A mai Tigris és Eufrátesz folyók termékeny síkságán már jóval korábban is létrehoztak településeket, mint ahogyan Ataisz süllyedni kezdett. Nippur pateszi már a nagy Özönvíz előtt 35.000 évvel lerakta az első Uruk-törzsbeli város alapjait a szavárd hegyvidéken.

Armogur fia, Buda Kr.e. 5070 környékén alapította meg ezen a vidéken Úr városát. Ataiszról állatokat is vittek oda, melyek hamar elszaporodtak a környéken. Buda egy kegyhelyet szeretett volna emelni Anyahita-Anina tiszteletére, azonban a környéken egyáltalán nem volt építésre alkalmas kő. Így Eridő hajósfejedelem vezetésével 24 hajón hoztak kifaragott építőköveket, szerszámokat, mestereket Ataiszról, hogy a kegyhely elkészülhessen. A több, mint tíz évig tartó építkezésben Góg fejedelem és fia Magya fehér hun törzsei is segítséget nyújtottak, akik Magóg fekete hunjaival együtt a Tigris folyó túlsó oldalán már korábban letelepedtek. Időközben ide újabb és újabb csoportok érkeztek, s hogy számukra is biztosítsák a letelepedés feltételeit, illetve hogy legyen elég hely a tekintélyes lóállományuk számára, feléptették Paripa és Dabósa városokat. A felavatási ünnepségen Buda éppen a kegyhely zárókövét vitte a helyére, mikor megrendült a föld, háborogni kezdett a tenger és vulkánok törtek ki, majd több napon keresztül szakadt az eső. Az özönvízzel járó kataklizma során Ataisz süllyedésnek indult. Az őshazájukban elpusztult Uruk város emlékére ekkor Anina-ómot átnevezték Uruk-ra. Hosszú és fáradságos munkával helyreállították az özönvíz okozta rombolásokat.

Buda első felesége Suhan, Sute leánya, még az építkezés közben meghalt. A temetési szertartás közben Úr népének szokása szerint emberáldozatot is hoztak. Mikor a hunok megtudták, hogy három férfit az ő törzsükből is feláldoztak, Magya elrendelte, hogy a hunok hagyják el a várost. El is volultak a Nagyhegyen (mai Kaukázuson) túli síkságra, s ott megalapították Magyarka városát, mely később fontos beavatott központ lett. Később Buda újra nősült, s Eridő hajósvezér lányát Marit vette el, aki felnevelte férje első házasságából született két lányát, Arant és Enéhet. Húga, akit szintén Marinak hívtak, Magya fejedelemhez ment feleségül, majd annak halálát követően északabbra vonult népével, s az Etil folyó partjánál megalapította Mari városát. Népét mariknak nevezték, akik széttelepültek a környező erdős vidékeken. Az így kialakult ország a Marina nevet kapta.

Ataisz pusztulását követően 19 évvel a hunok egy része ismét tovább vándorolt kelet felé, s a Hunnor-tó környékén egy lovas pusztán újabb várost alapítottak, amit Magya fejedelem második fiáról Hunnornak neveztek el. Később ez a hely elsivatagosodott. A következő évszázadokban a hunok folytatták a vándorlásaikat. A gazdagabbak letelepedtek Dabósa-Magyarka-Hunnor városok vonalában, míg a szegényebbek folytatták útjukat keletre, a Hangun folyó nagy kanyarulata felé.

A gyakori járványok, és a szélsőséges időjárás miatt Uruk népe gyakran elvándorolt északabbra, és az ottani rokon törzseknél telepdett meg. Mikor csökkent a felmelegedés, s a helyzet Úr város környékén is javulni kezdett, Szumir fejedelem ökrös fogatokon visszavezette őket Uruk birodalmába, ahol városállamokat alapítottak. Ezeket a visszaköltözőket elnevezték szumíroknak (egyes törzsek csúfosan suméroknak).

Nem sokkal az özönvíz után Buda fejedelem elküldte Larsa hajósvezért Samasna-Pistiért, hogy menjen el vele Urukba, mert szeretné ha beszámolna neki az ataiszi meneküléséről és a sziget pusztulásáról. Buda lánya, Aran ekkor már özvegy volt, s hozzá ment feleségül Samasna-Pistihez, akit Buda halála után Uruk első királyává kentek.