Atlantisz első korszakában az angyalok szoros közelségben éltek az emberekkel. Az atlantisziak az ő irányításuk és felügyeletük alatt éltek, egy olyan bensőséges és meghitt kapcsolatban, amely Atlantisz felemelkedésének és virágzásának a kulcsa volt. Az angyaloktól, illetve Istentől való elfordulás lett végül az ”Arany Fény Birodalmá”-nak a veszte, Atlantisz második korszakában. Ekkor a „Mi”, illetve az „Ő” helyébe az „Én” lépett. A következmények: félelem és halál.

Az atlantiszi nyelv az angyallényeket az „ang-el” szóösszetétellel határozta meg. Ennek jelentése: életet adó isteni fény. Fény Isten fényéből, erő az Ő erejéből. Napjainkban talán így fogalmazhatnánk: fénylények, energialények, önálló tudattal rendelkező erők.

Atlantiszban 144 angyalnak volt kitüntetett helye; az ő szerepük meghatározó volt a kontinens életében. Közülük is kiemelkedik a 12 királyangyal, akik segítették, irányították és tanították a királyokat, és együttesen fáradoztak azon, hogy a birodalomban azok az alapelvek, amelyek a harmónia, jólét és virágzás zálogai voltak, maradéktalanul megvalósuljanak. E 12 angyalt nem nevükön, hanem feladatkörük alapján szólították.

A velük való kapcsolat, és az angyalokkal való, mély bensőséges kapcsolat – sok más ismerettel együtt – Atlantisz pusztulásával együtt elveszett, és sokáig rejtve maradt. Az angyalok ilyen szintű ismerete, a velük való meghitt kapcsolat, csak sok ezer év múlva, az esszénusok közösségében jelent meg újra. Az „Igazság Tanítója” – ahogyan az esszénusok nevezték alapító atyjukat – Istentől megkapta azt az ajándékot, hogy betekinthetett előző életeibe, és emlékezhetett mindarra a tudásra melynek egykoron birtokában volt. Az angyalok ismerete, szeretete így jelenhetett meg az esszénus közösségekben, felvirágoztatva azokat. Az esszénusok sokszor csodált, meg nem értett, különös képességei, a gyógyítások, bensőséges kapcsolat az állatokkal, növényekkel, a természet egészével, az angyalokkal való intenzív kapcsolat eredménye volt. A 12 királyangyalt ők is ismerték, és két csoportra osztották őket. A következő hat angyalt a Föld Anyához rendelték:

Élet angyala
Öröm angyala
Nap angyala
Víz angyala
Föld angyala
Levegő angyala

Hatot pedig az Égi Atyához. Ezek:

Örökkévalóság angyala
Kreativitás (Munka) angyala
Szeretet angyala
Bölcsesség angyala
Harmónia angyala
Erő angyala

A hét 6 napjának reggelén a Föld Anya egy-egy angyalával meditáltak, esténként pedig az Égi Atya hat angyalának valamelyikével. A napi rítus része volt még a békeszertartás minden délben. Ehhez a béke angyalát hívták segítségül. Az esszénusok a béke hét különböző arculatát különböztették meg:

Béke a testtel
Béke az égi hatalommal
Béke a földi hatalommal
Béke a világegyetemmel
Béke az emberiséggel
Béke a hozzátartozókkal
Béke a lélekkel

Az a mód, ahogyan ők éltek az angyalokkal, ahogyan kommunikáltak velük, modern világunkban is elsajátítható, és talán az első, és egyben elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy világunkban újból béke és harmónia uralkodjon, hiszen ezek megteremtését nem kívül kell kezdenünk, hanem először önmagunkban. Ennek szükségessége talán ma még égetőbb, mint valaha.

Mint említettük, a keresztény angelológia az angyalokat hierarchiába sorolja. Vizsgáljuk meg ezt, egy kicsit részletesebben.
A régiek a bolygók száma szerint 7 égi rendbe, a szféráknak megfelelően 9 kórusba, és 3 triádba csoportosították őket.
Az első hármas Istent veszi körül, és neki hódol. A vörös szeráfokat úgy képzelték, mint akiknek csak a fejük látszik; hat szárnyuk van, kettővel az arcukat takarják Isten előtt, kettő a lábukat fedi, kettővel pedig lebegnek. Ez a hatágú csillagforma fennmaradt a reneszánsz puttóábrázolásokig. Nevükből adódóan nem csupán telve vannak a legtüzesebb szeretettel, hanem e tűzzel egyúttal lángra lobbantják az alattuk lévő angyalokat is.

A kerubok szfinxszerű, szárnyas lények. Nevüket a tudomány bőségéről és szellemük fényéről kapták. A keresztény művészetben a színük kék, vagy arany. Ők vigyázzák az éden kertjét, és négy oldalról isten trónusát. Velük azonos a négy apokaliptikus fenevad (majd később az evangélisták jelképei). Ezeknek ember, bika, oroszlán, és sas arca van, és az állatöv azon négy csillagképét jelképezték, amelyeket a bibliai időkben a naptári fordulópontok helyein tudtak.
A királyi székek, vagy trónok isten bizalmasai az isteni trón megtestesítői. Az isteni fenséget képviselik mindenfelé, amerre megfordulnak.

A második hierarchia kormányozza a csillagokat és az elemeket.
Az uradalmak Isten legmagasabb és korlátlan uralkodóerejét jelképezik, a világ igazgatására adott isteni parancsokat foganatosítják.
Az erők és erősségek képességeik által Isten végtelen hatalmát juttatják kifejezésre. Az isten által elrendelt feladatokat hajtják végre.

A hatalmasságok a Minden Dolgok Urának legfelsőbb bírói hatalmának és tekintélyének képviselői. Feladatuk, hogy az ellenséges hatalmakat féken tartsák, és az emberiségtől minden olyan akadályt távol tartsanak, amelyek az örök cél elérésében akadályozzák.

A harmadik hierarchiához tartoznak a hercegségek, az arkangyalok és az angyalok. E hármas hajtja végre közvetlenül a teremtett világban Isten parancsolatait és rendelkezéseit.

A hercegségek kiosztják az alsóbb angyaloknak az Istentől közvetlenül kapott parancsokat, és támogatják őket azok kivitelezésében.

Az arkangyalok és angyalok Isten küldöttei és követei, kiket különféle okokból a világba küld, és különböző helyek, illetve személyek védelmével megbíz. Az arkangyalokat nagyobb horderejű dolgokért rendeli ki, az angyalokat pedig a kisebb jelentőségűekért.

A biblia az angyalok fejedelmeinek nevezi a hét arkangyalt. Közülük a három legnépszerűbb neve személynév lett. Michael az ítélkező, lélekvezető, a gonosz legyőzője, a mennyei seregek vezetője, a középkor harcias szentje. Attribútuma a kard és a mérleg. Gábriel a hírhozó, attribútuma a liliom, vagy a – Mercurius pálcájára emlékeztető - jogar.
Rafael a gyógyító, az őrangyalok vezetője. Név szerint az apokrif Tóbiás történetben jelenik meg. A zsidó hagyomány szerint hármójukat látta vendégül Ábrahám.

Az őrangyalok azok, akik valószínűleg a legközelebb állnak hozzánk. Ők azok, akik születésünktől a sírunkig elkísérnek, és azon fáradoznak, hogy az az életterv, amelyet születésünk előtt mi magunk határoztunk meg - mint újabb lépcsőt, mely a tökéletesség felé vezet – megvalósulhasson.

Ahogyan a természet egészét rend és változatosság hatja át, úgy az angyalok sokaságát is. Ahogyan nincs két egyforma fű, fa, virág, vagy emberi arc, úgy nincs két kegyben és szépségben egyforma angyal sem. Hozzá kell tennünk, hogy napjainkban az égi hierarchiát másként kell értelmeznünk. Az angyalok világában olyan fajta alá és fölérendeltségi viszony, mint amelyet mi alkottunk meg a saját világunkban, nem létezik. Sokféleségüket célszerűbb úgy szemlélnünk, mint feladataik felosztását, egy olyan rendszerben, amelynek mindegyik eleme egyformán fontos és nélkülözhetetlen.

Mit tehetünk, hogy életünknek újból aktív részesei legyenek, és részesülhessünk jótéteményeikből? Mindenek előtt tudatosítanunk kell magunkban jelenlétüket, és ki kell nyílnunk feléjük, beengedni őket a zajos, sokszor zűrzavaros, racionális életünkbe. Az ő erejük folyamatosan jelen van világunkban. A mi döntésünkön múlik, hogy élünk-e ezzel az erővel, és felhasználjuk-e a magunk és a világ jobbá tételéhez. A kapcsolatfelvétel mindannyiunk számára adott, hiszen nem igényel különleges – ha úgy tetszik – természetfeletti képességeket. A fejnek és a szívnek egyszerre kell igent mondania, hogy életünknek újból aktív részesei legyenek.

Egy biccentés, egy halk „igen, akarom” talán soha nem volt még az emberiség történetében annyira sürgető és életbevágó, mint a mi időnkben.