úgy érvel, hogy az örök igazságok / ideák/ a bizonyíték rá. Platón nap hasonlat.

Illumináció tan: Szentháromság c. könyv

Ágostonnál az Isten szeretete párhuzamos az Isten felé fordulással.